Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 197-246. szám)

1942-09-21 / 213. szám

4. oldal. >st mmiß (Trianon 23.) 1942 szeptember 21. „Árpád" borotva krém Víz és szappan nélkül használható. Az arcot finomá teszi. - Kapható: Gyógysszertárakban, drogériákban, illatszertárakban. — FŐelárusitó Nagy-Verbéna Drogéria „MALIK Főzéshez a legjobb­'■ff citrom iz pótló teához, tortához, sültekhez! — Kapható minden üzletben. PpIHÍuAQ f tudják, milyen cukormennyiség kiutalá- J iparról, amelyet a Délvidékkel kapcsol- * v “ sára számíthatnak, tehát, hogy milyen tunk vissza. A sok vállalat munkássága hiába agitáltunk. Felettünk egyre több német és magyar repülőgép jelent meg. A Szabolcsvánmegyei M. Kir. Gazda­sági Felügyelőség ezúton is értesíti a mezőgazdasági munkanélkülieket, hogy munkaalkalomhoz juttatásuk céljából sürgősen jelentkezzenek az előljáróságo- gon, vagy a Vármegyeháza 36 számú szobájában. Főleg kubikosokat, gazdasági cseléde­ket, tehenészeket, traktorosokat, egyéb mestereket és napszámosokat keres a hivatal. aMmRHHBreBfiMMHnHBneMmHaHHRaaNMSK" — Sóstói villamos új menetrendje, A Nyíregyházavidéki Kisvasutak Üzemveze­tősége értesíti a t. utazóközönséget, hogy folyó hó 21-től kezdödőleg Besse- nyei-tér—Sóstógyógyfürdő között közle­kedő helyivonatok közül csak az aláb­biak fognak özlekedni: BESSENYEI-TÉR—SÓSTÓGYÓGY­FÜRDŐ KÖZÖTT: Odamenet: Indul Bessenyeí-térről: 6.00, 6.45, 8.05, 8.55. 10,35, 13.15, 14.25 15.15, 17.10, 19.15. Visszajövet: Indul Sóstógyógyfürdő­ről: 6.24, 7.15, 8.32. 9.28. 11.15, 13.40, 14.45, 15.52, 17.35, 19.40.’ BESSENYEI-TÉR—ÉRDÉI KITÉRŐ KÖZÖTT: Indul Bessenyei-térről: 9.49. 10.10, 11.50, 12.15, 12.45, I4.OI, 16.15.’ 16.49 18.0ó! 18.28 18.50, 20.06. 20.54. 21.15,’ 23.05. Indul Erdei-kitérőből: 9.59, 10.20, 1203, 12.26, 12.56, 14.15, 16.26, 17.00, I8.I7’ 18.38, 19.00, 20.17,’ 21.05, 21.26,’ 23.17. AZ ÜZEMVEZETŐSÉG. [»■iMIWIIIIIiaMBIIIIilMUB—B—MBB—BtOTilUnmWi megszaporodott a konzervgyárak száma A Magyar Vidéki Sajtótudósító jelenti Budapestről: A magyar konzervipar — amely az elmúlt évtizedben nagyarányú fejlődésen ment keresztül, — a háborús viszonyok következtében megnövekedett jelentőséggel, de egyben megnövekedett nehézségek közepette indul neki az új évadnak. Jelentőségét növeli a fokozott figyelem, amely a közönség részéről ál­talában az élelmiszerek felé fordul, ne­hézségei viszont az árkérdésből és a speciális csomagoló anyagok beszerzési zavaraiból adódnak. Mint ismeretes, az idén több konzervv- ipari nyersanyagban, különböző főzelék- és gyümölcsfélékben igen kedvező és jó- minőségű termés mutatkozott, ami kü­lönösen a múlt esztendővel szemben je­lent nagy előnyt, A helyzet mégis az, h°áy gyáraink egyelőre csak a tavalyi gyártási arányokra rendezkedtek be, mert konzerválandó anyagok ára igen nagy és az iparnak számolnia kell a közönség vásárlóer ej ével. Ugyancsak nagy óvatosságra int az ónozott fehérlemezek hiánya, aminek pótlása teljes értékű anyaggal ezidösze- rint lehetetlen. A húskonzervek elraká- sára jó a németek által szabadalmazott lakozott fekete bádogdoboz és a paradi- csomkonzervek csomagolásánál lehet fa­hordókat és faládákat alkalmazni, de egyéb áruknál legfeljebb az üveg jöhet­ne számításba, amelynek alkalmazása vi­szont rengeteg hátránnyal jár. (Ár, töré­kenység, stb.) Végül az új kampányra való készülődés menetét kissé bizonyta­lanná teszi, hogy a gyárak még nem arányú gyártásra rendezkedjenek be. Érdekes jelenté^, hogy mindezek a körülmények egyáltalán nem gátolják a magyar konzervipar újabb fejlődését, — Egyre-másra alakulnak új vállalatok, nem is szólva arról a nagyszabású konzerv­természetesen a gyártott cikkek válto­zatosságát jelentik, illetve jelentették eddig. A háborús viszonyok ugyanis ar­ra intenek, hogy az ipar a sokfajta cikk helyett minél előbb típuscikkek gyártá­sára rendezkedjék be. „Ezt a háborút a jelek szerint elvesztettük“ — vallja egy szovjet politikai biztos Kora reggel van. A nap már melegen süt. Csendes élet van az arcvonalon. Az istállóban tollászkodnak a honvédek. A harcelőörs parancsnoka, egy köpcös ti­zedes, éppen borotválkozik. Az istálló ajtajában megjelenik egy honvéd. Fog­lyot kísér be a Don partjáról. Éppen vetkőzött az ipse, amikor elfogta. — Alázatosan jelentem, át akart úszni a folyún. Rákiáltottam: Sztoj! Hőre ruki! Merthogy nem vett bennünket észre. — Közvetlenül az orrunk alatt húzta le a csizmáját. A fogoly, meg kell hagyni, derék, jó­vágású legány. Csizmáját a kezében ló­gatja. Egyenruhája fölött darócköpenyt visel. Testre szabottat. Arca értelmes. Valami megvetés-féle van a szeme sar­kában. Látszik rajta, csöppet sem bán­ja, hogy elfogták. A tizedes fölhívja a századparancs­nokságot. Jelenti: Újabb szovjet kato­nát fogtak. Azt a parancsot kapja, kí­sérje be a többi hét fogollyal együtt a faluba s onnan tovább. Egészen a had­osztályparancsnokságig. A foglyokat kísérő két honvéddel egyidöben mi is útbaindulunk, gépko­csin. Megelőzzük őket. A hadosztálypa­rancsnokságon az illetékes tisztnek je­lentjük, hogy újabb s.zálltmány érkezik. A százados szakavatott szeme végig­néz a foglyokon. Szeme nyomban meg­akad a nyurga, darócköpönveges legé­nyen. Tolmács segítségével beszélgetni kezd vele. Már az első mondatoknál ki­derül, hogy a harcelőörs jó fogást csi­nált. A fogoly ugyanis „sztrij politruk“ volt. A 45. szovjet hadosztályban a 253. ezred politikai biztosa. Szokatlanul értelmes a szovjetvilág­ban, BTÖször elmondja, hogyan tagozódik a politikai megbízottak rangsora a szov­jet hadseregben. — Az egész hadseregben kiépítettük a sejtrendszert. Minden alakulatnál van­nak bizalmi embereink a közlegények körében is. így aztán mindent megtu­dunk, mindenkor hallunk, még idejében, — Hallotta, barátom! — vág közbe a százados. — Beszéljen csak múlt idő­ben! Kalacsnikov Alexander Fiodorovvicsi, mert í<?y hívják a politikai biztost, elmo­solyodik, aztán tovább vall. Politruk nem lehetett olyan párttag, akinek szülei vagy rokonsága megszál­lott vagy ellenség által meghódított te­rületen laknak, vagy akit bármely ok miatt elítéltek, aki fogságban volt, vagy aki a háború során már ellenséges be­kerítésben, gyűrűben). vagy katlanban volt. Arra gondolt ugyanis a párt, hogy az ilyen helyzetbe került embert az el­lenség megkörnyékezhette. De nem le­hetett- politruk az sem akinek apja pap volt, vagy fehér hadseregben tiszt. — Mit csinált az utolsó két hét alatt? — Két héttel ezelőtt már láttuk, hogy a szétbomlás előtt állunk. Erősen igye­keztünk befolyásolni a legénységet. Azt mondottuk, hogy azért nem támadunk, mert várjuk az agolszászok beígérte má­sodik arcvonal megindulását. Fölolvasá­sokat tartottam, újságcikkeket olvastunk föl, beszédeket tartottam. — Mi volt beszédeinek hatása? — Visszavonultunk . .. — Mit tud az európai helyzetről1.? — Mi Angliát prostituált földnek tart­juk. Az Egyesült Államokról pedig azt tudjuk, hogy ott az emberek csak ke­reskedelemmel foglalkoznak. Míg Né­metországgal szemben szerződéses köte­lezettségeink fennállottak, azt Hirdették, sorainkban, hogy Németország nem fa­siszta állam, hanem nemzeti szocialista. Mikor pedig kitört a háború, azt keiiett hirdetnünk, hogy Anglia és az Egyesült Államok jó berendezésű ország. — Né­metország pedig fasiszta áruló. Nehéz volt ezt a pálfordulást a legénységnek megmagyarázni. — Mint vélekedik a második arcvonal megalakításáról? A fogoly gondolkodik. Legyint. — Mi tudjuk jól, hogy Anglia és Ame­rika nem fogja megteremteni a második arcvonalat. Eddig is csak ígéreteket kaptunk. Megsegítettek ugyan némi mű­szaki anyaggal, de mi ezt nehéz pénzen vásároltuk meg. Mi politikai biztosok A katonaság látta a légi fölényt és a harckedve nagyon esett. Katonáink nem hittek az újságoknak sem. A hivatalos jelentésben elkövették azt a hibát, hegy megemlítették saját hadosztályunk sike­reit is. Ezt elrőkönyödve olvastuk mert a mi katonáink semmit sem tudtak a hadosztály „sikereiről“. Annál inkább ismerték kudarcainkat és vereségeinket. Abból az újságból, amely a mi hadosz­tályunkról szólt, ki kellett volna Hagy­ni a rólunk írt álhíreket. — Amikor a charkovi csata dúlt, azt jelentették a szovjet hivatalos körök, hogy egy nap kilencvenezer ellenséges katona esett el, míg saját veszteségünk mindössze ötezer ember volt, hatvanezer embe­rünk pedig eltűnt. Legénységünknek szöget ütött a fejébe, hogyan lehet nyert csatáról beszélni, ha hetvenezer ember „eltűnik“. A hivatalos szovjet jelentés maga cáfolta meg magát... — Hogy vélekedik a háború kimene­teléről? — Egyedüli menekvésünk az lett vol­na, ha egy hónappal ezelőtt az angol­szász hatalmak megteremtik a második arcvonalat. Mivel ez nem következett be, a jelek szerint elvesztettük a hábo­rút. Hibás a mi katonai vezetésünk is, gyakran felváltották őket, a felsőbb pa­rancsnokokban nincs kezdeményezés s ez lefelé, a csapat felé, abban nyilvá­nul meg, hogy nincs ennivaló. Szovjet- oroszország ezt a háborút elvesztetae. — Mikorra várják mégis az összeom­lást? —■ Egy hónapon belül, — Milyenek a magyar csapatok? — Eleinte tévedésben voltunk a ma­gyar csapatok harci értékéről. Lebecsül­tük a honvédeket. A jefroszimockai és kuturkalinovi támadásoknál azonban meggyőződhettünk arról, hogy a magyar katonák méltó utódai a világháborús magyar katonáknak. — Azt mesélik — teszi fel a kérdést a százados, aki a foglyot vallatja, hogy a politikai biztosok közt sok volt a zsidó. Igaz ez? — Elég sok volt, de csak a maga­sabb parancsnokságoknál és ott is fő­ként az elláttó oszlopoknál, szerelőüze­meknél, kórhazaknál. Csapatnál kevés volt, A harctéren alig egy-kettő ... —■ Volt-e már antiszemita érzés a had­seregben? — Volt, de rettenetes szigorral ül­dözték. Ezért a szóért: zsidó, ötévi bör­tön járt. —■ És mi volt oka ennek? — Sztálin felesége, Kaganovics Róza zsidó származású . ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom