Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 146-196. szám)
1942-08-11 / 181. szám
^'Trianon 23.) 1942. augusztus 11 „ Nyikvidér SZAbox.cs! hn?LAP A motorosvonal Tiszanagyfalu és Rakamaz között elütött egy teherautót A karambol egy sérültjét a nyíregyházi kórházba szállították Könnyen végzetessé válható vasúti szerencsétlenség történt Tiszanagyíalu es Rakamaz között. A motorosvonat elütött egy Mateosz teherautót és csak a gondviselésnek köszönhető, hogy a gázolásnak halálos áldozata nem volt. Tiszanagyíalu és Rakamaz közötti vasúti útvonalon a 2330 .és 31. számú szelvények között lévő sorompónélküli útátjárónál a 2330 számú motorosvonat elütötte Buzinkay Pál Mateosz teherfuvarozó autóját. A gázolás a kora hajnali órákban történt, a teherautó vezetője már \ későn vette észre a közeledő motorosvonatot, az összeütközést elkerülni lehetetlenség volt. A motorosvonal derékbakapta a nagy teherautót, amely cementtel volt megrakva és azt felborította. A kocsiban ülő árukísérő özv. Nagy Józsefné kivágódott az úttestre. Szerencsére — legalább is külsőleg — nem látszott rajta komolyabb sérülés, a koponya jobb felén volt erősebb zúzódás. Özv. Nagy Józsefnét azonnal a tnoíorosvonatra tették és beszállították Nyiregyházára a kórházba. A motorvonat és a teherautó összeütközése következ- • tében a Mateosz kocsi összetört és a benne lévő cement szétszóródott. A teherautó vezetőjének semmi baja nem történt, ugyancsak sértetlenül úszta meg a karambolt a motorasvonat szemé.y- zeie is. A szerencsétlenség ügyében a vizsgálat megindult, Milyen volt az élet a szovjetparadicsom alatt (Honvéd haditudósító század. — Ferencz Gyárfás.) Donmenti faluban vagyunk. Szovjet fogainak szerint nem is falu ez, hanem 103 ,.ház’‘, európai értelemben félszerekbői álló kolchoz-tanya .A visszavonuló oroszokat irgalmatlanul szorongatják a mieink. A falutól alig néhány száz lépésre szólnak a puskák, kelepelnek a gép- íegyverek. Körülnézünk. Könnyező öregasszonyok, szélesmosolyú menyecskék, leányok és feltűnően sok férfi bámulja gyorsütemben előnyomuió honvédeinkei. Tolmács után kiáltunk. Orosz szóra csupa fül mindenki. — Ügy vártuk, mint az Istent, ezeket a szabadságot hozó katonákat — mondja Volkova Elisabeta Dimitrijevna. 65 éves asszony. —- Miért? — vágjuk útját a szóáradat- nak. i Ä Mesterkéltség nélkül jön a válasz: — Mert rettenetes volt az élet, uram. Kibírhatatlan. Ha még egy évig így kellett volna élni — elpusztulunk. Mindenünket elszedték, mindenünkből kiforgattak a jelszavakat pufogtató kommunisták. Nehéz ezt elmondani, uram! — Mondja csak bátran. Itt nem bántja senki — biztatjuk. A 65 éves asszony nyíltan, felemelt fővel, határozottan beszél. Úgy érzi. teheti. — Két évtizede hallgatok. Két évtizede házam eldugott kamarájának egyik sarkában felállított ikonok előtt sem mertem a gondolataimat nyíltan kiteríteni. Szemem előtt pusztultak éhen emberek, barátaim és barátnőim elaszott tetemeit temettem el. Kényszermunkára vitték el testvéreimet. Hírt sem hallottam többé felőlük. v, $ Komplett olajütőt napi 1000 kg. kapacitással keresek azonnali megvételre. iSj. Kiskároly János Topolya fpostafiók 19. — Szegények voltunk azelőtt is. Alig volt földünk — folytatja. De legalább a lelkiismeretűnk szabad volt s a sajátunkkal szabadon rendelkeztünk. Sohasem éheztünk. A kolchoz-rendszer bevezetésével kezdődött népünk tragédiája. A pártvezérek kiadták a jelszót: minden birtok közös tulajdon, a föld jövedelme egyformát illet minden dolgozót. A világ legnagyobb csalása volt. Segíteni nem bírtunk. Földbirtokosunkat elvitték. Családját elkergették. Akiknek földjük volt: ukázt kaptak: tulajdonjoguk megszűnt. — Azonnal jelentkezzenek munkára a megszervezett kolchozok keretében. A gazdák túlnyomó többsége megtagadta a rendelet végrehajtását. Körömszakadtáig ragaszkodtak a földjükhöz. -—Elképesztő megtorlás következett. Tömegesen hurcolták fogházba az embereket. Amikor már a rácsok nem tudták befogadni a hatalmas embertömeget, még kegyetlenebb eszközökhöz folyamodtak. A ,.rend és tegyelembontó" gazda háza közvetlen közelében árkot húztak. Szigorú paranccsal őrt állítottak: az árkot senkinek sem átlépni. Éhen kellett elpusztulni. A körülállók megerősítik. Nincs ebben túlzás. Arra vagyok kíváncsi, milyen volt a viszony a mezőgazdasági munkás és a munkaadó kolchoz. illetőleg állam között. Valkov Vermy Ivánovics 34 éves mezőgazdasági munkástól kapunk felvilágosítást: —- Mindenekelőtt udni kell, hogy minden mezőgazdasági munkás 500 négyzet- méter (fél hektár) területet kapott a háza körül. De nem ingyen. Az így rendelkezésre bocsátott területhaszonbére fejében azonban legalább 80 napot dolgozott a kolchozban. minden ellenszolgáltatás nélkül. Tehenet ,sertést, baromfit is tarthatott. A tehénért évente 110 liter tejet, 32 ki^p húst, a tyúkokért 100 drb. tojást és juhonként 200 gramm gyapjút kellett beszolgáltatni. A sertést esetenként külön adóztatták meg: szalonnát kellett a kolchoz raktárába vinni... Ez aztán haszonbér a társadalmi helyzet tisztázásnak nagyobb dicsőségére. —- Ezekután adót természetesen nem fizettek — vetjük közbe. — Dehogy nem! A legkisebb adó évi 400 rubel. Volt azonban olyan mezőgazdasági munkás, aki 1500, sőt ennél is több adót fizetett. Az adó a tehenek számához igazodott. Három tehén már évi 1500 rubel adót jelentett. Hullottalmát zöldbabot, borsót legmagasabb napíáron állandóan vásárol k'ovács::lászló TELEFON : 29—08. ?! 1 Vay’lÁ.dácn-utca>11. szám. Elképesztő zsarolás, nyúzás ez ha figyelembe vesszük, hogy a kolchoz évente 50 rubei bért fizetett munkásainak, Egy héten kétszer ettek . . , — Természetbeni bért is kaptak a kolchoztói? — tesszük fel a kérdési. — Igen, — hangzik a válasz. — Ez azonban a terméstől és a moszkvai nagy- fejűektől függött. Minden évben más és más kulcs szerint állapították meg, hogy holdanként mennyit kell beszolgáltatni a megművelés alatt álló terület minősége és éghajlati fekvése szerint. Az előírt mennyiséget mindenképpen be kellett szolgáltatni. A fennmaradó mennyiségen a munkások munkanapok arányában osztoztak. Volt olyan év, amikor egy munkanapért egy kiló gabona sem jutott. — Nagyon jó és kivételes esztendő volt, amikor a napi kereset két kilóra emelkedett. Három évvel ezelőtt kolhozunkban 300 napot dolgoztunk és fejenkint 200 kiló gabonát kaptunk. Ezt sem vihettük teljes egészében: kilónként 30 dekát hadikölcsönbe vontak le. Ilyen terhek mellett miből éltek?- Nem élet a mienk — mondja az orosz s a többiek bólintanak. — Akár hiszik, akár nem, volt olyan hét, amikor csak kétszer ettünk. Krumplin és tejen éltünk és élünk. Mindenünket elvették, a templomból átalakított raktárakba gyűjtötték, majd elszállították. — Miért tűrték ezt a felháborító ga- ládságot? — Miért? Az életűnként! Még gondolatban sem lehetett szót emelni a szovjet rendszer ellen. Többezer ember közül egy-egy vontatóvezetőt, vagy egyszerű kolchozmunkást. asszonyt kiválasztottak kitüntették, mindennel elhalmozták és példának elénk állították. Ezek a szerencsétlenek aztán mindent és mindenkit elárultak. Minden gazdaságnak meg voltak a maga kémjei. Ha valaki egy zúgolódó szót kiejtett, vagy elégedetlenkedett, —■ nyomban lefogták, tíz-tizenöt esztendőre elítélték, Szibériába vitték. Most is sokan vannak oda. A voronyezsi és más fogházakból megkezdődött a hazaszivárgás. Magyar és német katonák szabadították ki sokat szenvedett testvéreinket,- A szovjet ököl keményen sújtott. Ha valaki 20 perc késéssel érkezett munkahelyére, bíróság elé állították és hat hónapra ítélték. Ezt a hal hónapot ugyanannyi időre terjedő ingyenmunkával megválthatta. Magam is átestem ezen a büntetésen. Visszaesés esetén már egy évre ítélték a munkást. Harmadszor elvitték... Az így elhurcolt emberek még most sem kerültek elő.- Kik és hogy vezették a községet? kérdezősködtünk tovább.- Politikailag tökéletesen megbízható emberek. Négy-öt kolchoz alkotott egy falut, melynek ügyvitelét öt főből és egy elnökből álló szovjettanács intézte. A tanácsokat — papírforma szerint a lakosság ajánlatára — a kerületi szovjettanács nevezte ki. Az elnököt idegenből hozták. Minden esetben azt nevezték .ki, akit akartak. Az elnök és titkára teljhatalmú urak voltak, A házasságkötést és felbontást is ők végezték. Jóképű menyecskét szólítunk meg: mondjon valamit a házaságrsól. Nyíltan beszél a kérdésről. — Férfi és nő egyaránt szabadon választotta és választhatta meg a párját. A házasságkötéshez és felbontáshoz két tanú kellett. A vőlegény és menyasszony tanuk jelenlétében jelentkeztek a községi szovjettanács titkáránál és előadták; házasságra akarnak lépni. Az elhatározást rögtön bevezették az anyakönyvbe, A házasság felbontása ugyanígy történt. Flogy mi lett a gyermekkel? Papíron az állam gondoskodott róla. Ténylegesen az anya nyakán maradtak. Nem ritka az olyan asszony, aki két. sőt három apától származó gyermeket nevel. Gúzsbakötött lelkiismeretek .., Meglepetéssel halljuk: a község tanítója itt maradt. Feodor Dimítrievics jó em ben — hangoztatják a falusiak. Éveken át feleségével tanított. Senkinek bajt nem okozott. Felkeressük. Félénken fogad a család. Azt hiszik, bajt hozunk, Kérdé síinkre németül válaszolnak. Nyíltan beszélnek mindenről. Szentül meg vannak győződve: a szovjetrendszernek örökre befellegzett. Alig van bútor a lakásban. Az is ütött- kopott, A falon kezdetleges festmények éktelenkednek, keret nélkül. Kérdés nélkül kapjuk a felvilágosítást: A szovjetrendszer a szellemi és ipari munkásokat igyekezett maga mellé állítani. Az utóbbi négy esztendőt leszámítva a fizetésünkből kijöttünk. Félre azonban semmit sem tettünk és ingóságot sem vásároltunk. Minek és kinek? A rendszer nem ismert öröklést. Halál esetén az államra maradt minden: A szovjet rendszer egyik legnagyobb betegsége a mának-élés . .. Dimítrievics mindenben megerősíti az utcán hallottakat. A szellemi és ipari munkás helyzetéről is szól. A szellemi munkásokat rendszerint a kerületi szov jettanács nevezte ki politikai megbízhatóság szemelőtt tartásával. Ő is csapta el. minden bővebb indokolás nélkül — azonnal. Megtörtént, sőt napirenden volt hogy iskolák s hivatalok élére 21—-22 éves emberek kerültek minden komoly tudás és tapasztalat nélkül, mert vezető csak pártember lehetett, — Mennyi volt a fizetésünk? Órára dolgoztunk. Órabérünk volt, mint bármelyik ipari munkásnak. Hetenként legalább 18 órát kellett tanítanunk. Nyári szünidőben kötelezeőn kolchozban dolgoztunk. Minden szellemi munkás gazdaságokban töltötte a szabadságát. Hadd lássa a nép a vezetők is dolgoznak. Erre az időre természetesen mi is egy, jobb esetben másfél kiló gabonát kaptunk naponta... Más fizetésünk nem volt. 25 évi működés után nyugdíjba lehetett menni havi 150— . 200 rubel fizetéssel. Az utóbbi időben | havonta 1000 rubelt kerestem. Pénzünk vásárló értékére jellemző, hogy egy pár használt gumitalpú cipőt sem tudok venni a fizetésemből. Csizmáról nem is beszélek, mert az 3000 rubelnél kezdődik... Az uriközönség kedvenc szórakozóhelye a Bácsik cnkrászda Modern express® kávéfőző - Telefon: 26-11.
