Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 146-196. szám)

1942-08-04 / 175. szám

Ára ÍO fillér Nyíregyháza, 1942. augusztus 4. (Trianon 23.) x. évfolyam 175 (2771.) szám Kedd *e«T«e£2rtőség és kiadóhivatal: ßethlen*utca 1. sz. NstfviaVarékl csekkszámla ; 47.139» Telefón: 20—77 POLITIK ál KAPILáP & Előfizetés: egy hónapra 2.50, negyedévre 7.50 F. Háborús korlátozások Minden háborús időnek terméczeíes velejárója az, hogy az embernek le keli mondania sok olyan kényelméről, igényé­ről, amelyet az élet javedval szemben tá­masztott vagy amely javakhoz egész ter­mészetszerűen könnyen hozzájuthatott a béke esztendeiben. A higgadtan, az ese­mények súlyát megértőén mérlegelő em­ber számára nem jeleni semmiféle meg­lepetést sem, ha az idők során azt ta­pasztalja, hogy az igényét megszorítot­ták, hogy kisebb az asztalra kerülő ke­nyér és hogy a színe is barnább, vagy hogy nem tobzódhat a zsírban s igen be keli osztania a legfontosabb. elsőrendű közszükségleti cikkeinek mennyiségét. A józanul gondolkodó ember sohasem is tekinti a Kormányhatalomnak ilyen irányú korlátozó rendelkezéseit olyan­nak, mint amelyek az ő személyes, egyé­ni szabadságába, jogaiba ütköznek bele és azt sértik, elienekezőleg megérti, hogy minden háborús időben, még akkor -is ha a nemzet maga távol áll a hábo­rútól, szükség van a korlátozásokra ép­pen azért, hogy a háború elhúzódása esetén a létfenntartáshoz mindenki szá­mára szükséges élelmiszermennyiség fel­tétlenül meglegyen. Arrói szoktunk beszélni, hogy minden embert egyenlő jogok illetnek meg. Nos, ha ezt akár politikai, akár más szem­pontból szerette az ember hangsúlyozni, akkor most el kell ismernie azt is, hogy a terheket is egyenlőképpen kell visel­ni. Viselnem kell tehát minden korláto­zást, de nem azzal a gondolattal, hogy jogaimat, igényeimet szabták szükebb korlátok közé, hanem azzal a tudattal, hegy javamat szolgálták általa, mert csakis ezzel tudja a kormányzat biztosí­tani az én későbbi megélhetési lehetősé­gemet is. Ne higyje senkise, hogy bárkit is sé­relem érhet a közellátás intézkedései ál­tal. Sőt ennek éppen az ellenkezőjét ál­líthatjuk. Sokkal nagyobb teher és gond nyomja a kormányzatot és a közellátás -vezető tényezőit az élelmiszerek és egyéb köszökségleti cikkek igazságos, egyenlő elosztása által, mint a fogyasz­tót. Sérelemről csak akkor lehetne be­szélni, ha az egyik oldalon korlátlan le­hetne a vásárló lehetőség, a másik olda­lon pedig a szegényebb sorsban élő nagyközönség nem tudna hozzájutni a legszükségesebbhez sem. Mihelyt azon­ban az adagok megállapítása és a szük­séges mennyiségeknek az ország egész területén való egyenlő és igazságos el­osztása megtörténik, panaszra senkinek sem lehet oka. A legtöbbször a panaszt azok a fele­lőtlen elemek terjesztki, szítják, akik a renddel soha sincsenek megelégedve, akiknek foga sohasem túllőtt a munká­hoz akik minden rendnek mindenkor el­lenségei voltak. És ha valaki mégis úgy gondolná, hogy nagy az az áldozáí, amelyet a nemzet jövendőjéért ezekben a korlátozásokban meghoz, vessen számot azokkal az áldo­zatokkal, amelyeket azok a honvédekés családjaik hoznak meg a nemzetért, akik testüket állították oda élő falként a szovjettel szemben, hogy őrizzék és véd­jék a nemzet jövőjét, a mindennapi bé­kés munkát, a pihentető álmot itt a bé­ke szigetén. És ha erre gondolunk, ak­kor mindenkinek azt kell mondania, hogy Japán készen áll az Indiában való fegyveres beavatkozásra Tokióból jelentik. Az Asahi Sínbum ..Ébredj India“ című vezető cikkében arról ír, hogy már csak három nap vá- ? laszt el attól az időtől, amikor az indiai £ kongresszusnak határoznia keli függet­lensége ügyében. Anglia elhatározta, hogy Amerika és Csunkíng-Kína segítségét kéri az indiai függetlenségi mozgalommal szemben. Az angolok részéről kijelentették, hogy ha bárhol is felkelés törne ki, lesz Angliá­nak annyi fegyveres ereje, hogy ezeket f a felkeléseket megtorolja. A japán lap ezeket az angol kijelen­téseket fenyegetéseknek minősíti, ame­lyekei befolyásolni akarja a kongresz- s/ust határozata meghozatalában, A lap figyelmeztet arra is, hogy ab­ban az esetben, ha Anglia fegyverhez nyúlna az indus nép iüggetlenségének megakadályozására, az India határán ké­szenlétben álló japán csapatok is megin­dulnak, hogy Indiát megsegítsék függet­lenségi harcában. (MTI.) Francia lap cikke a Kormányzóról Víchyből jelenük. A Petit Journal teg­napi száma hosszabb cikk keretében igen meleg hangon foglalkozik Horthy Miklós személyével. A Kormányzó úr jel­lemzésére elmondja a lap. hogy a ma­gyar nép dalaiba foglalta a Kormányzó úr nevét. Horthy Miklós neve a legszilárdabb biztosítéka a rendnek — ltja a lap. Horthy Miklós országlásának 22 éve alatt az európai nagyhatalmakat a nemzet ba­rátaivá nyerte meg a megteremtette a magyar honvédségei, amely magában hordozza a magyar faj minden értékes tulajdonságait. A cikk ezután a Kormányzóhelyettes úr személyével foglalkozik. Kiemeli előző pályafutását, amelynek során alkalma nyílott megismerkednie a magyar mun­kássággal. Ezzel magyarázható az a szo­ciális érzék, amellyel a magyar munkás­ság sorsát kíséri. (MTI.) »«■KaKVWWitWn nyítsa a szövetségesek hadműveleteit. — Az Egyesült Államokban azonban halla­ni sem akarnak erről, mert a két tábor­nokot már csak gúnyosan, kudarc tábor­nok néven emlegetik. Amerika feltétle­nül magának követeli a generalisszimusz kijelölési jogát. Ez a. kérdés Churchill és Roosewelt között is felmerült, azonban nem tudtak eredményre jutni. Amerikai részről Mac Arthur, vagy Malcolm tábornokot jelölték ki a leg­főbb hadvezéri tisztre. Szóba került ré­szükről Leahy tengernagy neve is. Churchill kijelentése szerint sértené Anglia önérzetét, ha amerikai tábornok lenne az angolszász szövetséges seregek legfőbb parancsnoka. Utóbb, hogy az ellentéteket áthidal­ják, Nóten kanadai tábornok neve ke­rült forgalomba. Ezzel úgy vélik, sike­rül megáldani az angol nyelvet beszélő nagyhatalmak közötti ellentétet. Litvinov Roosewelttel közölte, hogy a szovjet ragaszkodik ahhoz, hogy szovjet tábornok legyen a főparancsnok. Hír szerint Roosewelt ezt a kérdést sértés­ként íegia fel és határozottan visszauta­sította. Felmerült most az a terv is, hogy a hadvezetést angcl-amerikai-szovjet tábor­noki tanácsra bízzák. Ennek a tervnek a keresztülvitelében hivatkoznak a ró­mai triumvirátusi »intézményre. (MTI.) Megszakadt az összeköttetés a kaukázusi és az északi szovjet sereg között A világsajtó egyre nagyobb figyelem­mel foglalkozik a szovjet hadsereg hely­zetével s egyhangú a megállapítás abban a tekintetben, hogy ha a szovjet nem kap egyhamar segítséget, akkor meg­semmisül. Sztálinnak az a parlancsa, • Hogy egy lépést se hátrálni, a legviiágo- j sabban mutatja a helyzet súlyos voltát. A meglepően gyors német előrenyo­mulás következtében a Kaukázusban le­vő szovjet seregek és az északi seregek között már csak egy kis összekötő vo­nal van s ez a Volga. A német csapatok azonban ezt a gyér összekötő vonalat is állandó bombabzáporuk alatt tartják, úgy, hogy a Kaukázus felől a legfonto­sabb üzemanyagot sem tudják már az északi szovjet hadsereg számára elszál­lítani. A külföldi tudósítók egyenesen bámu­latra méltónak tartják a német hadse­reg teljesítményeit. Megállapítják, hogy ha már a Don melletti csatában is sokat vesztett a szovjet, ez a vereség, amelyet most szenved el napról-napra, egyene­sen kétségbeejtő és végzetes. Ezt igazol­ják azok a röpiratok is, amelyekkel el­árasztják a szovjet lakosságot és a szov­jet állásokat. A röpiratok tartalmának egyik jellegzetes mondata a következő: Mindig tudtuk, hogy veszélyben van a szovjet föld, de még soha nem volt oiyan nagy veszélyben, mint most a né­metek előrenyomulása következtében. — Hiába nagy hazánk területe, nem vonul­hatunk vissza tovább úgy. hogy hazán­kat el ne veszítsük. Hogy milyen veszélybe jutott a -szov­jet, azt élénken világítják meg az argen­tin lapok sajtótudósítói is. Emlékeztet­nek arra. hogy két évszázadon át Nagy Péter világuralmi álma vezette az orosz politikát. Az 1940-ben Finnország ellen indított hadjárat igazolta azt, hogy Sztá­lin is követi Nagy Péter cár céljait. A nyomás végül is annyira fokozódott, hogy a tengely hatalmak kénytelenek voltak á. szovjettel szembeszállni. A szovjet urai jól tudják, hogy ha ezt a háborút elveszítik, mindent elveszíte­nek és megszűnik Szovjetoroszország nagyhatalmi álma is. (MTI.) A szovjet súlyos veszte­ségeket szenved a Don mentén A német és szövetséges csapatok a nagy Don-kanyarban szétverték a bolse­vista csapattömörüléseket és páncélos alakulatokat. Kalácstól északnyugatra a szvojet ed­dig 567 páncélos harckocsit veszített. — Az emberben való veszteség a legsúlyo­sabb és a legvéresebb volt, A német sikerekkel szemben a szovjet sajtó azt állítja, hogy Timosenkó a Don mentén ellentámadásba ment át. A té­nyek bizonysága előtt azonban ezek a hírek összeomlanak. (MTI.) Japán részről a szokásos heti beszá­molóban a következőket közölték: Az elmúlt héten a japán tengeralattjárók Amerika nyugati partjainál, az Indiai Óceánon és más tengereken 68,000 tonna ! ürtartalmú ellenséges hajóteret süllyesz- } tettek el. A háború kezdete óta a japá- jj nők által elsülyesztelt hajók száma 374- i re emelkedett s tonnatartalmuk 2 millió I 600 ezer volt. A.z amerikai—angol hajózás egyre na­) gyobb veszélybe kerül s különösen Ang­lia számára egyre jobban fenyeget India elszigetelésének veszélye. (MTI.) Burma újjáépítése Tokóból jelenük: Az új bormai kor mány nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy fel kell -oszlatni a politikai pártok működését s csak egy párt intézze az ország sorsát, Burmában nagy építő munka indult meg. Az edigi termelőterületet háromszo­rosára akarják emelni. A közlekedési utakat kiépítik. (MTI.) Ellentét az angolszász és a szovjet hatalmak között a hadvezetés kérdésében A svéd. lapok igen figyelemre méltó ( jet között felmerült a legfőbb hadveze- cikket közölnek arról az ellentétről, 1 tés kérdésében. Anglia ragaszkodik ah- amely az angolszász hatalmak és a szov- hoz, hogy Auchinlek vagy Wawwel irá­amit a nemzet jövője s benne az én , azokat meghozom jó szívvel, zúgolódás jövőm és utódom jövője is ma áldozatul I nélkül. Ezzel nemzetemnek és önmagam­követel tőlem apró korlátozásodban, | nak is tartozom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom