Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-18 / 87. szám

{Trianon 22.) 1942 április 18. A kisiparos sorsa a szovjet-urálomi ellen (A m. kir. haditudósító század közlése.) Száinite a tél csúfolódásának érez* zóik, hogy meg kell igazítanunk a gépkocsink egyik hóláncát a város­széli ukrán szerelőműhelyben'. Csúfo­lódásnak érezzük azért, mert egész télen, a legnagyobb havakban sem volt vele baj, most meg, amikor nap­palaiként már' a nulkfok körül jár a hőmérő s valóban utolsó lé':ekze> ieat szedi a- tél: váratiainul elszakadt a hólánc egyik szeme s műhelybe kényszerültünk vele. 'Eleinte bosszantja az embert az ilyen vártlan idővesztés, de ui óbb rendszerint ráijön. hogy ez az idő sem ment kánba, mert az ember is­mét beletekinthetett a szovjet-rend­szer képtelenségeibe és furcsasá­öreg ukrán- szerelő ennek a mű­helynek a gazdája. Négy segéddel dogozik. Félévvel ezelőtt még maga is reménytelen, éhező szovjet-prole­tár volt az egyik eharkowi gyárban. Pedig valamikor huszonöt esztendő­vél ezelőtt kiválóan forgalmas sze­relőműhelye v-olt már, amelynek jö­vedelméből gond nélkül tarthatta el elég népes családját. A közbeeső idő a 'szovjet<paradi:csom pusztító ember­Mialaitt segítségünkre vannak, kér­déseinkre válaszolva elmondja az öreg egykor virágzó kisiparosság tragédiáját. — A cári uralom utolsó éveiben — dörmögi az öreg, — amikor a bolse­witki agitáció már erősen dolgozott, mfoduintialan azt hangoztatták, Ihogy •a bolsevizmus a kisemberekért küzd s azoka akarja felszabadítani a nagy­tőke hatalmaskodása alól. Nekünk ipar ősembereknek ezt úgy magyaráz­ták, hogy meg fogják szüntetni a gyáriparnak velünk szemben oly ke­gyetlen' versenyét s így mi kisiparo­sok 'megháromszorozhatjuk keresem tünket és jövedelmiünket. Annyira tudatlanok voltunk és anyára hittünk ennek az agjtációnak lki(jelentéseiá»e:n, hogy húz'odozás nélkül lettünk tag­jai a bol sevista pártnak. Közvetlen mögöttünk csattogná kezd egy kalapács az üllőn, úgyhogy odálbb kell mennünk néhány lépés­sel, mert nem hallanánk az öreg sza­vait. — Utóbb aziután a vaknak is látnia kellett — folytatja — hogy a 'bolse­vizmus bennünket is aljasul becsa­pott, mert fokróMokra lehetetlenebb öé tette a kisiparos életét. A válto­zás, amit a -bolsevizmus hozott, mind­össze annyi volt, '-hogy a nagy- és közép-iparüzemeket elszedte a régi tulajdonosoktól s állami üzemekké nyiüváníotta. Ezek természetesen jó­val olcsóbban termeltek, mint a kis­iparos, hiszen olyan éhbérért dolgoz* tatták munkásaikat, amilyen az ál­lamnak tetszett. Hogy mi volt a szovjet munkás bére, arról nem érde­mes beszélni, mert mindenki tudja, hogy az csak az -éhenhaláshoz volt sok, lle a megéléshez siralmasan ke­vés volt. 'Egy pillanatig elgondolkozik, hogy visszaidézze a megcsaliatkozás első éveinek emlékét, azután- így foly­tatja : — Mi kisáparosoik eleinte megtart­hattuk műhellyeinkct s még szinte örültünk, hogy akkor, amikor úgy* szólván mindenkinek mindenét el­veszik, bennünket nem bántanak. — Csak később értettük meg, miért vokak hozzánk ilyen kíméletesek a bolsevista gazemberek. Nagyon jól tudták ők, hogy az ő rendszeiiikben magunktól is tönkre kelű mennünk, tehát nincs szükség semmiféle erő­szakra ve'ünk szemben. Az történt ugyanis, hogy a kisiparosok rnind­súiyosabb -nehézségek árán tudtak csak nyersanyaghoz vagy félgyárt­mányhoz jutni, tehát egyre kevesebb munkát vállalhattak el. Végezetül már egyáltalán nem kaptunk nyers­anyagot, mert az állami gyárak" fog­lalták azt le. De mire idáig jutot­tunk, tukjdonképen elvesztettük már rendelőközönségünket is. Ad* digra elszegényedett mindenki a olyan szűken élő proletárrá változ­tatták át- az egész városi lakosságot, hogy a legésőraingú életszükségleteit sem tudta fedezni jövedelméből. így a szovjet rendszer fennállásának harmadik-negyedik esztendejében egyszerűen meghalt a kisipar és pusz­tán az állami gyárüzemek dolgoztak. Kénytelenek voltunk mindannyian visszaadni régi iparigazolványunkat s még örülhettünk, ha. az állami üze­mekben egyszerű munkásként alkal­mazáshoz juthattunk. Az önálló exisztenciák százezrei és miliői vesztették el létalapjukat és szaporí­tották azoknak a proletártömegekí nek seregét, amelyeknek megváltást és felszabadítást ígért a Szovjet, de akiknek ehelyett még vigasztala­nabb sorsot zúdított a nyakába. — Egyébiránt ez a mindennemű ver­senyt kizáró rabszolga-rendszer tette olyan silánnyá a szovjet minden ipari termékét is. A szovjet munkást nem fűtötte semmiféle buzgalom a jobb minőség elérése céljából, mert kifize­tésre kerü'ő éhbé-ne szempontjából teljesen egyrement, vájjon milyen munkát végzett. Oroszországban a birodalom óriási kiterjedése és ne­héz közlekedési viszonyai miatt rendkívüli szerepe volt a kisiparnak s érthető, ha a kisiparosság általában jól keresett az elmúlt évszázadok alatt. A kisiparos társadalom egyike volt az órosz nép legvirágzóbb társa­dalmi rétegeinek. S ezt '.ette tönkre a szovjeWendszer olyan gyökeresen, hogy sok-sok évtized kell ahihoz. amíg újból kifejlődhet az életerős orosz kisipar a felszabadult területe­ken. A hóláncunk eközben elkészült, ráerősítjük a kerékre s miközben ki­fizetjük a javítómunkát, ígv búcsúzik az öreg ukrán szerelő: — Az Isten áldja meg az urakat és mindenkit, aki kiszabadított min­ket ebből az embernyúzó állapotból! Mióta a szovjet megszűnt s az itt működő katonai hatóságok -fokról­fokra nyersanyaghoz is juttatnak és megnyithattam ezt a kis műhelyt: •azóta kezdünk újból emberi életet élni. S ma má-r egykori gyári mun­káéitól lett segédeim is látják, hogy többet kereshetnek a kezem alatt, mint a szovjet állami gyárban, de lát­ják azit is, hogy ez a szerény kis műhely hétről-hétre jobban fejlődik. Azóta hiszik el azt is, hogy a nyugati országok dolgozó embereinek élete százszor emberségesebb mint ami­lyen a „Lenin-féle paradicsomban" /volt. Az alvók ruháját ellopta és 'a piacon eladta Kiss András és Szűcs Károly kis­szegegyházi lakosoknak, amíg éjje! az istállóiban a napi fárada'makat pi­henték, ismeretlen tettes ellopta a Wiájukiat. Reggel arra ébredtek, hogy nincsen sem ruha, sem cs-izma. Feljelentést tettek az éjjeli tollvaj el* len, akiit a csendőröknek sikerült is elcsípni éppen akkor, amikor a pia­con árulta a lopott ruhákat. Svintek Lajosnak hívják a tolvajt v lábán még rajt-a volt a lopott csizma is. Svintek Lajos ügyében tegnap ítél­kezett a- nyiregyháza törvényszék és > vádlottat 7 hónapi börtönre ítélték. & oldal fi Baross Szövetség tagjainál vásároljunk! Fűszer csemege és italáruk legelőnyösebb beszerzési forrása vitéz TORHAY ISTVÁN csemege üzlete. Zrinyi Ilona-u. Italszfikségletét Rácz Gábor rum és likörgyárából szerezze be. — Bocskay utca 6. Paradicsom vajbab zöldborsó és lecsó konzerv nagy választékban Hofczberpr-nél Kótaji utca 46 szám. Órát és ékszert PRÉKOPA LAJOSTÓL vegyünk. Kossuth tér 13. Kertász Untai rum és likőr gyára. Bor, sör és szesz nagykereskedés. Debreceni utca 2, Te! 24-90. Divatárut, selpet és szövetet vásároljunk Mayer Ágoston divatára üzletében. Tel. 28-88 — Külön nagybani osztály. — Főzésre ne legyen gondja Vesszfis-néi ü^wmmmammmmm készen várja ebédje, vacscrája. Frissen csapolt sörök. Fajborok. Marschalkó Sándor fűszer és csemege üzlete Bethlen utca Ji. Stibi Cfpfibáz Nyíregyháza, Zrínyi Ilona o. 2 Legmegbízhatóbb beszerzé­si forrás mindennemű cipőárukban. Alapítási év 1900. Telefon 25-79. Pilinszky András Nyíregyháza első különleges katonai és egyenruha szabósága Nyírvízpalota, Könyv, papir, írószer Fábiánnál Bethlen utca 5. Telefon: 21-00 Háborús időkben nincs gondja annak, aki főszer és csemege szükségletét csak egy helyen: Ecsedy János fűszer és csemege üzletében szerzi be. Vay Ádám utca 31. Vásároljon KNÁVER GYULA , ui cipfitizletébeii Bencs László tér 2. sz. Márkás kifünö n.inőségü nöi, férfi és gyermekcipők nagy raktára. — Megérkeztek az egységes cipők. — in fűszer csemege és italárut Batta Testvérek fűszer nagy és kiskereskedőnél Vay Ádám utca. Takarékpalota. Telefon: 20-78. Mindenneniü talpat és bőrárut (utalványra) Panyiktól vásároljon. Szent István utca 4. — Lisztraktárkönyr. őriemé*?, könyv. Darálás] napló kapkaté JÓBÜ papirüzletében, Bethlen a. 1. *xém. Telefon 20—77

Next

/
Oldalképek
Tartalom