Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-23 / 67. szám

(Trianon 22.) 1942 március 23. •HHMMOHIi'MIMIIKSH^^ 3. oldd. mmmmmmam ÉNEK & NYÍRSÉGBŐL Szeretem az erdőt. A nyírségi erdőt Dalos madarával; Szeretem a rétet, A szabolcsi rétet Tarka virágával. Van itt rossz is, jó is, Gáncsolni való is Éppen úgy, mint máshol; Drágább nekem mégis: Kacag itt az ég is Virágfakadáskor. Szép akácvirágunk Illatosabb nálunk, Mint egyéb vidéken; Ez a menta, zsálya, Kakukfű hazája Az én menedékem. Rám vár a tölgy lombja. Búgó vadgalambja, Zengő csalogánya; Engem hív a mező Vígan örvendező Kedves pacsirtája. Itt van a Sóstónak, A meggyógyitónak Remek foglalatja; Vadvizeknek lápját, Homokbuckák hátát Eke hasogatja. Homokunk törvénye Lendül itt érvényre: Ha nem csurran, cseppen; Nem igen csodálják, De dolgos gazdáját Sohse hagyja cserben. Acélos búzánkkal, Mosolygó almánkkal Versenybe is kezdünk.; , Fiaink épségén, Lányaink szépségén Nem kell szégyenkeznünk. Szőke Tiszánk mentén Egy-egy naplementén TombolrVak a szívek; Magyar kebelekben Tűznél melegebben Dobognak a szívek. Itt áll a költőnek, A nagy ébresztőnek Bogárhátú háza, Ki e föld ugarját S e haza magyarját Mostan is felrázza. Dicső volt a multunk. Belőle tanultunk Építni jövendőt; Megértük magunk is, Hogy már minálunk is Mozdulnak az erdők. Két karom kitárom, Éltető világom Ez az éden-kertje; Nem kívánok szebbet, Jobbat, kedvesebbet: .Ez az Űr kedveltje. Minden enyém itten, Amit a jó Isten Kedvében teremtett; Én érzem legjobban, Ami benne dobban: A teremtő lelket! VIETÓRISZ JÓZSEF. Nagy részvét kisérte utolsó útjára Mikecz Istvánt, Szaboicsvármegye nagy halottját Szombaton délután 3 órakor temette el Szabolcsvármegye felejthetetlen nagy alispánját, Mikecz Istvánt. A vármegyeháza dísztermében állt a fekete érckoporsó, körötte virágok, mintha a szabolcsi magyarság szíve simulna a szív emberének pihenő szívéhez. Ez a szív ezrekért, a közösségért dobogott, megfeszített, csodálatos energiát sugárzó, munkás évek hoszszú során fáradt, alkotott, érzett és mindig szeretett. Ahogy felmegyünk a vármegyeháza babérfákkal szegélyezett lépcsőjén, két sorban a jegyzőtanfolyam ifjúsága áll vigyázzállásban, a magyar közigazgatás fiatal harcosai tisztelegnek volt vezetőjük emléke előtt. Díszruhás rendőrök és hajdúk állanak, a nagyteremben pálmák és hatalmas babérfák adnak hatalmas keretet annak a hatalmas sokaságnak, amely a nagytermet, a földszintet és a karzatot betöltötte a néma gyász tiszteletadásával. Itt van a vármegye központi és járási tisztikara, jegyzők, főszolgabírók a vármegye minden részéből, itt van a Tiszamente magyarsága, az ősi föld fiai visszhangozzák azt a jóságot és szeretetet, amelynek napsütése Mikecz István nagy szívéből tűzött cselekvéskalászokat érlelő verőfénynyel... Itt van Borbély Sáándor dr. alispán a tisztikar élén, Szohor Pál polgármester, itt látjuk báró Vay Miklós, Sarvay Eelek, Mikecz Tamás, Bertalan Kálmán, Gergelyffy András országgyűlési képviselőket, Mikecz Dezső udvari tanácsos, felsőházi tagot, ny. alispánt, Erdőhegyi Lajos dr. felsőházi tagot, aki Kállay Miklós főispánsága után mint főispán együtt munkálkodott a nagy megújhodásért Mikecz István alispánnal. Eljött majtényi Kiss Sándor rendőrfőkapitányhelyettes, Bányay Jenő nagyprépost, pápai prelátus, Mihalovich Sándor kanonok, parochus lelkész, vitéz Putnoky István ny. ezredes, vitéz Hunfalvy Artúr székkapi^ny, Horthy István dr., Kovách Dénes dr. kir. közjegyzők, Vietórisz József dr. c. főigazgató, dr. Gallay Rezső tanügyi tanácsos, itt vannak a Kisvasutak tisztviselői, alkalmazotai, a METESZ tisztviselői, pénz intézetek, egyesületek, hatóságok, intézmények, iskolák képviselői, megszámlálhatatlan sokaság a vármegye szellemi és anyagi kultúrájának. nagyjai és munkásai, Porzsolt István ref. eseperes, és Bartók Jenő dr. lelkész vezetésével a vármegye ref. papsága vonul fel, jönnek a tisztelők, barátok, volt munkatársak, itt van Kemecse több mint száztagú küldöttsége és itt van az egész város és vármegye reprezentatív közönsége. A ref. válogatott énekkar gyüTeleior 25-03 wr. Hu

ngária Filmszínház Március 23-24. Csak 16 éven felülieknek. Hétfőn-kedden Isten veled Franciska Egy különös házasság érdekes története az európai világháború tükrében £tfa4á»ok keidet© '/&, V*7 é» */*» órakör nyörű interpretálásában felhangzik a zsoltár: Tebenned bíztunk... sok szemben könny csillan meg, érezzük, olyan embert temettek, akit sokan és őszintén szerettek, mert ő is igazán tudott szeretni. Most Porzsolt István • esperes imádkozik, majd Szent Pálból idéz aki a korinthusbeliek között isteni őszinteséggel és tisztasággal forgolódott. Ez az őszinteség nem volt testi, mert a testi kétszínű, és nem szolgálni, hanem uralkodni akar. Most visszajött Mikecz István ezek közé a falak közé, hol szerényen dolgozott és visszajött most már igazán csendesen. De harsány szózat hangzik a koporsóból, és hirdeti, hogy akitől most búcsúzunk, isteni őszinteséggel és isteni tisztasággal forgolódott közöttünk. Hirdetji alkotó hazaszeretetét, amely akkor is helyt állt, amikor zúgó viharok ingatták az egyházak fundamentumait és az őszinte, tiszta hazafiságnak és vallásosságnak rejtőznie kellett, helyt állt a viharban és szeretetet, jóságot sugárzott, feláldozta a közösségért egész erejét. Most távozik, de ezer szállal van idekötve azok szívéhez, akik szerették, kik hirdetik, hogy nem távozik örökké, hogy közöttünk él és int a jóságra és szeretetre. A megható gyászbeszéd után újra buzgó ima, majd ének hangzott fel, majd sasi Szabó László dr. kir. kormányfőtanácsos, az elhunyt gyermekikortól szeretett kedves, jóbarátja, az Ügyvédi Kamara illusztris elnöke mondott búcsúbeszédet, amelynek szívbőlfakadó mondataira könny szökött a szemekbe. Dr. sasi Szabó László a következőket mondotta: Sasi Szabó László dr. a vármegyei törvényhatóság nevében bncsnzik Mikecz Istvántól Tisztelt Gyászoló Közönség! Mély megilletődéssel és elszorult szívvel állok itt emellett a koporsó mellett, hogy a vármegye közönsége nevében elbúcsúztassam Mikecz Istvánt., a vármegye volt alispánját. Jajj! hogy nekem jutott ez a keserű feladat! Nekem, akit a megboldogulthoz zsenge gyermekkorba visszavezető kedves, meleg barátságnak a szálai fűznek! Igaz-e István? Igaz-e, hogy együtt kezdtük? Hogy Kemecsén kezdtük? És most hallod-é Mikecz István? Búcsúztatlak. A vármegyéd búcsúzik tőled! Itt ebben a teremben, ezek között a falak között búcsúzunk tőled, amely annakelőtte a te munkahelyed volt, ahol időről időre szemben szoktál volt állani szeretett vármegyéd közönségének képviselőivel! Itt búcsúztatunk tégedet! Most már másodízben. Először akkor búcsúztunk tőled amikor elhagytad az alispáni széket és nyugalomba mentél. Akkor úgy búcsúztixnk tőled, mint a vármegye nagy alispánjától. Ügy is mondhatom, hogy a vármegyének utolsó vicispánjától. Elsoroltuk akkor érdemeidet, amelyeket a vármegye közönsége örök emlékezetül beiktatott évkönyveibe. Felsoroltuk akkor alkotásaidat. Az utakat, amelyeket azért létesítettél, hógy közelebb hozd egymáshoz a falvakat, a tanyákat és hogy közelebb hozd egymáshoz az embereket! A világosságot, amelyet eljuttattál innen messze községekbe. A szegény diákok megsegítését. És virrasztásaidat, amelyekben a megpróbáltatás idején vergődtél és őrködtél megszálló oláhokkal és vörös terroristákkal szemben, a vármegyéd erkölcsi és anyagi birtokállománya és biztonsága felett! És a kemény munkát, amelyet az új jáéledés nehéz küzdelmei között imádott vármegyéd érdekében fejtettél ki verejtékezve és lankadatlanul! És ki tudná most mindazt szerbe-számba szedni és megismételni ebben ..a szomorú időben, amiket akkor az első búcsú alkalmával, közéleti munkásságodból a vármegye kör zönsége megörökítendőnek talált. Ez után az első búcsú után még itt maradtál közöttünk és velünk. De nem azért, hogy a jól megérdemelt nyugalom idejét tétlen pihenésnek szenteld, hanem azért, hogy hivatalon kívül is folytasd áldásos munkádot a köz érdekében. Úgy is, mint képviselő, úgy is, mint a közigazgatásnak tapasztalatokban gazdag professzora, és úgy is, mint számtalan közérdekű intézménynek és egyesületnek lelkes és munkás tagja, vagy vezetője ... folytatva áldásos tevékenységedet . . . hogy végezetül itt találkozzunk megint e falak között, hogy ebben a szomorú órában most másodszor búcsúzzunk el egymástól. Most azonban már nem csak úgy búcsúzzunk Tőled, mint volt alispánunktól, hanem és főként úgy, mint Mikecz Istvántól. Az embertől... Az ízig-vérig kemény magyartól. Mint a vármegyének nagy szülöttétől, nagy fiától és mint a szívnek, a mélyen, melegen szerető szívnek az Emberétől! Mert bizony-bizony mondom, hogy ha érdemeidet ezalkalommal mind-mind elősorolnám is, amelyek a te hivatalos tevékenységedhez fűződnek, az mind nem lenne elég, távolról sem lenne elég a te teljes portrédhoz, mert te mint Telefon: Uráni

a filmszínház Teld

0° 20-11 sz. 20-11 sz. Március 23-24. Budapesttel egyidőben ! Hétfőn és kedden Egy leány aki mindent tud A mindenttudó, szorgalmas titkárnő göröngyös utja a boldogságig. Előadások kezdete 7*0. V*8 ós 7*10 órakor.