Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1941 (9. évfolyam, 275-298. szám)

1941-12-24 / 294. szám

20 oWal SZ WimmM ABOIXSI HÜ3 (Trianon 22.) 1941 december M. Női és férfi gyapjúszövetek, ruhaselymek, ruha csipkekülönlegességek Karácsonyra Vásároiion fehérnemű és ágynemű anyagok, szőnyegek nagy választékban Hartos Lajosn Nyíregyháza. Vay Ádám ntca 2. sz. Történt-e csoda? Irta: ffiándi Janka Az asszony az asztal előtt ült és varrt, közelhajolva az ablakhoz, szaporán öltögetett a kezében le­vő ruhadarabon. Odakünn reggel óta csendes egykedvűséggel sze­metelt az eső, az ablak párás volt, az égen sűrű felhők tornyosultak és az udvaron végig sártócsák képződtek. Szürke és szomorú volt körös-körül minden — re­ménytelenül szomorú — az asz­szony legalább így érezte. Két nap választotta el a Karácsonytól és ő tehetetlenül és üres kezekkel nézett az ünnepek elébe, a kará­csonyfa ugyan megvolt már, a férfi szerezte szerény ember módra az erdőből s hogy a gyerekek meg ne lássák, napok óta a színbe volt rejtve, de Istenem! olyan egy hit­vány kis görbe, ritkaágú csúf fa és mit aggat maid reá? és mit tesz maid alá? Pedig egész esztendőn át ígérgette a gyerekeknek, hogy maid hoz a Jézuska alvóbabát se­lyempaplanos babakocsival és pi­ros csákót, puskát, robogó vona­tot. Az asszony a varrását ölbe­ejtette, szeméből kibuggyant a köny és imára kulcsolt kézzel fel­nézett az égre: „Uram!" — mond­ta a visszafojtott sírástól remegő hangon. „Uram! tégy valami csodát, inert elkárhozik a lelkem.". Soká ült ígv mozdulatlan^! a he­lyén és arcát két tenyerébe hajtva azon gondolkozott, hogy minemű csodák történhetnének most vele, az úton találhatna egy nagyobb bankjegyet, vagy valaki megaján­dékozná bizonyos összeggel, vagy hirtelen örökölne valahonnan és képzeletében száz és száz lehető­ségét sorakoztatta fel maga előtt anak, hogy bizonyos összegű pénz­hez jutna, hogy szaladna üzletről­üzletre, hogy_yásárolná a szüksé­ges holmikat, hogy széppé, bol­doggá és derűssé tehesse vele a Karácsony szent estét. Este munka után a férfi haza­érve, egy darabka deszkát tett le az asztalra és egy nagy ív fényes papirost, majd, amikor a gyere­kek aludni tértek, kést vett elő és fúrni, faragni, gvalulni kezdte a deszkadarabot és addig dolgozott rajta, míg egy csinos kis kard lett belőle. Az asszony nézte a mniunr kát és szivében egyre nőtt a kese­rűség. „így csalod meg a fiad? — tört ki belőle véfnil panaszosan. „Istenem! — mondta a férfi egy kis mosollyal az ajkán — sok kis fiú kért puskát a Jézuskától s aho­vá már nem jutott a pugkából, oda kardot visz a Jézuska", — az­tán előv.ette a piros papírt s meg­csinálta a csákót. Másnap a férfi egy bádog tokot hozott a kardhoz és egy sárga bojtot, a csákó elejé­re pedig sárga gombot ragasztott és melléje egy tojlat tűzött. Ezen az estén már az asszony is munkához látott, restelte tétlenül nézni a férfi ünnepi készülődéseit, de nem tudta és nem akarta el­hinni, hogy valóban ez legyen majd a gyerekek számára a kará­csonyi aiándék s míg a fűrészpor­ral tömött rongybabát készítgette, szívében egyre jobban erősbödött a csodavárás. Idegesen vibráló uj­jai alatt gyorsan elkészült a csip­ke- és bársonyhulladékokból a baba öltözete is, s a férfi a mara­dék deszkadarabokból ágyat fara­gott hozzá, aztán az áevat is, a kardot is befestette és feltette éj­szakára a kemencére száradni. Az asszony szemét kerülte az álom, minden kis neszre, minden kis zörrenésre felfigyelt, felült az ágyban, szíve ijedten szorult össze, ha valaki megállott a ház előtt, vagy valahol egy fény gyul­ladt az utcán, úgy érezte, hogy •most, — most kell történnie vala­mi csodának, hiszen az ünnep előtti utolsó órák voltak már ezek. lassan hajnalodni kezdett, reggel lett, de csoda nem történt. Dél­uán egy hirtelen elhatározással befeiezte a napok óta abbahagyott varrást és hazavitte, úev gondol­ta, hogy bizonnyal ő a hibás, mert itthon .ölbeeitett kezekkel várja a csodát és elhatározta, hogy meg­próbál elébe menni. Az úton ÚPV rémlett előtte, hogy valaki nevén szólítja hátrafordult, de nem jött mögötte senki, csak képzelődött. A varrásért kapott pénzből vett egv kis füzér apró perecet és egy maroknyi színespapírba csoma­golt, karácsonyfára való szalon­cukorkát. Az utcaajtóban megállott egy Kútfuresf vízvezetéket lakatosmunkát megbízhatóan jíitáhyősan kíszií Radoszta Béla msmmmmiiMii KB Vay Adám utca 37. szám. — Telefonszám: 243. / AfiLER Mindenféle nyomtatványok ízlése s kivitelben és a legolcsóbban készülnek. — nyomdaüzem Nyíregyháza, Bessenyei tér 11. (az ndvarban) percre, kezét rátette az ajtó­kilincsre és várt. Az utcán már jártak a kántáló gyerekek, a szomszéd házban a karácsonyfán már égtek a gyertyák, tehát itt az ünnep, gondolta magába az asz­szonv elkeseredetten — és csoda nem történt, aztán belépett az udvarra, a férfi, aki közben vala­mi ürüggyel elküldte a gyereke­ket otthonról, éppen akkor vitte be a cserépbe helyezett kis fát a házba, a tükör előtt álló asztalkát leterítette és könyvet tett a cse­rép alá, hogv magasabbnak lássék a fa. Az asszony kiszedte a szek­rényaliából megmaradt gyertyá­kat, díszeket, néhány darab csil­lagszórót és az angyalt a fa tete­jére, majd a varródobozból egy kis piros pamutot vett ki s hozzá­fogtak a fa díszítéséhez, — először felvágták a piros pamutot és fel­kötözgették a pereceket. aztán a díszeket, gyertyákat, végül a szí­nes panírba csomagolt cukorkákat vették elő: „Ni csak ni!" — mond­ta a férfi az asszonv felé fordulva: „hogy megtelt a kis fa" — „és .nem is olyan csúnya", mondta az asz­szony a férfire mosolyogva és szí­vében valami különös melegséget érzett. Odakünn az utcaajtó csa­Dódott. megiöttek a gyerekek, a férfi gyorsaira meggyújtotta a gyertvákat. Az asszony kitárta a szabaaitót és kikiáltott: „Gyertek gyerekek, gyertek hamar — itt volt a Jézuska!" És a gyerekeket beengedve maga előtt, széles moz­dulattal betette az ajtót, a kívül­ről jövő léghúzattól-e, vagy talán egy láthatatlan Kéz ebben a perc­ben befejezve munkáiát. hagyta el a kisfát, gyöngén Jiullámozva mozogtak a fenyőágak és a mozgó agakon ide-oda himbáltak a dí­szek, a gyertyák és a cukorkák és az angyal is, mintha éppen csak most szállott volna a fa tetejére, szinte hallani vélték hosszú fehér szárnyának csöndes suhogását. A gyerekek belekapaszkodtak az airayjok karjába és az ámulattól és csodálattól nem mertek közeled­ni a fához, de szép is volt a kis fa, lobogó lánggal égtek rajta a gyer­tyák, aranyos fényükkel bevilágí­tották a kis szobát és vakító fé­nyességgel sziporkáztak a csillag­szórók. ezernyi apró csillagot hintve széjjel a fa ágai között, csupa fény, ragyogás és pompa volt most minden s az asszony a gyerekek ámuló szemébe nézve úgy látta, hogy a kis fa terebélye­sedik, gvönge ágai megerősödnek és roskadoznak a teher alatt s úgy látta, hogy a kis fa nő., nő, nő, ta­lán a mennyezetig, vagv még azon is túl és a fa alatt kincsek vannak, selyemből volt most a papírcsákó, •gyönyörű volt a festett fakard és fejedelminek látszott a csipkébe és bársonyba öltöztetett rongy­baba. Az ajkakon megszólalt az ének.: „Menyből az angyal leszállt hoz­zátok" — hangzott és a szivekbe valami nagy-nagy békeáség költö­zött. Oh nem volt itt már zúgolódás, itt keserűség, bánat 1 Nem volt itt könny ! És nem sírt a nincstelen­ség. Csak mosoly volt az arcokon, csodálat a fényes, ámuló szemek­ben és a szivekben boldogság és gyönyörű szép, szent ünnepi áhí­tat. A szomorúság örömmé válto­zott és gazdagsággá a szegénység.. Történt-e csoda ? Az iparügyi minisztérium által eg délyezett vas,fém ás papirhnllaJák telepein Széchenyi utca 8. szám alatt van. (volt Knapp féle au'ójavi.ó műhely.) Az anyagga'dílkodási hivatalnál bejelentett vas, fém és papírhulladék átvételi helye Szilágyi László SJEm* _

Next

/
Oldalképek
Tartalom