Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1941 (9. évfolyam, 251-274. szám)

1941-11-17 / 263. szám

é. oldal .... NYIOTIDÉK ^ SZABOLCSI HIRLAP (Trianon 22.) 1941 november 12. (Folytatás az első oldalról.) Szidhor Piál polgármester a következő szavaikkal köszönti ia városiba érkező Főmélitóságú Uralt: Főméltóságú Kormányzó Ür ! Az orosz báboirú diadalmas harcai­ból hazatérő nyí nagyházi ilovasdün­dárt fogadja ma e város hazafias JéUkjesedéssel telt lakossága.- A haizia­téréts a büszke önérzet tüzét és boft­dőg Ikönyakjefd csali szemünkbe: így •várja (haza az anya katona fiát, az asszony fegyverforgató férjét, a (Féltízre együtt vian .az ümnieptlő kö­•zöniséig. Gyönyörű kép fogaid a Kos­suth-téren, a szoborétól jobbra a tribünök fellett ag egyesületiek zászSó sora, lent a rokkantak, cváté-zek, tűz­liíainoasolk. sziemlben a díszpáholy álatt a testőrök áJliainiak a fővezérség záiszllojláíval!. A páholy két olda'án a díszes tribünön élők/élő közönség so Takoziik fett', ttt látj uk bíbor ornátus­feam Dudás Miklós hajdiudorogi püspököt a káp.alain tagjaival, Törölk Dezső apáitkaincmdk. főesiperest, Tu­róczy Zoltán ág. h. ev. püspököt, Bartók Jenő dr. ref. lldlkészt. Itt van­nak a i?zalbolcsi képviselők, felső­házi tagok. Megjéllienik dr. Káli a y .Miklós m. kir. titkos tanácsos, any. miniszter, Orbán Gáspár báró szol­noki főiisipáin, Vajay Károly dlr., Hartélendy Miklós dr. országgyűlési képiselők, Sz.albólcs a ia. környező ármaglyélk számios kitűnősége. — Hllaíkv Endne dr. nagyváradi főis­pán. dr. Soős polgármester. IKörös­solk-sők .szabolcsi gyermek vitéz Édesapját. Énre a legszentebb érzékre: alz Édesapára gorudol ma itt .mindenki, mikor Főméltóságú Urunk imiqgje­tenlt közöttünk! Huszonegy éve is elmúlt imiáír, hogy ellőször járt Nyír­egyházán. s akkor a meggyötört, nyír­ségi emlber szívébe bizakodást, bá­torságot és boldogságot öntött. Ez a péilldaladás nevelte fel az orosz har­cokból dicsőséggel! 1 'hazátérő Ihonivéd fiainkat s az emilélkekindk ez a túll­ánaidó szemetete szőtte a hódolatot, amely kísérti! fogja lift minden léipé­körül miimidlein 'épület ahlakábain dí­szes hölgyközloniség. Az egész tér sokezer ember össze­forrt: szíve dobbanását ü.lemiezi az öröm ujjongásábain. Egyszerre fel­riad a kiáltás: Horthy, Horthy, Horttjhy. A kürtlük iviigyázz-t harsog­jak imámoriosain, a zenakalra a Himnuszba ktezd és autók sora su­han élő. Megérkezik vitéz nagybá­nyái Hori.lhy Mikilós kormányzó, a Főméltóságú Asszony, vitéz Biartha Károly honvédelmi miniszter., vitéz Szomlbatlbeilyii Ferenc, a vezéiikiair fő­nöke, Báirdösisy LászCió miniszterei!­nök. A iKönmiányzó úr őfőméltósága vitáz Kenesztes-Fischer'dlsiő 'hadisegi'id, a katonai liroda vezetőjének, vitélz Garlöczy Gábor élső szárnysegéd 1 Ikíisérleítéban autóin ia csapattok arcvo^­inaűa elé hajtat. A Főméltóságú aisz­szoniy kaszál® 'és a díszp'áh'dlyban vi­sbéiz dr. Jélkiev Faria.'.iennlé főispán inti, vitélz Vattay Antaliné fogadják. Vat­sé Jt. — Isten hOzlta .Főméltóságú Urunkat ! iMág a Kormányzó úr a díszsizálziad előtt dlvcinullt, a Főmélltósiágú Asz­szcny Báirdossy László m'iiniisziterél­rnök kíséretéiben iaiz I. 'osztályú 'Váró­terembe menit. A jelentésdk és fogadtatás percei ubáln a Kormányzó úr és kísérelte kocsiba szállt ,s lassú manetlben vo­nuilt be a közönség sorfala és szünind mem akaró éljenzése között a vários­iházia elé, alhol tiízeztrak lelkes kö­szöntése fogaidba. tay Éva vinágosdkirot ad át a Kor­mány zónéinak. Bárdossy László mi­násiztenelnökinek viiitéz dr. Jékey Fe­renc főispán bemutatja az ölöké tő­ségeket, a Ihöilgyeket vitéz dr. Jékey Ferenietné a Koinmár.iyzóné öifőméltó­iságjáinák mu'tal.ija be. A icsapatclk élléin vitéz Vattay Antal tálborniak, a lovas dandár pamaincsno­ka jelentkezik a iKcirmányzó úr előtt, majd a szlemle ala.lt kísérli a Kor­mányzó urat. Közben félsorakiozir.ak azok a tlsziték, altisztek és honivé­delk, akiket kitüntetésre terjesztettek fel. Az újságíró páholyában, holll je­lllan vannak a német lapok tudósítói ós, meginterjúvolták a kibüntletett hő­söket), ákiilk felidézik a harcokat, a magyar katonák ragyogó hőstetteit. iUjtna felzendüli a Himnusz, a Koir­imláiniyizó úr öfőtméllfcósiálga visszatér a szemléiről és a díszpáholyban foglM helyet, majd beszédet intéz a vissza­téri katonákhoz. venkéző szovjet millióknak s mosit már az őshazában, Lelbédiálbatn já­ruinlk, ahomnain iaz évezredes huazjátr­'viri.ust hioziüuk imia)gunkkal. íMert az Isten, kegyelme naműsalk megpiróbáltialLá9akat adott 'niekünik, él mem hagyott bennünket. Adott olyan katonát, aki Idleményess jgéjben és Ihainci erlányakben első a viágon, ad'ott Olyan barátokat, akik az egésfc világ eilivaikül gyűlölködésével szem­be tuidtlalk szálná' is akilkniek loldalán a kiis mamziaték is sértetlenül 'töltihe­t:ik ibe törtánelmi hivatásukat s adott ciyain ivezért, akinek nevét imádságba foglalja iaz a me.£)prábál­tatiásábain 'is iboidog, a fegyverzajban is álkotó imiunlkára kész, büszke ma­gyar inép. iBbböl az, egymásba 'ööetf­kező liimádságos katonai és poilgákn eriétnyekből szövü !nlk Főmé' ll'tóságú Uinunlk életére hálát és hódOliatot. iM'agjialr honvédek l Felétek száll most minden in!yíragi>1házi amlber sze­miéinék penzlsélő tüze. Olyanok .v.aigy­to.c, albcgiy ezer évte áltnodijulk a ma­gyar katonát, lovaitok ímegirit otit nyiarítettek laz ősi .Leibedia jóízű 'le­gelőin és hajrá ! •effJeniálilbatatlaini rro hammiaíü vötlté.tík birtolk'ba a Dnye­per pairtjáí. Most igazán a családi tűzhely be­csü.ctéért harcoltatiolk. 'Mert goinido­iatnialk IÍS szörnyűsé.S)as: mi történt volna, ha az listeiniteflénség kardja erősiebb 'és elözönlötték vioöma fai­wamkiat, tisztességes haijlékainikat). Akik pedig ezaklban a dicsőséges hai?cokban égli őrszemeivé váltaik a magyar jövendőnek, azok emlléke He­gyem áldott; szolgála.iuk ia ikgszen­tebb .volt, amit ember a haizáéirt ál­dozlh.ait. Égi' őrhelyükről őriianli 'fetg­jáx örökké a magyar sorsot. ötven esztiendővell iazé.őtt — i a kiéaő ősznek Jllyen hidégnalgyogátsni 'niatpjáin — alkko/i polgiár.miesi.ier elő­döm ezen a helyien fogadta a város­ba érkező első huszárezredet. Adást kéirt a Hadak Urától fegyvereikre 1 A Ti elődeitek voltak eadk a tizian­négyes huszárok s az áldáskívániság nem mairadt puszta, éllhangzoft sző. Lehe.inie-e ezt az ötvan esztjanidős évfordulót sztlblban megümnepalinl min.t miikor ez utódeziredek újra itö­lépnek a régi ismerős ufcoá.vcn, vígiam eaoit'togi lovaiik pati.íója, a hónvéddk melllie szélesen feszül a jövendő éllé :s .a néző ibcldcg Behajtással mondljiai, dobogó szávie dörömböl a tarkán: itt megy az új ezeréves magyar jövő! Hstern hozo.it bonin eteket, m'agyair .honivédetk 1 Majd dr. Soós, nagyváradi pOl­gánmest.er mond üdvözlő ibasziádet a következőéiben: Főméltósáigú Kormányzó Ür! :Mugyair Testvéreim ! lEIbben az ün;niapé Jlyes és ho'd'og piliai.'.iaitlbain, midőn, a imagyaír Hia«zia örörramelj öleOi ikeblére aizokalt! a vir ítéz hccrvédlöKiet, akiik idllcsőségdt sze­reztek újra a magyair névnek. 'Nyir­eg^lháza város mellett Nagyvárad vámos közönisége is részt kér az ün­melplésből, miért a hanctéunőít ihazatíé­rő 2. .favasdiainidiár karei.ében 2 iraagy­:viá!radli kiaitoniai csaipattiest is küzdött a magijiair namzeti .létéárt éis pedig a Nagyváradon állomásozó 3. huszár­ezred, vitéz Pcingrácz Pál huszárez­redes vie,ze'.iéséVe'l és az ugyanoaaic miaigyváradi 1. lovas tzélrosztálly Boll­ner Béla áleziradies vezetésével. A román megsziáilOás alól alig egy éve fiefezabad/uló iN.ag>iváraid, meiy e.őlitet'eitt ütem'ben igyekszik eltaka­rítaini az idtegien uralom nyomaitt! és erős életakarásisal visszaszerezni azt a hélyet, rruefJyeb ia nagy háború előtti időben Magyarországon betöltőttt, magyar köüeflességtudássál, fötDntafr­tás miöllkiül válllailta az új hábocú min­déi ni tartbeit és bár aggódó sóhajok­kal! figydülie a hamotéren küzdő nagy­vánadá huszárezred és tüzérosztály sorsát, halzaifias büszik'eség hatotta át •polgáinságát annak a tudditábam, hogy a magyar nenyzet éíetúrdekéérrt az orosz (bolsevista magyhataJom elko A Kormányzó Ur beszéde A nyár elejéin kénytelen Vcilfcam csapataimnalk azt a parancsot adni, hogy nyomusíji.-.iak előre a Kámpiátnk ganincein túli tenüiletee, hogy megto­(rdiják azt a gálád tálmaidást, amell'y Kassát és ezzel agész Magyarorszá­got a 'bolsevisták 'résziéről érte. Az első visszatért csapatokat!múló betegségiem miatt, sajnos, nem fo­gadhattam. Annál jobban örülök most, amiilk'ar veletek szem.Ől-sziem­be állva üdvözöllhetilelk 'bitieket, a.dlk most a dicsőséges harcok után haizia­tör'het.ék. A súlyos harcokiban régi magyair dicsőséggeil vettétek réSzt. Kegyxlet­teí gondolok és gomdiol velem együtt) az egész nemzet azokra, akik ezek­ben a harcokban! esküjükhöz ihiíivien életüket áldozták. Dicsőség ragyog­ja be örökké emíélküket. Büszke sze­refietitel' tekintek .tjireátok, akik olyan diendkasan vettétek ká részeiket a harookbóil és most haziatértetiek ott­homai tokiba. Tá a motorizált hadiseregeik kor­szakában lóháton vághattatok sok­szor ezer kilciméltenes utakon, azokon az utakon, iaméyeken őseink 'érkez­tek a Kárpá.olk alá. Újra fényt sze­Tezteték a magyar loviaisságn'ak >és új megbecsülést a fórnak ás. A magyiar emberniek a ló nemes Ibajtársa, melly nélkül őseinik sem harcolhattak voÜ­na. Ezúttail is eredményesen küzdött a lovasság a legrosszabb utakon, te­repeken át. Bebizonyosodott, hogy a lovasság he'Hyesen a'kiaíimaziva ma is néllkülöz­hetetlen. Ti rendet: tartottatok a meg szállott terüle.eken és magyar mó­don, emberséges bánásmódot taniu­sítottlatok a llakossággal. Nyitott s'zteimmel liáitíhat'llátok azt az erkölesi nyomort, amidy'be a bol­sevizmus 'döntiöfcte az életet. Lá.ta­tok ölszierű iLakásokat: és éhezőket azokon a terű le teken, amely dk a vi­lág legtermékenyebb 'területei. Láttá­tok a raktárinak, műhelynek, sőt mu­latónak használt templomokat, a szennyben, fertőzötten. áHa'Si ösztö­nökéi élő bolsevista ifjúságot. Be­nézhettetek a bolsevista hazug füg­gönyei mögé. Bár oda betékinthétme 'Uelhány kiUltúnnépe a világniak, belát­ná, hogy a néimét hadserieget méltán itetá megi a hála azért, hogy magáira vette ia maigyclbb iriéisziét' annak a sú­lyos feladatnak, hogy m.egszabalátsa a váíégot a bolsev izmus tói. Ebben a hamdbian ti fe -otlt aegítet'.etJek s ezzel nemcsak a. nemzet, hanem a törté­anelliam háláját is kiérdemeltétek. iHadii-iudósításainlk éllvből csaik té­| nyeiket közölteik. A magyar harcos inieim szorul 'dicséretre, de mi féltő szeretettel, kísértük mindem lépteiket. íMeíeg szeirateiieí és büszikeséggel üdVözölfltek tehát baninetéket és tu­dom, hoigy mjlc.idig sziáimítlhiatck a ti ívápirőfoállt erőtökre akár békében, •aUár háborúbaini, ha a fgy.\larekre új­ból szükség lenne. á Kormányzóné Őfőméltósága szalagot köi a két huszárezred lobogójára A Kormányzó úr szavaiit lelkes •éljen fogadja. A hadaik útjának hő­sei kiipiiriuilb arcoa'1, biisztke örömmé, hallják a ilegfőblb Haidúr ékismeirő szavait. Maijd az ezredpiarainesnolkiok kíséireiélban dísizmarneitbein hozzák a Hadllk- és a Nádasd'y-huszárok zász­Llóüt. Fe'hangzik a Hiszekegy, a zász­lóik megjhaijdlnaik. A Főméltóságú Asszony saálagot köt kitiümbetéskép­pan a két hősii, ezried lobogójára. A fenséges jelenet alaitit ia német nátdÖó szpíkere fest képet haliigatóinalk a magyar Budinsziky Sáinidor mellletb a gyönyörű ipiüjainiatolkról. Majd a ki­bünte'.'ésiek átadása kövebkieízi.k. EOő­'jéipne.< a kiibüntebebt hősak, előbb a 'tisztek, 'akiiknek sioráit vi.éz Vattay Af.iball vezéirőrnagy imyitjia meg, miajjd a kitümbellietj altiszlak lépnek illő. Kemémy.vöbásű kiatonálki, a Koirmány­zó úr átadja a kitünitcéist, majd kéz­f'Qglásáival fejezi ki elismerését, vitéz IsbvánlBFy Elek áhaidnaggyEll néhány mdleg szót viáK 1.' a Főméitósá'gú Ür. Nyíregyháza és Nagyvárad polgármesterei üdvözlik a hazatért csapatokat A ki.tüntetésiek átadása utám Szo­bor Páll pó igánmestier lép a Főméltó­ságú Ür páholya 'dlé és a következő 'nagyhatású szavakban üdvüz'Ü a ha­zatért honvédeket: iFőméltósálgú Kommán.ya'ó Ür! Huszonklét esztiandővcl ezlelőtt idle­gen lovak patkói csattogtak a nyír­egyházi .utcákon. Aíéíltan lélegzett a város: meggyötörve és kifosztva. Mégis .valb valaimii, ami ádőálMniak bizonyult: a keményöklű ile'ltoasiedléis és a magyiair sorsküíldebéslbe vetett örök hit. A teülclesadést Főméltóságú Urunk önitötte a nyírsági ember szívébe. A városháza nagytermében elhiaimgzd.tt biztiató éis bátorító szavai ma is ifü­lünikbe csienigeindk. A földmíves újiria bdldogain ihaisította az anya/földibe atz áldott barázdát, mert szükségünk 'viölltt a föld életetadó tanményére, hi­báén- Ikét évtized óta minidig ebben a •vármegyében, születetít a legtöbb 'magyar gyermek. A jövontdő pedig kérlehetetlanüll azé, akinek munkás­kezű s a inieimzet 'fien'yegie'tiet. (napjai­ban harera kész gyermekei vannak. A maigyair sorsküldietésbie vetett történelmi hitünknek is Főméltóságú Urumik adobJ új talitiallimat. Évszáza­dokon keresztül pusztult: faiju.:lk az európai, kienesztéinyság védelllméban. Hirdeti iis a déli iharaingszó az egész viágan a magyar katona dicsőségét. De mégíse tudtuk megakadlályozni, hoglv török-tátiálr ká ne oltsa, a ma­gyar étet! lobogó őrtüzeit. Most har­madszor fenyegetett keOetről ez a pusztító veszedelem. A sziovjet i.t benpeszlkiedeitt haitéira'lnkon. Jóformán ésane se vettük, hogy támadó hadál­lásait e'őre 'tolta Európa védőbástyá­jáig: a 1 Kánpábolkig^ Most harmadszor azonban .mogtiafláltuik a közmor.idlásoe magyiair ligazságot: fiiannlk melle e'ébe­feszáilt a .bitlkon víiághódításra fagy­HORTHY! HORTHY! HORTHY!

Next

/
Oldalképek
Tartalom