Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1941 (9. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-17 / 62. szám

94. oldal »R38«f. INA—»>»,Mi»I SM^.^JMMHK »ItI (Trianon 21.) 1941 március 2 6. Magyarnak lenni nem üzlet, nem érdek, hanem a nemzetnek felajánlott szolgálat... Nyíregyháza város polgársága impozáns ünnep keretében áldozott a márciusi eszméknek Nyíregyháza városa március 15-én a szalbadság diadalmas ünnepén zászlódíszt öltött. A templomokban reggel kilenc órakor ünnepi isten­tiszteletek 'voltak, maijd az iskolák ifjúságának lelkes, szép ünnepségei­re vonult a közönség. Délután 3 órára a Kossutlh-térre felvonultak az egyesületek, intézmények, isko­lák, hatóságok zászlók alatt. Rég nem látott, ha'ailimas sokaság tömö­rült a napfényes szép márciusi dél­utánon, hogy ujjongó szívivei gon­doljon a felszabadult Erdély már­ciusi szabadságün.nepeire és átérezze azokat a nagy feladatokat, amelyek­nek megoldása új életet teremt az ősi magyar földön. A városháza homlokzatát a nem­zeti s«zínek és város színei, zászlók, drapériák, címerek ékesítették. Á nagyteremben az egyházi, katonai, polgári előkelőségek gyülekeztek. Itt láttuk a lelkészi kart, a hadsereg tisztijeit!, élükön Máriay Aladár tá­bornok, állomásparancsnokkal, vitéz Lázár Ferenc .vármegyei főjegyzőt, Szohor Pál polgármestert, Bertalan Kálmán országgyűlési képviselőt, .vi­téz Putnoky István ny. ezredest, a vármegye, a város tisztikarát, a vá­ros társadalmának számos kitünőslé­gét. A zenekar a Kossuth-indulóval jelezte az ünnepség kezdetét, majd Szohor Pál polgármester mon­dott megnyitót. Nyáregyháza polgársága újra együtt van, hogy az ősök hagyományos ha­zaszeretetével, . magyar öntudatával idézze meg 1848 márciusának nagy­szerű eszméit és erőt merítsen a di­cső kor emlékeiből. Az utób'bi három év alatt a márciusi ünnepségek év­ről évre új színt, új tartalmat nyer­tek az ország egy-egy elszakított ré­szé nek vissz a jö vetelével. És ma boldog szívvel gondolunk Erdély magyar jaira, akik húsz év szenvedései és megaláztatásai után ma bonthatták ki először szabadon a magyar lobogót már­cius idusának örömére. Ez a nap megerősít bennünket ab­ban a hitünkben, hogy a magyar f.el­tálmadás útiján tovább haladunk. En­nek a reménységnek szent nevében nyitja meg a.z ünnepséget a polgár­mester, akinek szavait lelkes éljen fogadja. Most a zenekar eljátssza a Nem­zeti Hiszekegyet, majd Batta László ref. hitoktató lelkész lép a közönség elé és szép magyar mondatai meghódítják az új idők nagy igézetével a szíveket. Batta László beszédéből a következőket emeljük ki: iMagyar testvéreim! Március 15-én mindig a mult és jövő hatánmesgyé­jén állunk. Visszanézünk a megtett útra, hogy jobban lássunk előre, az eljövendőkre. Kilencvenhárom esz­tendő távlatába néz.ve, mennyi szép­ség, mennyi álom, milyen óriás mindegyik alak! A magyar ezer esz­tendő óta nyugatra tart, onnan jött, ahol a nap kél és napszállta felé siet. Ezért égnek a magyar alakok a naplemente fényében. A nagy magyarok azok, akik nyugatra mentek és azután visz­szatekintettek. Ezeknek az arca lángol a naptáma­dat fényében. Ilyen volt Julianus barát, Kőrösy Csorna Sándor, Besse­nyei György és mindenek előtt Szé­chenyi Isttfán és most a legnagyobb, a legelső magyar ember: Horthy Miklós kormányzó urunk. (Lelkes éljen és taps.) Mindegyik elindult egyszer nyu­gatra, de annak nagy árvaságában felismerte, hogy magyar, megtelt a szíve különös szerétettei és elhatá­rozta, hogy visszamegy élni és halni egy népért. A március 15-ike ennek a népért való életadásnak gyönyörűséges és heroikus példája... Nincs még egy nép Európában, mely saját hazájában annyi válságon ment volna át, mint a magyar, mely annyiszor érezte volna, hogy hazá­jában .nincsen már hazája. Üj meg új hon/foglalást kellet végeznie ezer esztendős történelme folyamán szá­zadról századra ... Különös, szinte emberileg érthetetlen csoda, a ma­gyar életerő 'beszéde bizonysága, hogy ez a honifoglalás mindig győze­lemmel végződött. Március 15-ike is honfoglalás volt régen és új, talán minden eddiginél fontosabb honfog­lalás erőtadó forrása lehet és legyen ma is, mert a Trianon utáni magyar nemzet munkája még nincs befejezve, sőt — mondhatnánk — első lépésein alig jutott még túl. A feladatok óriási része ezután vár megoldásra, és ehhez egységes társadalomra van szükség. Szörnyű szétagoltság képét mu­tatja ma még nemzetünk. A végle­tek között hánykódunk, emberek és exiszitenoiák közöt óriási szakadékok és távolságok tátonganak. A már­ciusi if júság azért let olyan csodála­tos, mert a nemzeti egység született meg benne. Egy szent álmot, szabad hazát, testvér-ember eket látott és ezt az álmot az egész nemzet át­élte magában. Az ifjúság azóta som változott. Igaz, hogy türelmetlen, hogy bizal­matlan lett, de vajijon nincsen-e rá oka? De ma is, miiint minidig, eszmé­nyeket keres, vezetőket szeretne maga előtt látni. akikben önmagát ismerje fel és éppen azért kövesse is latolga­tás, félelem és megállás nélkül. Ez a nemzet a.z eszmények népe volt és marad, de megfakultak ál­mai. Üj miagyar lelkiségre van szük­ségünk. A világtörténelem kereke gyorsan forog és aki elmarad mel­lette, azt eltiporja. Üj feladatok, új törekvések új embereket, új életet kívánnak. A plutokrata liberaliz­mus, a hazug és álfilantropia maga a halál. Szörnyű kohó emészt ben nünket. Európa új helyzete, terlmé­szeti csapások óriási kalapácsai súj­tanak, vetnek, zúznak. Most vagy egyek leszünk szét szakíthat atlanu 1, vagy darabokra hullunk a pusztulás­ba érdemünk szerint... Semmiféle társadalmi szervezetnek, szövetség­nek, egyesületnek, pártnak nincs lét­jogosultsága, amelyik bele nem ta­golható és nem akar beletagolódnii a nemzeti szellem hatalimas épületé­nek megvalósításába ... Kis nemzet vagyunk, nem versenyezhetünk a nagyokkal mádban, mint a nagy esz­mények diadalrajuttatásában. De mert ez a követelő eszményi igaz­ság: ennek a nemzetnek át kell ala­kulnia és ennek konzekvenciáit mindenkinek le kell vonnia, ez­ért mindenkinek verejtéket, ha kell, vért kell áldoznia. Óriási hanyagságokat kell jóvátenni és ezt csak őszinte áldozatok árán lőhet. Áldozatot hozunk, életet' kér­nek. Adjuk. De követeljük, hogy üi áldozatot .hozza meg mindenkd. Egy nép, amely tud szervezkedni a reá­váró feladatok megoldására, el is tudja majd viselni a helyesen meg­osztott és szívből vállalt terheket. De az a nép, amelyik még arra is éretlen és keményszívű, hogy önma­ga legigazibb érdekeiért áldozatot hozni kész legyen s hagyja, hogy egy töredéke elégjen és összerop­panjon a tdher alatt a másik része* pedig csendes asszisztenciával néz­ze azt a maga érdekein túl nem lát­va, álmosan baktat a vágóhíd felé. De mi nem akarunk meghalni! Bé­kességet, csendet, szeretetét, megér­tést, .igazságot: életet akarunk. Egy­séges magyar szemléletet, amelynek az elkölithetetlen gyümölcsöző tőké­je és főleg nem pénzzel vásárolható portékája a jelleme.. Most újra élet­halál korát éljük.. Nem lehet fél lélekkel, fél aka­rattal, a háta mögött egy minden eshetőségre készen tartott ajtó­val, tagja ennek a nemzetnek senki... mert újra nagy, az egész életet igénybe vevő elha­tározások korát éljük ... Le kell vonni .minden konzekven­ciáját a magyarságodnak, ha ma­gyarnak érzed magad. Uj utakon in­dulunk el, a magyar tstvériség út­ján ... Aki jönni akar, álljon be a sorba, de tudja meg, hogy itt a fel­adatok és szolgálatok mennyiségé­ben., de minőségélben neim lesznek különbségek... Mindenki annyit ér, amennyit a nemzetnek szolgál és követeljük, hogy ezt minden vonalon tessék arányosítani... Tudja meg mindenki, ha nem érez­né, hogy magyarnak lenni nem üz­let, nem érdek nem szórakozás, még csak nem is örvendezés... Magyar­nak lenni hivatás, szénit szolgálat, boldog odaadás .i.. Magyarnak len­ni annyit jelent, mint Isten eszkö­zének tudni magunkat... Magyar­naik lenni egyedülvalóság, testvérte­le.nség Európában, de éppen ezért áldott felelősség. A szánok ezután hangoztatta, hogy Trianon legnagyobb csapása nem az volt, hogy szertetépték föl­dünket, hanem az, hogy idegen szel­lemű beáramlással a magyar már alig volt otthon hazájában. Követeli március szelleme, hogy azé legyen itt a föld, akiknek ősei vérrel öntözték. És csak az ehessen a magyar búzá­ból kenyeret, aki' erre ráhullatja a becsületes munka verejtékét és kész vérét is ontania hazájáért. Maljd lelkes éljennel fogadott sza­vakkal hangoztatta, hogy az új ma­gyar úton rajongva szeretett vezérünk, vi­téz Horthy Miklós, kormány­zónk után menetelünk ... A nagyhatású bszéd után, amelynek szelleme megragadta a lelkeket, Tóth Béla, a Kossütlh-giimnázium tanulója lelkesítő hévvel adta elő Reményik Sándor Erdély magyarjai­hoz c. költeményét, majd a zenekar a Himnusszal zárta be az új már­ciusok tavaszi varázsával ható, im­pozáns hazafias ünnepséget. A polgárság ünnepe után az Ipar­KESERŰVÍZ testületiben, a KlOSz-ban, a Polgári Olvasó Egylet Magyar Élet Pártja Körében, a Tűzoltó • Egyesületben volt lelkes, sztép műsor keretében ünnepi beszéd, majd vtársasvacsora. Az Önkéntes Tűzoltó Egyesület szabadság-lakomája A Nyíregyházi Önkéntes Tűzoltó Egyesület szombaton este hagyomá­nyos keretek között megtartota sza­badság-lakomáját a Tűzoltó-lakta­nya társalgójában. A lakomán meg­jelent vitéz Mariay Aladár tábor­nok, Török Dezső kanonok, dr. Bar­tók Jenő ref. lelkész, Rőzse István ev. igazgafcó-ilelkész, dr.. Holényi Sándor kir. törvényszéki elnök, Ver­nes István ügyészségi elnök, Berta­lan Kálmán országgyűlési képviselő, Maurer Károly és Szoller Aladár, a Magyar Nemzeti Bank fiókjának ny. főnökei, dr. Rácz Kázmér rend­őítanácsos, dr. Demjén Jó-zsef fő­orvos, Osigyáni József gyógysze­rész, Simon Jenő OTBA-Zfőorvos, Nyíregyháza megyei város tisztika­ra és társadalmi életünknek számos más kiválósága. A vendégeket Szohor Pál polgár­mester és Bíró Áron tűzoltóparancs­nok fogadta és üdvözölte. A vacso­ra során Szohor Pál polgármester mondott pohárköszöntőt. Utalt a nyíregyházi önkéntes tűzoltó egye­sület 80 éves múltjára. Ez a mult az alapításkor nemcsak munkavál­lalás volt, hanem nyilt színvallás ia a magyarság mellett. Volt idői ami­kor ezt a nyílt színvallást ki. kellett hangsúlyozni. Ma nincs ennek hang­súlyozására szükség, de van ebben az önkéntes munkában ma is érték, mert példát szolgáltat minden em­ber számára az önkéntes munkavál­lalásban, a közért "való áldozatos, el­ismerést, jutalmat nem kérő munká­ban. Utalt beszéde során a nyír­egyházi tűzoltók dicsőséges múltjá­ra. Ennek és a példaadó munkaszol­gálatnak tulajdonítja azt, hogy a ka­tonai, egyházi és polgári, hatóságok megtisztelték a tűzoltók márciusi összejövetelét. Ezt a megtisztelő megjelenést a tűzoltók a jövőben való munkára, el kötelezésnek tart­ják. Poharát a lakoma vendégeire­ürítette. A lakoma vendégei az éjszakai órákig maradtak együtt a fehér asz­tal mellett barátságos hangulatban. A Nyíregyházi Polgtri Olvasó Nemzeti Egység Pártköre bensőséges ünnepély keretében ülte meg március idusát. A termeket zsúfolásig megtöltő közönség sorai­ban ott látok társadalmi és tanügyi életünk számos előkelőségét, köztük Bertalan Kálmán országgyűlési kép­viselőt és a Nemzeti Egység Pártjá­nak vezetőit. Az ünnepélyt Fazekas János elnök lelkes szavai vezették be, majd Gallay Rezső tanügyi ta­nácsos, kir. tanfelügyelő tartatta meg felemelő gondolatokban gaz­dag ünnepi beszédét, méltatva a nap jelentőségét és annak tanulságait, amelyek örök útmutatásul kell, ihogy szolgáljanak a megújhodó magyar­ságnak. Utána dalok, szavalatok tet­ték változatossá a nagy gonddal megrendezett ünnepélyt, amelyet jólsikerült társasvacsora követett. * -A Ref. KIE hazafias ünnepély ke­retében emlékezett meg „Március idusáról", melyen a nap jelentőségét Becsey Sándor ref. s. lelkész, a KíE elnöke méltatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom