Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1940 (8. évfolyam, 174-198. szám)

1940-08-12 / 183. szám

4. oldal S1ÁBOLCSI HifftAP — Az utcából elhozom ezt a kis pu­lyát, mert a szülei nem érnek rá. Azután ruhát mosok, a főzésnél, takarításnál se­gítek, hogy ez ne kerüljön pénzébe a napközi otthonnak... A játszó, daloló, verekedő gyermekek­hez is van szava a magyar rádiónak, majd Kis Elekné beszél a mikrofonba egy csoportból, ahol nagymosás van SBtt ES'VI éppen. — A gyermekek kis ingét, alsóruhá­ját. Addig adunk rá valamit, amig meg­szárad ... Az ebéd iránt is érdeklődik Budinszky. Ma spenót van borjúhússal. Meg is kós­tolja a szpíker. — ízletes és jó — álla­pítja meg... Majd megkezdődik az ebéd, utána ima, szépséges énekszámok. Tizenkét csecsemőkelengyét oszt ki a főispánné Sándor a gyermekkert szervezésekkel kapcsolatban először is vitéz Bodorné Czeke Vilma országos alelnöknöt kérdezi meg, aki elmondja, hogy az ENT eddig 60 ilyen gyermekkertjében 3600 gyermeket gondoz. A gyermekek reggeltől estig fel­ügyelet alatt élnek vidáman, boldogan és naponta háromszor-négyszer bőséges étkezést kapnak. Budinszky Sándor kérdésére, hogy miért éppen Szabolcsot ajánlották köz­vetítésre a rádió igazgatóságának, vitéz Bodorné Czeke Vilma a következőket mondotta: Részben, mert ez az ország legsze­gényebb és a legnagyobb gyermek­áldást! vidéke és azért is, mert itt működik a legszociálisabban, a leg­szebben a női tábor. Most vitéz dr, Jékey Ferencné főispánné, az ENT szabolcsi elnöke ad részletesebb felvilágosítást a mikrofonba a szabolcsi munkáról... Mosolyogva, kedves köz­vetlenséggel beszél a főispánné, érezni szava melegségéből, hogy szíve egyik legbensőbb ügyéről, a magyar testvérek gyermekeiről van most szó ... — Tavasszal kezdtük meg a szervezés munkáját, — mondotta — ma már a vármegye 133 községe közül 96-ban van működő szervezetünk. 19 községben szerveztünk nyári Napközi Otthont, gyermekkertet és kb. 1200 gyer­meket gondozunk és étkeztetünk. A legszegényebb községbe, Levelekre női munkatábort küldtünk ki az aratás idejére, 19 nyíregyházi leány vállalkozott arra, hogy Leveleken családvédelmi s mezőgazdasági munkát végezzen. Segítőszolgálatunk 21 községben műkö­dik s a családvédelem, Napközi Otthon, gyermekgondozás körül fejt ki munka­tevékenységet. Két ápolónői, két főző, három varró-szabó, két háziipari tanfo­lyamon neveltük és tanítottuk a falusi leányokat, asszonyokat, majd egy „Szociális nőnevelés" című vezetőképző tanfolyamon 35 község vezető leányait képeztük ki a szociális nemzetközösségi mun­kára. Nyíregyházán és 5 nagyobb községben megszerveztük az önkéntes honvédelmi munkálatra szóló jelentkezést, több, mint 700 jelentkező közül a szükség szerint, sokat berendeltünk a honvédelmi szolgálatra. Mindezeket a munkákat az iskolánkívüli népműveléssel karöltve végeztük, mely­nek vezetője vármegyénkben Jákvári Kálmán, akinek lelkes, haza­fias érzéstől fűtött munkásságának sokat köszönhetünk. Adminisztációra egy fillért sem fordítot­tunk. Nagykálló 3000 résztvevővel az or­szágos elnöknők jelenlétében a járás 9 községének és sok tanyájának asszonyai, leányai gyűltek össze kultúrnapra, női táborozásra. Erről az eseményről külön­ben a fővárosi lapok is megemlékeztek. Majd elismeréssel szól a főispánné Siposs Ferencné elnöknő és társai­nak működéséről, Budinszky Sándor meghallgatja Zilinszky Józsefné napkori elnököt, a gyermekkert fáradhatatlan irányítóját, majd a magyar ruhás, szépséges, kedves falubeli lányok­hoz, a szociális gondozás önfeláldozó munkásaihoz intéz kérdéseket a rádió közvetítője. — Mi a maga munkája például ma? Az udvaron ez alatt összegyűltek a falu asszonyai. Egy hímzett terítővel fe­dett asztalon 12 gyermekkelengye sora­kozik. Elhangzik a Magyar hiszekegy imája és vitéz dr. Jékey Ferencné ki­osztja a kelengyéket. — Kedves magyar asszonytestvéreim! — kezdte beszédét a főispánné, az ENT szabolcsi elnöke. — Az Egyesült Női Tá­bor 12 csecsemőkelengyét oszt ki közte­tek, napkori magyar asszonyok, azok között, akik legjobban rászorultak. Fo­gadjátok szeretettel ezt az ajándékot. Engedje meg a jó Isten, hogy a kis baba­ruhákban erős, egészséges utódok nője­nek fel, napba néző magyar sasok, egy bol­dog szabad, független haza gyerme­kei akik a munka himnuszával és ha kell, karddal szolgálják ezt az örökéletű nemzetet... Magyar anyák lépnek elő: Török Fe­rencné, Prájer Ferencné, Fekete István­né, Kerekes Károlyné, Urgyán Jánosné, Gáva Györgyné, Nagy Józsefné, Bódi Jánosné, Kerekes Mihályné, Répási Mi­hályné, Szűcs Józsefné, Kopczala Mi­hályné és átveszik könnyes szemmel az ajándékot. Majd előlép az egyik megajándékozott asszony és remegő hangon mondja: — Jóságos Nemzetes Asszonyka! Isten fizesse meg jóságukat. Adjon az Isten mindnyájuknak szép családot, boldog és hosszú életet... Bort, búzát, békéssé get... Nagyon szépen köszönjük. Könny, a szebb magyar jövő hajnalá­nak harmata a szemekben. Budinszky ezt mondja a megragadó szépségű jele­netről: Magyar anya néz most a magyar anya szemébe ... A főispánné, a kunyhóban lakó zsel­lérasszony szíve egy dobbanással ver, mindkettő magyar és mindkettő anya... A rádióközvetítés közben a filmhíradó fényképfelvevője kedvtelve fotografálja a szebbnél szebb csoportokat és jelene teket. Majd a rádió autója köré tömő rülnek a napkoriak. Nem győznek cso­dálkozni: A viaszlemezről máris hall­hatják az imént mikrofonba mondott fel­vételt .. . Utána Zsilinszky József főjegyző és felesége hűsítővel és tízóraival látják a vendégeket igaz magyaros vendégszere tettel. Majd Levelekre megy át az ENT elnöksége és kísérete, hogy itt folytassák a felvételeket. Húszgyermekes magyar anya beszél: baranyai magyarok, ezt hallgassátok ... Leveleken Benyó Bertalan dr. főszolga­bíró és felesége a járás, Takács László a leveleki főjegyző és felesége a község nevében fogadják vitéz dr. Jékey Fe­rencné, vitéz Bodorné Czeke Vilma ENT t elnököket és kíséretüket. A leveleki női honvédelmi munkaszolgálatosok telepére megyünk. Dalos, mosolygó leánysereg száll le a katonai teherautó padjairól. Budinszky Sándor és a filmhíradó felve­vője megörökítik a munkatábor minden életjelenetét. A kapáló, tehenet fejő, ru­hát mosó, gyermeket ápoló leányok a mikrofonba, a híradó felvevőgépébe su­gározzák szívük-lelkük magyar jóságát, szeretetét. Budinszky Sándor hívására érdekes leveleki magyarok állanak elő, hogy az ország színe előtt tárják fel en­nek a földnek, ennek a legszegényebb szabolcsi községnek szociális sebeit és nagy magyar népi értékeit. Egy Pásztor József nevű magyar a fele­ségével áll a mikrofon előtt. Ide hallgas­satok baranyai magyarok, — mondja Bu­dinszky Sándor, — Pásztorné húsz gyermeknek adott életet. Tizenheten ma is élnek, hat fiú katonai szolgálatot teljesít. Pásztor hat évig Bécsben vártrombítás volt. Szívesen menne, akár ma, fiaihoz katonasorba, mert Erdélyért életét, vérét áldozná, amit pedig Pásztorné mond, a húszgyer­mekes magyar anya, hősi éposz a magyar föld munkásai­ról, az ínséges magyar otthonok hő­séről a magyar anyáról. Egy Maczaly Miklós nevű szabadságos katona boldogan mondja el, hogy míg ő oda volt, a szociális titkár úr megcsi­náltatta kerítését. Van ma már élő szo­ciális igazságtevés... Budinszky Sándornak itt bő aratása van. Érdekes, markáns magyarok között áll a mikrofonnal. Takács László, az aranyszívű főjegyző, Némethy Ferenc dr. szociális tanácsadó feltárják a földet vá­ró, de már a szociális haladás útjára vezérelt leveleki magyarság glóriás és kálváriás útját, A rádióautó itt is percek múlva adja a közvetítést és a leveleki magyarok áhí­tattal hallják a csodát, az új idők üzene­tét. Mert ezt hozta ide az ENT, Mert a szegény sorsok útján feltűnt a technikai erő, a szív és gép össze­fogása, a harcos magyar élniakarás gyönyörű szimbóluma ... Fokozott értékű munkát, öntudatos áldozat­készséget várnnk... Levelekről újra Napkorra jövünk. A napközi otthon udvarán most tejuzsonna és szépséges játék csillogó gyermekörö­me fogad. Keskenyfilmfelvétel van most itt. Kiss Elekné bámulatos lendülettel,^a Jégszekrény ék, fa és szőlő permetezők, kerékpárok ölesé áron, nagy választékban Wirtschafter Ármin vaskereskedésében, Nyíregyháza. Telefon 90. sz. Előírásos mentőszekrények cséplőgépekhez kaphatók magyar tanítóság izzó hazafiúi öntudatá­val foglalkozik a gyermekekkel. A köz­ponti küldöttek fáradhatatlan érdeklődé­se mindre kiterjed. Vitéz Bodorné Czeke Vilma, akinek fekete magyar ruháján tündöklő színek hímezték ki a nemzetes asszonyok elhivatottságát jelentő vitézi címerét, alkalmat ad, hogy érdeklőd­jünk az ö csodálatos intuiciójú irodalmi munkássága iránt is. Czeke Vilmának a magyar mese- és mondavilágot mind nevelői, erkölcsi, mind pedig magyar faji szempontból feldolgozó mesegyűjte­ményei jelentek meg és mint a magyar népmesék ihletett művészi előadója nagy sikerrel szerepelt Nyiregyházán is. Dr. Regős Józsefné, akinek Rákos­szentmihályon női honvédelmi légvédel­mi zászlóalja van, villáminterjút ad arról, (Trianon 21.) 1940 augusztus 12. FERENCJÓZSEF KESERŰVÍZ hogy mi az ENT családvédelmi célkitű­zése? — A gyermek — mondotta — korán érezze magán a magyar társadalom ke­zét, szerető gondoskodását. A jövő ma­gyar nemzedékétől a magyar haza érde­kében fokozott értékű munkát és öntu­datos áldozatkészséget kell várni, erre a nagy feladatra példával kell nevelni a fiatalságot. A szeretet legyen nevelő erejű s legyen valójában keresztény és magyar, a gyermekvédelmet a szeretet­nek és a tudatos gondoskodásnak fel kell virágoztatnia. A családvédelemnek épúgy ezt a célt kell szolgálnia, mint a gyer­mekvédelmi intézményeknek. Szohor Pálné a köréje csoportosuló napkori munkaszolgálatos leányok ma­gyar ruháját dicséri. Boldogan, pirulva és büszke magyarságuk öntudatával fo­gadják a kedves városi érdeklődést a napkoriak. Késő délután van, amikor a felvételek véget érnek és búcsúzunk dr. Siposs Fe­rencné járási, Zsilinszky Józsefné közsé­gi ENT elnököktől és a napkori tábor csodás erőket és ihletett jóságot sugárzó otthonáról, amely mint egy álomkép, mint egy új tavasz virágos ígérete, mint az új magyar május szépsége él felejthetet­lenül a lelkünkben. Szabolcs nagy érdeklődéssel várja a napkori és a leveleki rádiófelvétel köz­vetítését, amely előreláthatólag augusz­tus 22-én lesz. Keresztény ócskavaskereskeddket képez ki ii értelmiségi kormánybiztosság Amikor a Fémgyüjtő a vas- és fémhlla­dékok intézményes gyűjtését országosan megszervezte, a gyűjtőhálózat kiépítésé­nél csak a meglevő cégek állottak ren­delkezésre, amelyek nagyrészben az 1939. évi IV. tc, hatálya alá tartoznak. Időköz­ben sok új keresztény cég alakult, ame­lyek természetesen erőteljesen bekapcso­lódtak a vas- és fémhulladék gyűjtési munkájába. Felmerült a folyamat meggyorsításának szükségessége és ennek érdekében az iparügyi miniszter most körlevelet inté­zett az ország közigazgatási hatóságaihoz, amelyben felhívta őket, hogy a Vas- és Fémgyüjtőt e munkájában megfelelő üz­leti érzékkel és tőkével rendelkező ke­resztény kereskedők, esetleg lakatosok vagy kovácsok nevének és címének köz­lésével is támogassa. Az iparügyi minisztériumban értekezlet is volt ebben az ügyben dr. Kádas Ká­roly államtitkár és vitéz Pétery István miniszteri osztályfőnök részvételével. A megbeszélésen tisztázták az ócskavas­kereskedelem árjásítására vonatkozó kér­déseket. Az utánpótlás biztosítása érde­kében dr. Kultsár István miniszteri osz­tályfőnök, az Értelmiségi Munkanélküli­ség Ügyeinek Kormánybiztosa, ócskavas­kereskedelemre étképző tanfolyam szer­vezését határozta el. E tanfolyam 50 fia­talember részvételével rövidesen megin­dulna és 7 hónap leforgása alatt meg­felelő elméleti és főleg gyakorlati kikép­zés útján biztosítaná az ócskavaskereske­delembe új erők bekapcsolódását. A tan­folyam ideje alatt a résztvevők havi 100 pengő tanulmányi segélyben részesülnek és tanulmányaik sikeres befejezését tanú­sító vizsga után a kereskedelemben meg­felelő elhelyezéshez jutnak. Az átképzés célja nem tisztviselőknek, hanem gyakor­lati kereskedőknek a kiképzése. Az át­képző tanfolyamra való jelentkezésre szó­lító pályázati hirdetmény rövidesen meg­jelenik. A pályázati hirdetmény szerint azok­nak az ifjaknak a jelentkezését kívánják, akik a gyakorlati ócskavasgyüjtésben részt akarnak venni, mert munkásságukra tanfolyam befejezése után azonnal szükség lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom