Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1940 (8. évfolyam, 147-173. szám)

1940-07-16 / 160. szám

(Trianon 21.) 1940 július hó 16. 5ZABOLC81 Hifi HÍRLAP 3. oláal Kárpitozott bUterkíiiSfllegeSSégek rekamiere

k>

fotelo

k>sezlonok,madracokeredeti patent rugópárnákkal készítve a 40 éve fennállt LEFKOV1T8 ZSIGMOND bútorgyári raktárának, kárpitos műhelyében KOSSUTH TÉR 7. SZÁM. Törvényszék mellett szerezhető be, szolid árban, prima kivitelben jótállással. — Kiváló háló és kombinált szobák. Egy nyiregyházi utazás és ebéd őszinte története •Van a miskolci társaságnak és kereskedő társadalomnak egy mindnyájunk által ismert és sokak által irigyelt elegáns, monoklis tagja, aki többek között arról nevezetes, hogy korán keljen fel az, aki öt be akarja csapni. (A fáma szerint azonban mégis akadt egy fakereskedő, aki egy alkalommal! túljárt az eszén. A monoklis szénkereskedő úr szó nélkül tudomásul vette a>z esetet, imindöszsze annyit árult el .viharos érzelmeiből, hogy .visszafizeti még ő ezt előbb-utóbb. Ez a bizonytalan terminus most lejárt és az ügyet ezzel a város közderüiltsége közepette a lovagiasság szabályai szerint lezárták. A visszafizetés technikai lebonyolítása pedig történt a következőképpen: A nehézsúlyú faikereskedő valami üzletet akart lebonyolítani a helyszínen, valamelyik távolabb fekvő erdőben. Nagyban tanulmányozta a mai világban rendelkezésére álló korlátolt közlekedési lehetőséget és közben azon kesergett, hogy nem tudja megjárni egy nap alatt az erdőt. — Már mindegy, — sóhajtotta — hazaszaladok ebédelni, pénzt .veszek maigamhoz és délután utazom. .Meghallotta ezt bosszúját hónapok óta jégen tartogató szénkereskedő, barátságosain odaszólt a fásnak, hogy üljön be az autójába, majd ő elviszi. És a nehézsúlyú fás feledve a multat boldog mosollyal fogadta a segítő kezet, inagythirteleo beszállt a monoklis úr autójába. A jónevű úrvezető pedig szó nélkül rákapcsolt és elindult. Elindult, a nehézsúlyú íás lakása előtt azonban nem állit meg, hanem pillanatok muilva már a szerencsi országúton nyeilte a kocsi százkilométeres tiempóbain a távolságot. A távolságot, mely egyre mcszszebb .vitte a fást lakásától, pénztárától, otthoni ebédjétől és még meszszébb a kérdéses erdőtől. A tárgyilagosság kedivéérit meg kell jegyeznünk, hogy a fás mindenit elkövetett, hogy önkéntes sofőrjét jobb belátásra bírja, de eredménytellenül. Már-már kiugrott a robogó kocsiból, de erről a szándékáról is le kellett tennie, mert a kilométer mutató minden kísérletnél átugrott a százhuszas számon, a hatalmas masina egyre őrültebb tempóban zúgott végig az országúton, egészen a nyiregyházi Korona kapujáig. Itt a monoklis úr lestoppolt és barátságosan hátraszólt félholt utasának. — Megérkeztünk, kvittek vagyunk. De hogy lássa, kivel wan dolga, azt ajánlom, ünnepeljük meg váratlan utazásunkat egy kellemes ebéddel. i£s úgy lön. Halat, vadat, mi jó falat s szem-szájnak ingere, mindent felszolgáltak a Korona asztalán, természetesen a megfelelő borolk és Feltűnően szép jvaira bőröndök, nagy választékban SZOKOLAY finom bördiszműáru szaküzletében Bethlen utca 2. sz. (Róm. Kat. bérpalota) egyéb nemes italok kíséretében. Az úrvezető utolérhetetlen volt, mint szíves házigazda, rendelt, kínált, koccintott és minden módon igyekezett | útitársának a revans feletti fájda'l) mát enyhíteni. Teljes sikerrel. Az • ebéd végén a győztes egy pillanatra felállt és kiment. Multak a perCek, a negyedórák, a megkocsik áztatott vendég előbb türelemmel, majd egyre türelmetilenebbül várta asztali társát. Majd érdeklődni kezdett holléte felől. Kérdésére azt a meglepő választ kapta, hogy az illető úr felült kocsijára és angolosan távozott, — mindössze annyit hagyott meg,'hogy ha valaki keresné, Miskokon található. A válasz nem hangolta derűsebb kedvre a nehézsúlyú fást, lévén idegen Nyiregyházán, zsebében egy pengő húsz fillér készpénzzel, előtte a kifizetetlen fejedelmi ebéd, némi italokkal s ugyancsak előtte a hazautazás egyelőre .megoldhatatlannak látszó problémája. Végül a telefónkönyv, a civilizációnak ez a jótékony alkotása mentette ki a reménytelen szituációból. Kikeresett a nyiregyházi névsorból egy szakmabeli nevet, annak elmondotta tragikus utazásának őszinte történetét az előzményekkel és megfelelő jókívánságokkal túszerezve, azután ott az ebéd romjai felett mindjárt lebonyolított egy gyors és minden fenyegető következményt eloszlató kölcsönüzletet, fizetett és hazatért az esti .vonattal. Az egészben csak az a megnyugtató számára, hogy most, miután alaposan kvitteltek, remélhetőleg nem kell több meglepetéstől tartania a monoklis úr részéről. Halálos gázolás a vásárosnaményi állomáson A tehervonat elütött egy pályamnnkást Halálos gázolás történt Vásárosnamény állomáson. Fényesi Sándor Máv. pályamunkás, fékező, a gázolás halálos áldozata. A vizsgálat megállapítása szerint a pályamunkiást a 6560—iA. sz. tehervonat gázolta el. A szerencsétlenség éjjel történt, felhős, sötét éjszaka, a tehervonat mozdonya forditott állásban haladt be a pályára s így sem a vezető, sem a mozdony fűtője nem vehette észre a szerencsétlen pályamunkást, aki a mozdony kerekei alá került. A hangos jajkiáltásokra összeszaladtak a vasutasok s első segélyben részesítették a borzalmasan összeroncsolt vasutast, aki még eszméleténél volt. Csendőrök is érkeztek a helyszínre, kihallgatták a szerencsétlen .vasutast, aki azonban megtagadott minden felvilágosítást a gázolás körülményeire vonatkozólag. Fényesi Sándor kónházba9zállítás közben kiszenvedett. A halálos gázolás ügyében tovább folyik a vizsgálat. A magyar sorskérdések és a nevelés cimen irt cikket Kiss József főigazgató a nyiregyházi liceum és tanítóképző idei évkönyvébe Az iskolád évkönyvek sorozatálban most jelent meg a nyiregyházi kir. állami liceum és tanítóképző intézet évkönyve, amelynek nagy jelent őségét ad az, (hogy bevezető tanulmányát Kiss József tankerületi kir. főigazgató írta: A magyar sorskérdések és a magyar nevelés címen. A kir. főigazgatónak ez a cikke a raé'pszerű főiskolai előadássorozatban elhangzott nagyihatású értekezését foglalja keretbe. .Ma, amikor olyan közel van hozzánk újra a nemzetiségi kérdések helyes megoldása, .valóban figyelmet keltőek azok a sorok, amelyeket Kiss József kir. főigazgató a nemzetiségi problémáról, mint egyik legelső magyar sorskérdésről mond. E résziben a cikk a következő megállapításokra hívja fel figyelmünket: Az 1867. évi kiegyezés az állam felépítését a magyar politikai nemzetre bízta, azaz a magyar állam 'területén élő minden népre, tekintet nélkül a fajra, nyellvre, vallásra, az állam szempontjából való megbízhatóságra. Ezzel az elgondolással szemben a magyar tömegek állandó ellenzékiségben állottak, éppen ezért az állaimnak legelhanyagoltabb polgáraivá lettek. Jogos volt-e ez az elgondolás vagy sem? Annyi bizonyos, hogy a kiegyezést megelőző század ahhoz sok történelmi és érzelmi alapot nyújtott. A nemzetiségek erőszakoskodása, fenyegetése, a bécsi udvar felé való állandó, de álnok felkínálkozása, a magyarság ellen elkövetett gyilkos merényletei, a Hora, Kloska

jféle lázadás és hasonló vérfürdők, a nemzetiségeknek az 1848—49. évi szabadságharcunkban tanúsított eljárása erre bőséges okot adtak. Nem tudott a magyar felmelegedést, szeretetet érezni a nemzetiségek iránt. Ezek tevékenysége nem volt, nem is lehetett rokonszenves. Az állam .nyelvét még megtanulták, de az államiban. centrifugális erőt képeztek. Pedig a magyarság sokat áldozott —• saját kárára — a nemzetiségek kultúrájának emelésére. A gazdagabb magyar területek :é.s a vagyonosabb magyarság sok száz milliónyi összeget ajándékozott a tót, az oláh, a rutén, a szerib és horvát érdekekre. Vasutakat épített, utakat készített, iskolákat állított a nemzetiségi területeken. A magyar államban 1867-től volt egy erősen dolgozó, de a kulturális és gazdasági téren elhanyagolt nemzet a magyar és voltak dédelgetett „nebántsvirág" nemzetiségek, akiknek minden szabad volt. Szabad .volt a képviselőiházban ellenünk beszélni, rólunk szóló gúnyverseket felolvasni. És nem tettünk ellenük semmit. Egyrészt, mert abban a naiv felfogásban éltünk, hogy majd észretérnek és belátják a mi jószívűségünket, másrészt a liberalizmus túlzó hívei középdunai Svájc és egyéb jelszókat dobva be a közvéleménybe, megzavarták még a legjobb szándékú magyarok gondolkozását is. Mi sem .voltunk telijesen hibátlanok. Eleinte nehezen tudtunk megbarátkozni azzal a. gondolattál, hogy magyaron kívül más nép is él és külön jogokat követel a magyar államban. A magyar volt az államalkotó. A magyar volt a hódító, a honfoglalás korától. Más hódítók csak önmagukat ismerték. A meghódított népek kénytelenek voltak átvenni a hódító állami életét, szokásait. Jaj a legyőzöttnek, hirdeti a római szállóige. De ezt látjuk a történelem lapjain is, mikor nemzetek eltűnéséről és megsemmisüléséről olvasunk. A magyar türelmes hódító volt. Nem akarta kiirtani a meghódított népet. Nem kívánta az egynyelvűséget. Türelmes volt a vallásokkal szemben. A szsentistváni birodalom soknyelvűsége nem volt baj az államra mindaddig, amig a törtéfeleloss il. Uránia Filmszínház Teieiou 11. sz. Julius 16 17-18. Kedd szerda-csütörtök Budapesttel egyidőben! A két tökfej Minden but é3 bánatot eloszlató, szívderítő vigláték. A főszerepekben: STAN és PAN a humor királyai. Előadások kezdete mindennap 5 7 és 9 órakor.