Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1940 (8. évfolyam, 99-146. szám)

1940-06-08 / 129. szám

2. oldal (Trianon 21.) 1940 június hó 7. „Nyírvidék jZAbolcsi hír hirlAP Kárpitozott butorkölöfllegességek bútorgyári raktárának, kárpitos műhelyében rekamierek, fotelok, sezlonok, madracok eredeti patent rugópárnákkal készítve »40éveleintll* LEFKOVITS^SIGMOND ITH HTF T <s7Á M Törvényszék mellett szerezhető be, szolid árban, prima kivitelben vwoouiii .. oz^rvm* jótállással. — Kiváló háló és kombinált szobák. Őszinte szavak... Irta: Nánássy Imre Mindig készültem rá, hogy 'egy­szer megírom. De mindig tartottam tőle, hogy félreértenek. Pedig nem akartaim -és nem akarok senkit, sem­mit bántani. Most, hogy az egyik sajtó-orgánum, melyen aranyi sok tervemet röpítettem eredménytele­nül: nyíregyházi köztudatiba, másod- helyen, mint „harcos Nán-ássy“-t aposztrofált, hogy rajta, tegyük meg a kötelességünket a nyíregyházi vil­lan y-ügyben. összeszedem egészsé­gem roncsaiból azt, ami keveset a közélet meghagyott és szívem régi szándékát .megírom, mely minderről szól, de főleg arról, hogy a szabol­csi zsenik miért nem tudták, egy ki­vételével szolgálni a szabolcsi ügye­ket (Jósa András). Furcsa, hogy ez a honalapító föld annyi zsenit szült, annyi zsenit nevelt, vonzott, kik a nemzetnek voltak büszkeségei és a földet, mely szülte, nevelte, vagy tartotta őket, egy kivételével nem tudták érdeméhez képest boldogí­tani. Sohasem a vezetők, a képvise­lőtestületek, törvényhatóságok vol­tak okai, hanem a közönyös nagy- közönség, mely hangos szóval köve­telte az áldozatkészséget, de nem­csak felejtett, hanem kifejezetten hálátlan volt. Született itt és élt Bessenyei, ki a magyar nyelvnek adott lóerőiben ki- fejezhetetien lökést. Mit kapott érte Szabolcstól? Elment pórnak Bihar­ba... Ment-e utána egy szeretettel­jes üzenet, levél, csomag, élő emlék, mely egy nép háláját, szeretetét él­tében bizonyítja?... Soha! Holta után hozták haza, — véletlenül volt a hazahozók között egy szabolcsi. Mások értették, méltányolták. Ben­czúr Gyula, a híres festő itt szüle­tett. Itt rajzolta először a honvéde­ket, kozákokat, huszárokat, társze- kereket. Minden fel van róla jegyez­ve, csak az nem, hogy szabolcsitól kapott volna egy tallért. Ellenben megörökítették, hogy egy orosz ez­redes 2 rubelt adott n'eki, bogy a -Jkassai Klimkovics Béla vette párt­fogás dia s oeszea sue, beszéd ocia, valami szabolcsi monumentalitás nem került vásznára, mert a mű­Fagylalt különlegességek sütemény újdonságok a gyönyörűen berendezett Bácsik cukrászdábag LUTHER- P ALOT A. vészt szülni nem elég, fenntartani a valami! Krúdy Gyula könnyen kielégít­hető lélek volt, de a sok szép sza­bolcsi dologért nem hiszem, hogv sok támogatás marat volna fel Pest­re, mikor nagyon kellett volna? Itt volt Jósa András. Bihar szülte s adta ősi tulajdon földjét. Szabolcs földje, múltja f él-túrására, népe egészségének felterjesztésére fordí­totta egész birtokát. Kórházigazga­tói fizetését sokáig fel sem vette. A kórházban ingyen gondnoki lakást építtetett. Elveszett vagyonának egész ellenértékét, félmillió pengő értékben a vármegyére hagyta Jósa- Múzeumnak. Évenként büszkén írja az alispáni jelentés, hogy milyen külföldiek nézték, csodálták meg anyagát. Mit kapott érte Szabolcs­tól? Nyíregyházától egy utcát, hol még a neve sincs helyesen felírva, hogy egykor vita legyen róla. hogy Jósa Andrást, vagy Józsa Andrást akart-e a Puposhalomról megtisztel­ni a város. Ellenben ennek a nagy férfiúnak egy hőn szeretett édes leá­nya nemjóléte feszültségével jár a nyíregyházi utcán. Dacára, hogy írni tud, rubrikát tud vezetni, havi 200 P-ért írnok sem tud lenni az apja múzeumában. Nem hiszem, hogy Jósa András meg volna a szabolcsi föld mostani lakóival elégedve, ha az ég ablakán lepislantva, látja, hogy az ő ötszázezer pengője elle­nében a sors hibájából szenvedő leá­nyának a hátralevő -néhány eszten­dejére nem jut egy kis 20Ö pengős állás s olyan trafikkal ke.ll meg­érnie, ami havonta 56 fillér tiszta hasznot hozott. Akérhogy is szeret­te Szabolcsot, végrendeletét aligha­nem másképpen csinálná meg. így volt ez a szabolcsi zsenikkel. Vagy máshová mentek „élni is“, vagv itt vesztek, mint Kai na y Lász­ló, Incédy s-t-b., kikről Álmos Zoltán öreg barátom tudna regélni, hogy milyen képességeket adott ez a föld?! Addig, amíg vagyonát adta, élt, dolgozott .ingyen, díjmentesen, mint Jósa András, kapott egy-egy hordó se-prüt, bornak csúfolva, az él-et megmentéséért (Dohnál József dr. írása), d-e halála után, mikor már adni nem képes, még a nyíregyházi művészi hetekből is kimaradt s meg­látom, hogy ki emlékszik rá, ha majd az őszi közgyűlésen „jövevény“ lé­temre indítványozom, hogy adjunk valamit annak az örökösnek, kinek törvény útján is volna keresnivalója. Ezirányú indítványom rövid időn belül illetékes iielyen 1-esz. Ha ez volt a sorsa a befutott zse­niknek Szabolcsban, mi a sorsa a kö­zönséges halandóknak? Jómagam az igazság megmondá- sával akartam mindig megköszönni Szabolcsnak a kenyeret, a -két man­dátumot, mit a jövevénynek adott. Felielkesedt-em a gyermekim ajál is nagyiszerűségén, melyet nagy gyer­mek-kultúra, szeretet, fajfenntartás, természetes következményének tar­tottam. Indítványoztam, hogy te­gyük a nyiregyház.i gyermekmajálist a gyermekkel foglalkozó tudomá­nyok, kongresszusok tárgyává! In­dítványomat elfogadták. 'A Nvir,vi­dék megfelelően közölte. A zsugori­sággal alaptalanul vádolt Szohor Pál a .majális megrendezésére nagy ösz- szeget adott, felesége baj társ nőivel ott izzadt a konyha mellett. Az ál­dozat megvolt. Maga Nyíregyháza hagyta cserben gyönyörű tradícióit, az éhség napjaiban gyermekmajális­ra alig akadt jó ebédre is vendég?! A gyönyörű szokás fajul, kopik,'"el­vesz, az idén nincs is. Kedvező a nemtörődömségre: a nehéz idők. Pe­dig az ősi szép szokásokat a nehéz időkben kell legjobban megőrizni. A vitézek összejövetelein meg­megjelentem. Mikor a várományo­soktól a székkapitány megkérdezte, hogy apjuk miért kapta a vitézsé­get, a főidet — hallgatott a váro­mányos. Ahogy jártam a szabolcsi falvakat, zuggyűléseken, mindig érdeklődtem, hogy ki mit csinált a nagy háború­ban, forradalomban, kommunizmus alatt, oláh megszállás alatt. Aranyi sok szép dolgot hallottam, hogy tíz nép számára megörökíteni való' tör­ténelmi regény-téma lehetne. Ott kell ene már lenni a most nagykorúságba lépő szabolcsi levél­tár polcain, hogy tanulmányozzák. De sehol semmi! Szabolcsi diák­jaink, tanító jelöltjeink, tanárjelölt­jeink írják a lehetetlennél lehetetle­nebb című dolgozatokat, disszertá­ciókat, de a szabolcsi hőstetteket nem zengi senki. Nincs iskolaigaz­gató, tanfelügyelő, tanító, tanár, közfunkción ári us, aki kiadná, hogy most pedig dolgozat lesz saját fa­lunk azon hőstette, melyet vagy sa­ját magunk láttunk, vagy azoktól a megbízható tanúktól hallottunk, kik látták Melyik iskola, elemitől a kö­zépiskolán keresztül az egy été míg hálálta meg egy ilyen dolgozattal a sok megyei segélyt, amit összead­tunk? Melyik fele-kezet íratta meg papjaival, tanítóivei ezeket, kik az államtól annyi iskolai segélyt, iskola, templom, sőt egészség tatarozás1! se­gélyt kaptak? Ä iBocskay-felkelést a magyar professzor: Len.cz Géza németül ír­ta meg, mert magyar kiadó csak történelmi regényre van. Magyarul ma sincs meg. Ha a .német nép így szórta volna szét hagyományait, váj­jon zúgnának-e most 8 napig a háia- adó és gyászoló harangok egy­szerre?! Mi lesz a vége annak a szabolcsi népnek, ki saját szabolcsi fajtája hőstette helyett gyermekeivel meg ma is az ökör é.s béka meséjét ma- goitatjia szabolcsi fajtája dicsősége helyett s csőd a-e, ha a fiatalság alig várja, hogy belénk szaladjon a mad­zag, hogy mielőbb állása legyen. — Azért a sok jóért, mit .rólunk kor- társainktól hall, nem csoda, ha nem becsűi meg bennünket. Pedig ocs- márnyul mennyit hazudnak rólunk! Még meg sem száradt képviselői mandátumomon a tinta, már a nyír­egyházi villany-ügyről előadást tar­tottam. A sok ezer fogyasztó képvi­seletében mindössze pontosan 155-en jelentek meg. Természetesen nem vagyok handler. Megvilágítot­tam úgy a viliany társaság, mint a. •város érdekeit és álláspontját. Elő­adtam, hogy mint az egyént, nem lehet bizonyítás nélkül megrágalmaz­ni, lebecstelenite.nl, azonkép a jogi személyt sem. Bizonyítani kell, hogy a koncessziós szerződés megkötése alkalmával a tröszt megtévesztően járt el, nagy árait nem a tisztes pol­gári haszon, hanem a harácsolás irá­nyítja. Ha bizonyítunk, igazunk van, ha nem bizonyítunk, rágalma­zunk, mi nem magyarhoz méltó. A bizonyításhoz komoly szakértő keik aki nem igen lesz mágnás, tehát meg kell fizessük. A jelenlevő 155 fogyasztó nem in­dítványozta a szakértő részére a pénz gyűjtést, hanem helyettük több ■ezren megrágalmaztak, hogy Korná- romy Károly „megfizetett“, ho.ott életünkben négyszer-ötször beszél­tünk egymással és még üres kéznél egyebet nem adtunk egymásnak! Az ilyen szép hálától elhallgathat­tam volna. De hálából a rágalma­zásért csaknem két évig tanultam, kutattam s bizony pénzt is áldoz­tam. Ezek eredményeképpen össze­hoztam aranyi adatot, hogy 1937. február 26-án indítványoztam a kon­cessziós szerződés felbontását azon az alapon, hogy a szerződés létre­jötte a képviselőtestület megtévesz­tésének köszönhető, de úgy ezen, Női és férfi ruhák száraz vegytisztitását és bármely színre való festését Papp László vegyiüzeme Vay Ádám uica 65. Telefon: 510. — Fióküzletek : Széchenyi utca 2. sz. Telefon 509. Véső utca 3. és Kis tér 2. ALAPÍTVA: 1914-ben. — Ezüst éremmel kitüntetve. — Speciális tenniszütők hurozások bel- és külföldi tenniszütők felszerelések KATONA kesztyűs, fűzős és kötszerésznél. Bethlen utca 4. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom