Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1940 (8. évfolyam, 99-146. szám)

1940-06-06 / 127. szám

(Trianon 21.) 1940 június hó 6. 3. oldal Egy hölgy kétszer arculiitötte a betörőt, aki ijedtében kiugrott az ablakon Vallásos est a nyír- szolősi evangélikus templom javára A Nyírszőlősön .és környékén lakó 'evangélikus hívek példaadó áldozat- készséggel megépítették templomu­kat. A két év óta folyó templom- építés, amelyet a.z anyagiakban való szegénységük késleltetett, most már annyira jutott, högv tető alá helyez­hették a íailakat s sor kerülhet a belső berendezésre is. Lélekemelő volt az a buzgóság, amellyel a temp­lomot eddig is építették. A nehéz időkben a férfiak helyett az asszo­nyok és a gyermekek hordták a tég­lát, ők végezték a nehéz munkát, verejtéküket hullatták bele az ösz- szekötő habarcsba s végül is diadal­maskodott a hithűség és az áldozat­készség és áll a templom. Hogy a templomépítés teljes befe­jezéshez juthasson, a nyirszőlősi evangélikus gyermekek vasárnap N yiregyházára ráindulnak át s a | központi elemi iskola dísztermében ■vallásos estet rendeznek. A dél­előtti istentisztelet után a kis gyüle­kezet lelkésze, Megver Lajos hirdeti az Igét. A délutáni vallásos est 6 órakor kezdődik. Megnyitót mond Margó- csy Emil egvházközségi felügyelő, felolvasást tart Margócsv Emiimé, a nyirszőlősi gyermekek szavalnak és karénekkel szerepelnek. Megver Lajos lelkész írásmagya­rázatot tart, Megyer Lajosné pedig énekszámmal szerepel. A vallásos est és a délelőtti isten­tisztelet offertóriumát a nyirszőlősi templom céljaira ajánlja fel a nyír­egyházi ev. egyházközség. Lugkövel öntötte le az urát, hogy rendre tanítsa Kósa Zsigmond beregböszörményi gazdálkodó házánál tegnap súlyos balesetet okozott a családi perpat var. Kósa és felesége közt — a férj részegeskedése miatt — állandó volt a veszekedés. Kósa Zsigmondné sokszor kor­holta az urát, hogy javuljon meg, ne igyon, mert Kósa ha ivott, tűr­hetetlenül viselkedett, botrányt oko­zott, sót több ízben az asszonyt bán­talmazta is. Tegnap ismét italosán tért haza és újabb botrányt rende­zett. Kötekedni kezdett a feleségével, mire az dühében és elkeseredésében leöntötte a mosáshoz előkészített lugkövel. A marófolyadák az arcán találta Kósát és súlyos sérüléseket okozott. A szomorúan végződött csa­ládi perpatvar és lugkőves merény­let ügyében megindult a vizsgálat. Mozifilmre kívánkozó betörőka- | Iandban volt része tegnap este egy ismert .nyíregyházi tisztviselőnőnek, akinek az állomás környékén van a lakása. A történet kikívánkozik a rendőri krónika szürke anyagából. Az eset főszereplője az esti órák­ban ama figyelt fel, hogy az utcai szobákam valaki motoszkál. A szoba ablakai nyitva voltak, ami kétségte­lenné tette, hogy a szobában betörő jár. A hölgy mindem habozás nélkül rá.nyitott s ekkor látta, hogy egy ismeretlen férfi van a szobában, aki éppen az asztallfiókban kutat. A tisztviselőnő egy cseppet sem döb­bent meg, meg sem illetődött, iha­Talán nekem nem is illene írni ró­la. Hisz az éveket, .melyről a törté­netek szólnak, az apánk s mi együtt éltük át. Te Szoboszlóról pottvantál bele, én az erdélyi (havasokról. Sem az erdélyi, sem az alföldi embernek nem szokása, ha évtizedek múlva együvé kerülnek, egymást dicsérni. Mégis nekem kell szólani róla, hogy való eredeti szellemben meg ideali­zált, tartalmilag, formailag, szerke­zetileg kifogástalan kis remekek. — örök szolgálatot tettél vele a kollé­giumnak, az irodalomnak és a mi koriunknak, hogy megírtad, elveszni nem hagytad. Különösem jól esik, hogy névtelenül a mi kedves egykori igazgatónknak sírkőnél szebb emlé­ket állítottál, ki a 24 órából 19-et dolgozott, kinek mindig könny ra­gyogott a szemében, ha diákot ki kellett csapni és hangosan zokogott, ha egy kis diáktársunkat a temetőbe kellett kikísérni, s ragyogott a sze­me, ha iingyem konviiktust, alapít­ványt, tanítványt adhatott a diák­nak, a cselédmosónő hatalmas igaz­gatóvá fejlődött fia. („Salánky Jó­zsef uram emlékezete.“) Ki gondol­ta, Gábor, hogy évtizedek múlva ennyire megegyezünk? Pedig milyen ellentétek .voltak közöttünk. Az 5— 6 órás önképzőköri viták, mikor a hazai és világirodalom összes nagy­ja i.ból kerestük az érvet magunk nem rákiáltott 'a hívatlan vendégre: — Hallja, maga .csirkefogó, mit keres itt?! A .meglepett betörő látva, hogy egy védtelen nővel van dolga, oda sem hederítiett, hanem meggyorsít tot.t ütemben pakolt tovább. A tiszt-] viselőnő erre kijött a sodrából, oda­ugrott a betörőhöz és hatalmas erő-’ vei kétszer arculvágta. A betörő a nem várt erélyes felilépéstől úgy. megijedt, hogy gyorsan kiugrott az ablakon és futva elmenekült. Miután a betörő a lopott holmit nem tudta magával vinni, a tisztviselőnő nemi tett feljelentést kellemetlen látoga­tója ellen. me illett s többet tanultunk egy 'heti ilyen vitára, mint egy egész heti elő­adásra?! Ki tudta akkor, hogy ezen emlékünkre „ráborulunk, mint a ko­porsóra“ s agyunk örökké csak r'ezo- nál: „ő&zirózsa, fehér őszirózsa“ dal­lamára, szövegére. Ha a múltról Leone szó, nem kel­tem volna fel betegágyamból s nem ragadtam volna tollat. De a könyvet odaadtam az egyik hozzám közelálló' „ifi kaik ásnák“, ki így vélekedett: Ha apám, ti így loptátok a fát, örökké így ittatok, danoltatok, kocsmázta- tok, hancúrqztatok, — akkor ti csak szégyent hoztatok a kollégiumra, — ezt megírni nem irodalom! Már egy­szer fejbeütöttek így. Egy bajtársi ülésen a főispánommal együtt vágták a szemünkbe, hogy „a mai középge neráció készületien vén csáklyás- társaság, át kell vegyük mielőbb a hatalmat.“ Megadtam a megfelelő fe­leletet, de most írásod kapcsán kell tudjon valamit az ifjúság, a közön­ség, kik tőlünk csak 50 km-re, de egy egészen más világban nőttek fel. Ha szabad volna a falopás és azon lopás mellett, hogy egyszer éhsé­günkben a „Szütyő“ a komviktus két okiak a járó sütőjéből, öt kutya és tíz cseléd közül ellopta a 100 peose- nyés 'egész tepsit és beszállította a Hajo-utdai cétusba s a tepsit vízzel megtöltve lopta vissza?! Mi lenne, ha elmondanánk, -hogy kik voltak azok a fiúk, akiknek még jó igaz­gatónk jóvoltából sem jutott mind­nek alapítvány, ingyen vagy kedvez­ményes konviktus, c-étus (koszt és lakás), hanem óv végén az ottha­gyott ruhák és cipők közül kiválo­gatták a javát, a másik évben abban jártak?! Mégis, mikor a háború ki­tört, úgy rohantak „teológok“ és mások a rohamra, mintha egy saját hitbizományt védtek volna. Nappal előadásra jártunk, délután a nagy- könyivtá'rba, mert elmehetett vad­disznónak a viocektől, ha valaki az önképzőkörben nem tudott a .világ- nagyságok -nyelvén, azután jöttek a tanítványok, azután a korrektorság, vagy az újságírás, közben Alföldi tánciskola, Galamb bácsi, Nagy Pali bácsi kiskocsmája és hajnalban ta­Tekint8e meg vételkötelezettség nélkül! Szebbnél- szebb nyári újdonságaimat Dús választék női és férfi divatcikkekből Asztalos László divatüzletében Vay Ildim utca 1 TELEFON: 535. szám. — nulás, mert ha sokat „belőtt“ az em­ber, mehetett haza csavargónak, az ismétlés »nem igen volt szokás Deb­recenben. Elég volt egyszer ilyen sok költséget viselni, bár ez csak a vasútkölitség volt, — Te ugyan gya­log jártad Szoboszlót—Debrecent! Mégis ha nagytiszteietü és tekin­tetes tanár úr bölcs német tanítása után két levest rendeltünk ki a né­met tiszti étkezdében „egy kiröhö- gés“ után, meg tanultunk még egy nyelvet különbül kezelte a katonai út készítésénél a „teodölitot“ a deb­receni diák, mint a mérnök, mert jobban tudott bánni az emberrel, minit bárki. Bár eleget rágta a brugót a tiszti menázsit odaadta a leggyen- gélikedőbb bakának. lEgyik felrob­bantotta a Visztula egyik hídját ön­ként, elbúcsúztatta az egész ezred, mégis kiúszott. *Szép kitüntetését sohase rakta fel és vitézségért soha­se folyamodott. Mikor hazajött, a sok „untauglich“ és a fiatalság el­foglalta a helyeket, kik a „dárdá- saink rongyából“ fejlődtek közéleti férifiúvá. Nem baj, ha kevés volt egy diploma, egy doktorátus, sze­reztünk kettőt, hármat, kinek hogy kellett, csak öngyilkosok intem let­tünk. Az Általad leírt nagy presest én hoztam haza leszakított kopo- nyácsonttál, mikor az orvos egy pil­lanatnyi beszédre (felinjekciózta, azt kérdezte: ,Jhol áll az ezred?“, „(ad egv kajgarót, ha előre mentek“ (ci­garettát)! Csinálják utánunk külön­bül, ha tudják! Ma »hol vannak ezek a fiúk? Ott ülnek a minisztériumokban, tanácso­sok, osztályfőnökök, vezérkari diri­gensek. Nem tud sehova belépni az ember, hogy ott debreceni diákot ne találjon. Ma elegánsak, messze van­nak a falopástól, de a szívük, mo­doruk ugyanaz! Istenem, de sok iskolát, állást, egyházi segítséget hoztunk haza debreceni diák szívj óságából is (Sza­bolcs földjére! Te ennek a fejlődő diákié létnek a humorát, szatirájáit írtad meg úgy, hogy a szellemi nagyságra, a ko­molyságra is következtetni lehet. — De egyszer méltó történetíró ezt is meg kell pennázza. Sorba kell szed­je, hogy az ilyen nevelés, kiket adott ennek a nemzetnek? Különb lesz-e, mint a Ti nevel és tek, mely annyi segédeszközzel, segítséggel 1 liter finom édes EZERJÓ BOR 96 fillér vitéz lornay István fűszer és csemege üzlete Zrínyi Ilona utca 9. Telefon 126 ■■■■■■■■■KP St“ Uránia Filmszínház Junius 7 8 9. Budapesttel egyidóben ! Péntek-szombat-vasárnap Kár volt hazudni... Az „EZ TÖRTÉNT EGY ÉJSZAKA“ testvérfilmje A főszerepekben: Irene Dunne és Cary Grant Előadások: Hétközn&p 5 7 és 9 órakor. Vasárnap 3 5 7 és 9 órakor. — Vasárnap délelőtt fél 11 órakor matiné, kedvezményes helyárakkal Ma, csütörtökön utolsó nap: MÉGIS SZÉP AZ ÉLET Fehér Gábor könyvnapi könyve: „Az utolsó Nagybotos“ Irta: Niaíssy Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom