Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 248-272. szám)

1939-11-22 / 265. szám

Ara 10 fillér Nyíregyháza, 1939 november 22. j (Trianon 20.) Vll. évfolyam 265 (1983.) szám ^jBCfUÍt jS YIRVIDEK Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bethlen-utca 1. Pastiatakaréki csekkszám: 47.139. Telefon: 77. * POLITIKAI NAPILAP jfc Előfizetés: 1 hónapra 2.50, negyedévre 7.50 P. Köztisztviselőknek 20%-os engedmény. mi Hívek maradunk a békéhez, amíg életérdekeiak mást nem követelnek 1 killgvmlnlszter aag? beszéde * külBsyi tárca ktiltsigveléséitk vlláfthan A képviselőház tegnapi ülésén gróf Csáky István küiügyimini&zter nagy beszédet mondott. Beszédének gondolatmenete a következő volt: — Hónapok óta szorongva kém­leljük a láthatárt körülöttünk. Észa­kon két olyan államot állított fegy­veres kézzel egymással szembe a kö­nyörtelen sors, amelyekhez baráti kapcsolatok fűzik évszázadok óta a magyar nemzetet. A háború tovább tart. Nem lehet kiszámítani, hogy az egyszer lángra­lobbantott tűz melyik 'pillanatban hol és imilyen módon csap át. A világháború óta külföldön köz­ismertté válik világnézetünk: első­sorban magyarok vagyunk, de kü­lönleges érdekeink érvényesítésekar sohasem feledkezünk meg arról, hogy ezeket a lehetőség határain belül hozzá kell 'hangolnunk az egyetemes európai érdekekhez. Magyararszig mér 1920 bsn rmdazést kívánt Rnmániával A továbbiakban arról szólt a mi­niszter, hogy Magyarország már 1920-ban emlékiratott juttatott el a francia külügyminisztériumhoú' s ebben a magyar kormány hangsú­lyozta, hogy szomszédaival méltá­nyos rendezést kíván. Ugyanekkor varsói követünk útján Piilsudszky marsallt arra kérte a magyar kor­mány, hogy a Romániával való meg­egyezés útját egyengesse. Gróf Te­leki Pál, akkori külügyminiszterünk tudta, hogy a békeszerződések fenn­tartása csak katasztrófára .vezethet. Ismertette a Millerand-lev.él törté­netét, a magyar álláspont helyessé­gét s azt a tényt, hogy a páriskör­nyéki békék egy mintára készültek. A békeszerződések alapvető hibája aa volt, amire csak két évtized után jöttek rá, hogy ne.m vették figye­lembe azt a tényt, hogy a független és erős Magyarország nemcsak a Duna-medencében, hanem Közép­Európában is nélkülözhetetlen, ki­egyensúlyozott tényező. Erőnket néha túlbecsülték, máskor meg alá­becsülték. Nem lehet csodálkozni tehát, ha a Balkánná tett Közép­Európa megreformálásának minden terve kudarcba fulladt. Reánk a történelem nagy öröksé­get hagyott, annak minden terhével és minden előnyével s mi vállalni fogjuk ezeket a terheket és európai módon kamatoztatni fogjuk az elő­nyöket. Történelmi hivatásunk teljesítése érdekében legfontosabb az ország önállósága s ezzel szorosan össze­függ biztonságunk kérdése. A biz­tonság katonai külpolitikai, gazda­sági feladatok megoldását és a hatá­rokon túl áló magyarság megvédel­mezésének kötelességét jelenti. a továbbiakat StaÉsslira bízzuk A szomszéd államokhoz való vi­szonyunkról a következőket mon­dotta a külügyminiszter: -— A legmeghittebb barátság fűz minket Olaszországhoz. Jugoszlá­viával a viszonyunk örvendetesen javul. Erős Jugoszlávia egyenesen magyar érdek. Bulgária küzdelmeit és fejlődését a magyarság őszinte rokonszenvvel kíséri. Romániával szemben kezdemé­nyező lépéseket tettünk a két or­szág közötti légkör fertőtlenítésére. A továbbiakat Bukarestre bízzuk. Ma még tőle függ, hogy tud-e és akar-e és ha igen, milyen komoly­sággal az új koreszmék nyomán a realitások terére lépve, a modern Dunamedence világának kialakításá­ban közreműködni, vagy meglvárja, amíg a történelem .reánehezedik. Mi türelmesek, Sőt engedékenyek va­gyunk, ameddig jogainkat veszélyez­tetve nem látjuk. De nem feledjük el, hogy ezeknek a 'jogoknak a reali­a magyar jovo­zálása előfeltétele nek. — Magyarország készen áll az együttműködésre, dé hogy csak mi hozzunk mindig áldozatot arra már nem .vagyunk kaphatók. Amíg ren­dezetlen állapotok vannak, nem le­hét azok fenn tar tálsára Ígéretet ten­ni sem a jelenben, sem a jövőben. Az orosz államfő szavai, amelye­ket úij követünkhöz • intézett, telje­sen fedik a mi nézetűnket', hogy ér­dekellentét a két nép között aligha képzelhető el és hogy kapcsolataink gazdasági téren erősen fejleszthe­tők. Megállapította a külügyminiszter, hogy Franciaország és Anglia sajtó­jában egy árnyalattal kedvezőbb hang szólal meg irányunkban, úgy tetszik, mintha problémáinkat kez­denék jobban .megismerni, mint a félrevezetés korszakában. Éppen ez­ért a magyar közvéleményben őszinte meglepetést és erős meg­gondolásokat váltott ki, hogy Cseh­szlovákiáról ismét megemlékezések hangzottak el, mintha az elmúlt húsz esztendő még mindig kevés lett volna a tapasztalatok gyűjté­sére. A magyar külpolitika kezéppsntja az elszakított magyarság védelme Az összeomlás után mindjárt a magyar kormányok külpolitikájának középpontjában az anyaországtól elszakított magyarság megvédelme­zésének gondolata állott, ösztön­szerűleg érezte a nemzeti közvéle­mény, hogy ezek fennmaradása és fejlődése a magyar jövő biztosítá­sának sarkalatos előfeltétele. A Magyarország részéről folyta­tott .minden lojális békés politi­ka és megbékélés minden bizonyíté­ka a legcsekélyebb elismerésre sem talált szomszédainknál. Valaha sze­rették szemünkre vetni a magyar uralom szigorúságát a nem magyar nyelvű lakossággal szemben. Ez nem •volt más, .mint tendenciózus mese Magyarország feldarabolásának pro­pagálása céljából. A magyar rend­szer becsületességét eléggé bizonyít­ja az a tény, hogy mi voltunk azok, akik népszavazást követeltünk, amely a magyar királyság sorsa fe­lett döntsön, vagyis mi folyamod­tunk az úgynevezett nemzetiségek pártatlanságához. A népszavazás előnyétől meg­fosztva, a győzők akarata volt az, amely sorsunk felett határozott. Bi­zonyára ,senki sem fogja azt gondol­ni, hogy a múltban követett maga­tartásunk egyes fejezeteinek ponto­sabb ismertetése folyamán izgatni akarnék a jelen, amúgy is nehéz kö­rülményei között. Csak precízebben akartam rámutatni azokra az okok­ra, amelyek az 1919 óta tartó állÖ harcot mozgó háborúvá változtatták át és amelyek mesterséges fenntar­tása lehetetlenné teszik az őszinte, tartós békét ebben a világrészben. Az átfogó integráció eszméje hatja át a népek gazdasági és politikai életét. Boldog az a nemzet, amely ilyen, az egyedeket összefogó esz­mét akár a múltban, akár a jelenben kitermel. Szerencsére mi közéjük tartozunk. Szent István koronája olyan életfelfogást jelenthet minden nemzetiség számára, amely ösz­szefog anélkül, hogy egybeolvaszt s rendező és szervező elvének vonzó ereje elé csak a népek ellenkező akarata vonhat határt. Tanának igazi értelmét az elmúlt évek megpróbáltatásai alatt tanultuk meg értékelni, de megtanultuk. Mi a nemzettel a népért akarunk szi­lárd, eltökélt szándékkal haladni az igazságos, tisztességes, tehát tartós béke felé. Kiemelem, hogy itt a sok jelző között a tisztességesen van a hangsúly. Amint a világháborúban hivek maradtunk a fegyverekihez, most hivek maradunk a békéhez mindaddig, amig életérdekeink mást nem követelnek. Tudjuk, hogy rendkívüli megerőltetést kíván gyarló képességeinktől úgy belföl­dön, mint határainkon kívül, hogy külpolitikánkat a nagy nemzetközi és szociális vihar közepette ebben a nyugodt, kiszámított irányban ve­zessük. De mindent megteszünk, hogy a külföldön is meggyőzzük a kételkedőket, hogy a magyarság vállalja a kockázatokkal tele sorsot, amelyet nem keresett, de amely neki osztályrészül jutott, saját ma­ga, barátai és egész Közép-Európa érdekében. A kfllfőld figyelme Csáky István gróf külpolitikai espozéje felé terelődött A külföld nagy figyelmet szentel Csáky István gróf tegnap elmon­dott beszédének, amellyel lápunk más helyén részletesen foglalko­zunk. Az olasz lapok a beszédet részle­tesen, vezető helyen közlik. A Po-' polo di Roma szóról szóra hozza a magyar-olasz barátságra vonatkozó kijelentéseket, a Messagero pedig a magyar külügyminiszter fényképét is közli, hangsúlyozva, hogy Csáky István gróf beszéde a legkitűnőbb benyomást keltette egész Olasz­országban. A jugoszláv lapok is a beszéd ha­tása alatt állanak. A Politika és a Vreme az első oldalon számolnak be a külpolitika jelentős megnyilat­kozásáról és a külügyminiszter fényképét közlik. Rámutatnak arra, hogy a beszéd teljesen megfelelt a várakozásnak és az világosan, ért­hetően szögezte le Magyarország ál­láspontját. Jugoszláviában jó benyo­máslt tett, — írják — hogy orszá­guk nevének említésénél taps és él­jenzés hangzott fel a magyar kép­viselőházban. A többi jugoszláv la­pok is jólesőn állapítják meg, hogy Csáky gróf beszédében nem hideg udvarias hangot használt, hanem meleg meggyőződéssel és komoly érvekkel hangoztatta, hogy Magyar­ország érdeke az erős Jugoszlávia. 9CIU

Next

/
Oldalképek
Tartalom