Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 172-197. szám)
1939-08-17 / 185. szám
JÍYÍRVIDÉK _ SZABOÍ-CJM mglAF »liSB I (Trianon 20.) 1939 augusztus 19 . l of4at CSOKONAI ÁSVÁNYVÍZ lúgos, konyhasós, jódos, brómos. Kérje mindenütt Hatalmas részvét kísérte utolsó útjára dr. Murányi Lászlót Nlagyboldogasszony napján összedohbant Nyíregyháza -társadalmának szíve egy koporsó körül, amely a gyászolók százaitól kísérve, a városiháza udvaráról indult el utolsó útjára. Dr. Murányi László ügyvédet, az Ügyvédi Kamara elnökét, a kiiváló embert, a városát rajongásig szerető polgárt temették. Ez a temetés utolsó hittevése volt annak a felbecsülhetetlen emberi értéknek és megbecsülésnek, amely Murányi László dr.-t a jogtudóst, az igazság harcosát és a közügyek önzetlen katonáját körülövezte. A bennünket ért veszteség fájó és sajgó sebet ütött az ügyvédi kar egyetemén és az elmúlás feletti pótolhatatlan veszteség az ország minden részéből impozáns részvétben nyilvánult meg. A fekete érckoiporsó délután négy órakor érkezett meg a városházára dr. Murányi László kedvenc hajlékából, a tölgyfaerdővel körülövezett csallóközi otthonából. A koporsót örökzölddel és kandeláberekkel körülövezett ravatalra emelték, melyet szűkebb családjának kegyeletes koszorúi borították. A ravatal körül kivont kardú vármegyei és városi hajdók állottak díszőrséget. A városháza udvarába bevezető folyosón a koszorúk tömegeinek virágos sorfala intett utolsó Istenhozzádot a nagy halott felé. A rengeteg koszorú közül csak néhányat .sikerült feljegyeznünk: Szabolcs vármegye törvényhatóságának kék-tfehér, Nyíregyháza város közönségének kék-:piros szallagos koszorúját. Felejthetetlen hálával — az Ügyvédi Kamara. De koszorút küldtek a' mátészalkai, a kisvárdai, a fehérgyarmati ügyvédek és a többi vidéki társkamarák is. A volt cs. és kir. 14-ik huszárezred bajtársai. Valóságos koszorúóriás ezzel a. felírással: Nagyrabecsült kamarai elnök úrnak — a kir. törvényszék, járásbíróság és ügyészség. A család számos koszorúja mellett ott láttuk a Villamos Közlekedési Vállalatok rt., a Nyíregyháza vidéki Kisvasutak rt. és üzlebvezetőségének koszorúját. De se szeri, se száma azoknak a virágoknak és koszorúknak, melyeket a jóbarátok és tisztelők küldtek. Négy óra. Már sűrű sorokban ér) vásároljanak útravalót HOFFMINN üzletében. — Hus és gyümölcskonzervek, sonka szalámi, sajtok, felvidéki juhturó, stb. nagy választékban. — keztek a temetés résztvevői. Az ügyvédek több mint száz főnyi küldöttségét, —- akik a vármegye minden részéből összesereglettek a szomorú aktusra — dr. sasi Szabó László társelnök és dr. Szitiha Sándor kamarai főtikár vezeti. A bíróságok küldöttségei érkeznek, bírák, ügyészek és a tisztviselők. A tűzoltók hatalmas virágkoszorút hoznak, amelvet vitéz László Árpád parancsnok helyez el az önkéntes Tűzoltó Egyesület alelnökének ravatalára. A gyászolók egyre sűrűbben érkeznek. Az elhunyt családja mélyen lesújtva foglalja el helyét a ravatal körül. A gyászolók hatalmas tömegében ott látjuk városunk egyházi, katonai és társadalmi életének szíve-javát, közöttük dr. Bányay Jenő gör. kat. kanonok, nagyprépostot, Mihalövics Sándor kanonokot, dr. Görömbey Péter ref. esperest, dr. Bernstein Béla főrabbit, dr. Hunfalvy Artúr ezredes, a Vitézi Szák kapitányát, dr. Borbély Sándor alispánt, dr. vitéz Lázár Ferenc vármegyei főjegyzőt, Szohor Pál polgármestert, Juhász Mihály városi főjegyzőt, dr. Jármy Béla ny. főispánt, dr. Mikecz Dezső, Mikecz István, Virányi Sándor nvug. alispánokat, Váradv Mihály dr. tanácselnököt, a törvényszék elnökhelyettesét, dr. Zoltán Béla kir. járásbírósági elnököt, dr. Borbély Miklós kir. ügyészségi elnököt, dr. Vernes István alelnököt, Bertalan Kálmán, Nyíregyháza város országgyűlési képvselőjét. A gyászszertartás megkezdése előtt érkezett meg a budapesti Ügyvédi Kamara képviseletében dr. Medvigy Gábor, a miskolci Ügyvédi Kamara 3 tagú küldöttsége élén dr. Holtaender Béla alelnök vezetésével és az egri kamara főtitkára, dr. ErLaoh Sándor. Pontban fél ötkor felhangzott a rekviem... és megkezdődött a gyászszertartás, melyet Marnó Gyula, nagvkállói apát végzett fényes papi segédlettel. Az egyházi szertartás után dr. sasi Szabó László lépett a koporsó elé és a következő szavakban búcsúztatta el Murányi László dr.-t: Tisztelt gyászoló közönség! Lelkem mélyéig megrendülve állok e koporsó előtt, hogy néma lakójától a nyíregyházi Ügyvédi Kamara nevében búcsút vegyek. Keserű, nehéz feladat! Egy emberöltőn át voltunk meleg barátságban, melynek egét egy pillanatra se homályosította disszonancia. Együtt kezdtük. Az ügyvédi vizsgát egy napon, egy óráiban abszolváltuk. ö, a 'fiatalabb, utolért, csaknem megelőzött engem. És ime: ami akkor nem sikerült, az most, ennél az utolsó lépésnél megtörtént. Megelőzött. Bizonyára Isten rendelte így, meg kell nyugodnunk rendelésében s nekem teljesítenem kell szomorú kötelességemet, hogy búcsút vegyek tőle. Tőle: a váratlan hirtelenséggel, idő előtt leomlott hatalmas pillértől, a vésszel-viharral tántoríthatatlanul dacoló vezértől, a nagytehetségű és nagytudású jogásztól, az elvhű bajnoktól és a melegszívű, hűséges és áldozatkész, jóakaratú baráttól, emberbaráttól és kartárstól. Mikor ezelőtt 7 évvel vezérünkké választottuk és egyhangú lelkesedéssel a Kamara elnöki székébe ültettük, azt a vallomást tette székfoglaló beszédében, hogy ő az ügyvédi hivatás szerelmese! Komolyan mondotta és mi komolyan elhittük neki, mert hiszen egész élete ehhez a vallomáshoz formálódott! Ebben a hivatásban ő nem anyagi javak szerzésének, nem a vagyonoscdásnak a lehetőségiét és alkalmát látta és aknázta ki, hanem a legmagasabb erkölcsi értékeknek önzetlenségig puritán szolgálatát! Az igazság szeretetének, az igazság keresésének, az igazság és a megtámadott jogrend védelmének és helyreállításának magasztos feladatát és szolgálatát, mely csak úgy mellesleg, csak másodsorban jelent egyúttal kenyérkeresetet! Vagyont nem is gyűjtött. Ilyen ügyvédi etika és felfogás mellett nem is lehet. De gyűjtött helyette barátokat, tisztelő és szerető híveket, akik megtanulták benne szeretni és tisztelni a megalkuvást nem ismerő, a jeliemszilárd, az elveidhez mindhalálig ragaszkodó és eszményei mellett sárig kitartó szellemi harcost! Dr. Murányi László sohase orientálódott se politikai dívatok, se eszmeáramlatok felé! Ami meggyőződése volt, az meggyőződése maradt egy egész világgal szemben! Oh, milyen tiszteletreméltó nemes jellem! És milyen tiszteletet tudott parancsolni még ellenfeleinél is! Gascognei szellem. Kemény negyvennyolcas! Ez volt ő mint ember, mint közéleti férfiú és mint ügyvéd! És milyen volt, mint vezér?! mint kamarai elnök?! Lelkiismeretes gondossága, buzgósága, fáradtságot nem ismerő, lángoló alkotnwágyása itt nem ismert határokat. Milyen szeretettel csüggött Kamaránknak és minden közös, általános ügyvédi érdeknek sorsán! Szinte életcéljává magasztosult a feladat, hogy az ügyvédség erkölcsi és anyagi helyzetének szintjét a lehető legmagasabbra emelje! Ennek a célnak érdekében agitált, tervelt, jött-ment, ragyogó szónoki készségének fényes eszközeível előadásokat tartott, írásban és szóban ostromolt, a nagy ügyvédi válságok idején buzdított, támogatott, biztatott és korholt... mind, mind csak azért, hogy a karnak olykor-olykor megrendült pozícióját erősítse, értékálkmányát megőrizni és átmenteni igyekezzen! Vezérnek született és csoda-e, ha -mi vezérünknek választottuk?! Oh, mit vesztettünk benne?! És hozzá ilyen kíméletlen hirtelenséggel, ilyen váratlanul! — Szemtől szembe el se búcsúzhattunk. Utolsó tanácsait, rendelkezéseit, végakaratát ki se kérdezhettük. Már hallgat, örökre hallgat... Kérdéseinkre a halottak bölcsességével: hallgatással felel! Nekünk még ez a hallgatás is beszédes az ő elnémult ajkán. Azt mondja felénk: Vigyázzatok! Ne tülekedjetek! A fórumon lármát ne csapjatok! A tömegben ne könyököljetek! Csak halkan! Csak szerényen, csak méltóságosan! Murányi László barátunk. Vezérünk! Búcsúzunk tőled! Ravatalod felé ezt írom epitá'fiumké'nt, láthatatlan szellem-betűkkel: Itt nyugszik egy talpig férfi! Egy mindhalálig töretlen bajok! Egy mindhalálig töretlen bajnok! A búcsúztató elhangzása után a koporsót ráhelyezték a városháza előtt várakozó gyászfurgonra és a város polgárságának sűrű sorifala között megindult a gyászmenet. A gyászmenet élén két koszorúkkal roskadásig megtelt koszorús kocsi haladt. A gyászkocsi mellett kivont kardú megyei és városi hajdúk és égő fáklyáju tűzoltók haladtak. Hat óra volt, amikor a gyászmenet az Északi-temetőbe ért, Murányi László dr. utolsó pihenő helyére. Rövid ima után felhangzott a tűzoltó-kürt szava és Murányi László dr., az igazság rendíthetetlen harcosa fölé ráborult a sírhant. A NyKISE nyilatkozata a világnézeti kérdésről Az alábbi nyilatkozatot kaptuk: I B. lapjuk folyó évi augusztus h5 I 13-i száma beszámolói közöl a NyTVE újjászervezése céljából tartott ülésről. Ezen beszámolóban a többek közötl az foglaltatik, hogy egyesülelünkkel a fúzió azért nem jöhetett létre, mert „világnézeti kérdések azok, amelyek meggátolják és lehetetlenné teszik az egyesülést." Van szerencsénk közölni, hogy ugy egyesületünk vezetősége, mint annak minden tagja a megalkuvást nem ismerő hazafias nemzeti alapou áll és remélni szeretnénk, hogy a NyTVE világnézetei is ugyanazok ; ha pedig ez igy van, világnézeti felfogás- kőlönbség nem szolgálhatott a fúzió akadályául. Nyíregyháza, 1939 augusztus 13. Vagyunk a tekintetes szerkesztőségnek kiváló tisztelettel a NyKISE vezetősége