Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 172-197. szám)

1939-08-17 / 185. szám

JÍYÍRVIDÉK _ SZABOÍ-CJM mglAF »liSB I (Trianon 20.) 1939 augusztus 19 . l of4at CSOKONAI ÁSVÁNYVÍZ lúgos, konyhasós, jódos, brómos. Kérje mindenütt Hatalmas részvét kísérte utolsó útjára dr. Murányi Lászlót Nlagyboldogasszony napján össze­dohbant Nyíregyháza -társadalmá­nak szíve egy koporsó körül, amely a gyászolók százaitól kísérve, a vá­rosiháza udvaráról indult el utolsó útjára. Dr. Murányi László ügyvé­det, az Ügyvédi Kamara elnökét, a kiiváló embert, a városát rajongásig szerető polgárt temették. Ez a temetés utolsó hittevése volt annak a felbecsülhetetlen emberi értéknek és megbecsülésnek, amely Murányi László dr.-t a jogtudóst, az igazság harcosát és a közügyek ön­zetlen katonáját körülövezte. A ben­nünket ért veszteség fájó és sajgó sebet ütött az ügyvédi kar egyete­mén és az elmúlás feletti pótolhatat­lan veszteség az ország minden ré­széből impozáns részvétben nyilvá­nult meg. A fekete érckoiporsó délután négy órakor érkezett meg a városházára dr. Murányi László kedvenc hajlé­kából, a tölgyfaerdővel körülövezett csallóközi otthonából. A koporsót örökzölddel és kandeláberekkel kö­rülövezett ravatalra emelték, melyet szűkebb családjának kegyeletes ko­szorúi borították. A ravatal körül kivont kardú vármegyei és városi hajdók állottak díszőrséget. A vá­rosháza udvarába bevezető folyosón a koszorúk tömegeinek virágos sor­fala intett utolsó Istenhozzádot a nagy halott felé. A rengeteg koszorú közül csak néhányat .sikerült feljegyeznünk: Szabolcs vármegye törvényhatósá­gának kék-tfehér, Nyíregyháza város közönségének kék-:piros szallagos koszorúját. Felejthetetlen hálával — az Ügyvédi Kamara. De koszorút küldtek a' mátészalkai, a kisvárdai, a fehérgyarmati ügyvédek és a töb­bi vidéki társkamarák is. A volt cs. és kir. 14-ik huszárezred bajtársai. Valóságos koszorúóriás ezzel a. fel­írással: Nagyrabecsült kamarai el­nök úrnak — a kir. törvényszék, já­rásbíróság és ügyészség. A család számos koszorúja mellett ott láttuk a Villamos Közlekedési Vállalatok rt., a Nyíregyháza vidéki Kisvasutak rt. és üzlebvezetőségének koszorúját. De se szeri, se száma azoknak a vi­rágoknak és koszorúknak, melyeket a jóbarátok és tisztelők küldtek. Négy óra. Már sűrű sorokban ér­) vásároljanak útravalót HOFFMINN üzletében. — Hus és gyümölcskonzervek, son­ka szalámi, sajtok, felvidéki juh­turó, stb. nagy választékban. — keztek a temetés résztvevői. Az ügyvédek több mint száz főnyi kül­döttségét, —- akik a vármegye min­den részéből összesereglettek a szo­morú aktusra — dr. sasi Szabó László társelnök és dr. Szitiha Sán­dor kamarai főtikár vezeti. A bíró­ságok küldöttségei érkeznek, bírák, ügyészek és a tisztviselők. A tűzol­tók hatalmas virágkoszorút hoznak, amelvet vitéz László Árpád parancs­nok helyez el az önkéntes Tűzoltó Egyesület alelnökének ravatalára. A gyászolók egyre sűrűbben érkeznek. Az elhunyt családja mélyen lesújtva foglalja el helyét a ravatal körül. A gyászolók hatalmas tömegében ott látjuk városunk egyházi, katonai és társadalmi életének szíve-javát, kö­zöttük dr. Bányay Jenő gör. kat. ka­nonok, nagyprépostot, Mihalövics Sándor kanonokot, dr. Görömbey Péter ref. esperest, dr. Bernstein Béla főrabbit, dr. Hunfalvy Artúr ezredes, a Vitézi Szák kapitányát, dr. Borbély Sándor alispánt, dr. vi­téz Lázár Ferenc vármegyei főjegy­zőt, Szohor Pál polgármestert, Ju­hász Mihály városi főjegyzőt, dr. Jármy Béla ny. főispánt, dr. Mikecz Dezső, Mikecz István, Virányi Sán­dor nvug. alispánokat, Váradv Mi­hály dr. tanácselnököt, a törvény­szék elnökhelyettesét, dr. Zoltán Béla kir. járásbírósági elnököt, dr. Borbély Miklós kir. ügyészségi el­nököt, dr. Vernes István alelnököt, Bertalan Kálmán, Nyíregyháza vá­ros országgyűlési képvselőjét. A gyászszertartás megkezdése előtt érkezett meg a budapesti Ügy­védi Kamara képviseletében dr. Medvigy Gábor, a miskolci Ügyvédi Kamara 3 tagú küldöttsége élén dr. Holtaender Béla alelnök vezetésével és az egri kamara főtitkára, dr. Er­Laoh Sándor. Pontban fél ötkor felhangzott a rekviem... és megkezdődött a gyászszertartás, melyet Marnó Gyu­la, nagvkállói apát végzett fényes papi segédlettel. Az egyházi szertar­tás után dr. sasi Szabó László lé­pett a koporsó elé és a következő szavakban búcsúztatta el Murányi László dr.-t: Tisztelt gyászoló közönség! Lelkem mélyéig megrendülve állok e koporsó előtt, hogy néma lakójá­tól a nyíregyházi Ügyvédi Kamara nevében búcsút vegyek. Keserű, ne­héz feladat! Egy emberöltőn át voltunk meleg barátságban, melynek egét egy pil­lanatra se homályosította disszonan­cia. Együtt kezdtük. Az ügyvédi vizsgát egy napon, egy óráiban ab­szolváltuk. ö, a 'fiatalabb, utolért, csaknem megelőzött engem. És ime: ami akkor nem sikerült, az most, ennél az utolsó lépésnél megtörtént. Megelőzött. Bizonyára Isten rendel­te így, meg kell nyugodnunk rende­lésében s nekem teljesítenem kell szomorú kötelességemet, hogy bú­csút vegyek tőle. Tőle: a váratlan hirtelenséggel, idő előtt leomlott ha­talmas pillértől, a vésszel-viharral tántoríthatatlanul dacoló vezértől, a nagytehetségű és nagytudású jogász­tól, az elvhű bajnoktól és a meleg­szívű, hűséges és áldozatkész, jó­akaratú baráttól, emberbaráttól és kartárstól. Mikor ezelőtt 7 évvel vezérünkké választottuk és egyhangú lelkesedés­sel a Kamara elnöki székébe ültet­tük, azt a vallomást tette székfog­laló beszédében, hogy ő az ügyvédi hivatás szerelmese! Komolyan mon­dotta és mi komolyan elhittük neki, mert hiszen egész élete ehhez a val­lomáshoz formálódott! Ebben a hi­vatásban ő nem anyagi javak szerzé­sének, nem a vagyonoscdásnak a le­hetőségiét és alkalmát látta és aknáz­ta ki, hanem a legmagasabb erköl­csi értékeknek önzetlenségig puri­tán szolgálatát! Az igazság szerete­tének, az igazság keresésének, az igaz­ság és a megtámadott jogrend vé­delmének és helyreállításának ma­gasztos feladatát és szolgálatát, mely csak úgy mellesleg, csak másodsor­ban jelent egyúttal kenyérkeresetet! Vagyont nem is gyűjtött. Ilyen ügyvédi etika és felfogás mellett nem is lehet. De gyűjtött helyette bará­tokat, tisztelő és szerető híveket, akik megtanulták benne szeretni és tisztelni a megalkuvást nem ismerő, a jeliemszilárd, az elveidhez mindha­lálig ragaszkodó és eszményei mel­lett sárig kitartó szellemi harcost! Dr. Murányi László sohase orientá­lódott se politikai dívatok, se eszme­áramlatok felé! Ami meggyőződése volt, az meggyőződése maradt egy egész világgal szemben! Oh, milyen tiszteletreméltó nemes jellem! És milyen tiszteletet tudott parancsolni még ellenfeleinél is! Gascognei szellem. Kemény negy­vennyolcas! Ez volt ő mint ember, mint köz­életi férfiú és mint ügyvéd! És mi­lyen volt, mint vezér?! mint kama­rai elnök?! Lelkiismeretes gondos­sága, buzgósága, fáradtságot nem is­merő, lángoló alkotnwágyása itt nem ismert határokat. Milyen szeretettel csüggött Kamaránknak és minden közös, általános ügyvédi érdeknek sorsán! Szinte életcéljává magasz­tosult a feladat, hogy az ügyvédség erkölcsi és anyagi helyzetének szint­jét a lehető legmagasabbra emelje! Ennek a célnak érdekében agitált, tervelt, jött-ment, ragyogó szónoki készségének fényes eszközeível elő­adásokat tartott, írásban és szóban ostromolt, a nagy ügyvédi válságok idején buzdított, támogatott, bizta­tott és korholt... mind, mind csak azért, hogy a karnak olykor-olykor megrendült pozícióját erősítse, ér­tékálkmányát megőrizni és átmen­teni igyekezzen! Vezérnek született és csoda-e, ha -mi vezérünknek vá­lasztottuk?! Oh, mit vesztettünk benne?! És hozzá ilyen kíméletlen hirtelenséggel, ilyen váratlanul! — Szemtől szembe el se búcsúzhattunk. Utolsó tanácsait, rendelkezéseit, végakaratát ki se kérdezhettük. Már hallgat, örökre hallgat... Kérdé­seinkre a halottak bölcsességével: hallgatással felel! Nekünk még ez a hallgatás is beszédes az ő elnémult ajkán. Azt mondja felénk: Vigyáz­zatok! Ne tülekedjetek! A fórumon lármát ne csapjatok! A tömegben ne könyököljetek! Csak halkan! Csak szerényen, csak méltóságosan! Murányi László barátunk. Vezé­rünk! Búcsúzunk tőled! Ravatalod felé ezt írom epitá'fiumké'nt, látha­tatlan szellem-betűkkel: Itt nyug­szik egy talpig férfi! Egy mindhalálig töretlen bajok! Egy mindhalálig töretlen bajnok! A búcsúztató elhangzása után a koporsót ráhelyezték a városháza előtt várakozó gyászfurgonra és a város polgárságának sűrű sorifala között megindult a gyászmenet. A gyászmenet élén két koszorúkkal roskadásig megtelt koszorús kocsi haladt. A gyászkocsi mellett kivont kardú megyei és városi hajdúk és égő fáklyáju tűzoltók haladtak. Hat óra volt, amikor a gyászmenet az Északi-temetőbe ért, Murányi László dr. utolsó pihenő helyére. Rövid ima után felhangzott a tűzoltó-kürt sza­va és Murányi László dr., az igaz­ság rendíthetetlen harcosa fölé rábo­rult a sírhant. A NyKISE nyilatkozata a világnézeti kérdésről Az alábbi nyilatkozatot kaptuk: I B. lapjuk folyó évi augusztus h5 I 13-i száma beszámolói közöl a NyTVE újjászervezése céljából tar­tott ülésről. Ezen beszámolóban a többek kö­zötl az foglaltatik, hogy egyesülelünk­kel a fúzió azért nem jöhetett létre, mert „világnézeti kérdések azok, amelyek meggátolják és lehetetlenné teszik az egyesülést." Van szerencsénk közölni, hogy ugy egyesületünk vezetősége, mint annak minden tagja a megalkuvást nem ismerő hazafias nemzeti alapou áll és remélni szeretnénk, hogy a NyTVE világnézetei is ugyanazok ; ha pedig ez igy van, világnézeti fel­fogás- kőlönbség nem szolgálhatott a fúzió akadályául. Nyíregyháza, 1939 augusztus 13. Vagyunk a tekintetes szerkesztő­ségnek kiváló tisztelettel a NyKISE vezetősége

Next

/
Oldalképek
Tartalom