Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 172-197. szám)

1939-08-08 / 178. szám

3, oldal (Trianon 20.) 1939 augusztus 8. Gyomor­savasok okvetlenül prMIják meg a debreceni i sokonai Ásványvizet előtt egyenlőeknek nyilvánította és a nem nemeseiket is részeseivé tette a politikai jogoknak. így letitek a nemes és nem nemes honfiak egy­aránt magyar állampolgárokká. Az 1848-iki törvényhozás azonban az alkotmányreformnak megfelelő állampolgársági, jogot nem tudta .megalkiot:ni, mert a szabadságharc, majd pedig az azt követő önkény­uralom a törvényhozói munkáit ihosz­szú időre lehetetlenné tette. Így tör­tént azután, hogy egy hosszú átme­neti időszak után, amelyben a tény­leges hatalmat Magyarországon az önkényuralom szervei, az osztrák császári konmányhatóságo.k gyako­rolták és így az állampolgári jogot is idegien hatóságok idegen jogsza­bályok alapján adományozták, az állampolgársági jog első rendszeres és az akkori jogéletnek megfelelő szabályozása csak az alkotmányos­ság helyreállítása uitán, az 1879. év­ben következett be. Ebben az esz­tendőben ailkíotta meg a magyar tör­vényhozás az 1879. évi L. törvény­cikket amely már részletesen szabá­lyozza a magyar állampolgárság megszerzésének és elvesztésének kérdését és amely törvény állampol­gársági jogunknak ma is legjelentő­sebb forrása. Majd az 1879. évi L. tc. megalkotása után ismét hosszú időszak, kereken 60 esztendő telik el .anélkül, hogy jogalkotásunkban az állampolgári jog fejlődésének leg­csekélyebb n>1omait is megtalálhat­nók, (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) habár az állampolgársá­gi törvény átdolgozása állami és jog­életünknek állandóan megoldandó problémájaként jelentkezett. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg kell oldani!) Nagy érdeme tehát a m. kir. bel­ügyminiszternek, hogy ezt a kérdést, amely már olyan régóta vár megbl­dásra, az előttünk fekvő törvényja­vaslat benyújtásával a törvényhozás elé hozta. Az 1879. évi L. tc.-t abban az idő­ben alkotta meg a törvényhozás, amikor a 19. század liberalizmusa hazánkban is fénykorát élte. Csakis így érthető meg, hogy az akkori tör­vényhozás, annak ellenére, hogy en­nek a törvényhozásnak a hazaifias­ságához kétség nem férhet, mert ab­ban olyan, hazájukat valamennyien szerető és nemzetük jövőjéért min­den áldozatra kész honfiak foglaltak helyet, akik hazafiasságukról több minit egy évtizedig tartó önkényura­lom elnyomatásán és szenvedésein keresztülmenve tettek tanúbizony­ságot é9 akik előtt éppen olyan szent volt a salus rei publicae ma­gasztos elve, amilyen szentnek tart­juk azt mi is, az 1879. évi törvény­hozás mégsem tudott szabadulni az állampolgársági törvény megalkotá­sakor az akkor uralkodó liberális korszellem haása alól, amely kor­szellemnek egyik lényeges sajátos­sága volt, hogy az egyéni érdeket fö­lébe helyezte a közösség érdekeinek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Még rnosit Í9 kísért!) Elsősorban a kbr­szelllem hatásának tudható tehát be. hogy az 1879. évi L. tc.-ben, amely az egyén és az állam egymásközti jogviszonyának szabályozásáról szól, valóban megtalálhatók mind­azok a jogszabályok, amelyek az egyén jogainak biztosítására és kö­rülbástyázására alkalmasak; hiá­nyoznak azonban 'belőle nagyrészt azick a forutos kritériumok, amelyek viszont a közösségnek, az államnak az érdekeit volnának hivatva megvé­deni és amelyek az egyént, ha meg akar maradni az állampolgári jog birtokában, az állaimmal szemben jogszabályokba nem foglalható ma­gasabb erkölcsi törvények betartá­sára is kötelezik. Mert csakis ezek­nek az enkölcsi törvényeknek szigo­rú betartásával, képes .minden állam­polgár a közösség érdekeit valóban hűségesen szolgálni. Azért van tehát különös jelentő­sége az előttünk fekvő törvényjavas­latnak, mert ezeket a nemzeti érdek szempontjából nagyfontosságú kö­vetelményeket kívánja kielégíteni. Itt különösképpen azokra a rendel­kezésekre kívánok rámutatni, ame­lyek — hogy csoportokba osztva említsem fel őket — először a kül­földi állampolgárságnak honosítás útján való megszerzéséivel, jobban irfondva az éhből folyó jogkövetkez­mények törvénybeiktatásával, má­sodszor a viszahonosítás új szabá­lyozásával, végül harmadszor, az ál­lampolgárságtól való mgfosztás lehe­tőségének intézményesítésével kí­vánják az 1879. évi L. tc.-nek külö­nösen a nemzetvédelem szempontjá­ból érezhető hiányosságait pótolni. ERTESITES! Tisztelettel értesítem a nb. közönséget, hogy a Péti Nitrogén Műtrágyagyár rt., Hungária Műtrágya- Kénsav és Vegyi Ipar rt., valamint a „Káli" Műtrágyakereskedelmi rt. körzetkípviseletét egész Szabolcs vm. területére átvettem és mindennemű műtrágyát Nyir­egyházán állandóan raktáron tartok. Tisztelettel kérem az érdekelteket, hogy engem megrendelé­seikkel felkeresni szíveskedjenek. Előre is Biztosítok mindenkit, hogy a legpontosabb és legelözékenyebb kiszolgálásban fog részesülni. — Teljes tisztelettel: Zoltán István Virág utca 10. Tel. 531. ítéletidő Nyíregyházán 0 város északi és nyagatl részét egy negyed órán át tartó légverés paskolta végig - A séstászOlfiielepen óriási a kár Vasárnap este Nyíregyháza észak­nyugati része felett olyan ítéletidő vonult el. amilyenre régen volt pél­da. Már esté 8 órakor megkezdődött a villámok játéka és az égzengés szinte szünet nélkül tartott éjfél után 1 óráig. Közben megeredt az eső, megindult a szél és valóságos alvilági hangzavar kísérte a villámok lobogó fényét. A város nagyrészében a viharos eső ellenére is örvendezéssel fogad­ták az esőt. Azok azonban, akik a .város északnyugati részében laknak, különösen pedig a Hímes lakói, a fé­lelemtől megdermedten állták a vi­har pusztításait s ma reggelre telje­sen összetört lélekkel szemlélték azt a számukra nagyon-nagyon sokat jelentő kártevést, amely épületük­ben. és kis szőlős vagy gyümölcsös­kertjükben keletkezett a vihar nyo­mán. iMa reggel megszemléltük a Hí­mest és környákét. Az utcákon kis­iparosok, kistisztviselő emberek és családtagjaik álldogáltak. Arcukra a szomorúság barázdáját szántotta az elmúlt éjszaka. A férfiak a gyü­mölcsfák és a szőlők romjait néz­ték, az asszonyok az üres szemű ablakok előtt álldogáltak s még a legkisebb hajlék tulajdonosa is a.zon 'törte a fejét, hogy .miképpen lehet­ne 8—10 ab lak szemet hirtelenében megcsináltatni. Az apróbb gyermeksereg pedig ugyanakkor az újdonság örö­mével seprik össze a kerítések tövé­ben álló 10 cm. magasságú jégcso­mókat, amelyek az éjszaka folya­mán egy tömbbe fagytak. fl gyümölcsben és a szőlőben 80-160 százalék a kár 'Munkatársunk ma reggel 8 órakor végigjárta a viharsújtotta Hímest. Le nem írható az a pusztulás, a.mit a szeme elé tárult. A vihar a Hímes lakóinak elbeszélése szerint este 9 óra tájiban hJo.zta meg a jeget s kö­rülbelül egy negyedórán át esett a galambtojás és diónagyságú jég. A jégverés iránya délnyugatról északnyugatra húzódó irányú volt s a .házak nyugati falát paskolta egy negyedórán át. Már a Hímes-oitcán látszik a jégverés nyoma, azonban az igazi pusztítás elemi erejét a Galamb, Fürj, Fecske, Rigó és Sza­lonka-utcák mutatják, amelyek észak—déli irányban húzódnak s ezeknek az utcáknak nyugatra néző frontján egyetlen egy ablak sem ma­radt épségben. A Fürj-utcán egész sorát találtuk a házaknak, amelyeknek nemcsak valamennyi ablakát bezúzta a rette­netes jégverés, hanem a két ablak között levő .vászon- vagy nádrolettát is pozdorjává szaggatta. Egyik-másik ház faláról a fe­hér meszelés egészen eltűnt. Sőt akadt nem egy olyan ház, amelyről a jégverés teljesen lehántotta a va­kolatot is. Aki látta 24 órával ezelőtt a Hí­mest, az tudja .megérteni, hogy imi­csoda pusztítást okozott itt a jégve­rés. Tegnap a ragyogó napsütésben még olyan volt ez a kis városrész, mint egy kis paradicsom. .A fák ágait dús gyümölcstermés húzta le, a szőlők édes fürtöket Ígértek. Ma reggel pedig néhol teljesen lombtalanul meredne az égnek a megkop.aszodott faágak, a gyümölts a lombbal együtt a fa alatt álló nagy víziben, sáriban hever. A szőlők ve­nyigéit összekuszálta és a földre fektette a vihar, a tengeri leveleit laskává szaggatta a lehulló jég. Sár­ga körlte, piros alma, kék szilva te­rült a fák alá s apró szőlőbogyókkal hintette tele a barázdákat egy ne­gyedóra alatt az ítéletidő. ft vihar nagy kárekat aközött a villanyvezetékekben Is Megszemléltük azokat a károkat Ls, amelyeket a vihar a villanyveze­tékekben okozott. Kezdjük először talán azzal, hogy magának a villany­telepnek 148 ablafát verte be a jég, amelyen át azután a mindig ragyo­góan Itisztán tartott gépterembe csak úgy ömlött be az eső, a jég és a szél hordta be a galyakat, leve­leket. 'Ugyanakkor a nagy vihar össze­kúszálta a vezetékeket is és pokoli sötétség borult a város északi és nyugati részére. A Víz-utcán egy haitailmas korhadt fát döntött ki a szél ereje. A fa a villanyvezetékre zuhant s a vezeté­ket eltépte. Hasonló károk történ­itek a Rákócziutcán és más utcákon is. A vezetékek megjavítása csak ma reggel történhetett meg. Beverte a jég a város nyugati és északi részén levő kaszárnyák abla­kait is. A vihar a Sóstószőlőtelep felé hú­zódott. Hogy ott milyen nagy a kár, egyelőre még nem lehet megállapí­tani. Annyit azonban már az első jelentések is hoznak, hogy az érett szőlőben 80, a teljesen be nem érett szőlőben pedig kb. 60 százalékos a kár. A vihar ereje a sóstói úgynevezett zenepavillont úgy elvitte, romfea­döntötte mintha kártyavár lett volna. Az anyagi kár megállapítása fo­lyamatban van. A kár önmagában is jelentékeny s ha hozzávesszük, hogy igen sok kisembernek minden gyü­mölcstermése elpusztult és hogy. a vihar következtében a jövő évi ter­més is szenvedni fog, igen érzékeny kárról van szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom