Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 146-171. szám)

1939-07-16 / 159. szám

A NYÍKVIDÉK j Z ABOLcai WtfílAP •NMNMWWHMMHMMmiM^lKw.w (Trianon 20.) 1939 július hó 16. II il MII t IMIIIilIIIIIIHItll—IIM»l—W—HIIW ___ w TT HF £k np és egyél szemes terményeket, borsét, szöszös Mm M ^ ^ ^^ A bükkönyt hiremagvakat és más magtéléket a legmagasabb áras vasárai a „Futura" Rt. főbizományosa: Telefonszám: Nyíregyháza, 27 és 688. Nyíregyházi Termény és Áruraktár Rt Levél eiv fakereskeditífí Egyik vezércikkünkben szóvá tet­tük, hogy a közeli építőldhetőségek­rraak gáitfója az a szomorú panasz tárgyát tevő tény, hogy Nyíregyhá­zán ápítoasztalcsnak való faanyag nem kapható. Még hozzátettük, hogy a tüzelőfa ára is fenn jár a legmagasabb csúcsokon, holott viisz­szatért hozzánk a ruténföld a maga töméntelen fájával és bizony, az árak mégsem szállottak le. Levelet hozott a posta címünkre. Tiltakozó levetet. Nagyon komoly tevéiéit. Nem is levelet, hanem aján­latot. Igein. Ajánlatot-. Ez az aján.lat azt tartalmazza, hogy írója, — a nevét nem írjuk ide, nehogy reklámcikk-ízt kapjon ez az írás — hivatkozással a Nyirvidék­Szabolcsi Hirlap vezércikkére, az alábbi tűzifa ajánlattal szolgál: „Szállíthatok a telepemről kb. 10 vágón la. felvidéki, ruszinszkói la. bükldhiasáb tűzifát P 3.70, ezelőtt hasonló minőségű tűzifa P 4.10 volt. Ugyanezen tűzifát egy héten belül a vasúttól közvetlenül a vágóimból ad­hatom P 3.50 ánhan, mindkét- ajánr l'at'om házihoz szállítva és 100 kg­kénit értendő. Megjegyezni kivá­lnom, hogy készségesen igazolom, hogy mioát pont (így: pont!) 40 fil­lérnél kapom olcsóbban a tűzifáit, mint ezelőtt fizettem érte. Azonban ugyanennyivel adom olcsóbban a még régi vételemből származó bükk hasáb tűzifát is." A levél még kér e sorok írójától helyreigazító 'nyilat­kozatot is. „Pont" éppen ezt csiná­lom. Helvreiga zítam a kiíogást. A vezércikk asztalos éipiiktfáról ír. A levél tűzifát ajánl. Nem baj, hogy nem mindegy ez! Egy .bizo­nyos, hogy az épületasztalosoknak, általában az asztalosoknak szüksé­ges fáról, nincsen szó. A vezércikk tehát erősen pedzette a.z igazat. Az a tekintélyes asztalosmester tehát a vallót állította és panaszolta. Ez is valami! Most térjünk át a tűzifára. Az északkeleti Kárpátok és az ezekkel kapcsolatos ruté.niföld most „pont" éppen olyan befektetéssel termeli a bükkhiasáb tűzifát, mint a megszállás előtt. Ha pedig némikép­pen visszaidézzük a multat, a há­'borúelőtsti multat, akkor úgy emlé­kezünk, hogy a „bükkhasábtüzilfa" akkortájt kib. 190—200 korona áru v-olltl. Késiőbb ez az ár is megtanult tornázni és ugrott: 240—250-ig is. Jól tudott ugrani! Az idézett levél 350 pengős aján­latot tesz. H>a a korona—pengő ár­differenciát is számítjuk, akkor a „bükklhasábtlüzifa" még mindig 21 százalékkal drágább, mint lennie keltene. De: Isten, neki! Ha drágán is persze, ihogy méregdrágán, de „bükkhasábtüzifa" .mégiscsak kap­ható. „Hála a jóságos Istennek!" 'Ugyanis ezt írja az ajánlattevő: „És nagyon szívesen venném, sőt igen megköszönném önnek, ha len­ne szíves alkalmat adni annak iga­zolására is, hogv milyen nehézsé­gekkel kell meg küzdenünk, hogy jó és príma fához jussunk." (Szívesen adok alkalmat! Itt a Szabolcsi Hír­lap!) A vezércikk tehát fején találta a szöget. Asztalosnak való faanyag nincsen, ezt a cáfolni kívánó levél még csak nem is érinti. A vezércikk tehát jó helyen sürget, ha a fakeres­ke-dőket sürgeti. Gondoskodjanak a szükséges faáruról. A „szükséglet­ről!" Hiszen a kapitalista kiskáté azt tanítja, hogy a kereskedelem ! felkutatja azokat a helyeket, ahol áruszükség van és odaszállítja az árut. De igazat mondott a vezércikk abban is, hogy a tüzilfa magas ára annak elleniére sem szállott alá, hogy a fát 'termelő vidéket vissza­csatoltuk. Igien: 40 fillérrel! Ennyi­vel alábbsz,állott. így kell lennie. De ez esetben még mindig 28 százalék­kal drágább a kelleténél. Csak a 3. 50-.es árnál van, a 21 százalék dif­ferencia. Majd egy héten- belül! Jó volna valamit hallani az asz­talosáruról is. Várjuk! bányapásztor Égő aranyeső záporozott, amikor az akn asz latinai Ferenc bányához értiink. Az irodában könyvet tettek elénk, hogy írjuk beie a nevünket. -Majd kabátokat adtak ránk és már intett is a vezető, hogy mehetünk le a mélybe, csekély 180 méterre. A lift nyikorogva indult. Sötétség min­denütt. A vezető megszólalt: — Tessenek előre nézni! Csillagok ragyogtak és ez a mon­dat fogadott bennünket: „Hazatérés 1939." Nem néztünk egymásra, de tudom, hogy mindannyiunknak könnyes volt a szemünk. Hazatérés! Ismételgettem magamban és a szí­nes villanykörte csillagok elhomá­lyosultak előttem. Leértünk! A gépek zúgtak és mi álltunk csodálkozva egy olyan nagy csarnokban, amibe kényelmesen el­férne nem is egy templom. Volt is húsz év előtit oltár, ma is látszik a helye és minden évben misét mon­dott a pap és játszott a bányász­,zenekar. Most fúrók dolgoznak ott • és száll a fethér por: a só! Szétnéz- j tem. Hiszen ez nem sóbánya, — gondoltam — csillogó gyémánt min­denlfeJ'é. Csak a tündérmesék biro­dalma leiket ilyen szép. Hátramarad­tam és az egyik őszhajú bányásztól megkérd ezte-m: — Bácsi! Mondjon valamit nekem a bányáról, amit csak maguk tud­nak. Az öreg bányász szeme felcsillant. '— Aztán, ha mondok, nem tetszik kinevetni? — Hova gondol?! — Mert hát el tetszett találni, van ám olyan, amit csak mi tudunk. — Beszéljen! — Hát a bányapásztor ... — Merre van? — sürgettem. — Azt csak mi látjuk, öreg bá­nyászok. Apró, kis ember. Hosszú, fekete kabát .van rajta... aztán min­dig csak mosolyog. A kezében bá­nyászlámpa, éppen olyan, minit a miénk, csak kisebb... Aztán, ami­kor sokan jövünk, hát akkor eltű­nik ... — De miért? — Hát kérem szépen, nincsen an­nak ereje hozzá, hogy élő emberek­kel legyen együtt, ö csak vigyáz ránk, hogy bajunk ne legyen, a-zérb pásztor. De ezt a vigyázást is úgy csinálja, hogy ne tudjunk róla. Mi aztán úgy is teszünk, mintha nem is látnánk... Ha ő is úgy akarja! — Titokban dolgozik, mint az iga­zi' jóság! — mondtam. — Jól tetszik mondani. Éppen úgy -vaim! Aztán, ha meg nem sértem, itt tetszik mán nálunk maradni? — Itt! — Hm. tanítani tetszik? — Azt! Magyarul beszélni, ma­gyarul imádkozni... — Mindig csak magyarul, — mon­dotta az öreg és én nem láttam to­vább a bányászláiimpájáta, kérges bá­nyászkezét, hainem azt a régi oltárt láttam és előtte a miséző papot, aminit imádkozik, mert az öreg hangijában benne volt a legforróbb magyar imádság. Mintha csak ezt mondta volna: Haza! És templommá változott az egész nagy csarnok és suhogtak az angyalszárnyak és az Isten keze vezette a bányász kezé­ben a gépet és a csákányt. .Majd felmentünk a karzatra és körüljártuk azt a helyet-, ahol remél­jük, nem sok idő múlva újra játsza­ni fognak a bányászok és énekelnek a magyar tanítók Nem beszéltünk. Templomi csend volt és szinte hallottuk, hogy a kis mimisztráns kezében megcsendül a csengő és lenn a mélyben., alattunk felcsillant egy pici bányászlámpa, a bányapásztor is előjött a .misére ... — Ez is a miénk újra, — gondol­tam. — Visszaadta az Isten. lA lift felvitt bennünket a napvi­lágira és a bánya felett repülőgépek zúgtak el és magyar katonák léptei­től dongott a föld. Mezítlábas kisleány állt elénk és köszöntött bennünket! — Szebb jövőt! — Adjon az Isten mindannyiunk­nak! Krompachi Holló Lenke — t: — — Sok és főleg zsíros étel elfo­gyasztása után igyék legkésőbb más­nap reggel éfhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József" keserű­vizet, mert az a gyomrot és a bele­ket alaposan kitisztítja és az emész­tés további folyamatát hathatósan előmozdítja. Kérdezze meg orvosát! fíibbentrop nemet külügyminiszter a bolgár fövsrosüa látogat Ríbben'rop német külügyminiszter és Cincar M^rkovits jugoszláv kül­ügy miniszter rövidesen együtt utaz­nak Szófiába, hogy viszonozzák Kiosszeivanov bolgár miniszterelnök látogatását. ia Francot A francia sajtó értesülése szerint Mussolini az őszi hónapokban meg­látogatja Franco tábornokot. A kassai templomfosztogatókat Szlovákiában keresik A kassai .templomi-osztogatás Ü2vé­ben .megindult nyomozás megállapí­totta, hogy a történelmi, erkölcsi vo­natkozású kegytárgyak kiválasztása szlovákiai nyomókra terelte a fi­gyelmet. A nyomozás már tudja, kik 'voltak a tettesek és órák kérdése, hogy el is fogják a templomrabló­kat. Magyar-szlovák kereskedelmi tárgyalések Pozsonyból jelentik: Budapesten még e hó folyamán megkezdik a •magyar—szJivák kereskedelmi tár­gyalásokat. Olaszország ajánlatét telt a szkntari té lecsapelására Az olasz kormány ajánlatot tett Belgrádban a Skuitari-tó lecsapolá­sára, amivel hatalmas termőterüle­tek szabadulnának feló A Szkutari­tó egyrésze Jugoszláviához tartozik. R Bémet ayslf tanítása a közép iskolák valamennyi osztályában kötelezd lesz A vallás és közoktatásügyi mi niszter rendeletet adott ki, amely­nek értelmében a középiskolák va­lamennyi osztályában kötelező lesz a német .nyelv tanítása. Köszönetnyilránítás. Felejthetetlen drága kisle­ányunk elhalálozása alkalmá­ból ezúton fejezzük ki hálás köszönetünket mindazoknak, akik a végtisztességen meg­jelentek és fájdalmunkat rész­vétükkel enyhíteni igyekeztek. Nyíregyháza, 1939. július 15. Széles Károly és felesége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom