Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 49-73. szám)

1939-03-21 / 65. szám

118. oldaji ei m Dr. Sziklay László előadása a Bessenyei Körben Az erőseknek, kiválóknak igen nagy hatása van a gyengékre, kiseb­bekre. Ez nem annyira az erősek ereje miatt van, hanem, hogy a gyengébbek rzívesen engednek a 'ha­tásnak, lévén nekik is vágyuk az erőshöz, nagyihoz, kiválóhoz hasonlí­tani. Gyermek ekk e 1 m ege s i k. hogy szinte rajongással csüngnek a na­gyobbakon és csak az a jó, helyes, igaz és egyetlen, ami a nagyobbaké. Nem különbek ebben a népek sem. Magunk sem voltunk mások, ma­gyarok. Mi is oda függesztettük sze­münket Nyugatra, a Nagyokra, nem láttunk szebbet, jobbat annál, ami ott volt, s feledtük, hogy akadhat körülöttünk olyan nép, amely szá­mára mi vagyunk a sugárzó erőt, ki­válóságot jelentő, példát mutató, amelynek kulturájára a mi magunk árasztotta termékenyítő melegét. A népek egyetemes kultúrájukkal is hatnak másokra, jobbadán azon­ban a belőlük kiemelkedő nagy lel­kek találnák más népek fiainál rc­konlelkekre, hámulókra és köve­tőkre. lArany, Petőfi és Vörösmarty Shakespearet, Aristophanest, Goe­thét látta messze világító fáklyának, Ady megtépázott lelkéhez Beaude­laire hervadt virágai találtak utat. Nyilvánvaló, hogy akadtak má­sak, akik ismerve e nagy magyarok fényes szelemét, ezeket tekintették csodálatosnak. Dr. Sziklay Ferenc gimn. tanár a Bessenyei Kör hétfői irodalmi dél­utánján Országih Pálnak a magyar irodalomhoz való viszonyáról emlé­kezett meg, aki Hviezdoslav néven a szlovákok egyik legnagyobb köl­tője volt. Hviezdoslav-Országih Pált már éle­te külső körülményei is a magyar­sághoz kapcsolják, magyar szárma­zású kisnemesi család sarja, aki Mis­kolcon és Késmárkon végezte kö­zépiskolai tanulmányait és kora fia­talságában Petőfi rajongója lett. Lel­ki alkata is nagyjaink tanítványává teszi: a szabad ságeszmét épúgy ösz­szelfűizi szűkebb hazájának, a Tátrá­nak és az árvái hegyeknek a tájké­pével, mint Petőfi az Alföldével; ki­sebb epikájának tárgyköre a falu és különösen a falusi nép és ktisnemes­ség: ezt épolyan klasszikusan örökíti meg, mint Arany és Petőfi a magyar népi ideált. Igen jó j ellemf estő: Arany Jánostól tanulta a jellemek mozzanatos és szemléltető festését. Lélekismerete az emberi lélek prob­lémáinak vizsgálásához is elvezette: balladái, akárcsak nagy mesterének, Aranynak a remekei, az emberi lét nagy kérdéseit tárják fel. Igaz, hogy előadásában bőbeszédűbb, terjengő­sebb, mint Arany János, több benne a prédiká'ciós íz, s ez faji tulajdon­ságainak következménye, de az két­ségtelen, hogy Aranynak közvetlen tanítványa. Lírája is igazolja ezt: magába vonuló, csöndes lélek, aki a természet és a család melegségét szereti, nem kér a világ rajongásá­ból. Nemzeti költészete épúgy föl­veti az árva nemzet gondolatát, akár­csak Petőfi nálunk. Rajongója volt ai magyar irodalomnak: ezt nagyszá­mú fordítása is bizonyítja, meg az a tény, hogy Arany balladái háláik pil­lanatában is ott feküdtek az asz­talán. Hviezdoslav-Országh Pál munkái a magyar mellé szegődött és társult szlovák kultúrát tükrözik. Kiegészí­tője volt ő annak a szellemi kép­nek, amelyet az irodalmon keresz­tül kapunk a Kárpátok medencé­jéről. Dr. Sziklav László Hviezdoslavval Hí "*il'!íSS mutatót adott készülőben levő mű­véből. Közelesen jelenik meg ugyan­is a Franklin Társulat kiadásában a szlovák irodalomról szóló munkája. íAz előadás mély nyomokat ha­gyott a nagy számban megjelentek lelkében. A szlovák irodalom iránt több figyelemre és nagyobb mélta­tásra késztetett előadást dr. Belo­ihurszky Ferenc elnök méltatta és köszönte meg. (Trianon 19.) 1939 március hó 12. LKÜHNE" £ mezőgazdasági gépek és lerakata f BICZAK í .. 9 Bethlen utca 27. Telefon : 330. MUSZERESZ j •1 I Hyiregyházi diákok szabadságünnepe Kassán Március idusát soha nem látott fénnyel és pompával ünnepelte meg Kassa városa. Nyíregyházáról kü­lönvonaton félezer ember zarándo­kolt erre az ünnepségre II. Rákóczi Ferenc városába. A városi gróf Szé­ahenyi István fiú felsőkereskedelmi iskola egész tanári kara és kétszáz­nál több növendéke, sok növendék szülője, a nyírségi turisták népes csoportja s még igen sok 'nyíregy­házi férfi és nő vett részt ezen az ünnepségen. A különvonat a kora reggeli órák­ban indult s reggel fél' 9-kor érkezett Kassára A nyíregyházi fiúkat a kas­sai felsőkereskedelmi iskola igazga­tója, Hegedűs Árpád, több kassai tanár s a diákok és diáklányok ég­szinkéksaipkás küldöttsége fogadta szíves szeretettel az állomáson. Az ifjúság résztvett a Dómban tartott fényes ünnepi szentmisén, mertte­kintette a kassai Szent Erzsébet­templomot, a magyar gótika e leg­nagyszerűbb emlékét, kegyeletes ér­zéssel vonult el a Nagy Fejedelem­nek a Dóm kriptájában nyugvó ihamvai előtt s a.zután felsorakozott a Szent Korona-téren, a csehek által ledöntött Honvédszobor csonka ta­lapzata körül. A tágas teret a kassai, budapesti, miskolci és nyíregyházi­tanulóifjúság s Kassa közönségének harmincezerre tehető tömege telje­sen megtöltötte. Az ünnepi beszédet Buczkó Emil dr., a kassai premont­rei gimnázium igazgatója mondotta, visszaemlékezve a gálád merénylet­re, amelyet a cseihek a magyar sza­badság érc szimbóluma ellen elkövet­tek s a cseihek húsz éven át folyta­tott nemzctgyilkoló munkájára. Az­után a jelen feladatairól szólott, amelyek ugvanolyan nagyok, mint 1848 márciusában voltak. A nemzet új életformájának kialakítása ez az új feladat. Ehhez fegyelmezettség és áldozatkészség kell. A legnagyobb áldozatkészség, amely magában fog­lalija a legnagyobbat: az élet vesztést is, a 48^as ősök és a húsz évvel ez­előtt kiontott vér, két kassai leány áldozata erre tanít bennünket. Az ünnepség második szónoká­nak, Jaross Andor felvidéki minisz­ternek férfias erővel zengő szavait az óriási tömeg gyakran felzúgó együttérzéssel hallgatta. Arról szó­lott, hogy a hazának ma is az a pa­rancsa a számunkra, amit egykor Pe.tőfi meghirdetett: Talpra magyar! Megható volt a kassai ifjúságnak az egész teret betöltő csengő kórusa, amely kuruc dalokat s az ünnepség végén a Himnuszt énekelte. Az él­mény erejével hatott Sziklay Fe­rencnek, Kassa poétájának erre az alkalomra írt ünnepi verse is, ame­lyet szavalókórus adott elő. (A harmincezer főnyi lelkes tömeg áhítatos figyelemmel .hallgatta az ünnepség műsorszámait s szívesen tűrte a havas esőt. amely reggeltől estig, de különösen az ünnepség ide­je alatt szüntelenül hullott, örömtel­jes izgalmat okoltak a ruszinszkói bevonulásról az ünnepség alatt a tö­megben is ismeretessé vált hírek. A délutánt a tanulóifjúság szá­mára a kassai felsőkereskedelmi is­kolában tartott zászlóáíadási ünnep­ség tette emlékezetessé. Az intézet \ dísztermét- a kassai és nyíregyházi j foereskedel'mista lányok és fiúk zsú­. folásig megtöltötték és könnyes sze­| mekkel, megindultan hallgatták, Mar­i góesy Emil c. kir. főigazgató beszé­dét. A főigazgató elmondotta, hogy í ez a március idusa már az ötvene­, dik, amelynek megünneplésére visz­| szacmlék-ezihet. Kisdiák korában ezt | a naplót az a várakozás tette emlé­| ke.zetessé, amellyel az aszódi Petőfi­! gimnázium ifjúsága a turini Kossuth Lajos válaszsürgönyére várt. Büsz­i kék voltak rá, hogy a haza atyja ne­• kik személyes üzenetet küldött. Az­] után éveken át ő szólt ezen az évfor­dulón az ifjúsághoz, de sohasem í volt ez a .feladata szebb s egyben ne­i he.zebb is, mint most, amikor a ma­| gyar reménység beteljesedése ide­I jón, Kassán szólhat az ifjúsághoz. A trianoni csapást az Isten azért mér­te reánk, mert nem voltunk eléggé vallásosak és Jiazafiságunk sem volt elég .mély. A mai ifjúságnak többet kell imádkoznia és áldoznia a hazá­ért. Azután a nyíregyházi diákok szí­ves szeretettel hozott ajándékáról', a I karácsonykor küldött 300 könyvről j és..a most átadandó zászlóról szó­j lott. Ezt a zászlót nemeskéri Kiss Jenő növendék adta át buzdító jel­mondattal a kassai ifjúság képvise­lőjének, aki hazafias fogadalommal vette azt át. A márciusi nap jelentő­ségét Bezsák Miklós kassai tanár magyarázta meg az ifjúságnak gon­dolatgazdag előadásban. A szavala­tok közül a legnagyobb hatást Ott­máyer Albert nyíregyházi diák elő­adásában elhangzó Sornogyváry-vers (Kassa énekel) keltette. A szépen sikerült ünnepség után a nyíregyházi fiúk kisebb csoportok­ban, tanáraik s a kassai leányok, fiúk szíves és ügyes kalauzolásával bejárták a várost. Megnézték a régi • Kassa nevezetességeit, a közétpkori templomokat, a várfal és várbástya .maradiványait, Caraiffa tömlőiét, a lőcsei házat, majd a csehek nagysza­bású építkezéseit, a postapalotát, a .modern technika minden vívmányá­val felszerelt iparostanonciskolát, amelyek nemcsak a cseh uralomnak örök időkre berendezkedni kívánó szándékát s tüntető anyagi áldozat­készségét mutatják, de ma már vilá­gosan példázzák azt is, hogy semmi­féle materiális, anyagi jólét sem menthet meg olyan népet, amelynek fiai nem akarnak eszmékért lelke­sedni s a hazájukért vérezni s ha kell, meghalni. A nyíregyházi különvonat az esti órákban magyarságunkban ön tuda­tosabbá vált, nemzetünk jövőjében jobban bizakodó, érte áldozni is kész s a nemzettestvériség eszméjé­ben megerősödött magyar fiúkat, magyar leányokat, nőket és férfiakat hozott vissza Kassáról Nyire«\iházá­ra 1939 március idusán. Köszönet jár érte a kirándulás tervezőjének s sok akadályon keresztül megvalósí­tójának, Marigócsy Emil főigazgató­nak, a nyíregyházi gróf Széchenyi István felsőkereskedelmi iskola igaz­gatójának. Vasárnapra virradé híjnalon egy patrialícális kom, komoly öreg ur hunyta le örök álomra fáradt sze­meit. Antal János, a nyíregyházi ön­kéntes tflzeltóies fllet egykori parancs­noka életének 80. évében csendesen elhányt. Bámulatos flgyszereíetével, kiváló szakavatottságával, vas fegyel­mével és hires pattogó kommandó­jával egész tüzolióncmzedáket nevelt fel. A nyíregyházi közollóságot egy tökéletes testületté kovácsolta össze, hogy városunk dicsőségére a testü­let nemesak az országos e!s§ győ­zelmeket szerezte meg, de a milánói világversenyen az elsőséget minden nemzet elől elhódított*. E nagy győzelmeket a város Antal Jánosnak köszönhette, aki Milánóban is, mig más nemzetbeliek aludtak, vpgy az olaszföld látványosságaiban gyönyörködtek, kis csapatánál ma­radt, hajnali gyakorlataikon vezé­nyelte és szívói kitartásával, lelke­sitésével oly tdjedtm?nyt hozott ki bajtársaiból, hogy a győzelmi babér nem maradhatott el. Kiráyuak is filfigyelt a győze­lemre és Antal J mosnak a koronás irdemkeresztet adományozta. Késő öregségéig taniiotta tűzoltóit, akik jóság@s és szigorú atyjukként tisztelték. Majd midőn magas kora miatt ingyenes tisztségéről lemon­dott, lélekben mindenkor tűzoltóinál maradt. Hisz halálos betegsége is a tűzoltótestület március 15-i vacsorá­ján érte, ahova már magas kora miatt is nem a vigasság, de egye­dül a b'j'ársi szer tet vezérelte. Antal János ezenkívül élénk tevé­kenységet fejtett ki az ev. egyháznál, amelynek mindenkor hü fia volt és szülővárosa képviselőtestületében, ahol szavának mindenkor súlya volt. Lassanként kidőltek azonban mel­lőle régi barátai, akiket öregségére keservesen nélkülözni volt kényte­len. Most pedig ö maga távozott elegy boldogabb hazabin és vele eltávozott a régi Nyíregyháza egy tipikus egyénisége. Temetése kedden délután fél 2 órakor lesz a tűzoltó laktanya udva­rából az ev. egytiiz szertartása sze­rint. (dr. Sz. J.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom