Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-19 / 41. szám

m ÍOSSM SZ „NYÍRVIDÉK ABOLCSI HU3 hlrlAP (Trianon 19.) 1939 február hó 19. A biztosítási gondolat népszerűsítésétől és napirenden levő reformok keresztülvitelétől függ a magyar biztosítási ügy sorsa Élénk figyelemmel kísértük a Biztosító Intézetek Országos Szövetsége új elnökiének, Gebhardt Domonkosnak székfoglaló beszédét é!s megvalljuk őszintén, bennünket ez a beszéd teljes egészében kielégített. Sajnos azonban, azzal a pesszimista gondolattal olvastuk, hogy szép a beszéd, jók a beígért reformok, de vájjon nem marad-e ez a székifoglalón elhangzott, teljes szakértelemtől telített reformtervezet is csak a pusztába hangzott szó és igéret. — Ezért vártunk és figyeltünk. Most azután örömmel számolhatunk be arról, hogy a Biztosító Intézetek Országos Szövetsége elnökének székfoglaló beszédében elhangzott reformterveinek egy része elindult a megvalósulás útján. A Biztosító Intézetek Országos Szövetségének elnöke felvette az érintkezést az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel, az Országos Mezőgazdasági Kamarával és a •vidéki kamarák vezetőivel s a megindult tárgyalásokon résztvettek az ország első biztosító intézeteinek a vezetői is. Ezeknek a tárgyalásoknak az anyaga elsősorban az agrárbiztosítások reformja és népszerűsítése volt. A megbeszélések felölelték a pro ráta károk kiküszöbölésének a kérdését is, valamint a kötvényfeltételek megfelelő átdolgozását. — Megvitatásra került annak a díjcikknek a revíziója is, amelyet eddig a magyarországi intézetek alkalmaztak. Különösképpen nagy horderejűnek tartjuk a pro ráta kártérítések kiküszöbölésének a lehetőségét, mert úgy látjuk, hogy a Biztosító Intézetek vezetői és miszexintünk is ez volt a biztosítási üzlet fejlődésének egyik akadálya és ez volt az ok, amiért a kisgazdatársadalom körében az átalánybiztosítás formája nem tudott olyan népszerűségre szert tenni, mint amelyre nemcsak a biztosító intézetek, hanem országos szempontból is szükség lett volna. Ez volt az oka annak, hogy évről évre mérhetetlen értékek pusztultak el biztosítatlanul és nem egyszer találkoztunk a falvakban gyűjtő emberekkel, akik valamely tűzkárt szenvedett község lakossága javára ilymódon igyekeztek megszerezni azt a segélyt, amely hivatva volt a tűzkárt szenvedetteket a nyomortól megmenteni, holott kellő biztosítás mindenesetre megmentette (volna ezeket a szerencsédeneket attól, hogy javaik tűz- vagy jégkár folytáni pusztulását ilymódon igyekezzenek valahogyan pótolni. A pro ráta kártérításnek a kiküszöbölése oly formán fog történni, hogy a biztosító társaságok bevezetik a holdak szerinti biztosítást és így hozzák ki azt az alapot, amely után a díjakat számítják. Nem lesz tehát szükség arra, hogy a gazda az á/talánybiztosítás keretében felsorolja tételesen marhaállományát, a gazdasági eszközeit és gépeit, bútorait, szénáját, szalmáját, gabonatermését, tengerit érmését stb., mert hiszen éppen ez a tételes felsorolás okozta azt, hogy a biztosító társaságok a legjobb akarat mellett is kénytelenek voltak a pro ráta kártérítés formáját alkalmazni, még akkor is, ha végösszegében az átalánybiztosítás teljes alapot nyújtott volna a kártérítésre. Hiszen a gazda nem volt berendezkedve arra, hogy egv 10 éves biztosítás keretében évről évre beállott változásokat a biztosítótársaságoknál bejelentse és kötvényén keresztülvezesse. Már pedig ezek a változások 10 év keretén belül olyan eltolódásokat eredményeztek nagyon gyakran, amej lyek egyes tételekre alig nyújtottak kártérítést, a másik tételre vonatkozóan sokszor teljesen feleslegesen képezték a díjfizetésnek az alapját. Messzemenő szociális gondolkodás nyilvánul meg ennél a reformnál, teljes erejével érvényesül a kisembereknek a védelme és meggyőződésünk, hogyha ez megvalósul, úgy a biztosítási üzlet nagy lendületet fog venni, a gazdatársadalom örömmel fogja az általános biztosítás gondolatát a maga javára igénybavenni, ami nem közömbös nemzetgazdasági szempontból, de nem közömbös a biztosító társaságok szempontjából sem, akiknek díjbevételét ez gyarapítja, de főként nem közömbös a kisgazdatársadalomnak a szempontjából, amely végre egy olyan biztosítási formához jut, amely teljes egészében megvédi a károsodástól és teljes biztosítékot nyújt neki tűzkár esetén. örömmel látjuk, hogy a Biztosító Intézetek Országos Szövetségének elnöke nem elégszik meg azzal, ihogy ezt a reformot a kebeléiben tömörült biztosító társaságok megvalósítsák, hanem igyekszik a modern propagandának minden eszközével, röpiratokkal, plakátokkal, gyűlésekkel a gazdatársadalmat az újításról felvilágosítani. Ebben a propagandamunkájában a Biztosító Intézetek Országos Szövetségét szeretettel fogja támogatni az Országos Ma gyár Gazdasági Egyesület, az Országos Mezőgazdasági Kamara és a vi déki kamarák is, mert ezek a gazdaszervek át vannak hatva annak i tudatától, hogy mennyire fontos í kisgazdatársadalomra nézve, hogy megfelelő felvilágosításhoz jussanak, hogy betaníttassanak jóformán arranézve, ihogy saját védelmükre miként vehetik iáén vbe ezeket a biztosító társaságok által bevezetendő nagyszerű biztosítási lehetőség eket. Igy történt... Repülőgépekkel és katonasággal vonultait fel a csehek Beregszászon tlz magyar diák ellen Csak asszony vagyak, de férfinek is sak voltIdestova már négy hónapja lesz, hogy millió és miliő magyar féktelen szívdobogása, reménykedő és idegtépő várakozása közepette országvilágon végigdübörgött a történelmi osztó igazságszolgáltatás belvederi ítélete. A felszabadulás boldog, mámoros napjai elmúltak, a hazatért Felvidéken megindult a tartalmas, céltudatos magyar munka, a magyar élet, azonban a véges ember örömök felett elsikló napokat megállítja, eljegyzi valami állandóval, időtállóval egy csodálatos életérzés: az isteni örök igazság beteljesedése'... És ma, az események távlatában, az idő mindent átszűrő kérgén talán még életteljesabben, lüktetőbb valóságként, hajszálerektől aúsan átszőve elevenednek fel a történelmi napok kúsza emlékei... Jegyzeteink tele vannak ilyen adatokkal. Csak lapozzunk egyet... Beregszász, 1938 nov. 15. A kispolgári városka olyan, mint effv megbolygatott méhkas. A gyalogjárón ember ember mellett. A szállodákban — pedig háiom is van — aranyért seírn kapni szobát. Az utcia kavargó forgataga fővárosi képet nyújt: autó autó után robog, szekerek, megtömve hatalmas zászlókat cipelő környékbeliekkel, aztán katonák: gyalogosok, dübörgő tüzérek, gyorsan mozgó alakulatok ... Az éjszaka úgy hull rá a városra, mint egy fekete lepel, mikor becsöngetünk Ortutay Jenő, az Egyesült Magyar Párt elnökének lakásán. A felesége fogad bennünket, szíves vendégszeretettel. Barátságos, meghitt szobába tessékel, ahol mindjárt otthonosan tudja magát érezni az ember. Kedvesen mosolyog — magyar asszonyok tudnak csak ígv mosolyogni a vendégre — örül nekünk, örül a felszabadulásnak, örül a magyar életnek. És ahogy beszél, ahogy kibuggyan a könny a szeméből, — ahogy simogatva végigsik'ik a tekintete a magyar kokárdán, elárulja, hogy szívdobogásig magyarul érez, magyar asszony, magyar anya ... Azután a békés családi környezetben mesélni kezd Beregszávz ítéletnapjairól. Kicsit fojtott a hangja, átízzik benne az átélés minden forrósága. Kis bocsánatkérő mosollyal meg is jegyzi: — Ne vegyék rossznéven, de még mindig sírás fojtogat és a borzalom vesz erőt rajtam, ha ezik'e az ítéletnapokra gondolok. Csak asszony vagyak... De férfiaknak is sok volt... 11 hős beregszászi diákok Kicsit hallgatunk mindannyian, fülledten rajzanak a gondolatok, — Minden özletben csak márkás vaját és kitűnő táp d us sait készitményeit kérje, mert azok ÉLETET, ERŐT, EGÉSZSÉGET jelentenek! Szőlő és magasnyomású gyümölcsfa permetezőgépet szakszarBai javitak. BL jSl T Z bádogos, Berci Láfz'ó tér 6. szám. Karner haz. azután újra felcsendül lágyan a hangja: — Már nem is tudom pontosan, mikor is kezdődött. Talán október elején. Akkor már éreztünk valamit a levegőben. Mintha könnyebben Iélegzenénk. És egyik nap mind a három templomban felcsendült a magyar Himnusz. Mint a kényszerű lázadás forró .vallomása... A következmény borzalmas volt. A csehiekben felizzott a magyargyűlölet, a féktelen kegyetlenkedés... és Beregszászra szörnyű napok virradtak. A szegény kisdiákok szenvedtek talán legtöbbet! A templomból kijövet, a cseh csendőrök elfogtak közülök hármat és elhurcolták őket. Társaik a járási hivatal elé vonultak fel és tüntettek a szabadoivboesájtásuk mellett. Erre a csendőrök szuronnyal kergették szét őket, hatot közülök elfogtak és forró vízbe áztatták lábukat, majd lo.a^lóostorral addig ütötték a talpukat, míg a bőr szét nem repedt rajta. Azután hazaengedték őket, jobban mondva elküldtek a szülőkért, hogy gyermekeiket hazaszállíthatják i A mult elevenen pereg előttünk,, felmarja az idegeket. — Azóta főleg a diákok voltak a. csah üldözések és kegyetlenkedések céltáblái. A kis magyarjainkban pedig csaikazértis felizzott magyarságuk olthatatlan tüze. Dacos, törhetetlen lelkű kis hősök voltak, akiket nem hajlított meg a szenvedés, a válogatott kínzás, a terror vad eszközei. Mert a csehek nem riadtak vissza attól sem, hogy 10—12 éves kis magyar fiúkat is megkínozzanak! Egy múzsái gazda kisfia — sajnos, a nevére nem emlékszem — bele is halt az ütlegelésekbe, de utolsó' lahelletével is azt kiabálta: — Éljen Magyarország! Könnyes szemmel, néma hallgatással adózik mindegyikünk a drága kis magyar hős emlékének. De büszke öntudat is ébredezik bennünk, amíg ilyen kis hősök akadnak,. amíg ilyen áldozatos magyar gyermekei lesznek a hazának a pokol minden serege sem bú hat velünk! Ortutayné azonban folytatja beszámolóját: — A diáküldözések pedig rendületlenül folytak tovább. Ágyból, éjnek idején hurcolták el őket. Lassanként kiszökdöstek a szőlőkbe,, elbújtak a borházakba. Egy ilyen borházba 10—15 diák is elrejtőzött,, mire a csehek repülőgépekkel „derítették" fel őket és egy egész század vonult fel ellenük. Hála Istennek, nem tudták mégsem elfogni őket! Végül annyira tarthatatlan volt már a helyzet, hogy egyeseknek át kellett szökni a határon. A homoki pap segítette őket. Női ruhába öltöztek és éjnek idején menekültek... —Azonban a csehek nemsokára megneszelték a dolgot és rendőrkutyákkal őriztették a határt. A saját katonáikban nem bíztak, -mert előfordult, hogy éppen a katonák segítették elő a szökésüket. Persze ezekről kiderült, hogy tulajdonképpen mar