Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-14 / 11. szám

ftra 10 fillér Nyíregyháza, 1939 január 14. (Trianon !9.) vu. évfolyam II (i 73 6, SZÁ m YÍRVIDEK Szombat és ktedéhivaiaí betli t«TiOtc« 1. 9mtetákmrM kassám: 47.m Te4«féaezáin: 77. ^ Köztisztviselőknek 20%-os engedmény, Előfizetés: Egy hónapra 230, negyedévre 7.5® P, Magyar fairasz, magyar nyár Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök kibontotta, nagyszerű sikerrel, az új magyar élet, az alkotó magyar nem­zeti munka lobogóiját. Valódi, ko­moly munkáról van itt szó, olyan • munkáról, amelyben minden fiára szüksége van a nemzetnek. Világos acél: magyar megújhodást akarunk, nacionalista, azaz nemzeti érzésű, vagy hazafias társadalmat, katonás szellemet, tettrekész fegyelmet, faj­védelmet, keresztény szellemű ösz­szetartást, a társadalom reformját, szociális igazságosztást és egyetlen rangot s rendfokozatot, annak a munkának mértékét és értékét, me­lyet az egyén, a nemzet érdekében végez. Gondoskodnunk kell arról, hogy tehetségesek el ne kallódjanak. Meg kell teremteni a közfelfogás egészséges reformját, trónjára kell ültetni a becsületes munkát és a tiszta közéleti erkölcsöt. Ezt a reformot kiegészíti, meg­alapozza a gazdasági reform s az új gazdasági rend fölépítésének tenge­lyében áll a magyar föld birtoklásá­nak és művelésének problémája. — Lehet, — mondotta vitéz Imré­dy Béla miniszterelnök az egész köz­véleményt mélyen megragadó fejte­getésének során — sőt biztosra ve­szem, hogy számos nagybirtok olyan életszínvonalat tud biztosítani a munkásnak, a cselédnek, amelyet ta­lán a kisbirtokos sem tud magának ugyanannyi hold művelése mellett biztosítani, de mégis úgy érzem, hogy a nemzetpolitika legfontosabb szempontjai megkívánják, hogy a föld tulajdona, vagy legalább is a birtoka minél több kisexisztoncia kezében legyen, hogy minél több ember érezze az önálló munka fele­lősségét, amely a társadalomban élő embernek egyik legbecsesebb kincse és regulatora. Igenis, szükségünk •van gyökeres reformra, de a gyöke­res reformot okosan kell végrehaj­tani. Elég józan a magyar föld népe, hogy tudja, hogy értéket rombolni nem szaibad és azt az átmenetet, amely a mai túléltnek mutatkozott birtokrendszer és a jövő ideális bir­tokrendszere között szükségképpen le fog zajlani, úgy hajtjuk végre, hogy az minél előbb, de a nemzetre minél kisebb kockázattal történjék meg. Bizonyára lesz ennek a birtok­politikának az ütemére nézve bizo­nyos felfogásbeli eltérés, de abban, hogy gyökeres, gyors reformra van szükség, nézeteltérés sem a politi­kai pártok, sem a nagyközönség kü­lönféle rétegei között nincsen. A gazdaságpolitika és az állam legfőbb gondja, hogy jóformán vi­lágszerte, aTra irányul, hogy min­denkinek jusson akkora darab ke­nyér, amekkorával magát és család­ját tisztességgel fenn tudja tartani. Vitéz Jékey Ferenc dr. főispán, elnök vezetésével vasárnap szabolcsi küldöttség indul Debrecenbe a Magyar Élet Mozgalom zászlóbontására A Magyar Élet Mozgalma hatal- | mas arányokban bontakozik ki a Ti- \ szántúlon is. Megújítani a magyar életet az ősi földön, ennek vágya tölti be a nagy történelmi korszakok ihletével a lelkeket, a megváltást váró milliók szívét. Szabolcs dr. vi­téz Jékey Ferenc főispán elnökleté­vel, első ízben a Nep. szervezetek útján táviratban fejezte ki teljes erővel való részvételét abban a moz­galomban, amelyet vitéz Imrédy Bé­la miniszterelnök indított meg sors­döntő vízkeresztnapi beszédével. — Most, amikor a Tiszántúl részére vasárnap délben megrendezik Deb­recenben a Magyar Élet Mozgalmá­nak zászlóbontó nagygyűlését, ame­lyen Jarcss Andor dr. miniszter fejti majd ki az új mozgalom esz­mei célkitűzéseit, a szabolcsiak el­határozták, hogy impozáns küldött­ségben vesznek részt a zászlóbontó tiszántúli gyűlésen. A küldöttséget vitéz Jékey Ferenc dr. főispán vár­megyei elnök és vitéz szentkatolnai Elekes Gábor ny. ezredes, várme­gyei h. elnök vezetik. A küldöttségbe meghívottak va­sárnap délelőtt 10 órakor gyülekez­nek a Máv. pályaudvaron, ahonnan a 10 óra 17 perces vonattal indul­Óriási viharban kétszer is felfüg­gesztették ma délelőtt aHfz ülését Ma délelőtt 10 órakor ülést tar­tott a Ház. Napirend előtt az elnök bejelentette Létai Ernő halálát, majd bejelentette, hogy Sztranyavszky Sándor napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Sztranyavszky Sándor azzal kezd­te beszédét, hogy Ricsói Uhlyarik főispán beiktatása alkalmával az új­ságok tudósításai szerint azt mon­dotta, hogy a magyar nemzeti, dol­gozni akaró társadalmat azok aka­dályozzák meg munkájában, akik a zsidókkal és a nemzetközi szabad­kőműves társaságokkal tartanak fenn összeköttetést. Farkas Elemér: Hitványság ilyet állítani! Sztranyavszky: A magyar ember nem szokott rágalmazni. Ricsói Uhlyarik főispán pedig ezzel a kije­lentésével mindazokat rágalmazta, akik szembenállónak a kormány po­litikai felfogásával. Ezt a maga és elvbarátai nevében is a leghatáro­zottabban visszautasítja. Eckhardt: Piszok, alávaló gazem­ber, aki rágalmaz. Elnök: Ne tessék imparlamentá­ris kifejezéseket használni. Eckhardt megismétli a kijelentést, mire elnök rendreutasítja. Sztranyavszky: Mindenkor a ke­resztyén, fajvédő politika híve vol­tam, amely a hagyományokat is ápolja. Hogy mégis elhagytam a kor­mánypártot, azért lelkiismeretem előtt felelek, mert nem tartottam lelkiismeretemmel összeegyeztethe­tőnek, hogy továbbra is a pártban maradjak. Hogy jutok én tehát ah­hoz, hogy ezért a lépésemért engem bárki is zsidóbérencnek nevezzen, vagy hogy azt merje rólam állítani, hogy a nemzetközi zsidó szabadkő­művesek hatása alatt tettem ezt a lépést? (Nagy zaj.) — Amikor a kormánypártból ki­léptünk, a Nep-titkárok végigjárták a kerületek választópolgárait s azzal izgattak ellenünk, hogy azért lép­tünk ki a pártból, mert a zsidók megvesztegettek, mert az állás-hal­mozásból eredő jövedelmünket fél­tettük, mert féltünk a földbirtok­reformtól. Meg kell találnunk azokat a mód­szereket, amelyekkel az igazságnak is eleget tudunk tenni és a termelés szempontjait is kellően érvényre tudjuk juttatni. És itt ismét vitéz Imrédy kormányelnök rövid és so­katmondó, határozott és szabatos kijelentését idézzük: — Abban a harcban, amelyet foly­tatunk, hogy a kenyér igazságosan oszoljék meg, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a harcot a va­gyon, a tőke ellen folytatjuk, mert ezáltal csak tartalékokat emésztünk fel. Az igazi harc a szegénység le­küzdésére irányul. Arra, hogy eltűn­jön a nyomor, hogy legyen együtt annyink, amiből mindenkinek jut. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök kibontotta a zászlót; azoknak, akik hittel, kötelességtudással tömörül­nek e zászló alá, munkához kell lát­niok, hogy megteremtsék a magyar tavaszt és a magyar nyarat, amely megérleli a nemzeti munka gyümöl­cseit. Ezekből, immár tízmillió ma­gyarnak kell az ősi rögön élnie, jól megélnie. nak Debrecenbe. A gyűlés 11 óra után olyan időben veszi kezdetét, hogy a szabolcsi küldöttség még ké­nyelmesen beérkezhet a gyűlés szín­helyére, az Arany Bika-szállóba, amelynek nagytermében a zászló­bontó nagygyűlés lesz. Jaross Andor beszédét a tiszántúli magyarság a megújhodásba vetett rendíthetetlen hittel és az Imrédy Béla által hirde­tett erkölcsi, szociális, nemzeti, gaz­dasági eszmék és célkitűzések iránt való, a korszellem mély megértésé­vel erősített hűséggel várja és egy emberként csatlakozik a Magyar Élet Mozgalomhoz. — Feltételezzük, hogy a minisz­terelnök úr nem azonosítja magát ezekkel a dolgokkal. Ezért a főispán azonnal mondjon le. Ha pedig nem mondatja le a főispánt, feleljen a kormány a következményekért. Sztranyavszky ezután nagy zaj közepette az Üj Nemzedék egyik •vezércikkéről beszél, amely a kilé­pett képviselőket olyan színben tün­tette fel, mintha Biró Pál vacsoráján vettek volna részt. Közbekiáltások mindenfelől: Nem tűrjük! Elég volt! Eckhardt: így nem lehet tárgyal­ni! Feleljen a miniszterelnök úr! A teremben két miniszter van je­len. Az egyik Jaross Andor, aki mo­solyogva fordul a disszidensek felé. Friedrich: Ne mosolyogjon, mi­niszter úr, hanem álljon fel és felel­jen. Jaross Andor: Prágában is moso­lyogtam. Szavaira a vihar még nagyobb erő­vel tör ki. A képviselők a terem kö­zepére tódulnak s már-már tettle­gességre kerül a sor, amikor az el­nök látva, hogy a rendet nem lehet helyreállítani, az ülést felfüggeszti. A vihar a folyosókon is tovább folytatódik. Szinyey Mersc alelnök az ellenzéki csoportok vezéreit kér­te, járuljanak hozzá Csik József napirendi felszólalásához és ne aka­dályozzák meg az ülés folytatását. Az utolsó percben a képviselők vissza is mentek a terembe, amikor azonban Csík az elhangzott beszéd­re akaTt válaszolni, az elnök figyel­meztette, hogy csak a napirendhez szólhat hozzá. Erre újból kitart a botrány. Fried­rich az elnök felé kiáltja: — Nem ebben egyeztünk meg, el­nök úr! Az elnök hiába igyekszik a zajt lecsillapítani, nem jár sikerrel s kénytelen az ülést újból is felfüg­geszteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom