Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1939 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-28 / 23. szám

ftra 10 fillér Nyíregyháza, 1939. január 28. (Tftanoo 19.) Vll. évfolyam 23 (1748.) szám Szombat * JF'W' YIR1TIDEK Ét kiadéhívatal Bethkn-citc* 1. az. $B«fet*fcarékJ cftikksxám: 47.139. Teteféaasém. 77. p> Köztisztviselőknek 20%-os engedmény, S LW r Előfizetés: Egy hóaapra 2,50, negyedévre 7.5« P, Németország a magyar-német határt szentnek és s ^ i*t h o t CÍ 11CÍ n"" nek tekinti Gróf Csáky István nagyszabású expozéban ismertette németországi látogatásának eredményeit a külügyi bizottságban A képviselőház külügyi bizottsága tegnap délelőtt, a felsőház külügyi bizottsága pedig tegnap délután 5 órakor ülést tartott. A bizottságok ülésein gróf Csáky István külügyminiszter részletesen beszámolt berlini útjáról és Ribben­trop külügyminiszterrel és Hitler kancellárral folytatott tárgyalásairól. Csáky István beszédében felölelte a magyar külpolitika egész anyagét. Nagy részletességgel azonban ter­mészetszerűen elsősorban a magyar­német kapcsolatok alakulásával fog­lalkozott. I magyar-német kapcsolatok — Berlini látogatásom alkalmával, — mondotta — amely a legszívélye­sebb légkörben folyt le, kapcsolatot találtam a birodalom vezető áilam­férif iáihoz. A beszélgetések során -minden külpolitikai kérdésre kitér­tünk, amely a két államot különösen érdekli. A magyar felfogás megértésre talált. A német birodalom vezetőivel őszin­tén és behatóan megvizsgálxa min­den problémát, arra a megállapo­dásra jutottunk, hogy ellentétes ér­dekeink sehol nincsenek, sok kér­désben pedig komoly érdekközösség áll fenn. — A német bir'odalom külpolitiká­jával kapcsolatban külföldön is sok helyen az a nézet, hogy a tengely­politika talán egy negyedszázadig is meg fogja őrizni hatalmi súlyát Európában. Berliniben az volt a be­nyomásom, hogy a német birodalom sem szándé­kozik a hatalmi túlsúlyt kihasz­nálni. A németek békét akarnak. A német r külpolitika célja Közép-Európában > és a Balkánon arra irányul, hogy le-, festőleg minden állammal a legjobb viszonyt tartsa fenn. A berlin-római tengely szilárdsága — A jelenlegi német külpolitika alapvető elgondolása, hogy esetle­i ges nagyobb európai változások ne történjenek meg Németország kiha­gyásával vagy akarata ellenére. Euró­pában — mondotta nekem egy igen befolyásos német álam/férfiú — sehol sem dördülhet el egy ágyú anélkül, hogy a birodalom arról előre ne tudna, vagy a fejleményedbe be ne vonas­sék. Ez nem annyit jelent, mintha Németország ellenőrzés alatt akarná tartani Európát, hanem azt, hogy nem engedheti meg, hogy fennálló, kiterjedt és sokszor bonyolult érdek hálózata folytán akarata ellenére be­leránthassák egy fegyveres konflik­tusba. Ezt a felfogást Olaszország is osztja. — Itt meg kell jegyeznem, hogy az a határozott benyomásom, hogy Berlin és Róma között talán so­ha nem volt olyan szilárd a vi­szíony, mint most. Mindkét nagyhatalom tudatában, van annak, hogyha bizonyos törekvések, amelyek szétválasztásukra irányul­nak, sikereket mutathatnának fel, akkor mindkét hatalmat egymástól elválasztva, külön-külön pusztíta­nák el. I! magyar-német határvonal szent és sérthetetlen — Megelégedéssel vették tudomá­sul Berlinben, hogy a magyar kor­mány a tengely mindkét államával egyforma jóviszonyt kíván fenntar­tani. Ezt annak idején különben Ciano gróffal is közöltem, aki teljes mértékben helyeselte azt a fel­" fogást. A beszélgetések folyamán szóbahoz­tam bizonyos nem kívánatos tünete­ket', amelyek a magyarországi né­metség körében észlelhető és alkal­masnak látszanak a magyar és né­metajkú lakosság közt évszázadok óta fennálló egyetértést megzavarni. Üjból megismételték mérvadó kö­rökben, hogy hálásak volnának, ha konkrét eseteket tudomásukra hoz­nánk, mert minden illegális akciót, amely német területről indul ki és Ma­gyarország ellen irányul, hajlan­dók szigorúan megtorolni. A kisebbségi kérdés a harmadik bi­rodalom egyik legkényesebb problé­mája. Ameddig a német kisebbségek törvényekben s rendeletekben meg­határozott jogos követelései ki lesz­nek elégítve, a német birodalom haj­landó lesz a baráti gesztust megfe­jelő előzékenységgel viszonozni. — Talán felesleges említenem, hogy a tárgyalás során Hitler kan­cellár spontán kijelentette előttem, hogy a magyar-német határvonalat magától értetődően szentnek és sérthetetlennek tekinti. Hangsúlyozni óhajtom azonban, hogy semmiféle német tényező sem hozott fel olyan kérdést, amely a legcsekélyebb mértékben is beavat­kozást jelenthetne Magyarország külpolitikájába. A birodalom vezetői német ér­deknek tartják, hogy Magyar­ország erős, független és meg­elégedett legyen, i | hogy senkire se kelljen, hogy tá­* rnaszkodjék, inkább támaszként szol­| gáljon. Mert volt alkalmam máshol i is kijelentenem, hogy . | függetlenségünket a német biro­i dalom nem fenyegeti sem köz­vetlenül, sem közvetve. A németek nem kívántak tőlem sem­mit és én sem kerestem konkrétu­mokat Berlinben. De azt hiszem, hogy sikerült a két nemzet között egy olyan légkört teremteni, amely­ből konkrétumok bármikor adód­hatnak. flz olasz-magyar barátság — Áttérve a magyar-olasz kapcso­latokra, azt fejtegette a külügymi­niszter, hogy Ciano gróf decemberi látogatása a két állam őszinte és hagyomá­nyos barátságának légkörében folyt le. Minden kérdést, amely a két álla­mot közösen vagy egyenként — itt nehéz határvonalat megvonni — ér­dekli, átbeszéltünk. Ezúttal nem frázis, hogy a hivatalos köziemé­ínyekből már túl'oin-túl ismert kifeje­zéssel élek, hogy az olasz külügymi­niszter belgrádi látogatása minden tekintetben a legharmonikusabb hangulatban folyt le. Erősen él bennem a remény, hogy a béllyei megbeszélések újabb szerencsés állomást fognak .jelenteni a magyar-jugoszláv kapcsolatok történetében. A belgrádi látogatással kapcsolat­ban hangsúlyozni kívánom, hogy Jugoszláviával türelemmel, körülte­kintéssel és kölcsönös bizalommal fokozatosan kiépülő kapcsolataink az utóbbi időben is tovább fejlődtek. A magyar nemzet osztatlanul és őszintén kívánja, hogy Budapest és Belgrád mielőbb térhessen rá a mindkét nép érdekeit egyenlően szolgáló együttműködés útjára. II magyar-lengyel barátság és az erdélyi magyar kisebbség sorsa — Lengyelországhoz változatlanul fűznek a tradíciók és kölcsönös szim­pátia mélyen átérzett szálai. Mon­danom sem kell, hogy amennyiben Berlinben sző esett a magy rar-lenffvel barátságról, német részről csak a szimpatikus kommentárokat hal­lottam. A magyar-lengyel barátság egy olyan politikai realitás, amelyhez, mint tényhez lassanként mindenki hozzá kell, hogy szokjék. — Nagy érdeklődéssel figyeljük a magyar kisebbség sorsát Romániá­ban. Utóvégre a magyar-román viszony alaku­lásának ez a kulcsa. Reméljük, hogy a román sajtónak az új külügyminiszter hivatalbalé­pése óta kevésbé gyakori magyar­ellenes kirohanásai lassan végleg megszűnnek. — A Csehszlovákiához fűződő vi­> szonyunkat, sajnos, ' a határincidensek teszik bizony­talanná. A csehszlovák kormány sajnálkozá­sát fejezte ki a történtekért és bár nem vállalja azok előidézéséért a teljes felelősséget, mégis egy normá­lisabb viszony kialakítása érdekéiben hajlandónak vallotta magát közösen megállapítandó kár megtérítésére és arra, h'ogy azokat a hatósági szemé­lyeket, akiket bűnösnek talált, meg­bünteti. A magyar kormány ezt tu­domásul vette, újból felveszi a tár­gyalásokat a bécsi döntés alapján alakított vegyesbizottsággal s a prá­gai magyar követet állomáshelyére .visszaküldte. — őszintén remélem, hogy ma­gyar részről december óta többízben kézzel­foghatóig bizonyított jóakarat Csehszlovákiában megfelelő meg­becsülésre fog találni. A müncheni konferencia óta a nyu­gati nagyhatalmak kevés érdeklő­dést mutatnak Közép-Európával szemben. De most, amikör sokan abban- a meggyőződésben élnek, hogy az idegen patronátus alatt lét­rejött kisantamtnak nevezett elle­nünk irányuló politikai és katonai tömörülés, formailag is meg kell, hogy szűnjék, sok kérdésben talán kevesebb választ el minket a nyu­gati nagyhatalmaktól, mint a múlt­ban. Kétségtelen, hogy Magyaror­szág mindig örömmel veszi, ha a fennálló kultúr- és gazdasági kap­csolatok e hatalmakkal elmélyülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom