Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 246-295. szám)

1938-11-13 / 256. szám

8. oldal !C*«1 SZAéŐLcVt h«läP Trianon 19.) 1938 november 13. ä kitűnő dizőz, párisi szereplése u*án érkezett Nyíregyházára és esténként a legújabb slágereket énekli magyar, német, angol és francia nyelven a Sxegfffy Zsuzsika Korona Kávéházban a Dárday ián zenekar élén. A zenekar tagjai: Teisz Lily zongoraművésznő, Kéry Ilonka harmónika és dob, 1 Minden vasár- és ü nepnap r A**r*Z fpa Vörös Olga szaxofon és mandolin művésznő. Karmester: Dárday László. | délután táncos Lfi ICa* A Korona Étteremben minden pénteken este Halvacsora. Szombaton DiSZlttlflS vacssrs. A szabolcsi Tisza magyarjai üzenik: Hindoo! vissza... I ■HW kihűl Iiiin Ibráay kizslibie A ködös novemberi vasánap dél­után az őszi nap mégegyszer meg­mutatja magát. Mintha az ősz teljes pampájában, a verőfényes napsugár legszínesebb aranysugaraival utoljá­ra akarna mutatkozni a>z évadban, hogy a mai hazafias ünnepséget Ib- rány község teljes ünneplő társadal­mát bearanyozza utolsó sugaraival. Mintha csak kiabálná a zászlódíszbe öltözött falu aprajának és nagyjai­nak a leikébe, hogy „sursum corda“. Fel a szívekkel! Tényleg fel is emel mindenkit ez a csodás, megkapó, nagyszerű örömteljes hangulat, ami mindnyájunk szívén annyira erőt vesz. Ünnep. Magyar ünnep. A ma­gyar hajnal ünnepe Ibrány község­ben. Mint a koromsötét éjszakában a felgyújtott reflektorfény, úgy sza­kadt ránk a trianoni abroncs, a tria­noni bilincs szakadása. Nem csoda, ha frenetikus öröm uralkodik a lel­kekben és kiemel bennünket a húsz­éves melankóliából. Talán még nem wait hazafias ünnep, amely ilyen nagyszerű harmóniába, ily csodás konszonanciáha tudta volna for­rasztani a magyarságot, mint ez az ünnep. Szívvel, lélekkel osztatlan örömmel és lelkesedéssel ünnepel most a társadalom minden .rétege Ibrányban. Zászlódíszben pompázik már napok óta a község. Zászlóerdő övezi a Hősök terét, ahol az ország­zászló emelkedik és ahol az ünnep­Eisőrendü minőség« tűzifa és szén előnyösen beszerezhető es cégnél, Búza tér 16. szám. Tel. 223. Pontos kiszolgálás PHILIPS RÁDIÓK képviselete Fegyver — Lőszer JBiczák-ndi Bethlen utca 27 szára. ség van. Már kora délután ellepi a teret a község apraja-nagyja. 'Min­denki ünnepelni akar. Komoly mél­tóságban vonulnák fel zászlóik alatt a különböző testületek, kövületek, iskolák, leventék és egyházak. Az újonnan készült országzászló talap­zatát magyarruhás gyermekek és le­venték sorfala díszíti. Ott látjuk az egyházak, a község vezetőit és a társadalom minden rétegét teljes számban a legnagyobb együttérzés­ben. ság fülébe lágyan, mint az esti szel­lő és odakiáltja a Felvidéknek és az egész világnak erősen, ércesen, hogy Nem! Nem! Soha! Visszhangja még sokáig ott zsong az ünnepi közön­ség lelkében, hogy felemelje, hogy felröpítse a szíveket az országzászló magasságába, a magyar trikolór nim­buszához, amelyről Molnár József rám. kát. plébános mondott nagy­hatású, magasszárnyalású lendületes beszédet. Ezer esztendő alatt —- mondotta — sok győzedelmes csa­tát vívott e háromszínű zászló alatt a magyar nemzet. Nincs még egy zászló a világon, amelyért annyi harc, annyi küzdelem és vér folyt volna, mint a magyar zászlóért. Ezer év alatt sokszor próbálta a gonosz ellenség kezünkből kicsavarni, meg­Felhangzik a magyar Himnusz, 1 gyaláZni, összetépni, bemocskalni Ivókúrához használjon S ajdu,szoboszlói I GYÓGYVIZET I mert kiváló eredménnyel használhatjuk az err, garat, légcső és tűd« idült HURUTOS betegségeinél, valamint a gyomor, bélrendszer, máj, epehólyag HURUTOS bántalmainál. Gyomorsartnltensésné!, é8 "rl amelynek magasztos melódiája tálán soha nem fakadt, talán soha nem csendült ilyen szívből, ilyen lélek­ből, mint ma. Utána Jármy László, a község főjegyzője lép az ország­zászló előtt elhelyezett szószékre, hogy megnyissa ezt a kedves, im­pozáns ünnepet, amelynek egyben megrendezője is. Ünnepet, örömün­nepet ülünk mi, ibrányiak, —- mon­dotta a főjegyző — és ünnepet ül az egész magyar nemzet, mert az igazság győzedelmeskedett a hamis­ság, az ármány felett és a győzedel­meskedő igazság visszajuttatja so­kat szenvedett felvidéki magyar testvéreinket. Azért jöttünk ma ide össze, hogy kifejezésre juttassuk a legelső magyar ember, vitéz nagybá­nyai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója iránt érzett törhetet­len hűségünket és szere tétünkét és hálás köszönetét mondjunk mind­azoknak , akik a zon fára doztak, hagy ma ünnepelhessünk. Utána felhangzik Takács Ferenc karnagy vezetésével a ref. dalárda ajkairól a húszéves sóhaj: Nem! Nem! Soha! Odasúgja a hallgató­ezt a drága magyar zászlót, de a zászlót kezéből kiragadni nem en­gedte. A hős Dugovics Titusz is meghalt a magyar zászló becsületé­ért. Ezért drága nekünk ez a zászló és ezért ne menjen el senki e zászló mellett, hogy meg ne emelje a ka­lapját előtte. Itt az országzászló alatt megígérjük a még rajbságban sínylődő magyar testvéreinknek, hogy nem nyugszunk, mig minden magyart e zászló alatt nem ölelhe­tünk keblünkre és nem énekelhetjük együtt, hogy Isten áldd meg a ma­gyart. Nagyhatású beszédét frenetikus taps követte. Beszéde közben fel­szökött az ország zászló a magasba, hirdetvén a mai örömöt, de ismét félárbocra ereszkedik, mert örö­münk még nem teljes. Ez az a zászló, amit Ibrány község hazafias lakossága az ungmegyei Nagykapos községnek fog vinni küldöttségileg. A ref. dalárda hazafias éneket ad elő meglepő felkészültséggel, amely után Szomdy István ref. lelkész lép a szónoki emelvényre, hogy a be- nesi uralom alatt húsz évig rabság­ban szenvedő Felvidéket szólaltassa meg szí Vb emarkoló szavakkal — Együtt örülök én különösen a fel­szabadult felvidéki testvéreimmel, — mondotta —- mert magam is ti­zenöt súlyos esztendőt töltöttem a cseh járom alatt. Sokszor kellett imádkoznom, mint papnak a Re­publika fennállásának évfordulóin^ Igen, imádkoztam, szívből könyö­rögtem, de a megcsonkított magyar hazámért. A könnyeket fakasztó beszédet elcsukló sóhaj és hatalmas, tapsvihar követte. Beszéde végezté­vel indítványozza, hogy a mai öröm­ünnep alkalmából üdvözlő távira­tok küldessenek vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr ő‘fő- méltóságának, vitéz Imrédy Béla miniszterelnöknek, Kánya Kálmán és gróf Teleki Pál delegátusoknak, továbbá a döntőbíróság tagjainak és végül a lengyel kormánynak, aki a ílegönzetlenebbül állott minden­kor a magyar igazság mellett. Utána Bakó András ref. tanító Nagy Sándor: Tebenned bíztunk.., c. hazafias költeményét szavalta eil lendületes előadással. Az ünnepséget Szakács Béla róm. kát. ig. tanító zárta be fanatikus ma­gyarságát tükröző lelkesítő, tüzes szavaival. Frontharcos bajtársak! —- mondotta — örül a lelkünk a mai ünnepen és örömkönny gyűl sze­münkbe, hogy álmunk, a magyar feltámadás megjött, azonban ez még nem minden, ez még nem teljes fel­támadás, ez még nem revízió. Ez csak a feltámadás, a magyar ünnep kezdete, a magyar hajnak Nem áll­hatunk meg és nem elégedhetünk meg a mai eredményekkel, hanem: Mindent vissza! Nem csüggedünk el és nem veszíthetjük el reményün­ket akkor, amikor ilyen áldozatkész, lelkes polgárai vannak a hazának, mint Ibrány község fiai, akik mosti is megmutatták a Magyar a magyar­ért akcióban, hogy magyar a szí­vük és magyar a lelkűk, mert köziéi négyezer pengő gyűlt össze közadia- kozásból felvidéki magyar testvé­reink megsegítésére. lAmig ilyen lelkesedés, ilyen testvéri szeretet és ilyen áldozatkészség van a szívek­ben, addig nyugodtan imádkozhat- juk és énekelhetjük, hogy: Hiszek Magyarország feltámadásában. Nagy tetszesd beszédét tomboló tapsvihar és „Mindent vissza!“ kiál­tások kórusa követte. A lélekemelő ünnepség a Hiszek­egy áhitatos hangjaival ért véget. _________________________H. J. — TöHőtoiUk jarí tárét gyorsan és (Ácsom, réttaijft Jóba B. papfe- és kő­Újdonságok;,ÄW női kalap modellek SE«' nagy válasz­Egyház utca 4. szám (Dr. Kerekes ház) Mária KalaPszalonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom