Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 246-295. szám)

Ajándékszám

Ajándékszám a Felvidéknek IttX*o*tOmég étt Mmtóbmttiml Betiáen-ui** Lm. ^ RAI ITIIf A| II A Dl 1 AD ♦ Eloíizetéa: Egy hónapra 2.50, negyedévre 7.59 P. MMkl cadÉnáai: 47.139. TekjéeHés: 77. rULIIlfVHI WMr ILHr Köztiazéviselőkaek 20»-«* engedmény, Magyar, szlovák, ruszin testvériség Szabolcs vármegye törvényha- ' tósága a Felvidék viszaszerzése ál- ; halmából ünnepélyes közgyűlésen ; áldozott a nagy történelmi ese- \ ménynek. A nagyjelentőségű ün- j népi közgyűlésen viharzó ünnep- \ lés és lelkesedés közben mondotta el a vármegye fiatal, tetterős főis­pánja, vitéz dr. Jékey Ferenc az alábbi nanvhatású megnyitó be­szédet. i A főispán beszéde, melyet jegy- j zőkönyvben örökítettek meg, örök \ időkön át hirdetni fogja a felvidé- j hi testvéreinkkel való nagy talál- ' hozás diadalmas ünnepét. T ekirvtetes TörvényfaafrÓ6ági Bizottság! Az év legszomorúbb ünnepe Ha­lottak napja, Szent István évében a magyar feltámadás diadalmas elin­dulásának napja lett. Egybe dob­bantak ezen a napon a magyar szí­vek a határokon innen és túl, hiszen • döntöbíróság határozata folytán több mint egymillió testvérünk; tért .vissza a magyar haza ölelő karjaiba és országunk csaknem egy nyolca­dával lett nagyobb. Nagy ünnep ez számunkra, húsz Ov óta az első igazi öröm, óriási lé­péssel jutottunk előre a magyar igazság országútján, de ennek az útnak még csak a kez­detét járjuk, minden remé­nyünk megvan azonban, hogy elérkezünk a következő mér­föld-kőig, ha minden erőnket a köz, a nemzet szolgálatába állít­juk. A bécsi döntés tisztán néprajzi ada­tokat vett figyelembe. Nem kérdez­te meg a népeket, hogy hova akar­nak tartozni. Nehezen képzelhető el, hogy az a derék ruszin nép, melyhez bennün­ket egy évezrede« múlt minden örö­me éa bánata köt, mely az ehső hívó j szóra lelkesedéssel sereglett a nagy í fejedelem, II. Rákóczi Ferenc lengő zászlói alá, amely évente alig várta azt az időpontot, ami­kor a szabolcsi és szatmári ró­nákon megsárgulnak aa érett búzakalászck, hogy réaztregyen ottan az aratási munkálatokban és megszerezze egész érvi éleimét, a munka -végeztével pedig hálatelt szívvel boruljon oda a máriapócsi Szűz Mária képe elé, megelégedett legyen azzal a döntéssel, mely né­hány hegyet jelöl ki számára hazául városok, termékeny földek és köz­lekedési vonalak nélkül. Vagy az a szlovák nép, melyhez saintén annyi történelmi szál fűz össze bennünket, megtalálja boldog­ságát, vágyai beteljesedését ebben az életképtelen alakulatban, amely­ben jelenleg van. A Gondviselés, az idő, s a termé­szet örök életű törvényei nyilván­valóvá fogják tenni, hogy a Kárpátok koszorújában élő népeknek egy testvéri közössé­get kell alkotniok. amelyen belül saját népi életüket ) élhetik évszázada» szokásaik sze- | rint. A háború előtti időkben volt egy jj irányzat, az úgynevezett kis magyar * gondolat által táplált túlzó soviniz- jj mus, mely a tűzzel-vassal való ma- § gyarosítás eszméjét írta zászlójára. \ Azóta nagyot fordult a világ. A száz j éven át uralkodó Liberális gondola­tot felváltotta az új diadalmas koreszme, a szociális tartalomtól átitatott ke­resztény nemzeti jobboldali gon­dolat. Ez az új nációnál izmus belátja azt, Hogy a fajiságot megváltoztatni nem lehet, ezzel születik és ezzel hal meg az ember. Ma Magyarországon a legtöbb közéleti pozíciót annak a háborús nemzedéknek a tagjai töl­tik be, mely nem terhelhető felelős­séggel a múlt hibáiért. Ennek a nem­zedéknek eltökélt szándéka, hogy a testvér népeket népi fejlődésükben, nyelvük használatában nem zavarja, nem is gondol arra, hogy azokat ősá mivoltukból kiforgassa. Szívesen látja őket ruszinokként és szlovákokként abban az ideá Ü3 földrajzi egységben, amelyet a régi Nagy-Magyarország ké­pezett. T ekintetes Törvényhatósági Bizottság! Hogy ezt az új náciona!izmustól áthatott felfogást komolyan vesz- szük, bebizonyíthatjuk egyrészt a most visszakerült nemzetiségek min­den jogos kulturális .és gazdasági követeléseinek a legmesszebbmenő­én történő honorálásával, másrészt azzal, hogy a ruszin-szlovák magyar sorskö­zösség gondolatát állandóan elő­térbe helyezzük és minden alkalmat megragadjunk annak szorgalmazására, hogy az a három nemzet minél jobban megis­merje és megszeresse egymást. Még mindig az ungvári és kassai gyönyörű fogadtatás hatása alatt állva, 'ezeknek a gondolatoknak je­gyében nyitom meg a mai ünnepé­lyes közgyűlésünket. A bizottság tagjai hosszú percekig lelkes ünnepléssel és tapssal ünne­pelték a főispán remekbe készült, gondolatokban gazdag beszédét. — A Nyírség szivét küldjük... Visszatért a Nyírség három el­szakított községe is. Az utat, ame­lyen katonáink átmentek a Ti­szán, amelyen eljutottak Ungba, Beregbe, eljutottak hozzátok re­megve idézett, ezerszer siratott és szerelmetes álmok szivárványhíd- ján annyiszor látott felvidéki testvéreink, szívünkkel raktuk ki. A nyírségi szívek keleti bíborban pirosló szíve terült felétek, ame­lyen a szabolcsi huszárok, tüzé­rek, gyalogosok olyan végtelen boldogan meneteltek. A Nyírség székvárosa, a Beregszászhoz, Ung- várhoz, Munkácshoz legközelebb eső nagy síksági város, a régi Nyirvidék soraiban sokszor be­szélt hozzátok és a több mint öt- venesztendős napilap szellemi folytatója, a Nyirvidék-Szabolcsi Hírlap most Hozzátok száll ezekben a Néktek felajánlott ajándékszá- mokban, hogy társadalmunk ve­zető szellemeit megszólaltatva, módot adjon Nektek, hogy bepil­lantsatok a lelkűnkbe. Ezer és ezer szál sarjadt benne, mint mély humuszból fakadt csira, a vágyakozás, a szeretet, a testvéri szolidaritás égő érzését sugárzó lel­ki szál, amelynek mindegyike fe­létek árad, hogy összekösse a Trianonban elvágott pályákat, a magyar életterület összefüggésé­nek ideghálózatát. Égetett, sajgóit a trianoni kés vágta véres vonal, de csodás erők buzognak erünk minden lüktetésében és Szabolcs népe, munkás magyarsága, gazda­sági, ipari, kereskedelmi, kulturá­lis életritmusa együtt ver, együtt dalol és együtt lélekzik Veletek. Nyíregyháza hadviseltei, leventéi, cserkészei már elvitték szívünk el­ső üzeneteit, elvitték a nemzeti zászlókat, a kokárdákat, a cser- | készlobogókat. Jöttek az első na- ! pókban ungvári, munkácsi, bereg- I szászi magyarok, hogy felvegyék j összeköttetésüket ezzel az ősi te- j rülettel, amely Istentől kiszabott I nagy otthona a felső vidéki föl­deknek, hegyeknek, életeknek és gondolatoknak. Még csehek álltak rideg és szívtelen őrséget a mun­kácsi, ungvári, beregszászi ősi föl­deken, már itt Nyíregyházán tá­borban volt a kiszemelt rendőrsé­gi és egyéb hivatal, hatósági csa­pat és nyíregyházi iparosok, a Ke­resztény Iparosok Országos Szö­vetségének nyíregyházi csoportja kérte, hogy ő festesse meg a be­regszászi rendőrség címeres fel- I iratát. Milyen apróságnak látszik ez az elhatározás és mennyi igaz érzés lobo^ benne! Nyíregyháza város Ungvárra küldött zászlót és a legszegényebb nyíregyházi is­kolás is boldog volt, amikor se­lyemkokárdát készíthetett, hogy vitéz Béldy Alajos ezredes huszár­jai oda vigyék a hős felvidéki szí­veknek. A munkácsi bevonulás rádióközvetítéséből lelkes öröm­mel hallgattuk Nyíregyháza állo­másparancsnokának, vitéz Eötvös Sándornak gyújtó hatású beszé­dét, amelyet ott magyar, kárpát- orosz, szlovák éljenek egy érzéssé forrva köszöntöttek. Ungvári, munkácsi, beregszászi családok menekültek egykor, a szörnyű ka­tasztrófa idején és itt szeretettel kaptak új otthont, tisztséget, hi­vatalt, katedrát, hogy szőjje lel­kűk a nagy fordulatról az édes álom képeit. . . Országzászlónk büszkén szállt a csúcsra a bevonu­lások hetében és a lengő nyíregy­házi zászló elsősorban a Nyírség­gel szorosan eggyé forrt felvidéki területet, Titeket köszöntött s ha­rangjaink Ungvár, Munkács, Be­regszász felé szárnyaltak a him­nusz rajongó áradásával, a feltá­madás diadalmas énekével. A me­nekülő, megriadt, szerte űzött

Next

/
Oldalképek
Tartalom