Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 246-295. szám)
1938-12-25 / 291. szám
SZÄBOLCsr HÍRLAP fTrianoß 19.) 1938 december 25. 8. oldal n Szohor IPálné írja: Nektek van, nekünk nincs... Különös vendégem volt tegnap ! Reggel jött, nem hívta hozzánk senki, nem is mondta be magát előre, mégis itt volt. Csendesen kopogott az ajtón, feleletet sem várva belépett, úgy, mint aki sokszor, nagyon sokszor járt már nálunk. Két becsületes gyerekszeme olyan sok bizalmat küldött felém, hogy nekem sem volt ismeretlen! Volt valami tiszta mélabú, valami ki nem mondott rajongás, de sok-sok szeretet ebben a nézésben. Szemét nem szegte a földre, mint az álkoldusok, vagy kereken össze-vissza forgatta, mint a nem tiszta úton járók, — hanem egyenesen a szemembe j nézett. Nekem is szokásom nvil- { tan betekinteni a más szemébe, s j talán ezért, első perctől kezdve, f megtetszett nekem ez az én hajnali vendégem! Aztán illedelmesen bemutatkozott. Nem kérkedett a hadirokkantsággal, se semmiféle ajánló levéllel, se nem mondta, hogy milyen szegény, hány napja nem evett, — csak egyszerűen és természetesen 3 szóval mindent megmagyarázott: „Ruszin katona vagyok.“ Édes jó Istenem, milyen sok minden van ebben a szóban. Benne van eny kis elnyomott népnek minden letört reménye. Majd így folytatta: „Ha van, alázatosan kérek valamit enni.“ Most már teljesen meghódított közvetlen modorával. Jobban megnéztem, cseh katonai egyenruha rajta, fegyver nélkül, . . . hogy én ezt nem vettem azonnal észre, persze a szeme, ... az nem engedte, hogy végignézzem. Leültem mellé, mint háziasz- szony és elkezdett mesélni; valami olyan magától értetődő népies hangon, mint aki még soha sem csodálkozott, hogy vele valami méltánytalanság történt; hogy úgy járt szegény népe, mint ha egy gyermekhez, aki pedig nagyon jó volt, nem jött el a Jézuska, csak azért, mert többet kellett vinni a szomszéd jómódú gyermekeinek. Így szólt az én katonám: „Vagyok Ung megyéből, jöttem hozzátok, magyarokhoz, — haza —, kenyérért. Nincs nálunk otthon, itt tudjuk, sok van, adjatok nekünk belőle.“ Eddig. A világ legnagyobb igazságát j mondta el ez az egyszerű föld- f höz ragadt testvérünk. Nekünk l nincs, nektek van, adjatok belőle. | Tanuljuk meg mindnyájan, hogy I van egy kis nép itt mellettünk, 1 aki tudja, hogy nekünk van mea- | szegett kenyér az asztalunkon, ne- 9 kik pedig nincs és még soká lesz. | Kedves jó nyíregyházi testvé- i reim, ez a kis kép, amit most i megpróbáltam elétek vetíteni, j egy nagy problémát rántott magával gondolatvilágomból. Elég sokat forgok társaságban s ezidén legalább 20-an megkérdezték tőlem: „Ugy-e nem lesz az idén nőegyleti bál?“ Elhihetitek nekem, hogy szeget ütött a fejembe ez az önmagunkat lesajnáló világnézet. S mindaddia a reggelig, amíg rutén testvérem fel nem keresett, magam is olyan bizonytalanul féléig ettem az ilyen kérdésekre. De abban a percben, amikor ez a katona a szemem közé vágta, nem is vágta, szúrta: nektek van, nekünk nincs, adjatok belőle, már tudtam mit kell felelnem a kishitüeknek. Meggyőződésem, hogy nem is véletlenül került hozzám, Isten küldötte, mert az ő küldöncei nem járnak mindenkor csengős szekérrel. Hallgassatok rám, édes jó nyíregyházi testvéreim. Nekünk nem szabad elcsüggedni, mi ne legyünk kishitűek, gyámoltalanok, önsaj- nálkozók. Nekünk többet kell tenni, mint a nagyoknak, mert mi többet is tudunk, mint ők. Legyünk jobbak, mint más, de legfőképpen szeressünk jobban, mint m,ás. Ne ijedjünk meg, egynémely emberek kétségeitől. Szedjük össze utolsó erőnket, legeslegutolsó karéj kenyerünket, gyűjtsük össze azoknak, akiknek nincs. Nem fontos, hogy milyen formája lesz a szeretet kévekötésének, hogy bál lesz-e vagy hangverseny, vagy teadélután, csak ne hagyjuk el magunkat, de legfőképpen azokat, akiknek még any- nyi sincs, amennyit a mi asztalunkra helyezett a jóságos Isten. Folytassam talán tovább a mesét? 30—40 ilyen magyar-rutén katona jött az én vendégemmel együtt át. De lehet, hogy a télen még sok ilyen kis csapat jön hozzánk kenyérért, mert nekik nincs, nekünk van! Mi lesz akkor? Csak nem tagadjuk m,eg őket? Csak nem tagadjuk le a kenyeret az asztalunkról? Állja mindenki a vártát, ott, ahová a sors állította és ha az a feladata, hogy a nincs- -j telenek számára kell összeszedni a gazdag Lázár asztalmorzsáit, Mami MíniTiwi i <i iiihi— TfiiiMr'unn teljesítse mindenki kötelességét maradék nélkül, minden erejével és szíve minden jóindulatával, mert jól jegyezzük meg: „Nekik nincs, nekünk van, adjunk belőle tiszta szeretettel“. K. aráesonyi Szaloncukor (staniolos) kg 2 40 P Mindenféle karácsonyi diszek, cukorkák nagy választékban Barack lekvár 1 kg 2'— P Házifózégü szilvalekvir bercencei 1 kg í*20 P Aszalt sziiva 1 kg 1*—, 1'20 P Alma kilója már 50 fillértől Dióbél 1 kg 4*— P NARANCS ÉS CITROM Horváth né gyümölcs üzletében, Bessanyei tér 2. sz Wéli vers Kacagó édes gyerek-hangok Hógolyózó iskolás kisfiúk Játéktok szívembe lopja át Gyermekkorom zajos dalát. Sinkóztam és estem is százszor, Véresre vált testemen a bőr, Nem hittem az élő intelemnek Mesékbe hajló télidőn. Ha hittem volna, ma más lenne E szürke téli álmodás? Hiszc Nincs semmi ez örök időben Mi nem fogamzott volna meg !. . Persze, ha verset írok most, Férfi korom alkonyán S gyermek-múltamat viisszanézem Hej! Talán . . . talán ? A gyermek és férfi egy talány? Nemsokára tavaszra nyűik Az ég kékje . . . S elfelejtem, hogy eszembejutott Egy téli fájdalom. S magamban a gyermeket fkeresem, De, jaj, sehol sem találhatom. RÓNA MIKLÓS— Karácsonyra alkalmas ajándék: írókészlet, modern csiszolt, zománcozott, különleges faanyagból, ÓTá- val. Szép, ízléses választék, olcsó érák Jóba E. papír- és írószcrüzleté- bcn. Lőtt vad export vallalat
