Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 196-245. szám)
1938-10-27 / 242. szám
ára 10 fillér Nyíregyháza, 1938, október 27. (Trianon 19.) Vi. évfolyam 242 (1072) szám. $ Csütörtök HM ma Dtor&ttstőség és kiadóhivatal ßethien-atoa 1. ez. 47.139. Tefefóoezám: 77. PH! ITUltl MAPH IIP ^ Előfizetés: Egy hóoapra 2.50, negyedévre 7.5® P. IiHriLHr Köztisztviselőknek 20%-os eegedxaétty. Dr. Dómján Elek püspök temetése Huszonnégy órán át feküdt az ev. elemi .iskola dísztermében felállított ravatalán dr. Dómján Elek püspök -S kora reggeltől késő estig zarándokolt a hívek serege, a tisztelők sokasága ravatalához, hogy egy utolsó pillantást vessenek az elhunyt püspök halálba merevedett arcára s búcsút vegyenek tőle. Mintha csak aludna. Nem csoda. Ügy ment át a földi életből az örökkévalóságba, hogy arcán még ott virult a magyar feltámadásba vetett hite, amely 'hit éltető eleme volt. Betegség, fájdalom nem változtathatta meg vonásait. Szépen elszend eredet t. Akik pedig ravatalához járultak, hosszan elnézték ezt a csendes, megbékélt arcot, amelyet' csak egy évig láttak, de egy év alatt annyira megszerettek, mintha évtizedek szálai fűzték volna hozzá híveihez, városa társadalmához. A fekete drapériába vont díszteremben felállított ravatala mellett őrség állott. A gyertyák halovány fénye derengetett világosságot a fekete sötétségben. Napjának javarészét ott töltötte at megtört özvegy is, gyermekeivel együtt, hogy a család fejét, jó és -rossz napok hűséges társát, a legjobb apát gyászolják, hogy mellette maradhassanak, amig csak el nem következik a nagy búcsúvétel. A koporsó körül egyre gyűlnek a koszorúk, az emberi részvét, szeretet földi jelei. A koporsó lábánál az özvegy hűségének, szeretetének éa nagy fájdalmának utolsó búcsúinté- ae: Felejthetetlen hitvesi szeretettel Mariskád. A gyermekek koszorúinak szalagján ezeket a búcsúszavakat olvassuk: D.rága jó édesapánknak, Elek és Manyi. Drága jó apánknak, Zoltán és Klára. A legjobb Apukának, Aranka. Felejthetetlen apukánknak, Baba és Oszkár. És ott fekszik a család 'legkedvesebbjeinek, a három kis unokának a koszorúja: Nagyapánknak, aki minket annyira szeretett: Zolika, Klárika, Ivánka. A család koszorúi mellett sorakoznak fel a m. kir. kormány által küldött, az egyházi és társadalmi intézmények koszorúi. Koszorút küldött a ravatalra a Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház, a Tiszai Ev. Egyházkerület, a Dunán- inneni Ev. Egyházkerület, a nyíregyházi ev. egyházközség, Lichtenstein László, az elhúnyt püspök elnök társa;, a tiszai ev. egyházkerületi Jogakadémia, a nyíregyházi ev. Kos- suth-gimnázium, a Geduly Henrik ev. leánygimnázium, a miskolci ev. tanítónőképző intézet, a nyíregyházi ev. elemi iskola tanítótestülete, a hegyaljai ev. egyházmegye, a Move, országos elnöksége, Szabolcs vármegye közönsége, Nyíregyháza város közönsége, a m. kir. csendőrtisztikar, a sátoraljaújhelyi Nemzeti Kaszinó, báró Feildtsch Berthold, a sátoraljaújhelyi Nemzeti Bank. A koporsót a késő esti órákban lezárták s ma reggel átszállították az ev. templomba, ahol az oltár előtt állították fel a ravatalt. A j gyászszertartásra már a kora reg- j geli órákban megindult a hívek ára- 5 dása. Mire a szertartás megkezdődött, már egyetlen hely sem volt a j templomban. A kormány képviseletében dr. Bernáth Géza min. tanácsos, az ev. egyetemes egyház képviseletében dr. Kapy Béla és dr. Kovács Sándor püspökök jelentek meg a temetésen. A tiszántúli ref. egyházkerületet dr. Révész Imre püspök, Uray Sándor, dr. Káli a y Kálmán és Szarka Sándor képviselték. Szabolcs vármegye törvényihatósága Jékey Ferenc dr. főispán és Borbély Sándor dr. alispán vezetésével 10 tagú küldöttséggel képviseltette magát a ravatalnál. Szatmár vármegye képviseletében! dr. Streicher Andor alispán, Zemplén vármegye képvisel et éb en Fáy István főispán és Bornemisza Miklós alispán jelentek meg a temeKapi püspök: tésen. A m. kir. honvédség képviseletében Pethes ezredes volt a temetésen. A pécsi egyetem ev. teológiai fakultását dr. Deák János egyetemi tanár képviselte. Megjelentek a temetésen a nyíregyházi egyházaik vezetői is. A gyászoló tiszai ev. egyházkerület és a kebelébe tartozó két egyházmegye nagy küldöttségének élén Lichtenstein László egyházkerületi felügyelő jelent meg. A nyíregyházi helyőrség tisztikara 10 tagú tisztiküldöttséggel vett részt a temetésen. És ott sorakoztak fel a ravatalnál Nyáregyháza megyei város küldöttei Szdhor Pál polgármester vezetése alatt, az evangélikus egyház iskoláinak, intézményeinek, a város társadalmi egyesületeinek részvétet hozó küldöttei s a nagyszámú egyházihívek. A temetési szertartást Krecsák László karnagy orgonajátéka, majd egyházi ének vezette be. Az oltári szolgálatot Paoilik János igazgató- lelkész, Dúszik Lajos és Pass László esperesek végezték. Üjabb egyházi ének után dr. Kapy Béla püspök a szószékről búcsúztatja az egyház nagy halottját. Ertsztékiibia ■uriacgl n| ircát kereti tlliieak vált tezetfi nunkása (János V. 24.) Fojtott köny- nyekkel, hálával és szeretettel állunk meg ennél a koporsónál s az igével csendesen elmondjuk: által ment az életből a halálba. Azután könyörögve kérjük Krisztust, »ondja ő el a második igét; által ment a halálból az életbe. Ebben a szóban által ment, megoldódik az élet és a halál minden ellentéte és összhangba simulnak az ellentétes emberi érzelmek. A földi lét a halál és az élet alkotják az egész életet. Erről beszél Krisztus szava: által ment Dómján Elek a Dunántúl egyik kis falujából indult el Sopronon, Miskolcon és Sátoraljaújhelyen át érkezett Nyíregyházára, a Tiszántúli Egyházkerület püspöki székébe. Nagy fe'adatok várták. Anyagi és lelki problémák hosszú sora meredt elébe. Eresztékeiben megremegő uj arcát kereső világnak volt ve/ető munkása. Híven töltötte be püspöki szolgálatait Alkotott, tervezett, épített és bizakodóan várta a jövendőt. Egyénisége is hivatásához formálódott. Csendes hallgatagsága mögött érző szív lakott. Éles Ítélőképességgel gyökérig boncolgatta az élet problé~ Hz ev, egyházközség 1 Az elmúlt év október 24-én öreg templomunk érces szavú harangja ünnepélyesen kondult meg, — mondotta Bertalan Kálmán — hangjában öröm és ünnep csengett, hirdet máit. Reális életszemlélet volt a sajátja. Izzó hazaszeretete, nemzetszolgálatot jelentett. A határszélen átszenvedett húsz esztendő kitörölhetetlen bélyeget rajzolt gondolkodásába. A halál kegyetlen. A Nébó hegyéről dőlt sírjába. Vágyó szemével látta a visszakerülő magyar földet, tiszai egyházkerületének megnagyobbodását, de a nagy történelmi valóságot nem érhette meg. Elmúló életének megmaradó emlékei vannak. Híven elvégzett életmunkája, egyházépitése és nemzetszolgálata, az önmagában megtestesített nemes életpéldája : a becsületes, kötelességét teljesítő meggyőzódéses magyar ember kége. Kapy püspök mélységes hatást kiváltó búcsúszavait igy fejezte be: — Azért könyörgünk ennél a koporsónál, hogy Krisztus zárja le az elköltözött életkönyvét, ezzel a csendes életszóval: által ment a halálból az életbe. Az egyházi búcsúztató után a lelkészek kara búcsúztatta el énekkel a püspököt, majd Bertalan Kálmán, a nyíregyházi ev. egyházközség felügyelője vett búcsút a nyíregyházi ev. egyházközség híveinek nevében a püspöktől, mint a gyüLekezet lelkészétől. .000 hive bHesuzik... ve azt, hogy egyházkerűiétünk új püspöke, egyházközségünknek új papja nyíregyházi lakóhelyét elfoglalta s itt közöttünk folytatja addig is érdemdús munkáját, ősz volt akkor is, de a hideg szél nem borzolta a fáradt fák hullásra kész leveleit, ősz volt akkor is, de melegen sütött a nap s mintha a hideg tél előrevetett árnyékát, elkergette volna az öröm, a bizakodás, a boldog várakozás reménye: hiszen új papunk jött, új ember, újult erővel, háta mögött dolgos évek nehéz súlyának terhével, de a maga előtt feltornyosuló annyi nemes és szép feladat megoldásának az akarásával, Istenbe vetett hittel, minden nemes, igaz és •az Ürnak tetsző ügyért lelkesedő lélekkel, acélos magyar szívvel, tettre és munkára készen itt állt, itt volt közibénk érkezett új pásztorunk. Kronos mutatója pontosan egyet fordult s egy év annyi bánata és baja, öröme és boldogsága után 1938 október 24-én, reggel, az első évfordulón soronkívül ismét megkondult öreg harangunk érces szava. De most nem öröm és nem ünnep, hanem bánat és szomorúság csengett hangjában. .Az, aki annyira szeretett minket s akit annyira szerettünk mi is, az Ür végtelen bölcsessége folytán elment, eltávozott közülünk. Ha visszatekintek erre a lepergett évre, látom elhúnyt püspökünket és lelkészünket, milyen nehezen határozta el magát arra, hogy régi, oly hosszú idő alatt megszokott környezetéből eltávozva, új helyre tegye át hivatalos lelkészi működését. A régi talajból kihúzott öreg gyökerek az új talajban eleinte bátortalanul keresgélve, de mind biztosabban eresztik le hajtásaikat s rövid idő alatt erősen, bátran áll a sátor- alj aüjlhelyi hegyekből a nyíri homokba átültetett, az Ige békés hirdetésében s a közélet zajos harcaiban megacélozott, széllel és vihar- rali dacolni tudó zömök magyar cserfa. Láttam a minden egyházi tevékenységében megnyilvánuló igazi evangélikus öntudatot. Tudom, hogy törhetetlen magyarságának a szemüvegén keresztül bírált és intézett minden egyes közéleti tevékenységet. Meg vagyok győződve, hogy minden cselekedetében a jót, helyeset tenni akarás vezette. A felügyelő ezután a szeretet szavával vett búcsút az elhunyttól a kerület, két egyházmegye minden intézménye, iskolája, minden lelkésze, tanára, tanítója s közelebbről a nyíregyházi ev. egyházközség 18.000 hive nevében. És utolsó szavaiban az elköltözött lélek feltámadásába vetett hittel int búcsút az elhunytnak azzal a hittel, hogy amiért küzdött, amiről álmodott, azt az örökkévalóság hazájából rövidesen meglátja itt a magyar földön is beteljesedni. A búcsúztatás után a lelkészek vállukra vették a koporsót s kivitt ék a templomból, majd feltették a gyászkocsira, hogy meginduljon a végeláthatatlan menet a földi élet utolsó állomása, a temetői pihenőhely felé.
