Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 196-245. szám)

1938-10-25 / 240. szám

iOBE (Trianon 19.) 1938 október. 25. Viharosan tüntettek a felvidéki származású uyiregyházi görög katolikusek a Felvidék visszacsatolása mellett ízt bulik sziivik is ruszin testvéniukMk, ne hallgassanak a gaz árulókra is tarlsanakskl hősieken az ezerives közis haza mellett Nyáregyházán szombat este az ipartestületi székházban lelkes nagy­gyűlésen vettek részt a felvidéki eredetű görögkatolikusok, hogy szí­vük izzó hazaszeretetével, az ezer­éves haza iránt való hűséggel emel- fék fel messzehangzó szavukat a Felvidék szlovák- és ruszinlakta te­rű Jeteinek visszacsatolása mellett. A nagygyűlést a nyíregyházi Agape Egyesület hívta össze. Álmos Zoltán dr. gérosz megnyitójában üdvözölte a meg jelenteket, akik között több dyan felvidéki testvér is megjelenít, Akik nem tagjai az Agape szeretet- cgyesületnek. Ezeknek az elnök el­mondotta, miiként alakult meg az egyesület. Egy budapesti gör. kát. templomban feltűnt egy fiatalember, aki sírva imádkozott a Mária-szo- bor előtt. Egy úr, később áll-amtit- kár, a szent mise után megkérdezte a fiatalembert, honnan származik és máért sírt a templomban. Elmon­dotta, hogy a Kárpátaljáról való és « csehek üldözése elöl menekült. Ennek a hazáját sirató fiatal­embernek üldözött sorsa ösztö­nözte arra a magyar görögkatoli­kusokat, hogy összejöveteleket tartsanak és tegyenek meg min­dent a menekült, kiüldözött gö- rögkatolikusok, a magyar, rú­náin, szlovák testvérek támog'a- g tása érdekében. Most ez a szeretet egyesület azért gyűlt egybe, hogy kifejezze válto­zatlan hűségét Kárpátalja iránt, ahová naponként áldó imádsággal száll a lelkünk, ahol első bölcsőda- hink hangzott. A szlovák és a ru­szin testvérek ma sorsdöntő órákat élnek. A cseh impérium épülete re- cseg-ropog, ütött a szabadulás órá­ja. Ezekben a történelmi percekben megmozdul a magyar görögikatoli- kusság, hogy visszakövetelje az elszakított hazát, a testvéreket, akik ide­vágyakoznak, Szent István orszá­gába. ‘Almos Zoltán szavait sokat félbe­szakította a viharos kiáltás: Mindent vissza! Nem, nem, Keresünk megvételre jó állapotban lévő Vas­könyVszekrényt és egy nagy Íróasztalt. Ajá illatokat „Azonnal1* jeligére a kiadóhiva­tal továbbit — soha!... Vesszen a cseh uralom! i A gyűlésen sorra szólásra emelked- | t-ek a szlovák és ruszin testvérek, a - magyar felvidéki menekültek. Izzó hangulatban tört fel a szí- jj vekből a harag azok iránt, akik í ma, mint Tiso, Révay, Párkányi j és többiek a cseh járom alatt j akarják tartani a szlovák és ru- j szin testvéreket, akiknek lelke pedig telve van a hazatérés vá­gyával és a Magyarország iránt való örök hűséggel. Ezeknek az érzéseknek adott kife­jezést Legeza István dr. ügyvéd. — Ennél a kérdésnél — mondotta — csak egy a válaszunk: Nem, nem, sotha! N!em megyünk bele félmegol­dásokba, mindent visszakövetelünk, ami a miénk volt, az egész Felvidé­ket akarjuk, mert felvidéki testvéreink is egye­sülni akarnak az őshazáival Most a gyűlés nagy lelkesedéssel Orosz István rendőrkapitányt- kí­vánta hallani, aki a kérésnek és tün­tető felhívásnak engedve, mint ung­vári származású magyar, fanatikus hévvel hirdette, hogy elérkezett a leszámolás a húsz évi megicsú,föl ta­tásért, amelyet felvidéki testvéreink az idegeniLelkü csehektől szenvedtek. De ma nincs idő ezeknek a sérel­meknek részletes hangoztatására. Ma a tettek ideje érkezett el. Ma felháborodva tiltakozunk a csehek további uralma ellen, de lehet, hogy holnap már más eszközzel kényszerítjük ki a ma­gyar igazságot, amely a ruszin, a szlovák testvérek igazsága is. E szavaknál a jelenlevők miint egy ember kiáltottak -viharos erővel: Fegyvert, fegyvert!... Vesszen a cseh árulás és gazság. Mindent visz- sz akövetel iánk! Mi odafent a Felvi­déknek, akár szlovákok, ruszinok vagy született- magyarok voltunk, minid ma is magyarok vagyunk. S ruszin és szlovák testvéreink jód tudják, hogy amit Magyarország Ígért, meg is adta, nem úgy, mint a csehek, akik csak hazudtak és foszto­gattak. Nem volna férfiakhoz méltó, ha ezt a gyalázatos uralmat továbbra is tűrnénk. Mi ezer éven át megtartot­tuk, amit Ígértünk, a csehek húsz év alatt csak Ígértek, de nem tettek semmit a nép javára. Hol itt. az arány a két nemzet becsülete kö­zött? Nem , tűrhetjük tovább szlo­vák és ruszin .testvéreink gálád megcsúfolását. Ma még csak tilta­kozunk ellene, de holnap talán már ot-t Leszünk a tettek mezején. Aki igazán szereti a ruszin földet, nem mondhat mást, mint: Életünket és vérünket a Fel­vidék visszacsatolásáért! A lobogó haraggal és minden szívet izzó érzésre tüzestíő lendülettel el­mondott beszéd után újra felhang­zott a tüntetés a csehek ellen, a me­rénylet ellen, amit most készít Prá­ga, semmibe sem véve az önrendel­kezési jogot. Ezután Szemenszky János kótaji gör. kát. lelkész hangoztatta, hogy mint Rákóczi leghűségesebb falujá­nak, Felsővadásznak származó ttja szólal fel. Diákkorában bejárta a Felvidéket, de azt látta, hogy a ruszin nép soha nem ismerte a pánszlávizmus megrészegítő maszlagját, amelyet akkor a Felvidék nyugati részében ter- jesztgettek. A görögkatolikus ruszinok és szlo­vákok mindig Szent István országá­hoz ragaszkodtak és ma is ez az érzése minden felvidéki szívében. A csehek betolakodó idegenek voltak, semmi közösségük nem volt és nem is lehet a ruszin és szlovák néppel. Ezután felolvas egy ruszin röpira- tot, amelyet repülőgépről szórnak szerte a Felvidéken. Ezek a röpira- ton cirillbetüs írás gyűlöletet 'hirdet a cseh elnyomók ellen. Nagy hatást keltő szavaikban csat­lakozik a fellángoló érzésekhez Do­ha nics János áll. tanítóképző igaz-, gató, áki a ruszin föld szülötte. A vér testvérek nevében mondhatja, nem ismernek a ruszinok más hazát, mint Magyarországot és átlátnak az új árulók gálád ter­vein. Nem ezek az igazi kifejezői a ruszi­nok lelkének, hanem maga a nép. Kérdezzék meg a ruszin népet, majd megmondja, hová akar tartoz­ni, megmondja, hogy magyar a lel­ke, magyar a hazája. Ez a nép meg­tanulta húsz év ínségében, kik a csehek. Aki a ruszin föld geológiá­ját, földrajzát ismeri, nem is gon­dolhat más megoldásra, csak arra, hogy ez a Felvidék a Magyar Al­földdel forrjon össze, mert más élet­lehetőség nincs itt a nép számára. A ruszin ncp összehasonlítja az ezer­éves magyar éra és a húsz éves cseh járom eredményeit és hallani sem akar többé a cseh ékről. Minden vércseppje ide vágyako­zik hozzánk és Ruszin-föld ma tőlünk várja a segítséget. Valamennyiünk követelése az ő kö­vetelése és ez: Vissza Magyar­országhoz ! Mindent vissza! — kiáltják újra lelkes hélvvel, majd Papp György dr. szentszéki jegyző keltett nagy hatást azzal, hogy azt üzenjük Prá­gának, tegye meg, ha tudja, hogy a Vág, a Garam Prága és ne a ma­gyar medencék felé folyjon. A Fel­vidék ide gr av it ál és más megoldás nincs, mint vissza kell csatolni az elszakított és így életképtelen részeket Ma­gyarországhoz. Most könnyes meghatottsággal hall­gatta a nagygyűlés Kovács József lelkészt, aki mély emberi dokumen­tumait adja annak a hűségnek, ame­lyet a ruszinok a magyarság iránt éreznek. Elmondja a ruszin földön történt egyik látogatását. A ruszin papok körében lelkes magyar nótá- zás volt és érezte a szeretetét a ma­— Székrekedésben szenvedőknél reggel felkeléskor egy pohár termé­szetes „Ferenc József“ keserűvíz a belek eldugulását gyorsan megszün­teti, a gyomor működését előmoz­dítja, az anyagcserét megélénkíti, a vért felfrissíti, az idegeket meg­nyugtatja s így kellemes közérzetet és fokozott munkakedvet teremt. Kérdezze meg orvosát. IliiaalMMBBMMM— gyarság iránt, amikor így kiáltottak a -veszedelmes rabságban is: Éljen Magyarország! Ide vágyódnak kö­zénk, ide, hozzánk a gör. kát. test­vérek, akikét összefog elválasztha­tatlanul a Pócsi Szűz mély tiszte­lete is. Mi imádkozunk a Szent Anya előtt, hogy hozza vissza gör. kát. ruszin és szlovák testvéreinket. Malmos József áll. kisegítő iskolai igazgató idézett- fel ezután egy ver- duni jelenetet, amikoT a -nehéz har­cok után azt látta, hogy a cseh é-s morva tisztikar a legvéresebb ütkö­zetek idején a parancsnokságon hú­zódik meg. Egy magyarul is tudó cseh agitátor már akkor mutogatta a Magyarországot megcsonkító tér­képet. Az osztrák-magyar -tiszt áru­lója volt a hedseregnek. De szíve­sen idézi annak a szlovák tisztiszol­gának emlékét, aki amikor a háború végén búcsúzott tőle, azt mondotta: magyar maradok, nem leszek cseh soha... Nagy lelkesedéssel fogadták ezután azt a határozati javaslatot, amelyet Álmos Zoltán dr. örökös gerosz ter­jesztett elő a követlke z ők b en: A Nyíregyházi Szent Miklós Aga­pe Társaság magyar, szlovák és ru­szin származású tagjai s mindazok, akik az Agape-Társaság mai érte­kezletén, mint vendégek resztvet­tek, szívük egész melegével üdvöz- lik azoka-t a szlqvák és ruszin test­véreket-, akikét, mit sem törődve az ezeréves történelmi múlttal és sors­közösséggel, -a páriskörnyiéki ibéke- diktátumok minden földrajzi, kul­turális és gazdasági adottság -elle­nére egy a szlovák és ruszin néptől úgy érzésben, mint etnikailag idegen nép imperialista járma alá hajtotta s lelke mélyéből tiltakozik még csak a gondolata ellen is annak, hogy ezek a szlovák- és ruszin­lakta területek továbbra is a cseh iga és járom alatt maradjanak. Ez okból fenntartás nélkül s min­den erejével támogatja Magyaror­szág kormányzóját: -vitéz- nagybá­nyai Horthy Miklós őfőméltóságát s a magyar kormányt abbeli szilárd és* megmásíthatatlan elhatározásá­ban, amellyel ezen igazta Iámul és gazul elszakított területnek a nem­zetek önrendelkezési jogának érvé­nyesítése útján való visszacsatolá­sára törekszik. A határon túli szlovák és ruszin testvéreknek pedig azt üzeni, hogy ne hallgassanak a gaz ámítókra, hanem tartsanak ki hűségben és szeretetben továbbra is az ezer­éves közös haza mellett s várják be Istenbe vétett -bizalom­mal azt az időt, amikor újra egye­sülhetnek a csonka hazába szakadt testvéreikkel. Mert: Velünk az Isten! Kelt a nyár egyházi Szent Miklós Agape-Társaság 1938. évi október hó 22-ikén tartott értekezletén. A határozati javaslatot -eljuttat­ták vitéz Imrédy Béla miniszter­ein ö-khöz. A -lelkes tüntető gyűlést a Szózat: tál zárták be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom