Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1938 (6. évfolyam, 196-245. szám)
1938-10-12 / 229. szám
4. oldal 1 Büttt» 1 _„Nyírvidék ä jZAbolcsi hisLAF «on (Trianon 19.) 1938 október 12. (Folytatás az 1. oldalról.) des sírihantra tévednek, mely két évvel ezelőtt fogadta be Gömbös Gyula koporsóját. Az ő álmai váltak valóra, az ő vetése szökik most szárba, helyes volt az út, amelyet nemzete számára kijelölt. Mikor az egész világ az olasz-né met ellentétet boncolgatta, ő látnokként kimondotta és minden alkalommal megismételte, hogy a tengely fogja Európát j irányítani. i Mikor az afrikai háború idején 1 Olaszország ellen sorakozott fel j Európa, ő bátran kiállt mellette, ezzel megpecsételve a két nemzet barátságát. Majd az egész liberális világ rosszalásától kísérve, első euró- j pai kormányfőként kereste fel a né- S met nép nagy vezérét és ő újította I fel a hagyományos magyar-lengyel i barátságot. A sors kiszámtíhatat.lan rendelte- I zéséből nem érhette meg azt a na- I pót, melyért két hosszú évtizedig I küzdött. Álljunk meg ezekben a lázas j napokban egy pillanatig az ő sír jánál és hajtsuk meg az emlékezés lobogóját. Az ő nyomán haladtak leghívebb munkatársai: előbb Darányi Kálmán, majd vitéz Imrédv Béla, őket követi zárt sorokban teljes egységben a magyar nemzet. Meg vagyok győződve, hogy a tek. törvényhatósági bizottság minden egyes tagjának helyeslésével találkozom akkor, amikor indítványozom, hogy a mai közgyűlésünkről a baráti olasz és német nép vezéreit táviratilag üdvözöljük és fejezzük ki hálás köszönetünket azért a baráti kiállásért és támogatásért, amellyel a magyar igazság érvényesülését elősegítették. A főispán lelkes tapssal és szűnni nem akaró éljennel fogadott beszéde után a közigyűlés tüntető lelkesedéssel tette magáévá az olasz és német nép vezérének távirati üdvözlését. A tapsorkán.ba a terem más-más sarkából vegyül bele a.z ütemes kiáltás: — Mindent vissza! Mindent visz- sza!. .. A kitörő öröm és a bizakodás lelkesedése csak akkor hagy alább, mikor a főispán bejelentette, hogy Dessewífy Aurél gróf kért és kapott napirend előtti felszólalásra engedélyt. MitcUky lengni klzttrstUgi elnök ünneplése — E felemelő pillanatban a barát | lengyelekről is meg kell emlékezni, j Meg kell emlékezni róluk, mert egy évezredes történelmi múlt tette t estvérn em zetünkké. Hálásak vagyunk, — mondotta beszéde során, hogy a lengyelek a nehéz sorsdöntő órákban síkra szállottak érettünk és a lengyel-magyar közös határért küzdenek. A fe.ls.za- , badulás súlyos órái alatt gondoljunk azokra, akik megmutatták, miként kell nemzetet megtartani é9 a testvérnépért küzdeni. A nagy hatást kiváltó beszéde véj gén az alábbi határozati javaslatot I terjesztette elő: Indítványozom, hogy a törvény- hatóság táviratilag üdvözölje Mos- cisky lengyel köztársasági elnököt és juttassa kifejezésre azt az évszázados baráti érzést, amely a két nemzet között fennáll. Fejezze ki óhaját a közös lengyel-magyar határ létesítése iránt, amelyet lelkileg amúgy is összekapcsolt két nemzedék ősrégi vágya. A közgyűlés az indítványt a lengyelek állandó ünneplése közben fogadta el. A vánaesie »épe ffltol mi esnösr áll Umkii Béla és kannáim A lelkesedés hangja csak akkor ül 'el a .teremben, amikor dr. Boér Ágoston emelkedik szólásra. — Európa népei — mondotta — az utolsó hetekben puskaporos hor-. dók között éltek. Bár a világtörténelem nagyobbik 'fejezete békés megoldással befejezést nyert, a magyar nemzet történelmének kereke azonban még forgásban van. Közismert, hogy a csehek rablásaiból eredő adósságairól szóló váltók most 'váltak esedékessé. Az Keresünk megvételre jó állapotban lévő Vaskönyvszekrényt és egy nagy Íróasztalt. Ajánlatokat a kiadóhivatal továbbit — egyik nagy nemzet, a .velünk szoros barátságban élő nagy német nemzet omár fölmutatta váltóját és követeléseinek nagyobb részét vér nélkül már meg is kapta. Másik nemes baI * rátunk, Lengyelország békés úton ugyancsak elintézte problémáját. És most már csak egy nemzet követe- « lése áll fenn: a magyaré. Mi remény- I ködünk, erős a hitünk, hogy a csehek végül is békés megegyezés útján maradéktalanul eleget fognak tenni a mi jogos követeléseinknek. Bár reményeinket, optimizmusunkat joggal gyengíti az elmúlt 20 évnek •keserű tapasztalata, amely idő alatt a csehek állandó tanúbizonyságát adták annak, hogy .velünk szemben a.z emberi jogok és kötelezettségek gyakorlását, az igazság szolgáltatását fegyverrel, szuronnyal kell elintézni és csak azt érezhettük, hogy a magyart ott is, itt is ki akarják pusztítani. Ott puskatussal, börtönnel, vagyonelkobzással, kereseti lehetőségektől való megfosztással, itt nagyszerűen organizált rágalomhad- j arattak A bmm elérkezel! béketörése utolsó állaraásáltsz Sajnos, 20 év kellett ahhoz, hogy Európa népei föl ébredjenek arra, hogy ott tűzfészek van. A magyar nemzet 20 éven át beigazolta az egész világ előtt önfegyelmezettségét, türelmi és békekészségét. Most már azonban a nemzet elérkezett béketűrésének utolsó állomásához és most ott áll minden magyar, mindenre készen és várja, hogy a magyar népnek az utolsó békés tárgyalásra kiküldött megbízottad mit 'végeznek. Bár nem büszkélkedhetünk -világot megrendítő hadifelszereléssel, de az a maroknyi nyolcmillió magyar lelkileg száz százalékig fel van fegyverezve és tömött’ sorokban egy emberként sorakozik a most tárgyalást folytató kiküldöttek háta mögött. Annak bizonyítására, hogy a magyar falu népe tényleg komolyan és elszántan, de kellő fegyelmezettséggeilvár- ja a közeli napok eseményeit, hivatkozom a közelmúltban több községben lezajlott népgyűlésre, amely alkalommal saját magam tapasztalhattam és örömmel láthattam, hogy micsoda lelkesedés és hazafias lendület füti a magyar falu népét. Jól tudjuk, hogy a most folyamatban levő tárgyalásra kiküldött megbízottak izig-vérigi magyar férfiak és ugyanazt akarják, amit a nyolcmillió: 1. az egymillióegyszázezer magyar testvérünk azonnali felszabadítását minden huza-vona, halogatás, megalkuvás nélkül, 2. követelik a nemsokára kilencmillióra megnövekedő magyarsággal együtt azt, hogy szlovák és rutén néptestvéreinket népszavazás útján íkérdezzék meg afelől, hogy hová kívánnak artozni. Nem néhány, .valószínűleg befolyás alatt álló szlovák vezető férfi véleményét akarjuk hallani, hanem követeljük, hogy maga a nép nyilatkozzék, mert nem hihetjük, hogy 20 év alatt ezer 'esztendő emlékét ki lehetne szlovák testvéreink szívéből tépni, mert nem tudjuk elhinni, hogy a népet megillető jogok gyakorlásában! és az igazság szolgáltatásában mi nem tudnánk konkurrálni a csehekkel. A Kiégi sarsa a haza $m$, a nép lóiéig a aessizet jóléte Meggyőződésem, hogy nem alkalmas most belpolitikai kérdésekkel foglalkozni. A nemzet testén ver léket az, aki ilyen súlyos időkben pártpolitikát folytat és ezzel mellék- vágányra tereli a nemzet összener- giáját. De egyet éppen külpolitikád vonatkozásánál fogva — úgy érzem — le kell szögeznünk. Csak az a vezetőség tarthat számot a most még nyolc, de rövidesen 9 millió magyarság bizalmára, amely a népies politika, százszázalékos gyakorlati megvalósítását állítja tevékenységének tengelyévé. Mert a nép sorsa a haza sorsa, a nép jóléte a haza jóléte. Minden kormánynak csak egy lehet irányadója Magyar- országon, az itt élő magyar és egyéb keresztény, hazafias érzelmű nép- testvér jóléte. A nép jogos követelését minden áldozat árán, mindenre való tekintet nélkül azonnal ki kell elégíteni. És ezek a kielégített kívánságok fényes tábortűzként fognak az éjszakában messze világítani és azokat- meg kell, hogy lássák szlovák és ruszinszkód néptestvéreink. Az egész magyar nemzet és meggyőződésem, hogy Szabolcs vármegye közönsége is önfegyelmezettsé- gében további türelemmel várja a következő sorsdöntő napok eseményeit és miközben a sorsát intéző kormányférfiakat acélos kitartásra buzdítja, kéri munkájukra a jó Isten bőséges áldását. Boér Ágoston dr. beszéde végén rámutatott a nagy magyar egységre, amely a mai nehéz időkben minden magyart egy táborba szólít Imródy Béla miniszterelnök és kormánya háta mögé. Ez az egység kifejezésre jutott abban a percekig tartó ünneplésben is, amelyben Imrédy Béla miniszterelnököt részesítették nevének kiejtésekor. A közgyűlés egy szív, egy lélekkel elhatározta, hogy feliratban üdvözli Imrédy Béla miniszter- elnököt és kormányának tagjait, akik most vívják küzdelmüket az igazságért a magyar Münchenben — Komáromban. A közgyűlési terem légköre egyre feszültebb, egyre izgalmasabb. Mindenki érzi azoknak a perceknek a közeledését, amikor a magyar katonák átlépik az újhelyi határt és beteszik lábukat Ipolyságba. Egyre jobban és jobban zúg és harsog a kiáltás: — Mindent vissza, mindent visz- sza!... A mámoros, örömteljes és reménységgel átfűtött percek után áttérnek a tárgysorozatra. Dr. Tóth , László h. főjegyző az alispánd félévi jelentést ismerteti nagy általánosságban, mert azt a bizottság minden egyes tagja nyomtatásban megkapta. Az alispáni jelentésihez elsőnek Korompay Károly dr. szólott hozzá. Az ig*zság seas ter óSHta&séiet magyar, rothéa és szlovák kiziit Korompay dr. lelkesedéstől fűtött felemelő beszéde során kijelentette, hogy elfogadja az alispáni jelentést, de a mai idők történelmi szelleme megköveteli, hogy rámutasson arra a kishitűségre, amely a magyar társadalmat elfogta. Mélységesen fájlalja, hogy útón-útfélen azt kérdezik: mennyit kapunk vissza és nem él minden emberben maradéktalanul a.z a felemelő tudat, hogy: Mindent vissza! ... Az igazság nem ismer és nem tűr különbséget magyar, rutén és szlovák között. A magyar fajiság a Kárpátok-övezte föld minden lakosát egyaránt egynek tartja, közös sorsban élő testvérnek, ö maga is szepességi, akinek ősei 800 év óta összeforrtak a magyarsággal és együtt küzdtek a nemzet ólni- akarásáért. Az ősök minden egyes utóda nevében tiltakozik, hogy bárki magyar és magyar között különbséget tegyen, A szlovákok és rutének 1000 év óta magyarnak vallják magukat, ők adták a Dv or csákókat, Jedlicskákat és a többi becsületes magyarokat, akik a legnehezebb időkben is kitartottak és küzdöttek a magyarságért. R közgyűlés Isten Áldásit kéri a «agyar ügy letéteményeseire, Imrédy mittiszlerelnSkre ét kormányára A törvényhatóság ne csak felirattal forduljon a kormányhoz, — folytatta beszédét Korompay dr. — hanem az Isten áldását is kérje munkájukhoz és juttassa törhetetlenül kifejezésre, hogy kívánjuk minden magyar testvér, az egész Felvidék visszacsatolását. (Perceken át taps.) Nem akarok szemrehányást tenni az elmúlt húsz esztendőre, — mondotta — de ezentúl több önfeláldozást kell hozni a magyar társadalomnak, hogy egyformán szeressék a legszegényebb magyart Í9, hogy méltóvá tegyük magunkat, hogy minden egyes magyar boldog örömmel térjen vissza közénk. Ezután az alispánt arra kérte, hogy a Zsidó-kórház épülőfélben levő épületének megszerzésére kövessen el minden lehetőt, mert a kórházra az eddiginél is nagyobb fel(Foly totósa a 8-ik oldalon.)
