Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 248-296. szám)

1937-12-25 / 292. szám

(Trianon 18.) 1937 december 25. SZ J^YÍRVIDÉK ABOtcsi HIß hirLAP 21. oldal 1 l I I i s Minden üzletben csak az OMTK márkás vaját és kitűnő typdús sajt készítményeit kérje, mert azok életet, efŐt, egÓSZSÓget jelentenek! I Szabolcsi Szerkesztőségünk ajtaján két man­kóra támaszkodva egv beesettarcú, gondbarázdákkal szántott fiatalem­ber állított 'be. — Varga Lajos vagyok — és már ömlik belőle a szó. Az idegenlégió poklából jött haza és hat esztendős szenvedésekkel teli életének szo­morú élményeiről kezd beszélni. Varga Lajos elmondja, hogy 1929 március 13-án hosszas munkanélküli­ség után felutazott Budapestre és ott a józsefvárosi munkaközvetítő­ben jelentkezett állásért. Azzal fo­gadták, hogy a tizenharmadika elle­nére szerencséje van, mert éppen most keresnek néhány bányamun­kást Elzász-Lotharingiába. — 26 éves voltam, hittem az ígé­reteknek — mondja önvádlóan — -é9 útinak indultam. Ott sem adódott munkaalkalom. Hányt-vetett, gond­terhes napok után már-már a végső kétségbeesés szélén állottam, amikor * ügynökök kerestek fel és felszólítot- | tak, hogy jelentkezzek a francia ide- j genlégióba. j Fényes ajánlatot tettek. Hat évi idegenlégió szolgálat után j 25.000 frank végkielégítés. Pár nap múlva már útba is indul- > tam Afrikába, Sidd bel Abesbe, ahol f •négy és fél hónapig képeztek ki. A ! nehéz kiképzés ellenére aránylago- jj san jó dolgunk volt és akkor még $ nem sejtettük a nyomunkban selten- jj kedő, minden emberi képzeleteit fe- jj Ibimüló borzalmakat. A kiképzés j után az egyik marokkói gyaiogez- redhez tettek át, ahonnan a Szaha­rába vittek. 1700 kilométert gyalogoltunk 73 nap alatt perzselő, 56 fokos forróságibam. Na- :l pont a legjobb esetben egv liter vi- j zet kaptunk. Volt olyan nap, amikor j élelemhiány miatt mindössze 16 szem kockacukrot és néhány datolyát ad­tak. 73 nap borzalmas nélkülözése 'és rettenetes kínszenvedése után cson­tig, bőrig lesoványodva érkeznünk el végcélunkhoz. Minden pihenés nél­kül másnap már hozzáláttunk az erődök és védőállásotk építéséhez az arabok, a nomádok, a berberek és az állati kegyetlen Shlök rablóban­dák elleni védekezés céljából. fiuk az idegenlégió poklában Tizenkilenc egyhangú, de folyto­nos robotban eltöltött keserves hó­nap után Timbuktuba vittek egv zászlóalj felváltására. Itt ért utol az elkerülhetetlen sárgaláz. Tábori kór­házba kerültem, ahonnan visszavit­tek Marokkóba. Két esztendőn ke­resztül szikla és homok volt a pár­nám, itt kerültem először ágyba. Az örömünket azonban hamar üröm váltotta fel. Parancs jött, hogy aki csak mozdulni tud, azonnal útbaindí­tandó a Gandhi-féle lázadás letörésére. 1933 június 8-án kötött ki hajónk Hanoy-ban. Kihajózás után óriási ré­mület vett erőt rajtunk, mert egye­nesen véres utcai harcokba kerül­tünk bele. A benszülöttek akasztott sorfala és a levágottfejü légionisták hul­lahegyén keresztül meneteltünk előre. Hátborzongató szörnyű látvány min­denütt. Se szeri, se száma a fel met­szett hasú légionáristáknak, akiknek kővel volt a hasa kitömve. Szuronyt szegezve igyekeztünk leverni az ut­cai harcokat a benszülött komitá- esik vérengzése* közben. Huszonnégy óra alatt valóság­gal megtizedelték sorainkat. Harmadnap engem is golyó ért, kór­házba szállítottak. A kórházakat go- lyószórók és gépfegyver es osztagok védelmezték a támadások elől, mert a vöröske resztet figyelembe se vet­te a martai ócok hordáia. A kórházból a Mely kong-folyó jj partján Laukájba kerültem. Hathe­tes ápolás után alig hogy jártányi erőm volt, újból kiteltek. Minden kezdődött elölről... Veszélyes őserdőkön keresztül, 400 kilométernyi gyaloglás után Dapkó- ba mentünk. Éjszakánként fövény- ! nyel bélelt zsákokba burkolózva aludtunk, hogy védjük magunkat a mérges­kígyók marásai elől. Karavánunkhoz 82 púpos teve, 43 j öszvér, 24 vízhordó szamár tartó- I zott. Egy éjszaka, amikor az állatál- j •lománv őrzésére voltam kirendelve, — mondja, miközben az emlékek ha­tása alatt verejték ül ki a homlokára » — kilenced magammal járőrbe küld­tek ki. Az őserdő rengetegében haj- nalodott ránk. Amikor körülnéz­tünk, riadtan fedeztük fel, hogy alig húsz lépésnyire tőlünk két tigris lapult meg. Percekig farkasszemet néztünk, a feldüh ősöd ött fenevadak már-már ugrásra készültek, amikor az utolsó pillanatban sikerült felmásznunk a fára és segély kiáltásainkra újabb járőrök jöttek és leterítették a ránk acsarkodó nőstény fene vadakat. Dabkóből nyakig mocsaras rizsföl­deken át Szontájba mentünk. Itt már végleg leestem a lábamról. Tes­tibetegségein kívül lelki kínok gyö­törtek. Valami legyőzhetetlen nosz­talgia kín zott. Itt találkoztam össze először néhány magyar fiúval, kik közül kettő szabolcsi volt: Zsupán La­jos vissi földműves és Steiner Rezső, volt nyírbátori kereskedő­segéd. A sors azonban alig hagyta, hogy kibeszéljük magunkat, néhány órai egyiittáléit után búcsút kellett ven­nünk. Azóta többé nem hallottam róluk .. . Lehet, hogy az idegenlégió sok százezer névtelen elesettjei kö­zött vannak már... Vagy ki tudja. Ekkor már a hajdani 82 kilómból csak ötvenhárom volt meg. Végki­mer ül ten visszaszállítottak Algírba, ahová 27 napi hajóút után érkeztem meg. Boldogan számoltam a végnél­külinek látszó heteket, szabadulásom óráját. Amikor kértem a leszerelése­méit, fejemre olvasták, hogy egy alkalommal szökést kísérel­tem meg, amiért utólagosan büntetésként egy esztendőt tovább kellett szolgálnom. A rossz emlékek hatása alatt va­lósággal kiült Varga arcára a fájda­lom. — Egyszer tényleg szökést kísérel­tem meg, de félnapi bolyongás után már megláncolva szállítottak vissza ezredemhez a marokkói rend­őrség. A büntetést nyomban ki­szabták. A kezemet a ló farkához kötöt­ték s úgy kellett húsz kilométert szaladnom a benszülött katona­ság gúnykiáltása között. A büntetés kitöltése után eszmélet­lenül estem össze. — Nem volt más, mint megnyu­godnom a légióparancsnokság kér­lelhetetlen! akaratában. Már-már bele­törődtem, hogy egy újabb évig kell a pokol minden kínját .végigszen­vednem, amikor elvittek egy közeli kisvároskába, Lamarnába, ahol fel­sőruháimat, hak kané sómat elvéve, egy betónfogdába vetettek. Kéthónapi nélkülözés után elérkez­tem kálváriám utolsó stációi álhoz, Weinslock Farkas Fia Gabona, burgonya, hüvelyes és magkereskedés Nyíregyháza, Zrínyi llona-utca 9. Fióküzlet: MÁTÉSZALKA. Telefonszám : NYÍREGYHÁZA, 374. és 349. Táviratcím: WEINSTOCKÉK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom