Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 248-296. szám)
1937-12-25 / 292. szám
Farkas István ref. püspök: iVe féljetek... A szabolcsi Tisza-partról, í Bércéiről indult magasba- ^ ívelő útjára a nagy püspök, * akinek megszépítő igéi most ime vissza hullanak az áldott j szülőföldre... — Szeretek nyitott szemmel járni j a gyülekezetekben ... Látások vesznek ilyenkor körül, iha hozzám simulnak s kitárják szívüket őszinte vallomásra — hitünk cselédei. Nincsen tökéletesebb rezonáló szerkezet ezen a világon, mint a magyar nép ' szíve, — amely örökké hálás tud maradni azokkal szemben, akikről megérzi a Lelkűk, hogy vannak még, akik törődnek velők s szeretik őket igazán. Mondjanak újabb időben bármit e népről — én holtig hűséges szeretettel hirdetem róluk a nagy Zrínyivel: „Egyetlen nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak!“... Mintaihogy fényes bárányfelhők egymáshoz hajolnak odafenn az égen — úgv hajlik a szívük azok felé, akik jönnek hozzájuk, hogy felemeljék és vigasztalják őket... Szaporodik a bajuk; nő a nyomorúságuk; egyre súlyosabb a vállaikra nehezedő teher s ezek — dacára: a hit dolgaiban — úgy látom én: ébredezőben van a mi népünk. . . Hitvallásként tudja, hogy sokszori tékozlásunkért nehezedik reánk az Isten karja... Tudja, hogy csak: a szenvedő, a keresztet hordozó ember és közösség — tud igazán — repülni a hit szárnyain. Mint mikor: vércsék és héjják vijjogják körül, szívják a vérét, tépázzák szárnyait a csapdába esett királyi sasnak, — úgy keringenek körülöttük: — „népboldogító“ — jelszavasok, honmentök — mákonyos beszédű izgatói... De a magyar fajta, Isteniben bízó nép .tudja immár jól: hogy idejére kinő a magyarság szárnya s eljő a vége rabságunknak ... É Tudja azt is, hogy: a Duna—Tisza táján hazát nyert, történelmi .magyar népnek — Istentől kapott küldetése van. Az 'evangéliumokból olvasgatja Isten üzenetét: Ne féljetek!... „Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott el titeket“. A nép már ébred! Tudja immár, bogy a magyar élet: „országútján bujdosó“ — Krisztust kell behívnunk házainkba s elszállásolni állandó lakóként a szíveinkbe, mert Krisztus nélkül nincs i magyar feltámadás. Nem tagadom el azonban ama meglátásaimat sem, hogy a századok óta tartó — népboLdogítö ígérgetések, sokszori szép szavakban nyilvánuló, ki nem elégültsége miatt — sok edfojtott tűz ég a magyar néplélok mélyein... Hibás az, aki ezeket a veszélyt jelenthető, veszedelmes tüneteket nagyítva: izgatás anyagául használja fel! ... De még hibásabbak azok, akik — bár a nemzetépítés terén szavuknak súlya van és mégsem tárják fel a való helyzetet. Igenis, tudnia kell azt minden magyarnak, hogy a haladó idők kerekét megállítani nem lehet és az emberséges szociális reformok megvalósítása nélkül nem lehet itt boldog a nép. A falu bajainak kutatói azonban — ne a magyar falu leikétől legyenek idegenek, hanem olyanok, akik a néppel sorsközösséget vállalva, bölcsőjük r bugásától mindvégig alapos ismerői a fcMeLtörő jajoknak. 'Nem szégyen a szegénykedésünk! Az a szégyen, ha közönyösen megyünk el azok mellett, akiknek az élet fáj s nincsen bátorságunk arra, hogy segítsünk ott, ahol kell és lehet. Fájó szívvel látom, hogy az ősi föld — nagyon csúszik a hajdanán földjébe szerelmes magyar gazda lábai alól... Nem beszélek most arról, hogy a nemesi kúriák urainak is nagvon szomorú az orcája. Mindenkinek kijut itt ma a kereszthordozásból. Látom én azt is, hogy' a falu népének v e rít ékh u lila tás a nyomában — az emelkedő búzaár ellenére sem látszik az életnívó emelkedése. Amit keres: hívja, hívogatja az adó s a kamat ... De megláttam azt is, hogy e bajok eredője sokszor az. igények fokozott növekedése; az únhatnám- ság s a divat hóbortjának meggondolatlan .majmolása ... Azt meg fájó szívvel nézem mindenütt, hogy mint fényesszár.nyú lepke, rohanva siet a halálra, ha alkonyi órák jöttével — gyúlnak a gyertyák — úgy csalja a falu népét: „El —a földtől, a rögtől“ — a városi csalfa fény. Vissza kell vezetni a föld fiait az ősi röghöz, de úgy ám, hogy azon az áldott földön — munkája után, háza népév el együtt emberhez illően meg is tudjon élni ,a magyar! Az ősi hit, az ősi föld szerelmesévé kell tennünk a népet és hiszem rendületlenül, hogy a Krisztussal együtt végzett apostolkodás, személyes pásztor olás: a segíteni kész sze- retetmunkákon keresztül mindenek lehetséges azoknak a vezetőknek, akikre maga bízta rá az Isten ennek az elárvult népnek sorsa intézését. S minket a színtiszta magyarság szállásain élő keresztyén magyarokat, kiket a történelmi magyarság élő lelkiismeretéül küldött e szent földre maga az Isten — különösképpen kötelez az ősi hit és az ősi föld örök szerelme ... Énekek éneke Két ember van ma: hivő és hitetlen. Hivő abban, hogy a .világot az eszmék ereje formálja és az Üj Kot eszmecsirája a betlehemi jászolban pattant .életre. Hivő abban, hogy a világformáló szeretet és 'békevágy, a jóakarat diadalába vetett reménység élő valóság, hogy az eszme, amely akkor leszállt a pásztorok, szegények szívébe és királyok leikébe, amely eszme annyi vértanúi halállal gazdagította a történelmet és amely eszmét sem kínszenvedés, sem halálfélelem, sem arany, sem szurony el nem némít/hatofct, még forrongásban van, .még óriás művész kezeként gyúrja, mintázza az emberi arcot, még tüzes inspiráció behatolásával és Sízuggerálásával épít lelkeket, szellemeket. A másik tábor a hitetleneké, a cinikusaké, fejcsóválva áll és tagad Sátán kaján mosolyával minden eszmei diadalt. A történelem azonban félrelöki száguldásának út- jából a Sátánokat. Akik a tökéletesedés, az örök és diadalmas szeretet világnézete ellen felsorakoztak, névtelenül vesztek a porba vegetatív életük után, de halhatatlan azok neve, akik alkottak a karácsonyi ihileSzép karácsony! Ezen a hideg, bűnös földön fehér, sugárzó égi testtel megjelensz minden évben egyszer s minden rozsdát arannyá festel ezen a hideg, bűnös földön, Megtapsoltatsz apró kacsokat égből hozott fenyőfa mellett — havas szél útján rózsa nyílik ha kezed szobákba becsenget s megtapsoltatsz apró kacsokat. Csodálatos szép muzsikává olvasztod át fagyát a télnek — húrt feszítesz a szívek közé s áthangolsz minden szót, beszédet csodálatos szép muzsikává. A béke drága szég Tejútján tanítasz járni lázadókat, fölemelsz égi szeretethez gőgben és bűnben elbukókat a béke drága szép Tejútján. Fényed, illatod oly oly varázsos, mint Jákob létráján az álom — a szeretetnek égi lángját lobogtatod szét a világon, fényed, illatod oly varázsos. Ó, bár ne mennél soha innen, csak simogatnád ezt a földet! Nem volna senki soha árva, csak hírből ismernénk a könnyet, ha nem mennél el soha innen! TARNAVÖLGYI ANDRÁS ——• •••—• tMMtM t fftM Nyírvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság Nyíregyháza Adria Biztosító Társulat nyíregyházi főügynöksége || WTtfiHSMMMIS IM—• HHWHtM—1
