Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 248-296. szám)
1937-12-13 / 281. szám
8. okká 0„ TÍYÍRVIDÉK jZABOLcs I HLE hirläP (Trianon 18.) 1937 december 12. Télikabátjaink, ruháink, kosztümjeink, kalapjaink elsőrendű kiállítás és tökéletes szabás folytán a legkényesebb ízlést is kieiégitik. MAIBAUM MARISKA DIVATÜZLETE, (Rákóczi utca 4.’szám.] Ahogyan a tolvaj látja a dolgokat A filozófus, alkalmi, besurranó és az „ártatlanu tolvaj beszél a mesterségről .Áltáliáiban művészeket, írókat, politikusokat, újabban .a futballistákat szokták meginterjúvolni. Hiba ez, kérem szépen, nagy hiba, vannak szerény, csendes emberek, akik minden feltűnést kerülve munkálkodnak, soha nem tolják személyüket előtérbe, szeretnek szürkén, névtelenül, zajtalanul dolgozni. Ezeket szegényeket, senki sem interjúvolja meg készülő munkájukról, ha bekerülnek az újságba, tkkor is csak úgy emlékeznek meg róluk, mint „ismeretlen tettesekről“. rkmikor pedig kiírják a nevüket, mindig bizonyos rosszhangzású szavak kerülnek melléjük, börtön, fogház, fegyiház, do- logház és egyéb kellemetlen dolgok. .Na, gondoltam, ezt nem lehet tovább tűrni, helyet kell adni szegény, elnyomott tova jaknak! Meginterjúvoltam négy tolvajt. Az elsőnek egyideig csak a hátát láthattam, szürke, divatos daróoban volt. Egy bíróval beszélgetett és nagyon érdekes dolgokat mondott, mert minden szavát jegyezték. — Amikor a bírók visszavonultak elmélkedni a Tolvaj szavain, sikerült mieginterjuvolni. Már rögtön, az első kérdésnél megállapítottam, hogy rendkívül szerény, jóra való ember. Amikor, mint jólnevelt riporter, a munkásságáról kérdeztem, szerényen lesütötte a szemét, óh, kérem, nem csináltam én semmit, tessék elhinni, semmit a világon. Ezek után kár lett volna készülő műveiről, terveiről kérdezősiködhd, szerény ember, hiába. Udvariasan helyet mutat maga mellett, de nem ülök le, az a szuronyos úr, ott a hátunk mögött zavarólag hat. Nógatom; beszéljen nyugodtan, nem vagyok bíró, de olyan ártatlan képpel néz rám, hogy félék, mindjárt bégetni kezd. Nagyneihezeo aztán elkezdődik az interjú. — Én, kérem, nem tudom, hogy ma Biztosító R. T. Foglalkozik a biztosítás minden ágazatával. Vezérügynökség a Magyar ÁltalánosTakarékpénztárnál Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 7. Telefon 112. kerültem ide, mert meg kell, hogy I mondjam... I '.Bejiön a híróság és kihirdeti az í ítéletet: hat hónapig nem folytathat- ! j'Uik az interjúi. \ rÍllS! • A második számú tolvajt a folyo- \ són találom meg, idézés van a kézé- j ben, a bíróság ajtajára kifüggesztett 1 nevek között silabizál, elégedetten ) vigyorog, amikor megtalálja a ma- S gáét. — Lopás? — kérdem. —* Persze — feleli. •—> Milyen? —• Zseb. — Hol? —( Villa 1110*0000. Ez egyenes, gerinces ember lés 5 őszinte. — Hányszor volt büntetve? — Nem vagyok fej számoló. (Kedélyes int, amikor be szólítják, j pár perc múlva már jön is kifelé, | két hónap, két hónap, mondogatja ' az ismerősöknek és vigyorog. A harmadik el van keseredve: —• Én kérem, alkalmi tolvaj .vagyok. Rendes ember vagyok, tisztességese« élek, de kérem, oly'an ke- : vés a kereset, hát néha 'besurranok, j Muszáj valami mellékkeresetnek lenni, hét gyermekem van. Tessék kérem nekem megmondani, megbünteti az Isten az éhes verebeket, ha ellopnak egy szemet a gabona- raktárból? Nekem hét verebem van kérem, ha nem surrannék, élhen- vesznén ek. Leül a törvényszék folyosóján a padra, azzal szórakozik, hogy a cipője orrán szétnyílott talpát tátog- tatja. —- Én, kérem, suszter vagyok, de nem olyan közönséges. Cipőt, igaz, nem igen csinálok, de kérem, én olvastam Freudot. És olvastam sok mindent. Tudóim, amit tudok. És ha kérem az bűn. hogy én besurranok egy kis kabátkáért, vagy sapkáért, kenyérkéért, akkor itt vagyok, tessék engem megbüntetni. Tudom, amit tudok. Felemeli a hangját: — Kérem, ‘én mondom — a suszter —, hogy nagyon relatív dolog a bűn. (Einsteint is olvastam.) . Az ilyen magiaimifajta emberekre kellene .rábízni a tör vény oslinál ást f Igenis. Reformálni kell a törvényeket ! Elhallgat, tátogtatja egy kicsit a cipőjét, aztán kijelenti, hogy majd most- néhány hónapig zavartalanul kidolgozhatja a reformokat. Tudja, amit tud. A negyedik tolvaj ráncosképű, igazi sunyi tolvajipofa. — Hány éves? — kérdem. —. Harminc. Eredetileg negyven, de azt a tíz évet nem számítom... —• Miket lopott össze magának ? — Azt a tíz esztendőt. Nem foglalkozás ez kérem. Ügy érdemes lopni, mint az a csomó tolvaj, aki kényelmes székben üldögél szivarozik, a kezét sem mozgatja ‘és mégis sarokiházat lopkod össze magának. Az igen. Szomorúan néz a messzeségbe és fájdalmas sóhajjal zseibreteszi a kesztyűmet. Visszakérem tőle, ráhunyorít ok, mire megütközve néz rám, mit gondolok, azért, mert ö lopásért ült tíz évet, nevetséges, azért még nem kell mindjárt rosszra gondolni, tolvajnak nézem? — Adomány. Az Országos Tüdőbeteg .Szanatórium Egyesület szegény betegei részére N. N. 10 pengőt, G. J. úrnő 5 pengőt adományozott. — Az Országos Tüdőbeteg Szanatórium Egyesület szegény betegei karácsonyára özv. Vityi Józsefeié úrnő 5 pengőt adományozott. Fogadják adományaikért, egyesületünk hálás köszönetét. — Kovácb Elekné, elnök.
