Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 197-247. szám)
1937-10-30 / 246. szám
Ára 10 fillér Nyiregyháza, 1937. október 30. n T / Szombat (Trianon 18.) V. évfolyam 246 (1378.) szám. Miklósy István Tegnap éjszaka megkondultak a gör. kát. templom összes harangjai. A vész hangján sikongott az érc- aiyel.v, halottat hirdetett, történelmi nevű embernek kidőlését a forrongó világ megroppanó erdejéből, a magyar nemzeti érzéstől mélyen áthatott gör. kát. egyház nagyjai közül. Nyolcvanéves múlt Miklósy István, ■a legutolsó napokig, sőt percekig munkás, friss szellemű intézője az egyházmegyének. Most ott fekszik némáin, vonásai nyugodtak, mint annak, aki küldetését rendületlen lélekkel szolgálta. Istennek tetsző, igazi magyar papi élet zárult le ezzel a halálos éjszakával. Miklósy István egyházának élt lelke egész hevével. Hitvalló életének fénye magasból világított, mint a havasok orma. Nem avatkozott a földi dolgok hiú küzdelmébe, maradt fent az ormon, ahol örök bugással szól a harang, az emberiséget figyelmeztető zsongás, amely az örök értékekre utal. Lelki ember volt Miklósy István, nem látták sehol a köznapok porondján, csak eszméjének élt, a magyarság naigv fogalmának, a Szent Istvánig on dől atnak. Amikor 1914-ben elcsattant a merénylő bombája, Miklósy István, akit Isten kegyelme megmentett a haláltól, egyszerre szimbólummá lett, történelmi névvé. Az Ő személyisége jelképezte azt a nagy magyar gondolatot, amely átmenetinek látja a csonkaországot, a csonkított egyházmegyéket. Hű fia volt Isten Atyjának, nem zúgolódott, de csendes beszélgetésekben kifakadt az ellen a felszínes, üres, külső mázzal csillogó élet ellen, mely annyira elszakadt a magasságok eszmevilágától. Mindenben a jog és törvény örök erejét hirdette, palotájában változatlan ott élt a Ferenc József-kori szellem, az a világ, mely ihlető erővel látta meg a magyar görögkatolikus egyház hivatottságát és amely a hajdúdorogi püspökséget megkonstruálta. Éveken át csak akkor látta a város, amikor a természet világát, a józan okosság és örök törvények szépségét, a sóstói erdőt kereste fel. Hatalmas alakja tiszteletet parancso- lóan tűnt fel a városban és mindig átvonult nyomában a lelkeken az az 'érzés, hogy a magyar sors tragédiájának lengő gyászfátyola vibrál a levegőben, ahol a területeitől, birtok- állományától megfosztott egyházfejedelem megjelent. Nemrégen nyolcvanéves kora ellenére részt vett a papszentelés ősi szertartásánál. Megragyogott rajta az ar.amycirádás papi ruha, arcára szelíden simogatva vetült a gyertyák lobogása. Ez az avató, szentelő ünnep volt hattyúdala, méltó 'éneke, utódokat avatott a nagy hivatásra, a magyar nemzeti papi méltóságra, átérezhette, hogy vannak, akik nyomába lépnek és igazságának fénye j ott lobog elhamvadhatatlan tűzzel S sírja felett. Mély részvéttel és hó- ■ doló magyar szívvel állunk koporsódnál, nagy papi fejedelem, Miklósy István. Zengő ének sirat, a szabolcsi, felvidéki, kárpáti, erdélyi magyarok fels or akoznak, fenyvesek zúgása* ősi erők feszülése, nagy magyar álmok tüze gyullad fel, százezrek zso«lozsmáznak itt, a bikszádi erdők suttognak, a tapolcai liget lombjai sírnak, egész országunk gyászol, mert koporsódban ott terül a halott álmok fájának aranyló avarja. De életed és halálod, a koporsód körött felvonuló ifjúság érces szózata hirdeti a feltámadást, amely a mártíréletekből mindig rügyet pattant és életet támaszt. R püspök életrajza Miklósy István 1857 augusztus I 22-én született a Zemplénvármegyei Rákócon. Középiskolai tanulmányait a legkiválóbb eredménnyel végezte Ungvárott. Később a munkácsi egyházmegye papnövendéke Lett s előbb az ungvári teológián, később pedig a budapesti Pázmány Péter egyetem hittudományi karán végezte főiskolai tanulmányait. Tanulmányainak elvégzése után, még mielőtt pappá szentelték volna, püspöki fogalmazó, majd az ungvári tanítóképző intézet tanára s a papi árvák nevelő intézetének igazgatója lett. 1884 április 17-én szentelte áldozó pappá Pászté- lyi János munkácsi püspök. 1888-ban püspöki titkár lett. 1894-ben sátoraljaújhelyi paróehus s a hegyaljai kerület esperese, 1905-ben pedig zempléni főesperes lett. Amikor 1912-ben a pápa őszentsége egy évszázados küzdelem eredményéképpen „Christifideles graeci“ kezdető bullájával megalapította a hajdúdorogi egyházmegyét, az ő személye látszott a legalkalmasabbnak a Székelyföldön élő magyar ajkú görögkatolikusok számára az új egyházmegye kormányzására. 1913 április 21-én neveztetett ki az- új egyházmegye első püspökévé. Dranobeczky Gyula körösi püspök október 5-én Hajdúdorogon szentelte püspökké. Hz isteni gondviselés megóvja.. Alig kezdhette meg az új egyházmegye közigazgatásának megszervezését, máris tragikus események középpontjába került. 1914 február 23-án a debreceni bombarobbanás remeg tette meg az érte és a görögkatolikus magyarság sorsáért aggódok szívét. Egy román nacionalista Csernovitzban adta postára ezt a pokolgépet, mert a gyűlölködő román sovinizmus nem tudta elviselni a gondolatot, hogy az ő irányítása alatt álló új egyházmegye gátat vessen a román liturgikus nyelvvel történt románosításnak. A szörnyű merénylet három halálos áldozatot követelt, de az .isteni gondviselés megóvta a főpásztor személyét, akire még súlyos feladatok vártak. Azután a világháború borzalmai sorvasztották csirájába az egyház- ; megyei intézmények fejlesztésére irányuló törekvéseit. Az összeomlás után a románok Debrecenbe hurcolták s -erőszakkal akarták tőle kicsikarni, hogy az egykor román nyelvű egyházmegyékhez tartozott .paró- c,hiúiról mondjon le. Persze eredménytelenül. Az országcsonkítás következtében egyházmegyéje területének majdnem felét szakították el. A püspöki javadalmi birtok áldozatául esett a román föl dbirt ok reformnak s hosszú éveken át valóságos nélkülözésekkel kellett küzdenie. Mérhetetlen sok megpróbáltatás nehezedett vállaira, de az óriás tölgyek szilárdságával állta a viharokat. Augusztus 22-én az ünnep élt eléstől teljesen visszavonulva ülte meg 80. születésnapját. Életének legutolsó napjaiban is példás kötelességtudással látta el munkáját. Munkabírása páratlan volt. Halála pótolhatatlan vesztesége egyházmegyéjének, a magyar görögik at ölik usságnak és az egész magyar közéletnek. B püspök halála Miklósy István püspök váratlan halála mélységes gyászba döntötte nemcsak egyházát, hanem városát is, amelynek lelkesedni tudó hűséges polgára volt, gyászibad önt ötté ennek a városnak minden rendű és rangú polgárát felekezeti különbség nélkül, akik tisztelték benne a magasrangú főpapot, a patriarcha-korú szentatyát. Halálának híre már a hajnali órákban elterjedt az egész városban. A katolikus templomok harangjának ércszava betöltötte a korán ébredő várost és az emberek egymásnak adták át szájról szájra a gyászhírt. A hajnali ólomköd ma kettőzötten ülte meg a Lelkeket, mert mindenki tudta és érezte, hogy a nagy püspök halálos ágyán fekszik. A hívők hatalmas serege, egyszerű fejkendős asszonyok, munkába siető férfiak köny- nyes szemmel állottak meg a pároddá Bethlen-utcai kapuja előtt, ahol akkor már a templom faláról le omló gyászlobogó jelezte Miklósy püspök váratlanul bekövetkezett halálát. Este még senki sem sejtette a bekövetkezendő esémönveket Miklósy István püspök tegnap még szokott módon végezte napi munkáját, az egyházkormányzati ügyeket-, küldöttségeket fogadott és szőkébb környezetének tagjaival hosszasabb am elbeszélgetett. Munkája végeztével a déli órákban a püspöki rezidencia udvarán sétát tett, hogy az aranyló napfényben gyönyörködjön. Jókedvűnek látszott és
