Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-28 / 70. szám

dja meg hajának a kellő gondozást, hogy mindig szép legyen! ELIDA SHAMPOO -rrés ­rruxq&zirftsfíedaluM. RT. Gyóai Géza a Kiltik Virssiban A mesés szépségű, gyönyörűségek •gyöngyeivel teljes magyar Pozsony volt a Költők Városa. Költő volt ott az is, akii sohase írt verseket, azzá varázsolta a Mária Terézia vá­ra körül pompázó változatos, dia­dialimas képbiállítása a természet­nek. A vár alatt hosszan elhúzódó Duna, a Dunán hattyúfehér hajók, a Dunalig.et, a Dunahíd, az öt-ihat ­száz éves házak innen, az ugyan­olyan idős tölgyek a túlsó parton, a mindenfelől csaloglató kirándulóhe­lyeik, a Hegyi Díszkert, a Kálvária, a BimbóSházak, a Vörösihíd, a Vöd­ric-patak völgye, a Zergehegy, a Vaskutacsika, mind egytől egyig ha­tártalan gyönyörűségeket nyújtott annak, akinek szeme és lelke volt. Akinek szeme és lelke volt és írni is tudott, az már verset is írt Po­esonyról. A magyar Pozsonyt di­csőítő versekből külön kötetet lehet­ne összegyűjteni. Petőfi, Reviczky Gyula után Gyónd Géza következ­ne a kötetben, aki versben búcsú­eotfc Pozsonytól. „Az Élet Szere­tője" című háborúelőtti gyűjtemény­ből idézem a búcsúvers utolsó két ezaJkaszát: Egy-két tavaszi estnek Omló-bordó bársonya. Mely itt hullt homlokomra Reviczky ligetében. Jó eml ék t akaró még Hideg estén a szívre S tán egy-két könnyed is érzem. Köszönöm, .városom, Vén Duna szeretője. Te búsásan fizettél Pár búcsús alkonyaton! S most — messzi városokba! Ó, melyik ád még ennyit? ... Seba j! mehetünik vonatom. A Költők Városában még a He­gyi Díszkert fái is versekkel voltak tele. A Városszépítő Egyesület nagy magyar költőiknek a természetet di­csőítő verssorait táblákra mázoltatta e a táblákat a fák törzsére erősí­tette. Akkoriban egy újságcikkben azt javasoltam a Szépítő Egyesület­nek, hogy örökítse meg így Revicz­ky Gyula „A pozsonyi ligetben" c. tersét egész terjedelmében, s a táíb­át helyezze el azon a félévszázados ölgyfán, mely alatt Reviczky Gyula ildögélt s ahol olyan szép verset írt i kékruhás leányról. A Szépítő Egyesület készséggel eljesítette kívánságomat, a hosszú l ábba felkerült az öreg tölgyre, mely i, propellerállamással szemben ter­jeszkedik olyan terjedelemben, l.ogy a köréje helyezett körpadon 10 kövér házaspár is helyet fogiM­I at. Azóta hívják ezt a fát Reviczky Ujának, ezért nevezi Gyóni Géza a s óriási parkot Reviczky ligetének. ]A csehek ezt a táblát is eltávolítot­ták s bizonyára a Hegyi Díszkert fáin sem hirdetik a táblák a magyar nyelv szépségeit. Érthető, hogy Gyóni Géza, aki költőd lélekkel született, ebben a ke­retben szinte megittasodva kereste a szavaikat, hogy elragadtatását mél­tótan kifejezze, ami már kora ifjúsá­gában is sikerült. A Híradóban 1903 június 11-én jelent meg első verse „Nyár volt" címen, július 11-én pedig az első tárcája „Perdita címmel. Akkor már elvégezte a teológia második évfo­lyamát. A következő évben lépett be a Híradó szerkesztőségéibe. Eb­ben a lapban 1905-ig hármaméinál több verset és közel ötven prózai dolgozatot írt. Tanárai, Raffay Sán­dor, dr. Kovács Sándor (ma püspö- i kök), dr. Masznyik Endre és Stromp László nagy figyelemmel kísérték a teológiáról való kimaradása után is G vóni Gé z a_fe>j liődését. Gyóni Géza pozsonyi szárnybon­tásának nemcsak a káprázatos vi­dék nyújtott keretet, de a Költők Városában verselő idősebb költőcsa­pat is, melynek tagjai csak azért nem vívlhattaik ki országos nevet, mert Pozsony a maga külön irodal­mi életét élte Budapest hátatmutató gőgjével és önzésével szemben. Pe­dig országos viszonylatban is meg­állották volna helyüket dr. Janiko­vitih Marcell, Albert József, Ham­Molnár Imre dr., tehát zened kér­dések terén a legkiválóbb szaklér­Eiak közül való, a Magyiar Muzsika c. testes kötet szerkesztőije. Ebben a kötetben számos zeneszerzőt talá­lunk, számos értékes cikk sorakozik egymás mellé és alfaibétikus sorrend­ben elénk tárják a városokat is, ki­mutatván, melyik mennyit ér zened szempontból. Nyíregyháza éppenséggel nem dicsekedhet azzal, hogy nagyon fej­lett zenei élete volna, de mégsem érdemid meg azt a súlyos kritikát, amellyel a Magyar Muzsika köteté­ben illetik. Itt ugyanis a következő­ket olvashatjuk városunk zenei éle­téről: „Nyíregyháza nem áll zene tekin­tetében azon a színvonalon, amely megilletné. Seim zenekara nincs, sean zeneiskolája. Nagyszabású iskoláiban hozzá­értő vagy legalább ügyszerető vezetés hí ján zenetanítás nincs. Az irodalmi, ú. n. Bessenyei Kör az egyetlen tényező, amelynek köze van a zenéhez, van zenei szakosz­tálya, elnöke dr. Kovách Dénes kir. közjegyző, ennelk hagyománya, hogy budapesti művészeikkel évente egy hangversenyt rendez. Bartók, Doh­nányi, Szigeti József stb. művésze­télhez így jut Szabolcs megye értel­misége. Van azonban — néhány jelenték­icanngnnBMwaiHBaaai vas József, Farkas József, Szereday Grubei Károly versei, Géibav Mik­lós vezércikked, Jankó Zoltán elbe­szélései, Kumlik Eimil irodalmi bú­várkodásai, Vajda Ernő tárcái é9 regényei, dr. Vutkovich Ödön út­leírásai, de ki tudná felsorolni az akkor, Gyónd Géza idejében annyi­ra népszerű költőket és írókat, akik a Híradó, a Toldi Kör és a Sose Halunk Meg íród asztaltársaság kö­rül csoportosultak! Ez utóbbinak Gyóni Géza volt a legfiatalabb tag­ja s ezért az elnök őt Benijámiinnak szólította, ahogy a legmagasabb tag­naik, Kumlik Emilnek a Longinusz, s önmagának az Ezopusz elnevezést adományozta, ő ugyanis állatmesé­ket írogatott versben. Benjámin azóta ugvancsak meg­nőtt! Deési Sándor telen mellett — két kitűnő fénfidal­egylete, az éppen 50 éves Városi Dalárda, karnagya Jakab József, a r. kat. templom kántora, az 1924-ben alaikult Tisztviselő Dalkör, karnagya Krecsák László, az evang. templo/m kántora, mind a két dalos egyesület (az újabb: a nehéz műdal csoport­ban) első díjat és aranyérmet nyert. A felekezetek egyházi énekkarai azonban jelentéktelenek. Hanem a ref. tanítónőképzőnek 3 éve zene­művészeti főiskolát végzett tanára van: Vikár Sándor, aki növendékei­vel már Budapesten is fényes sikert aratott, méghozzá Kodály-féle mo­dern-stílű műveivel." Íme, ilyen elfogult, a tények isme­rete nélkül írt, felületes kritikával illetik városunk zenei életét. Sokban igaza van az ismertetésnek. Valóban, Nyiiregyháza városa sokklal élénkebb és magasabb színvonalú zenei életet érdemelne. Közönsége megvan hoz­zá és közönségének igényei ds .van­nalk zened téren is. De itt a zenei élet alapos fellendítésének egy módja van. És pedig a városi zeneiskola sürgős meg­alkotása. Ez sürgős kulturális feladat és ha jól oldják meg, nem is kerül pénzébe a városnak. De az kellene, hogy foly­tonosan sürgesse valaki. A Magyar Muzsika elfogult cikkírójának hal­vány sejtelme sincs arról, hogy mi­lyen fokozott iskolai zenei kultúra van Nyáregyházán. Nem tud a cikk­író a Kossutih-gdimnázium hírneves zenekaráról, a Szent GergelyHkórus­ról és zenekarról, az iparoszenekar­ról, az ipaTosdalárdáról, a kir. álla­mi tanítóképzőben folyó magas szín- • vonalú zenei életről, a ref. egyfház új kórusáról, a leventék, cserkészek zenekaráról, a katonaii alakulatról. Iglaz, hogy a Bessenyei Kör zene­művészeti szakosztályának működé­se újabban teljesen passzív és szü­netelőben is van. De ennek nem a kör, hanem a mostoha gazdasági kö­rülmények az okai. Az Ungárihang­verseny nagy sikere azt mutatja, hogy van közönség és rendeződ bá­torság, hozzáértés mellett lehetsé­gesek a nagydbbszabású hangverse­nyek is. A Bessenyei Kör azonban érthetően nem vállaíhat anyagi fe­lelősséget egy-egy hangversenyért) és így szünetel e téren a hangiverseny­rendezés. Mindent összefoglalvia: vá­rosi zeneiskola kell, különben soha nem lesz nagyobbszabású filharmo­nikus élet. Halálra forríita magát •gy kis gyermek Kulina Anna 3 éves mezőladányi kisleány játszadozás köziben magára rántott a tűzhelyről egy forró vízzel telt fazekat. A gyermek olyan sú­lyos égési sebeket szenvedett, hogy be kellett szállítani a nyíregyházi Erzsébet-kórházfola, ahol néhány na­pi kínszenvedés után sérüléseibe belehalt. Az ügyészség elrendelte a felelősség kérdésének tisztázását. — Üj zenésmise a r. kat. temp­lomban. Húsvét vasárnapi tízórai is­tentiszteleten új zened élményben lesz része a katolikus híveiknek. A kiváló zeneszerzőnek, Demény De­zső, a budapesti Szent István bazi­lika főkamiagyénalk legnagyobibsza­bású művét, Árpádház! Szent Erzsé­betről nevezett E-dur zenésmiséjét adja elő a Szent Gergely ének- és zeneegyesület a húsvét-vasárnaipi szentmisén. A zenésmisét Töriök Dezső apát-kanonok, főesperesiplé­bános itartjla teljes papi segédlettel. A Szent István bazilika műsorán napirenden tartott E-dur mise, mely­nek fölépítése a modern egyházi zene remeke a magyar invenció gaz­dagságát hirdeti. Magánrészeiket Simkovdts Endréné, Aszalós Sán­dorné, Grigassy Aranka és Zádor Magda énekelik. Orgonán játszik Hajnal István. Szokatlan volt a láthatáron: — Férfiruha szabott áron. Szabott áron, olcsó áron; Árulunk mi télen, nyáron. Miskolc, Győr, Nyíregyháza és Debrecen, Szabóságunkat dicséri rendesen. Nálunk megrendelt öltönyét szabja Kendi János, Nem is talál abban hibát a négy magyar város. Székely, Győri é9 Morvái ruhája: Magyar ipar büszkesége, csodája. TILTAKOZUNI Loswjtö kritika NfiraiYMza zenei élatérii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom