Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 276-299. szám)

1936-12-25 / 296. szám

(Trianon 17.) 1936 december 25. NtÜOTIBÉK i%BOLCSI áJ SA B QJ^l^J^JnlSí^ t 19. oldal estély vendégeit. Éjinek az estélynek a legnagyobb attrakciója lett volna az a szeánsz, amelyen a legkiválóbb fővárosi or? vostudósok ellőtt, miirut médium mu* tatkozott volna be Salamon Ella. Neukom Ferenc a ház dédelgetett vendége lett és a végzetes nap előtt érkezett meg Neukom vadonatúj frakkja is. Előző délután hirtelen fájdalmak fogták el újból Salamoni Ellát, de ez csak inkább migrén volt, mint ro* ham. Este a nagy ebédlőben újból összejött a család és legbizalmasabb* jai, köztük Sziiklai dr. és én. A párolgó tea gőzében Salamon Ella arca ismét kipirult ós olyan szép volt, mint talán még soha. — Boldog akarok lenni, menyasszonynak aka­rom érezni magamat Salamon Ella tíz óra felé, amikor egy tarok partira készült a társaság, hirtelen felugrott helyéről 09 lágy, kérő hangon szólt oda édesapjának: — Bolldog, nagyon boldog akarok lenini, menyasszonynak akarom érez* ni magam. Mindenki tudta, hogy ez mit je* lent. A transz bűvös hatása után vágyott. Neukom Ferenc mosolyog* va mondotta: — Még Lohengrin nászindulója is fel fog zendülni a templombani, az orgona majd a vitrin desz, — szólt felémfordulva. Salamon Ella nem ébred fel többé Salamon Ella beült a 'brokát fotőj* be és Neukom merev szeme ráme* redt. Pár percig tartott az egész és a leány álomba merült. Arcán ott volt a boldog megelégedés. Kezét ölelésre tárta szét. Mindenkinek a szemében könnycsepp ült, mert Ella arca valósággal át volt szellemülve. Az egész produkció alig tartott 5 percig. Neukom fel akarta költeni mély álomba szenderült médiumát. Sala* mon Ella azonban nem ébredt. Arca egyre halványabb lett, szívdobogása kezdett kihagyna. Sziklay dr. kétség* beesetten látta, hogy baj van .és hiá* bavaló minden erőlködés. Salamon Ellát élettelenül fektették szobájának sezlónjára. Neukom szinte önkívületi állapotban kiabálta: — Ella, ébredjem fed! Ella! Ella! De minden hiábavaló volt. Sala* mon Tódor mozgósította a kasitély személyzetét. Orvosért szaladtak, de mire a környék orvosai összefutot* tak. Salamon Ella éppen a 22*ik szü* letés,napján megszűnt élni. Hipnotikus álmából nem ébredt fel többé. * A kétségbeesett apa szerette vod* na, ha leányát nem boncolják fel és az egész ügy csak az ő bensőséges tragédiájuk marad. Táviratilag for* dult legjobb barátjához, az igazságá* ról híres Szilágyi Dezső igazságügy* miniszterhez, akitől hamarosan, meg* jött a válasz: „Az igazságszolgáltatásnak nem állok útjába." A döbbenetes eseménynek hama* Tosan híre ment és a világ minden részében hatalmas cikkek számoltak be a tuzséri ikastély rejtélyes szem* zációjáról Eddig tartott a döbbenetes ese* mény egyetlen élő szemtanújának elbeszélése... V... Nyomtatványrendetó® előtt ne fe« lejtse el cégünket felkeresni. Merknn nyomda, Be*csényi»utca 3. Ahol a nyomor szunnyad... Mintha csak az idő kárpótolni akarná szomorú jelenünket, mintha feledtetni akarná az őszi elmúlást, a nap aranyos napsugarait dúsam küldi egy kis földi vizitre. Néhálny nap múlva itt van Újesztendő s a maga zord, kietlen közönyével tódul fe* lénk ia szomorú nagy kérdés: Vájjon mit hoz, mi lesz velünk? Súlyos li* dárcként üli meg a lelkünket cz a kétségbeejtő gondoláit. Se szeri, se száma azoknak, akik olyan, pesszi* misztikusan nem néznek a jövő elé, mint még soha. Még most a nyo* mar szunnyad, de mii lesz velük, ha a tél tójuk tör teljes szigorával. •Sétára indultunk, hogy betekint* sünk oda, azokba a szánalma® odúk* ba. ahol a nyomor szunnyad. A város szivében A mindennapi élet lüktető zaja eJl* elfeledteti velünk a nyomort. A fénylő ívlámpák cslalóka fénye eltün* teti a gondterhes, viaszksárga arcok redőit. De mégis úgy tűtruik fel, mint* ha az utca nyüzsgő káoszába egy láthatatlan megafon belesírná: mi lesz védünk!? A Kossuthskert környékén sűrű emberbolyok. Tépett, kopottas ruhás emberek hangosan tereferélnek. Munkáról mái nem is beszélnek, mert a munkalehetőségeknek már a reménye ris eltűnt. Politizálnak — ez még pénzbe sam kerül és igen jó ar* ra, hogy a felgyülemlett* keserűséget levezessék. Egy csoport a szobor rá* csozatát tartja megszállva. Egy köz* ismert, nemrégen még jómódú ipa* ros viszi a szót. — Higyjék el, napok óta még egy fillért sem adtam háztartásra. Fa, széln egy szemernyi sincs a házam* ban. Déliben alig merek hazamenni, mert fáj látni a hideg sparhetet. A feleségem már nem zúgolódik, csak sír. sír ... A másik sopánkodva mondja: — Már két hónapja tartozom lak* bérrel, ha újévre nem fizetek, kitesz* nek a lakásomból. Azt mondta az ügyvéd, már indncs pardon ... A harmadik szinte dicsekedve mondja: — Én ma vettem ikét zsák krump* Üt hat pengőért, — enni már lesz mit. Ki tudná felsorolni iazrt a véghetet* len panaszt, amit ezek az önhibáju* kon kívül kenyér nélkül maradt em* berek elsírnak. * Az üzletek redői nyikorogva lezá* ruinak. Este van. A gondok be van* nak temetve, a boltból és a műhe* lyekből elsietnek az emberek és el* vegyülnek a hazasiető tömeg közé, •akiknek inagyirészénél ott lebeg a nagy kérdőjel: má lesz holnap? Mi lesz velünk? A perifériákon járunk. A lebontásra váró baraktelep fa odúinak maradványai olybá tűn* nek fel, mintha Hugó Viktor nyomo* rufltjainak egy*egy regényfejezetét varázsolták volna ide. Éppen akkor érünk ide, amikor a mentőautó szi* rénája elcsendesedik. A mentőautó megáll egy küszöbnélküli szúette ajtó előtt, amelynek hasadásain szabad bejárása van a csontfagyasztó ke* mény szélnek. Hatalmas tömeg kö* rülötte. Súlyos beteg asszonyt szál* lítanak a kórházba. Az egybegyűlte* ken, főleg az asszonyokon és a gyer* mekeken valóságos hisztériás sírás vesz erőt. Elsiratják a szegény be* teg asszonyt, iak.i még tegnap tele volt nyomorúsága ellenére is élniaka* rással. Tegnap még utolsó fillérein bobájkát vásárolt az ünímepi vacso* rára. A bobájka ot áll a szekrény te* tején egy ujságpapírlajpra kiterítve, ma még frissen, ropogósán, de hol* nap talán már megnyúlik a barak nedvességétől, amit magár a hagyottan szomjasan, mohón szív magába. A barak szomorú lakói a legna* gyobb kétségbeeséssel nézik a tél hidegének döbbenetes mentsvárát — amitől rövidesen búcsút kell ven* niök. — Szerkesztő úr, tessék megírni, hogv már alig bírjuk a sok szenve* dóst, — sípolja felém egy behorpadt mellű ember. Könny, sóhaj, panasz mindenütt. Az egyik barakajtőban, ahová be akarunk menni, vánnyadt, lesová* nyodott kis házőrző puli ugat, de .mikor közelébe érünik, egyszerre el* hallgat és megalázó, kérő tekintetted dörgölőzik hozzánk. Latsaik, hogy itt nem jut neki csonthulladék min* demnapii eledelül, mert a hús csak a nagy ünnepek ritka vendége. A kis öcsém beteg Anyámnak levelet ihozott a posta. A két keze reszket, amint felbontja A messze tájról jött kicsiny levelet. Kezében remeg az írott üzenet. A jka szótlan, két szeme könnyben ül, Ahogy a nagy /bánat rája nehezül. Olvasom. A lelkem fájón megremeg: Istenem! Kisöcsém súlyosan beteg; Az arca sápadt és semmit sem beszél \ és semmit sem eszik — motndja a •levél. Nem tudom olvasni. Könnyes a szemem. Édesanyám arcát sápadtan lesem. Szótalan az ajka és két szeme remegve, Égő hittel néz a falon függő keresztre | Balogh Ferenc iAAA ftltalános vélemény, hogy naponta friss virsli és ixletes felvágottak, valamint hentes és mészáros árukban a legkitűnőbbet adja Szabolcsvármegye legnagyobb és legtökéletesebben fel­szerelt húsüzeme hentes és mészáros Korona-épület. Telefon 347 ifj. Hegedűs Hndrás A bujtosi téglagödrök földodujai már befogadták téli szállásra évről évre visszatérő vendégeiket. A nyo* •mor tipikus pelnészvirágainak Gor* kijira emlékeztető menedékhelyei ezek. Itt találkoznak össze — nem a gazdasági viszonyok szomorú áldó* zatai. hanem az élet megtört, meg* gyötört nyomorúságos páriái. Az ut* cagyermekek gúnyolt bohócai, a kocsmatöltdlékek és a nyomor leg* szánalmasabb elzüllött emberfigurái. Mi lesz velük? — Talán jobíb, ha nem is kapnak rá feleletet. 4 pengőért garanciával villanyoadolil a Kó'váry fodrászata Ondolálás 50 fillér Hajmosás, ondolálással . . 80 fillér Női hajvágás 40 fillér Kossuth-tér. (Kiskorona épület, külön bejárat a kapu alatt.) Szabolcsban evenként több mint kétszáz gyermek pusztul el lugkőmérgezésben Még több azoknak a számn, akik egész életükre szerencsét­lenek maradnak Alig múlik el hét, hogy egy*kót jelentés ne érkezne a kir. ügyész* séghez, amely jelentések arról szá* mólnak be, imiiként mérgezte meg •magát — a szülők gondatlansága miatt — egy*egy gyerek lúgkőoldat* tal. A halálnak ezt a bőséges aratá* sát nem szabad tovább tűrni, itt valamit cselekednünk kell, a ma* gyarság megmentése érdekében. Évek óta megkísérelték ugyan, hogy a lúgkő árusításánál bizonyos óvórend* szabályokat érvényesítsenek, de ez* zel nem csökkent az áldozatok szá* ma, úgyhogy erélyesebb intézkedésekre van szükség. Alkalmunk volt a törvényszékem be* tekintést nyerni a lúgkőmérgezési lesetekről történt pontos statisztikai adatokba. Lesújtó valóság: a nyiregyházi kir. törvényszék területén évenként több moánit kétszáz gyermek pusztul el lúg* kőmérgezés miatt. Mikor a pusztu* lásról 'beszéltünk, megtudtuk azt is, hogv a kórházak, ahod a lúgkőmér* gezés áldozatait ápolják és a lehető* séghez képest kigyógyítják, megdob* bentő adatokat tudnak arról, hány ilúgkőmórgezésből lett egész életére testi, szellemi vagy erkölcsi nyo* morék. A lúgot ki 'kell közösíteni a ház* tartásból, mert ha gyökeresen nem tudunk véget vetni szörnyű pusztí* tásának, akkor elvégzi a népszaporu* lás csökkentésébein, szomorú fel* adatát. LIIKNER SÜTÖDE Alapítva 1874-ben Naponta kétszer friss kenyér és sütemény ZSÚRKENYÉR Tefleon: 120. Telefon: 120.

Next

/
Oldalképek
Tartalom