Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 176-199. szám)

1936-08-12 / 185. szám

4. oldal T-1 -r—^ • ^ YÍOTIDÉK -r> OLCSI HlRLAr (Trianon 17.) 1936 augusztus 12. Idényvégi kiárusítás alkalmából nagy maradék kiárusítás 4000darab FREUND ZSIGMO mintás krepdesin és gyűrött mint áS krepOROk legújabb mintákban, egész ruha és kompié méretekben is rendkívül OlCSÓn kerülnek kiárusitásra a Textiláruházban Kossuth-tér. Telefon 7 • [SS"-í ban van. A krumpliárakkal nincse* nek megelégedve, amiért a kereske* dőket okolják, a kereskedők viszont a kötöttséget szidják. Üj ház az utóbbi időben alig épült, az idén mindössze két magán* építkezés volt, ami mindennél beszé* desebben bizonyítja a szegénységet. Hyiregyháza helyett Tokaj Sajnálattal tapasztaltuk, hogv Ra* kamaz népe — elfordult Nyiregyhá* zától. Csak akkor jönnek ide, ha tör* vénybe vannak idézve vagy más hi* vatalos dolguk van. Drága a vonat, — panaszolják. — Tokajba pedig átsétálunk gyalog. Ha eladnivalónk van, odavisszük piacra és amit ka* punk érte, ott költjük el — mondja az egyik gazda. Különösen büszkék arra, hogy há* rom országos vásárjuk van egy év* ben, de nem hagyják szó nélkül, hogy a szomszédos községek újon* nan kapott vásártartása me^vengí* tette a messze földön híres rakamazi vásárt. Bankjuk is van. Sőt ügyvéd* jük is volt, de az rövid és dicstelen szereplés után otthagyta őket. Szá* mos társadalmi és jótékonysági egyesület igyekszik szociális és kul* turális tevékenységet kifejteni. Kü* lönösen népszerű a Halotti Egylet, amelynek tagjai minden halott után 10 fillért fizetnek be és elhalálozás suk esetén hozzátartozóinak 110 pengős temetkezési segélyt fizet* nek ki. Az egyik elhanyagolt, vakolatlan külsejű .iskola nem a legjobb propa* ganda a keresztülhaladó idegenek előtt. Mi tagadás, az egész község nem hagy mély nyomokat az ott megfordulókban. MARI, A KISCSELÉD VASÁRNAP DÉLUTÁNJA A piro&betűs ünnepnapok olyanok az ember életében, mint a karaván* állomások a végtelen sivatag üde oázisainál, ahol megpihen, felüdül az elcsigázott utazó. Pirosbetűs ünnep* napokon szünetel a munka, a gyárak kohóiban kialszik a tűz, az izmos kezek leteszik a villanó acélt, pihen* nek a lármás rotációs gépek... Ilyenkor pihenni, üdülni, felfrissülni, gondtalanul szórakozni, új erőt sze* rezni akar az ember. Hogy aztán harcos kedvvel kezdjen üjra neki a dolgos hétköznapoknak. Pirosbetűs ünnep van. Kora dél* után. Meleg van. A végtelen kőren* getegek katlanjaiban forr a levegő... És mi a szoba jóleső hűvösében azon tanakodunk, hogy vájjon mit is csináljunk most? Hol töltsük el a vasárnapot? Színház, mozi zárva ... Kirándulni a zöldbe?... Ha a zsu* folt kisvasúira gondolunk, ettől is elmegy a kedvünk! Bridzs? ... Mér* gelődni a partner ostobasága miatt! Társaság? ... Eh! Semmiségekről tárgyalni fontoskodva, hallgatni unalmas történeteket ismeretlen em* berekről, divatról, szerelemről vagy éppen politikáról... ... A finom cigarettafüst szeszé* lyesen bodrozódik., formát ölt és mint egy pókhálóvékonyságú, azúr* kék baldachin borul a szobára. A konyhából behallatszik Marinak a nyíltszemű, egyenesderekú, izmos* karú falusi kis cselédlánynak a víg nótázása ... Irigylem! Alnépkertben kezdődik... Egy óra múlva még mindig tanács* talanul a Népkertben sétáltunk. Ki* csit únottan, céltalanul jártunk a hosszú allék lombos sátorában. A sűrű lombok hűse alatt hömpölyög, zsibong, (kacag, sétál a nép. A zöld fák, a pompázó virágok, üde bokrok között átcsillámlik a sok tarka ruha. A tavasz rapszódiája ez a kép, az örök, dévaj tavaszé, amely fölött nincs hatalma a dermesztő ősznek, mert fiatal, lelkesült szívek tavasz* melegétől kelt életre... És a kavargó tömegben egyszer csak ki jön felénk? A mi Marink! Nincs egyedül. Két barátnőjével sétál, kart karba öltve, andalogva. Frissen mosott arcukon hajnalpír. Hosszú hajfonatukban tarka szalag. Hol van az a finomkezű piktor, aki szebbet tudna festeni náluk? Képe* ket ébresztenek az emberben, hátte* reket, miliőket, délibábbal, delelő gulyával, harangszóval, végtelen ró* nákkal... Valami megnevezhetetlen, kimondhatatlan varázs veszi őket körül, ami talán jó földszagú szülő* földjük dalos levegőjéből hoznak magukkal... Magasasan száll a hinta... Nyomukban maradtunk. És így jutottunk el a — Búzatérre! Szent Epikur! Itt már ugyancsak javában folyik a vidám élet! Hatalmas tömeg hömpölyög a tágas téren, széledezik, összébbszorul, szakadozik, mintha csak valami láthatatlan kéz vezé* nyelné őket... Képviselve van itt az összes fegyvernem, a „szépnem", öregek, fiatalok, cigánylegények, gye* rakek, asszonyok, boldog és boldog* talan... A céllövöldéknél nagyokat puffan a puska, harsány sivítás jelzi egy*egy szerencsés találatot, amikor tompán peregni kezd a célpontnak kitett öreg hadfi dobja... Sántalábú asztalok kínálják a földi javak kin* cseit. Van itt minden: törökméz, marcipán, töltöttcsokoládé, fagylalt, szóval ami szem, szájnak ingere ... Amott poharak csattannak. No, — csak ártatlan málnaszörp van benne. És ... Magasan száll a hinta. Sikolt benne a „gyengébb nem". Nem mint* ha talán nagyon félne, dehát már ez így szokás. Amott a körhintás csalja a közön* séget. — Urak és hölgyek! Ide, ide. Csak tíz fillér a menet. Senkinek sincs kedve? Senkinek sincs szüksége? Lehet, lehet folyvást. Csak tíz fillér! Itt a jó, valódi körhinta! Hát ami a „jó, valódi" körhintát illeti, bizony nem vetekedhet az hol* mi cifra, fővárosi „ringlispillel". Egy nagy kerék és azon láncon csüngve egyszerű ülőkék. Ez az egész... Semmi hivalkodó pompa, semmi vá* sári látványosság. És mégis ... Vidá* man cseng a kacaj az ajkakon, itt is hangosan sivít a fehérnép és a kör* hinta forog sebesen, egyre sebeseb* ben, a centripetális erő olyan széles ívben repíti „utasait", hogy égnek; áll minden hajunk szála. És egy gramo* fón szól nyekeregve, csikorogva. Olyan ez a hatalmas tér, kavargó, lármás, lüktető életével, mint egy börze, ahol a vígalom, jókedv, öröm, niosoly árfolyamait jegyzik. Ahol azonban nincsenek lelkiismeretlen üzérek, fásult alkuszok, hanem csak egyszerű, dolgos, munkáskezű em* berek, akik szórakozást, felfrissülést keresnek a pirosbetűs ünnepnapon! Nini... a fiatalúr! ... És amint kábult fővel állunk az ígéret földjén, elmerülve a gondta* lan öröm, mulatozás, mesterkéletlen vidámság balzsamos fluidiumában — egyszer csak egy ismerős hang szó* lít meg minket: — Nini... a fiatal úr! Mit tetszik itt csinálni?... Mari volt. Mit feleljünk rá? Hogy követtük? Hogy gyönyörködünk a mulatozásaikban? Hogy felüdít min* ket ez a mesterkéletlen légkör? — Nem értené meg!... — Hát... izé ... csak úgy nézelő* dünk! Mit is ír elő ilyenkor a stratégia? A legjobb védekezés a támadás! — Hát... hm... hogy mulat, Mari? — Jaj... finoman, fiatal úr ... Ül* tem a hintán is!... A fiatal úr nem ül fel? — Ne*e*em, köszönöm... De ül* jön fel maga helyettem. Jó? Kell a... stafirungra .. De ha azt hittem, hogy kapva kap az alkalmon, hát csalódtam. Szépen zsebkendőbe csavarta a kapott húsz* fillérest. Aztán csodálkozó tekinte* tünkre így felelt: — Kell... a „stafirungra". Egyébként Marink most sincs egyedül. Csakhogy jelenleg két dél* ceg katona kíséri. Egy gyalogos é-s egy — huszár. Nem olyan operett* figura, hanem igazi, hús*vér huszár. — Hát ennek igazán örülünk — felelünk a nagy vallomásra. — És ki a szerencsés választott, a gyalogos vagy a másik katona? — A másik... De ő nem katona... ő huszár! Két év múlva esküszünk, ha Isten is úgy akarja... Aatán me* gyünk ... haza! | Ügy mondta ki ezt a szót, hogy rögvest melegünk lett tőle!... Vaj* jon a mondáin világ asszonyai és leányai tudnának*e ilyen ösztönös sóvárgással vágyódni egy puha fé* szek, egy meleg családi otthon után?... — Hát sok szerencsét, Mari, — búcsúzunk tőle. — És csak vegve meg minél előbb a stafirungját... ... Aztán a kéklő alkonyat tete* jébe felkúszott a bűvös holdkaréj — minden szerelmek hűséges csatlósa — és ezüst fátyolába burkolta a szunnyadó várost. Azóta talán már a mi kis Marink is alszik, álmodva kis falusi házról, tarka tehénkéről, virágos kertről, boldogságról... Obiakon keresztül egy lakást kifosztottak Stroka István Örökösföld 45. sz. alatti lakos feljelentést tett a rendőrkapitányság bűnügyi osztályán, hogy amig a földjén ^dolgozott, ismeretlen tettesek betörték lakásának ablakát és azon keresztül minden elvihetőt elvittek. A szekrényeket teljesen kifosztották, teritőket, asztalnemüeket és a lakás értékes tárgyait elvitték. Strok István annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a lopást elvált felesége követte volna el. A rendőri nyomozás megindult. Szezonvégi Kiárusítás! Most o!csón vásárolhat csak 14 napig minden elfogadható árban Cimre ügyelni m Olcsó Áruházban Bessenyei-tér 15. Takarék átjárónál