Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 176-199. szám)
1936-08-08 / 182. szám
(Trianon 17.) 1936 augusztus 1. sz HIRLAP 3. oldal I csillárok és rádiók L^Ös£ té k" 0 pengős havi részletben KATZ Ml KSH cégnél Takarék palota. Telefon 3-93. Szabó Ferenc államrendőrségi tiszthelyettes jubileuma Augusztus hó l*én töltötte be 25 éves szolgálatát a nyíregyházi kapi* tányságon Szabó Ferenc m. kir. ál* lamrendőrségi tiszthelyettes. Egy negyedszázad óta szolgálja becsület* tel és lelkiismeretességgel az ország közbiztonságának legfontosabb szer* vét, a rendőrséget. 25 év óta őrzi az utca rendjét, vigyáz a polgárság vagyonára és közbiztonságára. Ez alatt az idő alatt számos tanújelét adta személyes bátorságának, okos előrelátásának és ügyességének. Rendőr a szó igaz értelmében. Ha szükségét látja, kérlelhetetlen szigo* rúsággal lép fel az utca rendjét ve* szélyeztető elemek ellen, de ha kell, szíve van ahhoz is, hogv segítsen a bajbajutottakon. Szabó Ferenc tiszthelyettes 25 éves szolgálati jubileuma alkalmából a mai nap folyamán a következő napiparancsot hirdették ki a rendőr* őrszemélyzet előtt: — Szabó Ferenc m. kir. rendőr* tiszthelyettes f. hó l*én töltötte be rendőri szolgálatának 25. évét. Hosz* szú szolgálat alatt, mint kifogástalan altiszt, számtalan esetben tanújelét adta bátorságának, szolgálatkészsé* gének, bajtársiasságának és hazafias kötelességtudásának, miért több di* cséretben is részesült. Amikor becsülettel és megingátlan kötelesséötudással teljesített közbiz* tonsági szolgálatának negyedszáza* dos évfordulójához érkezett, őt az egész őrszemélyzet nevében szere* tettel köszöntöm és a további szol* gálatainak kifogástalan teljesítéséhez erőt, egészséget, kitartást és sok sze* rencsét kívánok. dr. Borsy Béla, a rendőrőrszemélyzet parancsnoka. Szabó Ferenc tiszthelyettest az őr* személyzeti napiparancson kívül a nviregyházi kapitányság vezetője és vidéki főkapitányság is napiparancs* ban dicsérte meg. i megvadult disznó összemarcangolta a koüdásfíu lábát Nyifi János 15 éves nyirgyulaji kondásfiut a legelőn megtámadta egy kandisznó. Éiethalál küzdelem indult meg a feldühödött állat és a fiu kö zött. A küzdelem során a megvadul' állat felhasította és véresre harapta a kanász fiu lábát és csak ugy tu dott megmenekülni a halál elől, hogy vérző lábaival futásnak eredt és az utána rohanó disznó elől felmene kült a fára. Nyíri János az átélt borzalmak után elvánszorgott az orvoshoz, ahol a nagy vérveszteségtől és fájdalomtól eszméletlenül esett össze. Az orvosi első segély után Nyíri Jánost beszállították a nyíregyházi Erzsébet kórházba. A rendőrség ártalmatlaná tette az utóbbi évek legveszedelmesebb besurranó tolvajait Rengeteg lopott holmit találtak a tolvajoknál Az utóbbi évek iegbravurosabb fogását csinálta a rendőrség. Ártalmatlanná tették azt a két legveszedelmesebb besurranó tolvajnöt, akiit a szó legszorosabb értelmében végig fosztották a várost. Ez a tolvajfogás annál érdekesebb, mert az utolsó pillanatban történt. A két hírhedt tolvajnő ugyanis Nyíregyházáról Budapestre került, mert itt már nagyon égett a talaj a lábuk alatt. Barna Mária és Guszti Borbála cselédleányok a Nádor-utca 19. szám alatt laktak. A kát fiatal leány hónapokkal ezelőtt elhatározta, hogy nem mennek többé szolgálatba, nem vállalnak takarítást sem és nem fognak mosogatni, hanem besurranó tolvajlásokból akarnak élni, szépen öltözködni s ha lesz egy kis pénzük összegyűjtve, felutaznak Budapestre és ott folytatják a „mesterséget," Igy is történt. Hónapok óta fosztogatták a lakásokat anélkül, hogy rendőrkézre kerültek volna. Három nappal ezelőtt aztán horogra akadtak. A Horthy Miklós tér 1. szám alatt Szabó Lili varrónőhöz mentek be és onnan egy félig kész ruhát vittek el. A zsákmánnyal nem elégedtek meg, hanem másnap ismét el akartak látogatni a varrónőhöz, mielőtt azonban bementek a lakásba, az olt szolgálatot teljesítő rendőrőrszem lefülelte őket. A rendőrnek gyanús volt, amikor látta, hogy a Nyirvizpalota előtt a két nő tanakodik s ezért szemmel tartotta őket s amikor azok beléptek a kérdéses ház kapuján, a rendőr lefogta őket és bekísérte a rendőrkapitányságra. Kihallgatásuk során aztán kiiünt, hogy milyen jő fogást r csinált a rendőr. Az utóbbi évek két legve szedelmesebb belörőnőjét sikerült ártalmatlanná tenni. Barna Mária és Guszti Borbála a keresztkérdések súlya alatt bevallották, hogy ők lopták megdr. Vernes István ügyész lakását is, ahonnan a kimosott ruhákat, melyet szárítani a padlásra készültek felvinni, 500 pengő értékben elvittek. A ruhák egyrészét a rendőrság megtalálta a tolvajoknál. Ugyancsak ők mentek be Deutsch Bertalanná Viz utca 37. szám alatti lakásába is, ahonnan 100 pengő értékű ruhaneműt vittek el. A Dob utca 6. szám alatt Horovitz Berta lakásán, amíg a háziak a verandán vacsoráltak, 200 pengő értékű ágyneműt, teritöket és ruhanemüeket vittek el. Róth Zsigmond pék Kossuth-utca 26. szám alatti lakostól éjjel, amig a háziak nyugodtan aludtak, a nyitott ablakon Gumik és alkatrészek gyári áron. keresztül elvitték az összes ágyneműt, paplant, dunnát, fehérnemüeket stb. cca 100 pengő értékben. (A paplant megtalalták a tolvajoknál, a többit már eladták). Bácsfalvi Ilona Bocskai-utca 50. szám alatti lakostól 200 pengő értékű ruhaneműt vittek el, melynek nagyrészét a tolvajnőknél megtalálta a rendőrség. Barna Mária és Guszti Borbálának a bünlajstromát teljesen összeállítani még eddig nem sikerült, mert rengeteg a lopások száma, amit elkövettek s amelyre már nem is emlékeznek, hogy hol és kitől mit vittek el. A nyomozás teljes befejezése után a két veszedelmes tolvajnőt átkísérik az ügyészség fogházába. Alkonyati séta az örök csend birodalmában A nap már a felhők mögé bujt. Csupán egy*két fénycsóvája kacér* kodik még a temetőkapu arany* keresztjével. Nyugat felől ólomszürke fényhullám tör be a fák lombjai közé és az amúgy is csendes birodal* mat még nagyobb és mélyebb csend szállja meg. Alkonyati séta a temetőben. Érdé* kes gondolat üti meg az embert az első pillanatra. Hirtelen az élet al* konya jut eszünkbe. És ha a legko* nokabb, a lelkéből minden ideálisát kivető, a puszta ma és anyag szol* gálatának élő ember téved is be így ólomszürkés alkonyatkor a Csend birodalmába, ha még parányi szikra van benne Isten leheíletéből, akkor iszonyatos érzéssel kell rádöbbennie valamire, amit úgy hívnak, hogy: Halál. Alkonyati séta a temetőben: nem* csak a halálra való emlékezést idézi fel, nemcsak a hirtelen magábaszál* lást és nemcsak a hirtelen támadt félelmet érezzük, hanem itt találjuk szemtől szembe magunkat azzal a földi szeretettel, amelyet sírig tartó szeretetnek neveznek. A lélekharang szíve oly nyugodt, mintha pihenni akarna a rózsákkal körülövezett gyepágy között. Ma már háromszor hirdette az elmú* lást. Az emberek szinte érzik ezt és mintha nem akarnák zavarni pihe* nésében, némán, hangtalanul men* nek el mellette. Amott a szomorúfűz alatt szépen ápolt sírhant domborodik. Mellette halványarcú matróna ölbetett kézzel üldögél. Majd meghajol és megiga* zít egy levelet a virágok között. Ugyan kije nyugszik ott? Talán a Keletbélyegzők kaphatók a NYIRVIDÉK-SZABOLCSI HÍRLAP kiadóhivatalában Bethlen-utca 1. szám. Telefon 77. férje, vagy a fia, leánya. A sírkövek oszlopos sokasága sű* rün tarkállik a feketeruhás édes* anyáktól, özvegyektől, bánatos ár* váktól. Most alkonyatkor hoztak vi* rágot szeretteik sírjára, hogy a nap* pali perzselő hőség ne hervassza el mindjárt a virágszirmokat, öreg, egyszerű nénik öntözőkupát is hoz* nak és szorgalmasan locsolgatják hozzátartozóik sírját. Oly szép ez a temető. A virágok színesebbek és dúsabbak, mint más* hol. Olyanok ezek a virágok, mint a kolostorba vonult fiatal, tiszta em* berek: hivatásuk a csend, a békés* ség, az áhítatosság szolgálata az örök lemondás árán ... Karóczy Gábor, az öreg kapus halk „adjon Istennel" köszönti az érkezőket. Egy életen át a sorom* pók vámszedője volt. Itt nem kell profán anyagiakkal bánnia, mert a halottaskocsi utasa már leszámolt a földi javakkal, mielőtt az örök lét birodalmába érkezik. Lépésünk alatt megcsörren a ka* vics. Az ember lábujjhegyen sze* retne menni, mintha ezt a hatalmas nagy csendet félne megzavarni. Elől márványfaragású kripták, drága grá* nitobeliszkek, művészi emlékoszlo* pok örökítik meg az elhúnytak em* lékét. Az ember szeme kíváncsian ráesik az aranybetűkre, kit takar a fedőlap, vagy a virágos sírhant. Vagy ki pihenhet az alatt a lekopott írású sírkő alatt? És a sok*sok ismert és ismeretlen magyar családok nevei között szinte meglepve olvassa az olyan neveket, akikről, mint késői unoka, kint az életben oly sokat hal* lőtt. Temérdek sírsor következik. Csu* pa érdekes és régi sír fekszik még közben és egy alkonyati séta kevés ahhoz, hogy sorba nézegessük ivala* mennyit. Csak végigsétáltunk a par* cellák sűrű sora között, csendben el* haladva a Feszület előtt, ahol össze* kulcsolt kézzel egy szegényes kül* sejű asszony imádkozik.
