Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-29 / 173. szám

4. oldal SZJ&K S PHIRLAP JSÍYÖtVTDÉK ^ ABOLCSI MIRÍAF (Trianon 17.) 1936 július fa

ó 25. A 14 napos kiárusítás szenzációja Óriási tétel maradékok! Krepdesin, mintás, gyűrött marokén anyagokból, a legújabb mintákban, voálok, mosóselymek, lenvásznak príma minőségben a kiárusítás ideje alatt feliünő olcsó propaganda árakon kerül eladásra az uj Textiláruházban m FREUNP ZSIGMOND Kossuth-tér. Telefon 'smm Pásztor Sándor adóvégrehajtó, Lis* kány László, Garamvölgyi posta* tiszt, Tornay Lajos, Balla János pa* zonyi főjegyző és sokan, igen sokan mások. Vasárnap külön fürdővonat ontja ide Nyíregyházáról a Tisza*rajon* gókat. Kilakoltamnak akiknek a cigányok adnak szállást... Amint cigánytelep mellett hala* dunk el, Fáraó füstös népe között egy csomó szőke és fehérbőrű gye* reket látunk. Sőt az egyik kunyhó előtt fehérkötős, amolyan magyaros gazdasszony foglalatoskodik. Meg* tudtuk, hogy két kilakoltatott család kapott a cigányok jóvoltából mene* déket. Czomba István 8 fiával és Zsíros István öt fiával és 3 leányá* val maradt hajléktalan és az elöljá* róság minden jóakarata ellenére sem tudta őket fedél alá juttatni. Nem volt mit tenniök, kiköltöztek a ci* f 7 gánysorba és most békés egyetértés* Í

en élik a cigányokkal szomorú, ányt*vetett életüket. Szülőházának szomszédságában azt sem tudják, ki volt Bessenyei Amint a perzselő napban folytat* juk falusi sétánkat, feltűnik e<iv fia* talember, akit mindenki megsüvegel. Sós Jenő, a ref. iskola igazgató*taní* tója. További utunkban kérésünkre ő kalauzol. Megmutatja a híres ber* peli ref. templomot, ami még a Hu* sziták idején, 1300*ban készült és kapuja felett ott díszlik a templom* alapító Bessenyeiek kopottas cí* mere. A templom előtt találkozunk a nagytiszteletű úrral: Korocz László* val, aki ebben a templomban tanulta meg először az Üristent dicsérni, mert már az édesapja is itt volt pap. De nemcsak a parókiát örökölte, ha* nem azt a határtalan tiszteletet is, amellyel hivői elárasztják. A református iskola előtt állunk meg ismét, ahol antelopszinnal be* futtatott emléktábla örökti meg Ti* ezabercel nagy szülöttjének, Besse* nyei Györgynek a szülőházát. Az emléktábla aranyozása teljes sen elkopott és az örök dicsőséget hirdető tábla felirata szinte olvashatatlan. Ezúton hívjuk fel a Bessenyei=kultuszt híven ápoló Bessenyei Kör figyelmét erre, abban a reményben, hogy módját fogják találni, hogy az emléktáblát rendbehozzák. Beszélgetésbe elegyedtünk a szóm* szédos ház gazdáival és bizony nem egytől kérdeztük meg, ki volt Besse* nyei? A feleletek nem voltak biztatók. — Nem tudom. — Ha érdekli, olvassa el, ott van kiírva ... A harmadik azonban már meg* mondta, hogy író volt, aki Mária Terézia udvarában sokat tett a ma* gyarokért... „Nem kell nekünk kisgazdapárt, meg vagyunk mi elégedve a Vezérrel" Beszélgetésbe elegyedtünk az egyik módos gazdával, Görömbey Ferenccel, a községi képviselőtestü* let tagjával. Nyilt tekintetű, szóki* mondó, keménykötésű típus*magyar. Politikáról esik szó. — Éppen jótól kérdezi — mondja tágra nyilt szemekkel — én voltam a Független Kisgazdapárt elnöke, de aztán jobb belátásra gyüttem, minek a sok párt, minek a széthúzás, ami* kor mi meg vagyunk elégedve a Ve* zérrel, mert Gömbös Gyula is azt akarja, amit mi. Az egész független kisgazdák beléptünk a Nep*be, ami* nek Német Gusztáv kisgazda az el* nöke. Azóta, tetszik tudni, nem esik itt szó politikáról. — illés József képviselő úr ki sző* kott jönni panasznapot tartani, olyankor elmondjuk, mi a pana* szunk és ha lehet, hát teljesíti is. Legnagyobb panaszunk volt, hogy az őszi esőzésekben nem tudtuk még a halottainkat sem kikísérni a temetőbe, mert elsüllyedtünk a ká* tyúban. Mikecz főispán úr ezen is segített és kiköveztette az utat. „Drága a vonat, járjunk gyalog" Zajdával megpakolt asszonyok jönnek velünk szembe. — Hová mennek, nénikék? — Nyíregyházára. — Hát már elment a vonat. — Drága a kisvonat, járjunk gya* log, — löki oda az egyik, szinte fél* vállról. Sós tanítótól megtudjuk, hogy igen sokan vannak, akik nem tudják megfizetni a Kisvasutat és inkább gyalog indulnak neki a 30 kilométe* res útnak, ami bizony ilyen meleg* ben nyolc órát is megtart. Látogatás a legboldogabb asszonynál, Farkas István tiszáninnení ref. püspök édesanyjánál A főutca egyik hófehérre meszelt háza előtt illő tisztelettel megy el mindenki, mert itt lakik Zsófi néni, Farkas Antalné, a köztiszteletben álló Farkas Istvánnak, a tiszáninneni ref. egyházkerület püspökének az édesanyja. Betérünk hozzá. Zsófi néni éppen az udvaron fog* lalatoskodik. A kis csibéknek ad enni. Amikor elmondjuk jövetelünk célját, beinvitál a szobába. Az egy* szerű, ragyogó tiszta szobába. A fa* Ion ott lóg egy nagybajúszú szakasz* vezető, a Zsófi néni legidősebb fiá* nak, a püspök úr hősi halált halt testvérbátyjának a fényképe. Az ágya felett függ a püspök úr őméltóságának az arcképe, aki eb* ben a kis zsalugáteres parasztházban láttd meg a napvilágot. -Megkérjük Zsófi nénit, hogy' mondjon egyet*mást nagyhírű ki: váló fiáról. És Zsófi néni beszélni kezd. Büszkén mondja, hogy ő a híres* neves Görömbey*családból szárma* zik, akinek atyai nagybátyja néhai Görömbey Péter, a kiváló nagykál* lói esperes. — Az volt minden vágyunk, hogy Istvánból papot neveljünk. Be is ad* tuk őt a sárospataki gimnáziumba egy másik berceli fiúval. Amikor az első gimnáziumot elvégezte a gye* rek, hazajött vakációzni. A szomszéd drága jó uramnak azt mondta: én sem engedem vissza a fiamat, a tie* det is hagyd itthon. István fiúnak el* mondtuk, mit mondott a szomszéd, István egy mélyet sóhajtott, elgon* dolkozott és könyvet véve magához, elindult sétálni a temető felé. Egy* szerre hirtelen vihar kerekedett és az egyik villám a közelében csapott le. Á fiú meggyorsított léptekkel ha* NASH 66 4 ajtós, 5 üléses kitűnő állapoiban lévő személyautó eladó. — Adó 160 P. — Kitűnő gumikkal felszeielve 3500 P. Értekezni: Cordatic Nyíregyháza, Nyirvizpalota. zasietett és könnybe borult szemek* kel odaállott apja elé és azt mon* dotta: Édesapám, én pap akarok lenni, mert érzem az isteni elhiva* tottságot, érzem, hogy énnekem a -református egyház üdvére és dicső* ségére kell dolgoznom. — Fiamnak ezek a szavai örökre fülembe csengenek, — mondja Zsófi néni a boldogságtól sugárzó arccal. — Az én kedves fiam a tói kezdve tanult, dolgozott és hála Istennek, nem hiába küzdött. Zsófi néni beszélgetés közben ki* húzta a komótfiókot és egy csomó levelet vesz elő. Megmutatja. — Tetszik látni, itt vannak az én áldott jó fiamnak és unokáimnak a levelei. Nagyon*nagvon boldog va* gyok, mert elhalmoznak szeretetük* kel. Megnézem a leveleket, amelynek címzésén ez áll: Özv. Farkas Antalnénak, az én szeretve tisztelt édesanyámnak Tiszabercel Elmondja még Zsófi néni, hogy a fia és unokái, akik már férjnél van* nak egy*egy katonatisztnél, minden 'ősszel meglátogatják. — Kétszer egy évben én megyek hozzájuk Miskolcra, — mondja a boldogságtól ragyogó édesanya. — De a fiam nem szégyeli, hogy egy* szerű gazdaasszony vagyok. Akárki van vendég a házában, engem ültet az asztalfőre. Ott voltam, amikor püspökké avatták. Az első hálaadó szó akkor is hozzám szólt az ő drá* ga ajkán. Sok mindenről beszél még a drága ezüstös hajú magyar nagyasszony, aki egy kiváló főpapot adott ennek a hazának. Amikor elköszönünk tőle, bevisz a másik szobába és megmutatja má* sik nagy büszkeségét, — kéthetes kis dédunokáját. Kétórás körsétánk után a vonat éles füttye jelzi, hogy indulnunk kell. Jóleső boldog érzéssel hagytuk el Tiszabercelt, mert ez a szabolcsi kisközség ennek a sok gonddal, bú* >val telt világnak egy kis oázisa, ahol az emberek nagyrésze boldog és megelégedett. V... ő Alkalmi vétel: Remington portable Uderwold írógép használt Dieker- Városházépület Szezonvégi Kiárusítás! Most o!csón vá síroihet csak 14 napig minden elfogadható árban Ölesé Áruházban Bessenyei-tér 15. Takarék átjárónál