Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 76-100. szám)

1936-04-12 / 85. szám

12. vrtwl. JSÍYÍRVIDÉK „ JZABOLCSI HÍRLAP (Trianon 16.) 1936. április hó 12. Hányíéle ember lehetséges? Hányféle van P És hányféle volt? Ha azok fölött a változatok fölött gondolkozunk, melyekben mi ma­gunk benépesítjük a Földtekét, igen sokféle szempont szerint osztályoz­hatjuk fajtánkat. Nagyon valószínű, hogy ma első pillanatra eszükbe jut az olasz és az abesszin vagy a né­met és a francia, esetleg a japán és orosz kategória. De juthat eszünkbe Hitler és Stalin is, sőt esetleg Eden és a kis Murányi Klári. Jómagam például éppen ezen utóbbi válfajra gondoltam. Igen kevesen lesznek, akik a le­hetséges emberféleségeket exakt ter­mészettudományos alapon gondolják el. Ezt .'az utat járom én ez alka­lommal és itt kérek néhány kisérőt a Nyirvidék olvasói közül. Utunk kiindulási pontja, vagyis a találkozó, a méregkeverő — a chemikus — laboratóriuma. Itt a sok furcsa üveg ákom-bákom között a kérdőjelek óriási tömegében akad egy-egy fel­kiáltójel, egy-egy örömteli heuréka is. Ilyen kérdőjel a fehérje — az eleven élet ki nem fürkészett fészke. Ennek az anyagnak a tulajdonságai közül sokat ismerünk, de a sürü fátyol és az álarc is sok mindent takar. Egy ismert tényt; kiragadunk és ezt kék útjelzőként követve kezd­jük bolyongásunkat. Sikerült ugyanis megállapitani, hogy a fehérjék különbCző amoni­savakból épülnek fel. Sietek közbe­vetni, hogy az amonisavakat — leg­alábbis bomlástermékeikből — az istállókban érezhető szúrós szagból, az amoniákból, mindenki ismeri. Ilyen amonisavat eddig 20 félét is­merünk. Ez egészen kicsi szám és mégis óriási számú változatot kép­visel. Eddigi kutatásaink szerint tud­niillik igen valószínűnek látszik, hogy az emberféleségek közötti különb­ségek ezektől az aminosavak minő­sége által befolyásolt fehérjefajtáktól függ. Ha mármost matematikai alapon indulunk ki, akkor oda jutunk, hogy 20 elemből 24 szer 10 a tizen­nyolcadikán amit a matematikus ilyen elegánsan ir fel: 24xl0 1 8 és amit a közönséges halandó követ­kezőképpen olvas el: — pontosan kifejezve — 24 trillió 329,020 billió, 081 milliárd, 766 millió, 400 ezer. Vagyis ime ennyi emberféleség le­hetséges I Bocsánatot kérek, hogy ennyire fárasztom, de kérem még­egyszer elolvasni ezt a számot, mert sezlont, matracokat, re­kamiét, antik és mo­Mielőtt dern garnitúrákat, fotőjöket vásá­rolna, saját érdekében keresse fel Kardos Zoltán kárpitost, ahol olcsó árut, tartós, szép munkát kap. Üzlet: Taka­rékpalota, Vay Ádám-utcai oldal. Üzem ; Selyem utca 25. szám. ez csakugyan kifejezi a lehetséges emberféleségek mennyiségét. Ezzel elérkeztünk kirándulásunk célpontjá­hoz, ahol az utolsó legfárasztóbb szakaszt kipihenjük és körülnézzünk. Ma 2000 millió ember él a Földön és ez mind más — nincs két egy­forma — nevetségesen csekély része, amit ezrelékekben sem tudok ki­fejezni, olyan kicsi. De ha elgon­doljuk az összes eddig élt embereket még akkor sem kaphatunk olyan számot — módjuk a 10.000 éves múltra támaszkodva — amit per­centben kifejezhetnénk. Föltéve azt, — amit el is hiszek — hogy a ter­mészet ki akarja játszani magát és tényleg produkálja az összes lehet­séges emberféleségeket, még jópár­szor 10 ezer évre lesz szüksége, mig bemutaíja mindazt, amit tud. Hűnek Emil. ! M eJfu efta kvaszf enz á- öv modellek, melyeket rendelésre a leggyorsabban és legjutányosabban készítek. Bőr és antilop divatreticülök óriási választékban, olcsó áron ETEY bőröndösnél, nyíregyháza, j „Nagy, * • •< 7 orok Irta: Barát László szerelem 99 Tizenhét évesek voltunk akkoriban é* nagyon szerelmesek. A szerelem kisért el bennünket délutáni sétáinkra, kirándulásainkra, köztünk volt, ha egymás mellett ültünk a sétány pad­jain, összekötött, ha távol voltunk egymástól. Szép volt a kis leány, okos is volt, kedves is volt és ez sok is volt ahhoz, hogy egy tizen­hét éves diák elveszítse lelki egyen­súlyát. Szerelmes lettem a szó legtizen­hétévesebb értelmében. Ámor nyila átlőtte szivemet és én ugy éreztem, hogy ebbe bele kell halnom. Nem tudtam megérteni, hogy le­het egy kis leány olyan okos, olyan kedves, olyan szeretetreméltó, mint Ő. „Nem is érdemlem én a sorstól, hogy egy ilyen leánnyal még be­szélgethessek is..." — éreztem ott legbelül. Kevés idő múlva elnémultak ben­nem az ilyen fájdalmas hangok és természetes lett, hogy én szeretem Ót, és Ő szeret engem. Csak ezt éreztem, csak ez volt minden gon­dolatom és, ha esküdni kellett volna valamire, egész biztosan szerelmünk­re esküdtem volna, hizzen úgysem ismertem szentebb, igazabb valamit annál. „Dé örülöK, hogy találkoztunk, hogy megismertelek..." — volt a sze­relmi vallomásom és, ha Ö zavar­tan mosolyogva körmeit nézegette, vagy gyűrűjét forgatta, forgott kö­rülöttem az egész világ. Beleszédül­tem a mosolyába, a gyermekies za­varába, észre sem véve, hogy én is elpirultam a nagy jelenetnél... — s aztán hallgattunk egyideig. Szentség­törés lett volna most beszélgetni. „Hű! már félegy, mindjárt ebé­delünk..." — zavarta meg a csen­det. „Hazamegyünk... 1" És egy bol­dogító délelőtt hozzárakta kis emlé­keit a régebbiekhez, melyekből, mint kis drága kövekből egy csodás temp­lomot akartunk felépíteni... az Életet. „Délután átjössz hozzánk, olva­sunk egy kicsit..." — mondta és megvolt az ok a délutáni találko­zásra. Ebéd után tíz deka pralinét vet­tem egy cukrosnál és nagy boldo­gan mentem hozzájuk. Már várt, hozzá volt szokva, hogy a délután nálam legalább egy órával hama­rabb kezdődik a rendesnél, ha hoz­zájuk akarok menni. Leültünk az előszoba asztalához és olvastunk. Közben nagy körülményesen kivet­tem a zsebemből a csokoládét és átnyújtottam. Mosolyogva vette át a szokásos „ej, miért költsz ennyit" szavak kíséretében. És én boldog voltam, mert hiszen a csokoládé jó, és most Ő azt eszik és én vásá­roltam neki... A könyvet kiolvastuk. Nagyon jó volt. Szerelmesekről sióit és ami a legfontosabb boldog házassággal vég­ződött. — Szép, hosszú ujjaival be­zárta a könyvet és rámnézett. Egyre gondoltunk. Tetszett? Nagyon, felelte és én ugy szerettem volna megcsókolni... azt a könyvet. Másnap szörnyű dolog történt. Le­velet kaptam hazutról. „ Letelt fiam a nyaralási idő", írták. „Hétfőre gye­re haza" I Azt hittem, nyomban meghalok. Egy-kettő és eiutazni háromszáz ki­lométernyire tőle ! I Hogy mondjam ezt meg neki ? I Nem is én mond­tam meg. Átnyújtottam a levelet és Ő elolvasta. Egynéhány könnycsepp nem birt együtt maradni társaival és végig szaladt aicán. — Én örültem ezeknek a könnyeknek, az ilyen könnyek drágagyöngyök és azok mind az enyéim voltak. Délutánra egy könyvvel lepett meg. Jó kritikát hallott róla és megvette. Ugy szokták mondani, hogy „Emlé­kül". Zilahi: A lélek kialszik. Kerékpár újjáalakítás, eredeti tüz­zománcozás, speciális ja­vítóműhely JBiczák mSé. Bethlen-u. 27. Telefon 3-30. Volt még két napom elutazásomig. Hozzákezdtünk olvasni. Nagyon szo­morúan, lc hangolódva értünk a vé­gére. Majdnem ugyanabban a pilla­natban kérdeztük: Igaz lehet az ?... Lehet-e az, hogy a „lélek kialszik"? Igaz lehet az, hogy idővel a legszen­tebb dolgok „csak ugy" feledésbe mennek?... Nemi! Ez lehetetlen, éreztük mindketten. Megtörténhetik az, hogy mi elfe­lejtenénk egymást? Kérdezte majd­nem nevetve, kigúnyolva azt a ször­nyű megállapítást, hogy „a léiek ki­alszik". — Ez lehetetlen I Esküdtük. Egyszer csak valami nagyon szép, valami nagyon csodás gondolatom támadt. Rendkívüli lehetett, mert még neki sem akartam megmondani. Ta­lán egy nagy igéret, vagy egy terv, vagy jóslat, vagy nem is tudom én már, hogy mi, — Csak hirtelen el­vettem kezéből a könyvet és az első lapra ráiriam gondolatom szavainak bezdőbetüit. Látod ezt a három betűt?... Lá­tom, feleit nagy csodálkozva. Hogy mennyire nem igaz az, hogy „a lé­lek kialszik", majd meglátod akkor, ha megmondom neked, mit jelente­nek ezek a betűk! Ez történt három évvel ezelőtt. A múltkoriban könyvtáramat rendezget­tem. Kezembe került egy könyv. Zilahi: A lélek kialszik. Lapozok egyet. Három betű az első oldalon : R. N. M. — alatta, Bártfa, 1933. Tűnődve ráncolom össze homlo. kom. Újra élem a bártfai emlékeket. Minden percre emlékszem. De mit jelent ez a három betű ?! R...N...M... Arra emlékszem, hogy én irtam oda. R...N...M... Furcsa, hogy milyen feledékeny vagyok! Feledékeny? — Mosolyogta gú­nyosan a cimlap. Neeem! „A lélek kialszik !" És elmúlt egy nap és utána még sok-sok nap és ma sem tudom, mit jelentenek a betűk, pedig ugy hi­szem, hogy akkor nagyon-nagyon sokat jelenteitek. És az én nagy szerelmemből nem maradt más, mint egy leány elmo­sódó emlékképe, egy könyv, cime: „A lélek kialszik" és a könyv első oldalán három betű, melyekről már nem tudom, mit jelentettek... Modern festést a legolcsóban és megbízhatóbban készít •g szobafestőmester. Szarvas-utca 5. szám. * j Most igazán I olcsón vásárolhat I f f 9 JPiiI ü férfiingét míg a készlet tart, az í. Olcsó Áruházban Bessenyei-tér 15. Takarékátjáró Címre ügyelni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom