Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1936 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-25 / 20. szám

2 oldal. lik, — hogy ezt a férfiút őszinfe bizalommal és szeretettel kell fo­gadnunk, hogy ennek a teremnek az ősök tiszteletétől, az ősi hagyomá nyokhoz való hü ragaszkodástól át­itatott levegőjéből a bizalom, a sze­retet meleg érzései és biztatást kell, hogy áradjanak afelé a ferfiu felé, akiben az élettel. — a mostoha ma­gyar sorssal folytatott nehéz küzdel­mekre hü társunkat és hivatott ve­zérünket hisszük és kívánjuk meg­találni 1 Az alispán ezután megnyitja a díszközgyűlést, maj felkérésére Mi­kecz László vármegyei főjegyző is­merteti az uj főispán kinevezését tu­dató miniszteri leiratot, majd az al­ispán javaslatára küldöttség megy Thuránszky Pál főispánért. A küldöttség vezetője Káliay Mik­lós dr. volt földmivelésügyi minisz­C„ JNEyírvidék OZÁBOLcsi HIH hírlap ter, tagjai Énekes János prelátus, Kovách Elek dr„ Erdőhegyi Lajos dr„ Pápai Mihály gazdaelnök, vitéz Elekes Gábor ny. ezredes, várme­gyei helyettes elnök, A küldöttséggel érkező Thuránszky Pált viharos éljen és taps fogadja. Délceg magas, fér­fias termetén fekete díszmagyar fe­szül. Megható pillanatok következ­nek : az uj főispán leteszi a hiva­tali esküt a vármegyei főjegyző ke­zébe. Méleg zengéssel szólanak az eskü szavai a kormányzó, az alkot­mány iránti rendithetetlen hűségéről. Az eskü után Virányi Sándor alispán átadja az elnöki széket az uj fő­ispánnak : — Legyen működésén áldás, Isten hozta, Isten tartsa... Újra tüntető, ünneplő taps, a ha­talmas közgyűlés megismerle és érezni: szivébe zárta uj főispánját. Mikecz László: flz önkormányzat fogalma kizárja a maradiság gondolatát A főispáni méltóságát hivatalosan átvevő Thuránszky Pált legelsőnek a vármegyei tisztikar szószólója, Mikecz László főjegyző üdvözli a következő nagyhatású szavakkal : Méltóságos uram ! Az eskü magasztos szavainak el­hangzása után, amelynek alapján Méltóságod e törvényhatóságban a közha'alom gyakorlását jogszerűen átvette, engedje meg nekem, hogy ez ünnepélyes alkalomból pár kere­setlen szóval, de annál jobban át­érzett meleg lélekkel üdvözölhessem. Méltóságos uram I A vármegye évszázadokon keresztül a magyar­ságnak, a féltve őrzött alkotmány­nak, nemzeti értékeinknek, az ősi tradícióknak és a szent magyar rög­nek volt védőbástyája, s hogy e ma­roknyi nép itt Európa közepén egy ezredév vérzivatarában fenn tudta tartani nemzeti létét, azt nagv mér­tékben köszönhetjük a vármegyének. A vármegyét a kicsinyeskedők, a gáncsoskodók szeretik a maradiság fogalmával összekapcsolni, már pe­dig az önkormányzat fogalma ki­zárja a maradiság gondolatát, mert az önkormányzat az élő valóság, a mindennapi élet irányitója, a min dennapi élet kormányzója s szük­ségszerűen kell, hogy haladjon a korral, hogy beengedje nemes pati náju falai közé a haladó kor esz­méit is, de viszont a vármegye csak akkor lesz méltó önmagához, ha talmi értékekért nem hajlandó elpa­zarolni ezer éves szentelt hagyomá­nyait és ha lenyesegeti az élősdieket az igaz kincsekről és értékekről, amelynek megszerzése és megtartása nemzeti érdeket képez. A vármegye a változott körülmé­nyek következtében nagy részben befejezte alkotmányvédő hivatását, s jelenleg a magunkra utaltságunkban a nemzeti egység gondolatának meg­valósítása kell, hogy képezze fő fel­adatát, nem a napi politikára gon­dolok, Méltóságos uram, mert e dí­szes terem nem alkalmas a napi po­litika küzdőteréül, hanem a szivek egységére, a lelkek harmóniájára, amely kell, hogy egy nagy és ma­gasztos gondolatban egyesítse végre a nemzetet, amely bennünket a Gol­gotha útjáról a magyar feltámadás útjára vezet. A főispáni szék betöltéséhez nem­csak disz, nemcsak méltóság, hanem erős akarat és nagy munkabírás is szükséges, s természetszerűen kell, hogy a főispán első és előmunkása legyen a vármegyének s éjt napot eggyé téve küzdjön a gondjaira bí­zott érdekek védelmében. A főispáni székben a szivek meg­hódításához nemesen dobogó sziv a bizalom felkeltéséhez pedig teljes odaadás szükséges. — Szükség van ezekre a mostani súlyos időkben, hogy megdobbanjon a sziv a nép keblében, s hogy a vármegye első emberének minden lépését és min­den tettét a vármegye osztatlan bi­zalma, s mindnyájunk aggódó sze­retete kisérje. Méltóságod olyan ősi nemes csa­lád sarjadéka, amelyben a tradíciók tisztelete, az ősi röghöz való ragasz­kodás egy volt a tisztesség, a be­csületesség fogalmával; a sors kér­lelhetetlen csapása folytán Méltósá­god elvesztette szülő hazáját, elhagy­ni kényszerült ősi otthonát, ahonnan ősei évszázadokon keresztül küzdöt­tek a magyar nemzeti gondolat meg­valósításáért. A sors csapása nem törte, sőt el­lenkezőleg megacélozta Méltóságod izmait, s amikor karddal már nem küzdhetelt hazájáért, nem állott a csüggedők, a reménye vesztettek so­raiba, hanem uj hazát keresett és ta­lált vármegyénkhen, ahol az egész vármegye szerető testvérként fogadta azt a férfiút, aki az ősi rög meg­munkálásában és a magyar nemzeti érzés fejlesztésében vélte élethivatá­sát megtalálni. Amilyen szeretettel fogadta a vár­megye közönsége testvérként Méltó ságodat, éppen olyan örömmel és megelégedéssel üdvözölte méltósá­god főispáni kinevezését is, mert Méltóságod személyében látjuk azt az erős akaratú, fáradhatatlan mun­kabirásu nemesen érző és gondol­kozó férfiút, aki elhivatott a szivek harmóniáját megvalósítani, a várme­gye osztatlan bizalmát elnyerni Mél­tóságod személyében látjuk a vár­megye autonómiájának, érdekeinek, tradícióinak hü védelmezőjét, s kü­lönösen azt a férfiút, aki ezt az egy kor gazdag most pedig nélkülözé­sekkel küzdő vármegyét keresztül fogja vezetni a megpróbáltatások és szenvedések poklain. A feladatok egész sora vár Mél­tóságodra, amelynek megvalósítása egy férfiú erejét talán meghaladja, de a feladatok nagysága csak nö velheti Méltóságod tettvágyát és munkakeszségét különösen akKor, amikor a munkában maga mellett találja? a vármegye tisztikarát is, amelynek munkás jobbját ezennel mély tisztelettel felajánlom és bizto­sítom Méltóságodat, hogy e tiszti­kar büszke lesz, hacsak egy lépés­sel is elővinni segiti Méltóságod közérdekű célkitűzéseit és törek­véseit. Isten hozta, a Mindenható keze vezérelje főinpáni tisztségében. Thuránszky Pál főispán szeleskani programot ad az installációs p beszédében készségének már annyi dicső pél­dáját szolgáltatta. A háborús évek emlékei és kötelékei feledhetetlenek. A háború után ismét Szabolcs terü­letére sodort a ^világégés, amely annyi magyart pusztított ki ottho­nából 8 amely nemcsak hazánkat törte darabokra, hanem a szeren­csétlenül készített békeszerződések folytán üszkösödéssel fenyegeti az egész világot. Ez a világforgatag emelt ki először a jogi, majd a ka­tonai pályámból, fosztott meg va­gyonom legnagyobb részétől, elsza­kított családomtól, elvette a ked­vemet a közélettől s boldog voltam, amikor vagyonom megmentett ron­csával egy csendes, nyugodt családi fészket alapíthattam ebben a nemes­multu vármegyében. Tizennégy éve már, hogy Szabolcs vendégszerető területén szerény, visszavonult kere­tek között élem azt a küzdelmes életet, amely minden magyar gazda sorsa és igyekeztem takarékos élet és szorgalmas munka árán megmen­teni családomnak azt, ami menthető. Egyének és pártok elbuk­hatnak, az eszme örökéletű Ezek az életkörülmények indokol­ják, hogy sokan közelebbről nem is ismerhetnek. Annál is kevésbbé, mert aktiv politikával nem foglal­koztam, bár azokhoz az eszmékhez, amelyek a mai kormányzat szilárd alapját képezik, nem a győzelem pillanatában csatlakoztam. Hosszú éveken át voltam meggyőződéses katonája azoknak — a hitem szerint — elvitathatatlan igazságoknak, ame­lyek a nemzet minden tagja részére az erkölcsi és anyagi jólétet bizto­sítani hivatottak. Az egyéni törek­vések, pártprogrammok elbukhatnak, az egyének és pártok megsemmisül­hetnek, de az eszme örökéletű és legyőzhetetlen. ft nemzeti munkatervben a magyar nemzet szel­leme él A vármegyei tisztikar szónoka után az uj főispán mondja el nagy­szabású, széles programot adó, mély szociális érzésből és nagyar testvéri szeretetből fakedó installációs be­szédét a következőkben: Méltóságos Alispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! A legmélyebb hódolat és hála ér­zéseitől áthatva mondok köszönetet e helyről Magyarország Főméltóságu Kormányzójának (a diszgytilés tagjai felállva éljenzik a kormányzót) és a magas kormánynak azért a kitüntető bizalomért, amellyel engem méltó­nak méltóztattak találni arra, hogy ennek az ősi hagyományokban oly gazdag vármegyének élére állítsanak Tiszteletteljes üdvözlet és őszintt köszönet a magas kormány kikül­döttjének, a tekintetes vármegyének, a tekintetes törvényhatósági bizott­ságnak, magas vendégeinknek és kedves barátainknak, hogy megjele­nésükkel a mai közgyűlés fényét emelni és ezzel részemre ezeket az amúgy is ünnepélyes pillanatokat még örökbecsübb emlékké tenni szí­vesek voltak.SS Szeretem ezt a vármegyét Nem vagyok e vármegye szülöttje, de az érzelmi szálak egész világa füz össze vele. Még a béke éveiben szolgáltam Nyíregyháza házi huszár­ezredében. Ebben az ezredben küz­döttem végig a világháborút is, Sze­retem ezt a vármegyét, ennek nyílt­szívű, bátor és hazafias lakosságát, amely hazaszeretetének ;és áldozat­1 kg príma háj 1 kg. tüdő 1 kg. máj, sziv P P P 1*30 —•40 —"60 Szabó Márton hentes és mészéros, Kállói-utca 4. szám. Ilyen legyőzhetetlen eszmének tar­tom én a kormány nemzeti munka­tervében lefektetett célkitűzéseket, amelyek messze felülmúlják egy pártprogramm kereteit, mert azok nem egy párt "céljait tartalmazzák, hanem kiemelkedve a napi politiká­ból, a nemzeti áliam kiépítését te­szik lehetővé. A nemzeti munkaterv a nemzethez szól s a magyar nem­zet szelleme szólal meg benne. A nemzeti munkaterv a nemzet ébre­dése, az egyének nemzeti individua­litásba való összeforrása. Ez az eszme az, amely a nemzeteket fenn­tartja, ezekhez az igazságokhoz ra­gaszkodtam a múltban és kívánok ragaszkodni hűségesen a jövőben is. Aktiv politikával foglalkozni nem is szándékoztam. Az a szeretet és megbecsülés azonban, amely ki­csiny körömben mindenfelől felém áradt és az a lelkesedés, amely engem nem csak mint politikust, hanem mint katonát is eltöltött akkor, amikor Gömbös Gyula miniszterelnök ur őnagyméltósága átvette a kormányzást (lelkes éljen és taps) minden magyar összefo­gását hirdetve és mindenkit a fe­délzetre hiva, — voltak azok a rugók, amelyek megmásították eredeti elhatározásomat és ibele­sodortak az aktiv politikába és közéletbe. Alig három .éve történt életemnek ez a fordulata és azóta a barátságnak, a támogatásnak és személyemnek érdemen felül való olyan megbecsülését tapasztaltam, amely mindenfelé a legnagyobb hálára kötelez. Kinevezésem is (Folytatása az 5-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom