Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 275-298. szám)

1935-12-25 / 295. szám

(Trianon 16.) 1935. december hó 25. 32 JSÍYÍRVIDÉK „ ABOLCSI HIRLAP 19. oldal. tele mellett Nyíregyháza, a város belterületén, megfelelő uszodát létesít. Ugy tudom, hogy a vonatkozó tervek is elkészültek, hogy azonban azok Budapesten mely hivatalban akadtak meg, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy Nyíregyházán csak akkor lehet úszóéletet teremteni, ha a város belterületén megfelelő sportuszoda létesül. Sem a bujtosi, sem a sóstói strandfürdő nem alkalmas az úszásnak sportszerű fejlesztésére, pedig az elmúlt két nyár folyamán az a maréknyi kis csapat, amely rendszeresen foglalkozott az úszással, megmutatta, hogy anyag van, csak a lehetőség nincs meg arra, hogy az úszók megfelelően trénirozhassanak. Két vándordíjat és számos díjazást nyertek a nyiergyházi úszók és többet és jobbat tudnának felmutatni, ha megvolna a sportúszoda. A Sóstó igen messze van, maga a vize úszásra nehéz és nem nyújtja sport szempontból azt, amire a rendszeres úszásfejlesztéshez feltétlenül szükség van. Az úszással komolyan foglalkozó faktorok, természetesen az Úszószövetség is régen megállapította, hogy az utánpótlást csak a vidékről nyerheti s ezért helyez nagy súlyt arra, hogy a vidéken minél nagyobb számban uszodák létesüljenek. De az uszodára nem csak sportpolitikai szempontból van szükség. Népegészségügyi szempontok úgyszólván parancsolóan követelik mindenütt az uszodák létesítését. Elismerem, hogy a nyiregyházi egészen különleges vízviszonyok miatt a város belterületén létesítendő uszoda költségei magasak, de meg vagyok győződve arról, hogy ha a város hivatalos körei komolyan meg akarják valósítani az uszodatervet, úgy a társadalommal karöltve azt meg is tudják valósítani és nem marad a terv évek hosszú során át csak egy álomkép. Nyíregyházi diák nyilatkozik: Mit tehetünk a gazdasági válság leküzdésére? A Kossuth-gimnázium VII. osztályában vagyunk. Életravaló kérdésre kell felelnie az osztálynak: Mit tehet a diák a gazdasági válság enyhítésére. A kcrdést megfejtik valamennyien. Az egyik kis VII. osztályos válaszának főgondolatmenetét, amely annyira jellemző a mai ifjúság gnodolkodására, arra a komoly érdeklődésre, amely a magyar sors kérdései felé tereli őket, itt közöljük: Az élet mindig nehéz volt az ember számára s nehéz is lesz. Nehézzé teszi az életet a három emberi főhiba: az önzés, a féltékenység és a gyűlölet. Az önzés már ott kezdődik a gyermekkorban, a nagyobbik szelet csokoládé, a szeb bbélyeg stb. megkaparintásánál. Mindig a szebb, a nagyobb, a több kell neki. S később jön a pénz, az arany. Ez, ami az embereekt teljesen vaddá teszi. Nem egyszer olvastuk, hogy több mázsa kávét a tengerbe öntöttek; vagy vonatot fűtöttek vele, inkább, mintsem lejjebb-szálljon az ára, nehogy kevesebb legyen a haszon! Inkább leölték a teheneket; inkább kiöntötték az országútra hektóliterszámra a tejet, csak azért, hogy megkapják literenként az a tizenhat-húúsz fillért. Ezt teszi az önzés, a haszonlesés. Másik fő ok a féltékenység. Két ember, két ország örökös féltékenysége egymás elleni áskálódásokra vezet. Féltékenység valami tárgyért, személyért, területért, országrészért, haszonért. Ez is csak az önzésre vezethető vissza. Ezek a hibák egymásból keletkeznek, egymást nemzik. Az önzésből és a féltékenységből megszületik a harmadik társadalmi baj: a gyűlölet. GYŰLÖLET, GYŰLÖLET... Társadalmi osztályok, szegények, Az egyszerű virágillat, a keresetlen, szívből jövő egyszerű szavak, a kérő-szemrehányó hang felébreszti Miklóst merengéséből és őrült szenvedéllyel öleli keblére Pannit s ujongva kiált fel: — Pannikám! Lelkem gyöngyvirágom, hát mit tettél? Eljöttél utánam, vagy elűzött apád miattam, hogy ne csak magam legyek földönfutó, hanem te is kóstold meg a kivert jószág kínlódását? — Hát úgy esett a Miklós, hogy amikor maga elgyütt hazulról, oszt, hogy idesapám meghallotta, hogy világgá ment, megijedt, mert azt gondolta, hogy kend elemészti magát, megoszt látta, hogy én nagyon rivok, hát nagyon megbánta, amit tett. Visszacsinálta vóna mán az égiszét, de maga nem vót nem sehunsem. — Hát amint ott bónkódok, hát ides is beleszól a játékba és azt mondja, hogy mégis csak lelketlenség az, amit te csinálsz, te ember, evvel az egyetlen egy jányoddal. — Hát mán oszt mír na! — kérdi idesapám. — Mán csak azír na, hogy becsületes, dógos fiú az a Miklósi Hogy szegíny legíny? Hát kelmed se vót hatökrös gazda, mikor engem elvett és megsegítette az Isten, oszt örüljik kelmed, hogy most olyan jó módja van, hogy nincsen rászorulva arra, hogy a jányát olyan legényhe kényszerítse, akit nem szeret. — Hogy az a felséges Úristen áldja meg azt a drága jó ides anyádat! — fohászkodik közbe Miklós. — Hát oszt, hogy ide fajzott a dolog, könnyű vót idesapámat rábeszélni mán, hogy én kendet hazahívhassam. — Osztán, hogy tudtad meg, hogy én hova gyüttem? — Mennyik mán kend, hát ojjan gügyének níz engem, hogy még enynyit sem tudnék kitalálni. Hát megkérdeztem az állomásfőnök tekintetes úrtól, hogy hová váltott kend bilétát, oszt mikor megmondta, hogy Pestre, hát én is ideváltottam és most itt vagyok la! De most már nem eresztem el kendet, hanem jön velem haza, mert ippen nagy szükség van magára, mert hogy a Bimbónak most van kisborja, oszt a Betyár is most fog lefijalni, hát ezek a sok mindenek hogy lehetnének meg maga nélkül! — És amikor a gyárak szirénája früstökre zúgott, sivított, Botos Kis Miklós boldog örömmel vezette kézenfogva Pannit, nem törődve a puccos pesti dámák és gavallérok lenéző mosolyával. Boldogságában már maga előtt látta a Bimbó gyámoltalan kisborját, meg a Betyár nyivákoló kis kölykeit és a bölcsőben ott látta ringatni a pufók képű, fekete szemű kis Botos Kis Miklóst... gazdagok egymás elleni gyűlölete. A szegény gyűlöli a gazdagot szerencséjéért, pénzéért. A gazdag megveti a szegényt tudatlanságáért, piszkosságáért. Az biztos, hogy nagy baj a tudatlanság, a babonás tudatlanság. Tanult és tanulatlan szembehelyezkedése gyűlöletre vezet. Igy a tervszerű gazdálkodás eredményeit sokan nem akarják érvényesíteni. Beszélnek nyomorról, éhezésről s a felállított nyomorkonyhák menüit aztán megbírálják. Vagy hallottam például azt is, hogy mikép vélekednek a város nyomorenyhítő karácsonyi adományairól. Szénről és egy kis fáról volt szó, amelyet egy kis inségmunka fejében kaptak volna meg. „Milyen inségadomány ez, — szólt az okoskodás, — ha meg kell érte dolgozni? Hisz inkább elmegyek máshova dolgozni s azért a pénzért a házamig tudom szállítani a tüzelőt. Bolond leszek dolgozni is meg hazacipelni is. Inkább nem kell!" Vagy az a koldus, aki a 2 fillért inkább visszaadja, ha csak ennyit adnak. — Beszélnek az iparosság munkanélküliségéről, rossz helyzetéről. Beszélnek és panaszkodnak, de amikor van munkájuk, akkor felületesen végzik el. Élő példa a következő: Nyáron szerelték fel nálunk a fürdőszobát. A mosdót azonban nem jól csinálták meg, a vízmérő a padláson nem működött, a fürdőkád csövét nem jól illesztették össze. Akkor leüzentünk nekik, hogy jöjjenek ki, csinálják meg. Egy hét múlva kijöttek, megcsinálták aznap félig. Azt mondták, másnap folytatják. Máig sem jöttek ki. A POLITIKAI FESZÜLTSÉG A mai helyzet oka még az úgynevezett politikai feszültség is. összejönnek a nemzetek tanácskozni a békéről s közben mindenki készen, álig felfegyverkezve áll. Az erős hatalmak mindenre készen állnak, hogy megvédhessék nagyhatalmukat. A gyengék is fegyvert gyűjtenek, hogy megvédhessék jogaikat. Mi is, mások is, békéről álmodunk, de a fegyvert a kezünkben tartjuk. (Természetsen a köpönyegünk alatt, hogy senki se lássa, hogy mekkora!) Igy él, így küzködik az Isten képmására teremtett ember. TAKARÉKOSSÁG? Sokan azt mondják, hogy a rossz helyzetet végletekbe menő takarékossággal lehet csak megjavítani. A takarékosság szép erény, azoftban túlságba vinni nem szabad. Munkaalkalmat kell adnunk a munkásoknak, még akkor is, ha nincs is olyan nagy szükségünk dolgoztatni. Mert ha adunk munkát, akkor a munkásnak lesz pénze, tud venni kenyeret a péktől, a pék több lisztet vehet a malomból, a gazda pedig könnyebben adhatja el a búzáját s az ő családja is pénzhez jut. Igy megy, így növekszik ez a kis pénz, amelyet mi kiadtunk. A szegények segélyezéseire alakult miszszióktól se vonjuk meg adományainkat. Karoljuk fel a szegénykonyhákat. Vállalja el minden család télére egy szegény gyermek ebédeltesét. — Az sem utolsó dolog, az a por, amelyet a külfölddel levelező cserkészek és diákok vernek fel külföldön. A kiküldött prospektusok propagandát csinálnak, a baráti levelekben elrejtett, komoly sorok pedig feleszméltetik a külföldet igazságtalan bánásmódjára. MIT TEHET AZ IFJÚSÁG? A magyar ifjúsúág feladata, hogy megváltoztassa a mai rossz helyzetet. A jelenlegi társadalom már nem jó. Újra van szükség, egy újra, egy megreformáltra. A reformátorok soraiban neki is ott kell lennie. De nem karddal és puskával ,hanem könyvvel és tollal a kezében. Ne milliók pusztulása árán reformálja meg ezt a társadalmat, hanem tiszta jellemén alapuló fáradságos munkával. Ne véres legyen ez a forradalom, hanem dicsőséges! OLASZ PÉLDA, LENGYEL PÉLDA Ez bizony súlyos feladat reánk nézve. Tövises ez az út, de a boldogsághoz vezet. Talán el is csüggednénk, ha nem lennének előttünk pélNYÍREGYHÁZI TAKARÉKPÉNZTÁR-EGYESÜLET Alapítási év: 1862. Érdekközösségben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár-egyesülettel. Giroszámla a Magyar Nemzeti Banknál. Postatakarékpénztári csekkszám: 2858, Telefonszámok: ügyvezetés és váltóosztály 26; jelzálog-osztály 479, Az intézet saját tőkéi 1934. dec. 31-én 2.128.322 P-t tesznek. Nyugdíjalap külön értékei: 509.169. P >w»0