Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 275-298. szám)

1935-12-25 / 295. szám

12. oldal. JSfíri ABC: OLCSI HIRLAP (Trianon 16.) 1935. december hó 25. tatkozik a biztosító társaságok életbiztosítási ágazatainál s ez a katasztrofálisnak nevezhető romlás, amely tulajdonképpen csak folytatása az előző esztendők óta egyre tartó süllyedő tendenciának: mindennél hangosabban harsogja a szélrózsa minden irányába azt a régi tételt: azt a klienst, aki egyszer meg­sütötte a száját, nehéz újból be­csábítani az üzletbe. Az életbiztosítás gondolata szo­ciális és tőkegyüjtési szempontból egyaránt nagy nemzetgazdasági je­lentőségű feladat. A magyarországi biztosító intézetek igazán csak saját magukra vethetnek azért, ha az élet­biztosítási ágazat egyre inkább sor­vad s a közönség ,ha a tőkéjét gyűj­teni, konzerválni akarja, egyre inkább a pénzintézetek felé for­dul s takarékbetétek formájában gyűjti élére a garast. Hosszú évtizedekre lesz szükség ah­hoz, hogy a magyar közönség elfe­lejtse : ; • két nemzedék vagyona úszott el az életbiztosítások, még pedig a békebeli jó aranykoronákban be­fizetett életbiztosítások nyomo­rúságosnak nevezhető ötszázalé­kos valorizációja kapcsán. És az a nemszűnő elkeseredés, ame­lyet az ötszázalékos valorizáció sok­kal inkább növel, mint csökkent, olyan magas gátat állít az életbizto­sítási üzlet elvesztett területeinek újabb meghódítása elé, hogy ezt a legszebb frázisok csillogó gyöngyfü­zéreivel sem lehet eltakarni. Ha dr. Kutasi nem tudná, akkor a biztosí­tási ügynökök légiója felvilágosít­hatja őt arról, hogy a szegény ügynököknek mennyi mázsás gorombaságot, dühös ki­fakadást és ridegen elútasító vá­laszt kell elszenvedniök, mikor kötésekkel próbálkoznak. Persze, azt senki sem várta a bizto­sító társaságoktól, hogy a valorizáció százszázalékos lesz, hiszen kétségbe­vonhatatlan, hogy az életbiztosítási díjtartalékoknak egy jelentős részét a világháború során hadikölcsönjegy­zésre kellett fordítani, de az sem ké­pezi vita tárgyát, hogy a díjtartalék­alap hadikölcsönre való felhasználá­sának aránya és az ötszázalékos valo­rizáció aránya között olyan mély sza­kadék tátong, amelyet nem lehet op­timista szólamokkal betömni. Azon senki sem csodálkozik, ha az életbiztosítási üzletág csökkenő ten­denciát mutat, hiszen a gazdasági vi­szonyok tényleg nyomasztók. D.e té­vedés volna mindent a gazdasági vál­ság rovására írni és itt megállapít­hatjuk, hogy a díjtételek magasak, drá­gák, nem állnak arányban a való élet követelményeivel. A mai életbiztosítási díjtételek még mindig azon a nívón mozognak, amely a biztosítási matematikusok szerint helyes lehetett a világháború kitörése előtt, de annál helytelenebb ma. Ne feledjük el, hogy pontos sta­tisztikai adatok szerint az elmúlt 20 év alatt mintegy 50 százalékkal emelkedett az átlagos emberi életkor Magyarországon. 1914-ben átlag 40 éves koráig, most átlag 60 éves koráig él az ember Ma­gyarországon ,ami azt jelenti, hogy az úgynevezett vegyes életbiztosítások­nál, amelyeknél halál és elélés ese­tére kötik a biztosítást — és az élet­biztosítások sokszorosan túlnyomó része ilyen Magyarországon, — sokszorosan nagyobb a haszna a bitosító társaságoknak, mint békeidőben volt. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a magyarországi biztosító társaságok óriási rezsivel dolgoznak, valósággal fejedelmi fizetést ad­nak az igazgatóiknak és vezér­igazgatóiknak, akkor bátran megállapíthatjuk, hogy . az életbiztosítási ág szakadatlein romlásának első rákfenéje a ki nem elégítő valorizáció, a máso­dik az aránytalanul drága díjté­telek, a harmadik pedig a mam­mutfizetésű vezetőkkel teletö­mött adminisztráció. Nem tudjuk mi az oka, de lehet, hogy biztosító társaságaink azért ra­gaszkodnak görcsösen a régi rend­szerhez s azért irtóznak minden át­fogó reformtól, mert még a mai helyzetben is busásan megtalálják számításaikat. Bármikép is álljon a dolog, tagadha­tatlan, hogy ha ebben a tempóban fejlődnek a dolgok, akkor az életbiztosítás Magyarorszá­gon néhány éven belül teljesen elcsenevészedik. • a 3L tündérek. Leconte de Liste. Fordította: Dr. GÁSPÁR MAGIT. Illatos kakukfükoszorúsan, szépen a pajkos tündérek táncolnak a réten. A rénszarvasjárta vad erdei nyomon egy lovag vágtat ki nagy, fekete lovon. Arany sarkantyúja fénylik barna éjen s mikor egy holdsugár esik rá, kévéjén csillan meg a fényben furcsa szikrát adva a haján megülő ezüstös sisakja. * Illatos kakukfükoszorúsan, szépen a pajkos tündérek táncolnak a réten. * Körülfogják gyorsan, illanva keringnek mintha a halk ködben szárnya volna mindnek! — „Vakmerő lovagom, mikor minden árny nő hova mégy ily későn?" — szól a szép királynő. — „Rossz szellemek járják az erdőkörnyéket, mi meg táncra hívunk friss pázsiton téged". * Illatos kakukfükoszorúsan, szépen a pajkos tündérek táncolnak a réten. * „Engem vár a mátkám tiszta kék szemével és holnap enyém lesz Isten kegyelmével; eresszetek engem édes tündérlányok kiknek virágmohán tipor csöppnyi lábok, ne tartsatok fogva szerelmemtől távol; hiszen már a hajnal bomlik a homályból." * Illatos kakukfükoszorúsan, szépen a pajkos tündérek táncolnak a réten. * — „Maradj szép lovagom! Odaadom neked a bűvös opált és aranyos gyűrűmet és ami még több mint dicsőség és vagyon: holdsugárból szőtt ruhám is neked adom." „Nem kell!"... — „Hát menj!" és megcsúfolt büszkesége titkos nyilat vetett a lovag szívébe. * Illatos kakukfükoszorúsan, szépen a pajkos tündérek táncolnak a réten. * És megsarkantyúzva, a ló szelet kerget, fut, ugrik; valahogy ne késsen egy percet. Egyszer csak a lovag felfigyel, megremeg: valami fehér jön ott a bokrok megett. Hangtalanul lépked, két karját kitárja ... „Tündér, szellem, démon! nem kellesz, hiába! Ne álld el az útam gyűlöletes némber, vár engem a mátkám tiszta kék szemével." — „Ó én drága párom" — suttog az árny sírva — „én már nem lehetek tiéd csak a sírba"... — — A lovag csak nézi, szerelme mivé lett és nagy — bús szívéből elillan az élet. Illatos kakukfükoszorúsan, szépen a pajkos tündérek táncolnak a réten. IKtezer eladó leány,: A nagy betakarításnak vége. Ilyen­kor az év végén ,,ér rá" leginkább házasodni a nyíregyházi ember. Az anyakönyvi hivatalban most legeleve­nebb az élet. Van olyan nap, amikor 10—12 házasságot kötnek, de jut be­lőle bőven mindennapra és talán a legnagyobb az eljegyzési dömping, éppen, amikor ezeket a sorokat ol­vassák a karácsonyi ünnepek alatt. MENYASSZONYOK 15—68-IG A mai napig 414 megkötött házas­ságot jegyeztek be a házassági anya­könyvbe. Az idei statisztika minden valószínűség szerint alatta marad a tavalyinak. Körülbelül másfélszáz új családi tűzhelyet szétrombolt a gaz­dasági válság, még mindig duló vi­hara. Érdekes, hogy a legtöbb házasságnál a nő idő­sebb, mint a férfi. A hölgyek igen gyakran mennek férjhez, kétszer-háromszor ís. A fér­fiak nehezebben szánják rá magukat a másodszori nősülésre. Sok az öz­vegy vagy az elvált asszony a meny­asszonyok között, a negyven éven tuli „fiatalok" pedig körülbelül egy­negyed részét teszik a házassági sta­tisztikának. Az év legfiatalabb meny­asszonya a ÍJ éves Nagy Mancika, a legöregebb pedig a 68-ik telet látja az idén. POUDER és „BELÉPŐ" Az esküvők legnagyobb része utcai ruhában történik, de azért sokan ra­gaszkodnak az esküvői ruhához. A menyasszonyoknál a fehér vagy ró­zsaszín selyemruha, fekete cipő, fe­hér harisnya a divat és mi türés-taga­dás benne, olykor már a tanya szépe is poudert rak az arcára és ondolált hajjal esküszik, sőt a báli belépők mintájára, legtöbbször kölcsönkért rövid, fehér bnudát térit a vállára. -Ma már vannak, akik direkt ilyen belépők kölcsönzésével foglalkoznak és bizony nem is rossz üzlet. HÉTEZERKILENCSZÁZ ELADÓ LÁNY VAN NYÍREGYHÁZÁN A házasságok jelentékeny részét a föld népe köti. A házasságok majd 70 százaléka jut a kisbirtokosokra, a földmivesekre, a legkevesebb jut a diplomás fiatalpkra. A kimutatás szerint 1905—1:915-ig terjedő időben 13,760 leánygyermek születését jegyezték be, akik közül 4722 halt meg és 2110 ment férjhez, vagyis a mai napon 7928 eladó leány van Nyíregyházán, akiknek — esedékes volna, vagy lett volna férjhez menni. Megkérdeztük az egyik leányt, hogy milyennek látja a mai lányok férjhezmenési lehetőségét. Lako­nikus rövidséggel csak ennyit felelt: — A férjhezmenési lehetőség ma éppen olyan lutri, mint a sorsjegy. Benne vagyunk mindnyájan a nagy forgókerékben, de sokszor, amikor már a kihúzás előtt állunk, kilyukad a szerencsekerék és kipotyogunk belőle. Nagy előnyben vannak azok a lá­nyok, akiknek állásuk van — mert a 20—30 év közötti fiúk nem keres­nek annyit, hogy egy asszonyt el le­hessen tartani. Két fizetésből viszont meg lehet élni valahogy. A férfiak véleménye nagyjából egyezik a hölgyekével. Az eladó lá­nyok nagy száma meglepte őket. Hát csak tessék uraim, lehet, foly­vást lehet...

Next

/
Oldalképek
Tartalom