Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 275-298. szám)

1935-12-25 / 295. szám

(Trianon 16.) 1935. december hó 25. , JSÍYÍRVIDÉK ^ ZABOLCSI HÍRLAP 7. oldal. gyöngéje van: állandóan alkalmazot­takat keres. A sors azonban úgy akarja, hogy Pollacsek úr egyedül vigye az üzemét, mert évek óta úton­útfélen azzal állítja meg a járókelő­ket, hogy ajánljanak neki egy fiatal munkaerőt, akinek eltartásáról is ő gondoskodna. Állítólag gazdag roko­nai vannak, de ez nem igen látszik meg rajta. Igaz, hogy Pollacsek úr dacos, szegénységében nem is fo­gadna el támogatást. Büszke, önérze­tes ember, aki „szabad polgár"-nak nevezi magát. ASSZONYOK ÖRÖME, LIBÁK HORDOZÓJA: ZE LE NYÁK BÁCSI A Bencs László téri baromfipiac nagy népszerűségnek örvendő alakja. Komoly, pedáns egyéniség, aki sza­bott árakkal dolgozik: hizott liba hazavitele 20 fillér, kacsa vagy pulyka 10 fillér. Arról nevezetes, hogy gyakran tart előadást a marha­hús káros hatásairól, a halat meg Újságíró, újságolvasó napról-napra találkoznak. Az újság bekopogtat az otthonokba, Írásait megbeszélik, hí­reit, véleményadását a kritika szem­üvegén át mérlegelik. Sokat dicsérik, még többet korholják. Ha az embe­rek elégedetlenek az élettel, a min­dennápi élet szavával, az újsággal sincsenek kibékülve. Nem csak titkos drámaírók vannak, hanem titokban mindenki újságíró is és többször fo­gadkoznak sokan, hogy hej de más­kép volna, ha ezt vagy amazt ő ír­hatta volna meg. Amúgy magyaro­san, kemény gerincesen. A titkos új­ságíró mindent elevenebben, színe­sebben tárna fel és mindenesetre ál­landóim nagyon érdekes volna. A karácsony a szeretet ünnepe, a béke és kibékülés napja. Kössünk bé­két nyájas olvasóink és barátságunk bizonyítékául, rágyújtva a békepi­pára, ebben a rovatban diszkréten a háttérbe vonulunk. írjon a közönség, írjon az olvasó. És íme ír is... Telefonon és szóban tízperces in­terjúban felkerestük egy-egy olva­sónkat a társadalom és foglalkozás egy-egy rétegéből. Megkértük őket, mondják meg néhány szóban őszin­tén: Miről írnának, ha újságírók lenné­nek? íme az újságolvasó — újságírók válasza: SZOHOR PÁLNÉ PROK JUDITH: Nem tudok egészen objektív vá­laszt adni, mert leánykoromban már foglalkoztam az újságírás nemes mes­terségével s mivel akkor a Leány­egylet vice-elnöknője voltam, hivatá­somnak megfelelően a szegényüggyel, különösen pedig az éhező és fázó, so­kat nélkülöző kicsiny gyermekek sor­sával kellett törődnöm. Ma pedig, miután nekem is vannak gyermekeim, még fokozottabb mér­tékben látom beigazolva, hogy a gyermekek sorsának jobbra fordítása egyenesen méregnek mondja. Nem mintha ő szegény, válogathatna a húsételekben, csupán azon az alapon, ahogy a butorszállító munkás többre tartja a klarinétot a zongoránál, nem mintha zeneértő volna, hanem azért, mivel a klarinétot könnyebben cipeli. Zelenyák bácsi a szárnyasjószágból él, nem csoda tehát, ha esküdt ellen­sége minden más húsfélének. VÍZHORDÓ DANI ÉS A TÖBBIEK De ki győzné felsorolni valameny­nyit, akik egy ilyen közepes város­ban is, mint Nyíregyháza, közöttünk élnek, fura külsejükkel, feltűnő szo­kásaikkal. Beszéljünk talán még a legendáshírű Lupcsu bácsiról, a nyu­galmazott bérkocsisról, aki lassan-las­san kiöregszik az ellenzéki várospoli­tikából, pedig nem is olyan régen még „méltóságos polgármester úr!..." kezdetű szónoklatokkal csődítette maga köré a ráérő járókelőket? Vagy vízhordó Daniról, aki vizes lajttal a nemcsak feltétlen lelki szükséglet, hanem szegény magyar hazánk leg­nagyobb és legnehezebb problémája. Erről sohsem beszélhetünk eleget, attól pedig még igen messze járunk, hogy tetteink eredményéről pozitív beszámolót tarthatnánk! Ha tehát újságíró volnék, megint csak erről írnék. MARGÓCSY EMILNÉ: Ha újságíró volnék, sok szeretet­ről, megértésről, megbocsátásról, őszinteségről, munkaszeretetről, puri­tánságról, a változhatatlanban való megnyugvásról, megelégedésről és mindezeknek foglalatjáról, a vallásos­ságról írnék. Mindenről, ami az éle­tet elviselhetővé, sőt széppé tudja tenni, de ami annyira hiányzik vala­mennyiünk lelkéből. Vájjon ezzel a programmal nem tennék ki egyhamar a szűrömet a szerkesztőségből? BODOR ZSIGMONDNÉ: A feltett kérdésre azt válaszolom, hogy mi nyiregyházi asszonyok ne vállalkozzunk újságírói feladatra ad­dig, amíg helybeli lapunknak a Nyír­vidéknek ilyen kedves és szolgálat­kész szerkesztői és munkatársai van­nak. Amíg szívesen és lelkesen leközlik a mi kívánságainkat, addig ne ve­gyük ki a tollat az ő hivatott kezük­ből. KOMÁROMY PIRI: — Erre még nem gondoltam, írtam ugyan cikkeket, de sohasem jutottam el a beküldésig. — Ha azonban újságíró lennék, a ma problémáival és politikával fog­lalkoznék. Politikával, de olyan tár­gyilagosan és olyan pártonkívül, hogy azt hiszem, a mai világban már előre megbuknék ezen a pályán. SZITHA ETELKA a polgármester titkárnője: — Az ifjúság elhelyezkedési lehe­tőségeiről. Nem azt írnám ki nagy vállán a kutakat pótolja a Kossuth utca környéki városrészen? A két Paszuly közül ma már csak az egyi­ket látni, lassan kivénül ez is: nem olyan mérges már, ha a csúfnevét ki­abálják, ránt egyet a vállán és böl­csen továbbcammog . .. Na és az „utánpótlás", mindnyájunk kedvence, az ifjú rikkancskirály, ha ugyan sza­bad még őt így nevezni, mert épen a napokban mondott búcsút Az Est­nek és társainak és komoly mester­ségre adta inkább élelmes, mint kótyagos fejét... Sokan vannak ők, férfiak és nők vegyesen, groteszk és szárnyszegett és kedves emberek; kicsit tettetik is néha magukat, ki tudja, olykor talán jó hülyének is lenni... Legtöbbször nevetnek, rit­kán szánakoznak is rajtuk, holott ők rózsaszinű álomvilágban élnek és mert nem tudják, nem is akarják észrevenni, hogy vannak embertár­saik, akiknek az ő fonák életüknél jobb sors jutott osztályrészül, talán még sohase voltak boldogtalanok ... Heves Ferenc. betűkkel az első oldalon, hogy egy fiatalember nyomora miatt öngyilkos lett, hanem azt, hogy kitartással, szorgalommal állásba jutott. Mert higyjék el, ilyen is van. Nincs na­gyobb örömöm, mintha egy ifjú, akit fölvettek szellemi inségmunkásnak, bejelenti, hogy időközben sikerült ál­landó elhelyezkedést találnia. HORTHY ISTVÁN DR. kir. közjegyző: Miről írnék, ha újságíró lennék? — Kérdés, csak „lennék"-e, mi­kor már 8 évig voltam is? Ha azon­ban „volt"-ra végérvényesen nem ad a zálogháztulajdonosa, csak azt mondhatom, mindenről írnék, amit az újságom érdeke megkövetel. Ugy él­tem át újságírói pályafutásomat, hogy sokkal többször kellett írnom arról, amiről nem akartam, mint arról, ami­ről szerettem volna. Ha ma volnék ismét újságíró, meggyőződésem, hogy megint csak ugyanezt kellene ten­nem. — Ha kormánypárti volna az új­ságom, nap-nap után arról trilláznék, mennyire küldetésszerű férfi éppen az a miniszterelnök, aki ma ül benn a bársonyszékben. Ha ellenzéki la­pot szerkesztenék, Hunyadi János vagy Széchenyi István gróf bokor alatti kis ibolyácskák volnának a mai ellenzéki vezérekhez képest. — Ha francia volnék, dicsőitném a népszövetséget, de mert magyar vagyok, szidnám. Ha volna jó néhány száz holdam, a gazdarendeletről zengnék ditirambusokat. Ha gyáros volnék, a kartelek szükségességéről igyekezném meggyőzni az olvasók ezreit. — Mindenről írnék, ha újságíró volnék, amihez nem értek. Még az újságírásról is. Csak az igazságról nem, mert valahányszor igazságot ír­tam, válogatás nélkül minden újság, minden szerkesztője azt mondta, hogy cikkem nem az ő lapjába való. Ezerféle tárgyról írn£k, ha újságíró volnék, csak azt nem tudom, miről írnék, ha feleletül a feltett kérdésre egyetlen egy tárgyat kellene meg­fognom. DR. MURÁNYI LÁSZLÓ, az ügyvédi kamara elnöke: — A kérdésből folyik a felelet: olya n témáról, ami egyformán közel­ről érdekli a közönséget is, az újság­írót is. Ez pedig a sajtótörvény be­harangozott reformja. Hogy mit ír­nék erről a témáról? Arra pár sorban bajos felelni. Gondolatmenetem ez volna: a sajtószabadság nem az új­ságírók privilégiuma, hanem a nem­zet, a társadalom közkincse, az al­kotmányos szabadság legerősebb biz­tosítéka. Aki ezzel a szabadsággal vissza él, aki tehát a sajtószabadság eszméjét discreditálja ,azt drákói szi­gorúsággal kell büntetni, súlyosabb esetekben az ujságírótollat is ki kell ütni a kezéből. Viszont azt az állam­férfiúi, aki a tisztességes sajtó meg­védelmezésének ürügye alatt gúzsba akarná kötni a sajtót, tehát magát a sajtószabadságot akarná megtámadni, a közfelháborodásnak kellene helyé­ről elsöpörni. Ezeket a gondolatokat fejteném ki részletesen, ha újságíró volnék. DR. NÁNÁSSY IMRE ügyvéd, orsz. gyűl. képviselő: — Csak az igazságról és a szere­tetről. Helyesebben ezekbe foglalnám be a köznapi sivárságok ránk nézve oly fontos mindennapi történelmét. Ne vegyen soha senki tollat a ke­zébe, ki erre nem képes. Az eszmé­nyítés csak ezek és nem a gyűlölet érdekében van megengedve. Elisme­rem, hogy a legnehezebb emberi prob­léma, mert nehéz kenyérrel vissza­dobni azt, ki bennünket kővel dob meg, nehéz felebarátunkat úgy sze­retni, mint gyarló tenmagunkat. Ezt az emberfelettiséget az élet csak az újságírótól követeli meg, mert őt nem csak oldalfegyverrel szerelte fel, mint a katonát, hanem gépfegyvert, harci eszközöket bocsájtott rendelke­zésére hivatása gyakorlására. Aki ezekben az igazság és a szeretet iránytűje nélkül forgolódik, olyan, mint a lőportoronyban tűzzel játszó őrült! — Istenem, ha mégegyszer nekünk ilyen munició raktárunk lehetne .. . ? DR. VÁRADY MIHÁLY törvényszéki tanácselnök: — Nem írnék másról csak Trianon­ról, mert ez az emberiség történelme óta, a legnagyobb gazemberség. Ha azt az elvet, amelynek alapján Triá­non létre jött, állandósítani sikerülne az emberiség tönkremenne. — Megírnám, hogy egy román vá­rosban 3t60 elmebeteg volt az elmúlt évben, ebből 315 meghalt, 15 éhen pusztult, ezzel szemben a kórház igazgatójának húsz millió lei értékű vagyona van. Ilyen és hasonló cikkeket írnék. DR. VITÉZ KÖTELES JÓZSEF fogorvos: — Isten mentsen ettől! Sok min­denről, de nem írnék le szakdolgot addig, amíg a szakember véleményét nem tudom s így visszaállítanám az újságok ezen téren! hitelét. Nem gá­zolnék soha senkinek a becsületébe, ha csak a nagyon szigorúan vett köz­érdek ezt nem követelné. Nem fog­lalkoznék Pityi Palkó magánéletével, nem tömjénezném bármilyen magas polcra jutott, bármilyen eszközökkel. Nem szaporítanám az öngyilkosok Tízperces körinterju: röl írna, ha újságíró lenne?

Next

/
Oldalképek
Tartalom