Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1935 (3. évfolyam, 172-198. szám)
1935-08-02 / 175. szám
4. oldal. pBio&cgBg&lP (Trianon 16.) 1935. augusztus hó 2. Pillanatfelvételek Hegyországból Irta: Sziklay László Cserkészek a Tátra alján Berreg, dohog, dolgozik a kiskocsi a szerpentin utakon. Hiába, ezen a Igirbe-görbe hegyvidéken még az autónak is nehezebb. Ugy huz felfele ez az ördögszekere, mintha a Lomnici-csúcsig meg se akarna állni. Falvakon szaladunk keresztül, apró hegyre völgyre épült szlovák falvakon, friss szénaszag bóditó illata üti meg egyegy másodpercre az orromat, de a következő szemvillanásban már egy nagyonzöld rozsvetés kalászai bólogatják felém a fejüket. „Itt lehet ám nehéz a szántás" — gondolom magamban, mikor a jó meredek kis földdarabra nézek és súlyos gondolatok jutnak az eszembe. „Nehéz sors", „Küzdelem a létért", meg ilyesféle. Gyönyörű ez a hegyvidék, csodálatosan gyönyörű. De itt egy percig se tudok teljesen gondtalan vidám lenni, olyan, mint az Alföldön. Itt mindég rámü! a nagy hegyek fenséges nyomasztó komolysága. Élesen tüz a nap a nagy Tátra alján. Mintha ezer apró kis tű szúrás járná át meg át a bőrö- ! met. Jó szerecsen leszek dél- ' utánra, — gondolom magamban, — mikor a kiskocsi egy CTönyörü szálerdő tisztásán megálfv A tisztás fölött az öreg "Lomnici áll őrt. Őrzi a fiukat. A mi fiainkat. „Kassai 10. sz. Tinódi- csapat tá bora" — áll a kaputáblán. Egészen csinos a kapu is, a tábla is. Szép hidacskán „robogunk" keresztül; alattunk a Fehérpatak zug, kristálytisztán, merész sebességgel. „Mi csináltuk", — mondja nagybüszkén a „napostiszt" Nem tűnnék föl nekem a dolog, hiszen, w azt hiszem, ezen a nyáron ezer meg ezer ilyen kis hidacskát vertek a cserkészek Fehérpatakon, Vágón, Pitkón és ki tudja, hány vizén keresztül, de a rendkívüli büszkeség, mely ebből a hangból kiárad, meglep. Üres hencegés talán, mely nem tudja a munkáját értékelni ? A szemébe nézek. Kristálytiszta, egyenes-igaz kamaszszem. Ez még véletlenségből se tudna se ha zudni, se dicsekedni Nem várnak feszes ünnepélyes séggel. Nincs sorakozó, vigyázz állás. Két három fiu hozzánk csatlakozik. A vezetők közül. Hetedikes-nyolcadikos gimnazisták. — „Csehszlovák állami magyar tannyelvű reálgimnázium Kosicén" — villan át az agyamon az iskola hivatalos cime s az idő, mikor, — nem is olyan régen, — én faragtam a hetedik oszlály padjait Akkor én voltam az őrsvezetőjük. Mind a háromé. Mikor még nem tiltották be a csapatot. A "Rákóczi" t. S abban az utolsó évben egy félévig tanulták a „cserkésztudományt" mind a hárman. Negyedik elemista korukban. Farkaskölykök voltak. — S hol a parancsnok ur ? Zavart csend. Alig mer az egyik megszólalni : — Tegnapelőtt hazautazott. „ A másik már vérszemet kap. Őszintén kiönti a szive terhét: — De, tudod csak, jó, hogy hazautazott. Nem cserkésznek való az, Az első este, mikor megérkeztünk, fát vágtunk másnapra, hogy az első nap, a tábor felállításánál ne kelljen a konyhatüzelőre gondolnunk. Ö eltüzelte az egészet, azzal, hogy fázik. S azt hiszed, hogy segített valamit is nekünk ? Hiszen nem is ért hozzá. Kóbofolt egész nap a fürdőhelyeken, mert azt mondta, hogy neki társadalmi életre van szüksége a nyáron. S tegnapelőtt elment, eg^ fiu cipelte a csomagját az erdészlakig. De a tábornak azt se mondta : „Muk". Elhallgat a fiu, elkeseredés ér zik a hangjából. Zavarba hoz. Nem értem a dolgot. — Hát hogyan... — nem segített senki ? — Segített! ? Nem akarták, hogy a csapat megalakuljon. Senkitől se kaphatunk tanácsot, mert az igazgató ur kikötése volt, hogy csak gimnáziumi tanár lehet a paranssnok. Ezer akadályt gördítettek a megalakulás elé. Mi aztán irtunk a komáromiaknak, tudod, ott régi, virágzó csapat van. Tavaly kint voltunk négyen a táborukban, tanulni, ősszel aztán addig ütöttük a vasat, mig megalakultunk. De — csak tanár lehet parancsnok. Végigkoldulíuk mind a tanár urakat." A legtöbb lemond, ha pedig át is veszi a parancsnokságot, olyan, mint ez volt... — Nyilván tudatos ez, hogy meg ne erősödhessetek, — ejtem ki s a következő pillanatban meg is bánom. Hiszen már igy is eléggé el van keseredve a tanárja ellen... — Hát persze ! Lehet, hogy utasításuk is volt rá. Hogy meg ne alakulhasson a magyar csapat. A „Rákóczi" nevet, a régit nem engedélyezték. (Reszket a hangja. Hiába, csak a régi csapat az igazi...) De mi csak azért is megmutatjuk, hogy lesz ma gyar csapat Kassán. Csak azért is megmutatjuk, hogy voltunk táborban. Másnak a tanácsát nem merjük kérni, mert betiltanak, ha nem tanár „avatkozik be" a dolgokba... Hát megcsináljuk magunk. Végigpillantok rajtuk. Egyik sincs tizennyolcnál több, de még annyi se. Jó feketére égtek a tátrai naptól. Izmosak, erősek. De a fáradtság, kimerültség szürke karikája ott táskásodik a szemük alján... Harminc gyerek — van köztük elsős is — fölött őrködik ez a négy-öt fiu. Azaz, hogy... mindenki vigyáz magára s mindegyik a másikra. Egymásra... Két hete vannak itt s vigak, jókedvvel végzik a munkát. Vasfegyelem nincs s mentegetődznek is érte. Nekem meg hirtelen végigszalad az agyamon : napiparancs, éjjeliőrség, kirándulások, konyha... • — Pista, szólj már le a szakácsoknak, hogy siessenek azzal az ebéddel ! S megy minden a maga rendjén. Hogy honnan tanulták ? A többiek, akik nem voltak kinn a komáromiaknál ? Istenem, meg kellett mutatni, hogy csak azért is lesz magyar csapat Kassán. Meg kellett mutatni, hogy nem lehet elnyomni az élniakarást. S meglett. Erős akarat s egy kis kamaszbecsület kellett hozzá. S áll a tábor a zugó Fehérpatak mellett, két hete. Ők szedték össze a sátrakat Kérjen mjndenütt Nyíregyházán készült Hortobágyi juhturót. Minősége, ize, tartóssága kiváló Gyártja: Szabolcsvármegyei Központi Tejszövetkezet. hozzá, a konyhaedényt, a felszerelést... Innen onnan. Adományokból, kölcsönkérésekből. Ők levelezték meg a tábor helyét, ők járták ki a vasúti kedvezményt, mindent... — Senkise segített, — mondják büszkén, bucsuzóul. Beszállok az autóba. Közben az öreg Lomnicra nézek. Füstölög. Talán bosszankodik? Vagy szégyenli magát? — Őrködj, öreg, a fiuk felett, te vagy az egyedüli, aki még nem hagytad el őket, — gondolom magamban. De aztán eszembejut, hogy nem is kell őket semmitől se félteni. S mintha vígabban berregne az a motor hazafelé... Figyelem! Kalap- és sapka-üzletemet teljesen ujorvnan berendezve a Kossulh-fér 10. szám alá (Róm. kat. templom mellé) helyeztem át, A legfinomabb férfi Kalap és sapka újdonságaimat nagyon olcsó áron árusítom. \/rpCCC kalap- és VlAlOO sapka-üzlet Megjelent a piacon a és görögdinye Nem olcsébbodott a piac rrm rr szolo A tegnapi hetivásáron megjelent mint újdonság a szőlő és a görögdinye is a piacon. A gyü mölcpiac méreg drága, de a szőlő és dinye még ezeken is túltesz. A szőlő kilója 1 20 P, a dinye kilója 18 fillér volt. A magas árak mellett is szép fogyasztásnak örvendett a szőlő és a görögdinye. A barack még mindig nagyon drága, az ára 1 pengő körül mozog. Az őszibarack sok helyen még most is 1 20 P. A piaci gyümölcsfelhozatal meglehe tősen nagy, de általában silány minőségű. Kivételt képez az őszibarack Ez kvalitás dolgában is a legelsőbbrendü minőség. Olcsób bodás mindössze a gyümölcspiacon észlelhető, de itt sem számottevő az árcsökkenés. A baromfipiac ismét drágult. A piac drágítását főleg az export okozza. A kora reggeli órákban a nagykereskedők összevásárolják a baromfit és gyümölcsfélét, természetesen mindenből a legszebbet veszik s a napifogyasztónak drága pénzért már csak a közepes minőségű áru marad a piacon. Befőzéshez használjon PPP Penészmentes Pergament Papír, Biztosan megvédi befőttjeit minden romlástól. A valódi PPP pergamentpapir az Ujságboltban kapható. Keletbélyegzők kaphatók lapunk kiadóhivatalában Szezonvégi kiárusítás! 10—50°| o-ig leszállíto tt árakkal ! 1 Férfi apacs oxford freskóing P 1.58 1.98 Férfi melles és buretting P 2.40 2.20 1.98 Férfi rumba és fiuingek P 1.98 1.48 Pouplin és pouplinette ing P 3.48 Férfi alsónadrág P 1.28 1.48 —.88 Selyem harisnya P 1.68 1.48 1.28 Selyem harisnya hibával 98, 76, 48, 20 Férfi zokni P —.56, —.48, —.34 —.24 Női és leányka nadrág P — 98, —.66 Gyermek flór zoknik 1 es P —30 Férfi gallérok P -.39 —.20 -.10 Férfi nyakkendők P —.60 Szilágyi Barna divatáruházában ÁAt3kpaio t o
