Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)
1934-12-25 / 293. szám
^ J/YIKYIDÉK. SZpoteniinaiF (Trianon 15) '^4. december hó 25 . W II I WBM l *. 23 oldal ZSOLNAI VILMOS: II jövő középiskolája Amikor igénytelen gondola taimat papirra vetem, a klasz szikus közmondás örök igazsága éled fel a lelkemben, hogy nem az iskola, hanem az élet számára tanulunk. Itt is természetesen csak arra gondolok, hogy az iskolának, a maga célkitűzésében, de különösen tanítási anyagában és módszerében azoknak a jövendő életére legyen elsősorban gondja, akik az állami és társadalmi életnek tágas mezején fognak majd dolgozni. Ezeknek' a minden középiskolában mindenkor túlnyomó többségben levő tanulóknak az élethivatását kell nagyjából előkészítenie a középiskolának azokéval szemben, akik mint pl. az egyházi, művészeti, tudo mányos téren működni szándékozik, mindig elenyészően kisebb számmal kerülnek ki a közép iskolából. A jövő középiskolájának célja tehát nem lehet más, mint szi lárd nemzeti és istenhitben jellemessé nevelni és jövendő élethivatására előkészíteni az ifjúságot. Ennek az előkészítésnek a tartalma és módja, azaz megfelelő tanítási anyag és módszer az a két pillér, amelyiken felépüld vagy amelynek híján elbukik az életre nevelő, jövendő középiskola. A tanítási anyagnak a kiválasztásánál a főszempont csakis a mai nemzeti és általános művelődés elemeinek figyelembevétele lehet, tehát: nemzeti tantárgyak (magyar nyelv és irodalom, földrajz, történnlem,) modern nyelvek, természettudományok, művészeti tárgyak (rajz, ének, zene,) gyakorlati ismeretek (gyorsírás, gépírás, műhelymunka) különösen sok testnevelés ideértve az egészségtant is (szabadtéri játék football nél kül, szabadgyakorlat, torna, sport) és végül a cserkészet. — Egészen másodrendű fontosságúnak tartom a klasszikus nyelvek tanítását és ezért a nem régiben oly sokat hangoztatott „egységes" középiskolát is, az alsó fokon, csak a latin nélkül tudom a jövő középiskolájának keretébe bekapcsolni. A jövő iskolájának tanitási módszere pedig nem lehet más, mint az egyéniség kifejlődését előmozdító „munkáltató" tanítás, amely megfigyelésre, ítéletalkotásra, tervezésre, önálló gondolkodásra neveli a tanulót. Ennek a tanitó eljárásnak főbb eszközei lesznek: sok irodalmi és történelmi oKasmány, természettu dományi gyakorlatok, tanulmányi utazások és kirándulások, cserkésztábor. És mindezek segítségével egyúttal magyarrá, istenhivővé és jellemes egyenné nevelni a tanulót. nem lesz nehéz feladat, ha példás egyéniségével a nevelő maga is mutatja a jó utat, amelyen az ifjúságnak haladnia kell a szebb magyar jövő felé I Névjegyeket készít a Merkurnyomda, Bercsényi-utca 3. szám. Príma linóleum Ideál padlólakk P 17a — Kapható kizárólag' 1 lzsay Károlynál Luther-utca 6. szám. Telefon 2-45. Karácsonyi prédikáció az emberi élet értelméről Ugy rendezkedik be az ember, mintha örökké élne 1 Pe dig egy váratlan, de biztos fu valat.a, mely nesztelenül sur ran végig arcán elh mályoso dik lelkének tükre, megszűnik kongani életémk piciny harngja és a karja, az örökké mozgó keze meg nem mozdul többé. Soha! Az emberből an.ag lesz, semmi többi Mennút kőzd, bogy törtet a „kis lény," hogy igyekszik és egy pillanat — s minden h ába ! Nem, kél a ta gadás örök sze leme a lélek mélyen — nem, nem volt hí ába minden, ha az • letének ér telmet és értéket adott Ha tisz tán fogta fel a természetet miaden vallásos és specula iv magyarázattól, ha habzsolta az életet minden leikies törekvéstől és belső tulajdon-águkul mentesen, nem ismerve el más valóságot: csak a természet tá gas birodalmát. Ember 1 Ezt az é'etrendet, a naturalizmust a tagadás szel leme kovácsolta össze s így egy erős tagadással kezdődik. Vt gyázz ! Tagad minden érzékentuiit, metafizikait: vallást, mo rált s mindazt, ami ezekhez ta pad. Te nem olvadhatsz össze a merő természettel, nem lehetsz mechanizmusán k da rabja. Ebben a birodalomban az .rzéki érzet uralkodik, nem a me Qkoszoruzoit király, a gondolat, mely az egvségnek egye dűli hordoz ja. „Ahol ped g hi ányzik minden összetart > egy ség, az olyan nagy dolgok, mint meggyőződés és érzület, személyiség és jeliem üres agyrémekké válnak." (Eucken) A z emberi élet célja talán inkább egy ideális kultura létesítése lehetne. (Immanens idealizmus) Szép feladat, nagy feladat minden bi/.onnyal a tudodományt és művészetet szolgálni. De létünknek értelmet és iga/i értéket ez sem ad „A mű veltség másodkézből való életnek :űnik fel csak", s igy merő utánzás csak. És vájjon nyu godtan teszi le az ecse et, tollat az ember egy ilyen elet után, amikor az Ur szava számadásra inti ? Dolgozzunk hát a közért, hogy mienk legyen égi bérünk súgjak a lelek mélyén meghúzódó erők fSzocializmus élet rendit-/ Teremtsünk ol/an kul turat, mely a társadalomnak jóiéi et és olyan állapotot biztosit, melyb.n lehetőleg kevés a fajdalom, de annál több a gyönyör, egy olyan életért küzdjünk, mely az emberek legnagyobb számának élvezetet, kényelmet nyújt. Hallga csak, te jó hiszemü erő I Az égi jusshoz vezető ut nem élvezettel, kényelemmel, gyönyörrel van kirakva, hanem a lemondás, tűrés, áldozat, küzdés köveivel. „A jólét, az élvezetekben gazdag élet még egyáltalán nem elég, hogy az embert boldoggá tegye, mert mialatt az egyik ellenséget, a szükséget és a fájdalmat megöljük, egy másik nő fel, talán még gonoszabb: az üresség és unalom". (Eucken) Ha a kultura mozgalma nem ismer magasabb célt az emberi jólétnél, akkor üres fantom, önmagában való ellentmondás, mert a jó és gonosz birajává az emberek átlagát teszi, a minőséget a menynyiséggel pótolja s nem ismer más fórumot, mint a tömeget. Hát akkor talán abba a kulturába temetkezzünk bele, amely a lét egy darabjának, az individiumnak adottságait akarja kitermelni ? (Individuális kultura.) Mindenesetre változatos ér fordulatokban gazdag munkát ígérő életcél ez: de nem az. amit a felelőssége teljes tudatában élő ember keres! Az erős egyéniség sajatosságait kifejlesztené ugyan, de ezzel együtt egész valóját önmagához, állapotaihoz kötné, csak maga magát látná mindig és nem jutna soha önmagán túlra. Szegény öntelt, „nyomorúságos féreg" ! Ember, látod — Te mindig viszonyt keresel, de mindig rossz helyen kopogtatsz. Viszonyt a természettel, viszonyt a dolgokkal, tudománnyal, művészettel, viszonyt az emberek nagy tömegével és viszonyt a helytelenül felfogott „énségeddel". Hát miért nem keresed a jóviszonyt Isteneddel, akinek képmá-ára teremtettél ? Tévelyegsz, szédelegsz, elmerülsz az életcélok keresésében, ahelyett, hogy megtört lélekkel a vallásos élet rendjet tenned magadévá, amely minden életcelnak foglalata, a melyben felolvad minden más életrendben mu'alkozó esetleges rés/érték, s életednek érteim t és értéket adva felma gasztosult jövőt igér. Miért nem teszed meg? Büszke vagy, nem akarsz régi, de biztos ösvényeken járni! Gváva vagv, netn mered a küzdelmet vállalni, a mit a vallasos élet követel tő led. Piciny emberke, te, vigyázz! Nem élsz örökké! A g>enge fuvalat megérinti maid arcodat, biztosan És jaj neked, ha ké születlenül talál I Koltai (Szániel) István BALSORS IDEJÉN Lednicky Jeremiás éneke Atyánk odafent az égben, Tekints súlyos helyzetében Magvar hazánk balsorsára S arra a sok gonoszságra, Amit az elvetemedtek Vele szemben elkövetnek. Mert rablásból, árulásból S titkon űzött gonoszságból Istentelen módon élnek, Ügy hogy minden igaz lélek Csendes félrevonultában Sírva fakad fájdalmában. A régesrég megjövendölt Szörnyű idő ime eljött, Mely a testvért a testvérrel, A gyermeket szülőjével Üldözteti, kínoztatja: Szánd meg, mennynek s földnek Atyja ! Pártoskodók egymást marják, Elhurcolják, veszni hagyják ; Pedig mi lesz az országból, Amely gyilkos pártviszályból önmagával meghasonlik ? Menthetetlen összeomlik ! Elég példa igazolja, Hogy az Isten megtorolja Az emberek gonoszságát És megátalkodottságát, Kik szavára nem hallgatnak : Jaj az ilyen gonoszoknak ! Minékünk is igy kell vesznünk S béke nélkül senyvedeznünk. Ha nem leszünk mindig ébren A kegyelem idejében, Istenünkhöz meg nem térünk S továbbra is bűnben élünk. Használjuk fel hát időnket, Keressük fel Teremtőnket, Szívből ekép esedezve: Atyánk,ne légy tőlünk messze! Teljessége a jóságnak: Fordítsd felénk szent orcádat! Haragból ne büntess minket, Bocsássad meg vétkeinket, Bár azért, mit elkövettünk, Kegyelmet nem érdemeltünk; Szent Fiadért szüntessed meg A te méltó gerjedelmed. Atyánk, szívből hisszük neked, Hogy beváltod Ígéreted : Megszabadi sz a viszálytól És ellened lázadástól ; S minden bajnak végét vetve Eljuttatsz majd örömödbe! Fordította: Vietórisz József Ezt ai !' Aranyiöltőtoll Díszes levélpapír Ifjúsági irat mesekönyv Bélyeg-album Tintatartó-készlet Nagy választék Olcsó árak! Dicker Gyula
