Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 273-293. szám)

1934-12-25 / 293. szám

Ara 10 fillér. Nyíregyháza, iiK*4. december 25 y? j » (Trianon 15.) I

L ^ 2g3 (529

) ^ * Keitá >aerk8»stő»ég éa kiadóhivatal Bethlen-u. i. *i»«itatairarékl esekkssám 47139. Telefon 77. * POLITIKAI NAPILAP * Előfizetés 1 hóra 2*50 P, Negyedévre 7*50 P Köztisztviselőknek 20 százalék engedménj Magyar karácsony Irta: UíkECZ tfdÖll dr. Szabolcs és Ung vármegyék főispánja A székelyföldi Szent Anna tóban van egy legenda szerint a tengerszem sok száz méteres mélységében egy harang. Kiválasztottak azok, akik aéha nagy ritkán meghallják ennek a harangnak a szavát s a mese szerint ez a harangszó békesség és megnyugvás. A ma férfikorát élő generáció előtt ilyen harangszó az, ha a gyermekkori karácsonyok emlékére gondol vissza. Fehér karácsony volt, vidám karácsony, békességnek, szeretetnek, reménységnek és megnyugvásnak ünnepe. Húsz év óta látjuk a karácsonyt feketének, Húsz év óta várjuk, hogy újra a régi gyermeki gondtalanságban, egy új élet boldog ieményéJiek Jhifében ringatózva ülhessük ezt az ünnepet. E húsz év alatt háboruvolt, véres és fájdalma* magyar dicsőségnek négy esztendeje s utána hosszú mindmáig tartó éjszaka. Keressük az utunkat és kevés az útjelző. A mindennapi gondtól fáradt férfilélek nehezen tud emelkedni, az emberek tekintete lent jár a főidőn, keresi a kibontakozást a köznapok apró és súlyos problémái között s aem tudja meglátni feje felett a betlehemi csillagot, amely annak idején 1934. évvel ezelőtt épen olyan sötét égbolton ragyogott, mint ragyog ma és ragyogni fog mindörökké. A feltámadás, megújhodás hitét hirdette ez a csillag és hirdeti ma is. De feltámadást, megújhodást az emberek nagy többsége nem tud elképzelni harsonaszó és égzengés nélkül. Nem tudják, hogy minden feltámadás, minden megújhodás csak belülről jöhet és csöndesen, észrevétlenül érkezik meg. Üj hitnek kell születni, hogy új ember keletkezhessék, a magyarság eszméje missziója új értelmezésének, hogy új ország születhessék. 1914 és 1934 esztendő között egy szörnyű szakadék támadt s a magyarságnak feladata nem az, hogy ezen a szakadékon keresztül hidat verjen vissza a múltba, hogy újra mindent ott folytathasson, ahol 1914ben megszakadt. A jövendő felé kell a hit pilléreit lerakni annak a fiatal generációnak a lelkében, amelyet mi az eljövendő boldog Mágyarország birtokosának szeretnénk látni. Mihden erő megvan ennek a csonka magyarságnak a lelkében, amely szükséges ahhoz, hogy kiépítse az egész Magyarországot. Minden adottság megvan a maradék kilenc millió magyarban ahhoz, hogy újra egész, boldog és hatalmas tudjon lenni. Ez hit és bizonyosság és azoknak lelkében, akik a magyar politika út ját a magyarság belső átformálásában látják, ez a bizonyosság világító betlehemi csillag is. Ha tudjuk azt, hogy nem zetünk és fajtánk jövendőja nem pillanatnyilag érvényesülő gazdasági lehetőségeken, nem azokon az elienséges erőviszonyokon múlik, amelyek immár 15 esztendeje nyomorítják ezt a nemzetet, hanem egyes-egyedül rajtunk, magyarokon, — előttünk a jövő feladatok útja. A három napkeleti bölcs, amikor az új világ új igazságát ment keresni, egy kis gyermek jászol bölcsőjéhez érkezett el. A magyarok igazsága ép*a olyan szerény bölcsőben van. Nem uralkodik még, de hogy uralkodhassék, először a magyar lelkeken kell úrrá lennie. Ebben az igazságban nemcsak követelések vannak, a mi multunkat és jövőnket illetőleg, hanem elsősorban kötelességek, amelyek szükségességét bele kell égetni a magyar lélekbe. E kötelességek között a legelső az egymás iránti szeretet és az áldozatkészség parancsa, az a parancs, amely évezredekkel ezelőtt karácsony estéjén betlehemi útjára elindult. Ha megértjük mi magyarok és követni tudjuk e karácsonyi parancsot és csak akkor, meg fogjuk hallani újból a Szent Anna-tavi harangszót, régi, boldog, békés és megnyugtató karácsonyok ünnepi harangszavát— II magyar megváltás reménye Irta: Kállay MiklÓS dr. m. kir. földmüvelésügyi miniszter Amióta a Nyírség terméketlen homokbuckáibol és ingoványos vad vizes Urtileteiböl generációk komoly és kitartó kulturmunkájával mezőgazdasági termő területté alakult át, szűkebb hazánk a leg belterjesebb mezőgazdasági mü velési ágak otthona lett. Csak egyet nem tudott 'a generációknaK ez az áldozatos és messzeható kulturmunkája elérni: nem tudta megrövidíteni azt a föld raja távolságot, mely S^abo csvármegyét a magyar mezőgazdasági értékesítés legfontosabb piacaitól elválasztja. U^y vélem, hogy a mostani korban, melyet nevezhetünk az áliami beavatkozás korszakának i , a jól átgondolt gazddsá^poli tika feladaia az, hogy a földrajzi távolságot a termHÖ és a piac között megrövidiise. Ez az állítás nem paradoxon, hanem egysze rJen utalás a kormánynak arra a feladatára, hogy gazdaságpolitikájának felépítésében okszeiü intézkedésekkel szervezze meg a hátrányosabb födrajzi helyzet ben fekvő országrészek termeivé nyeinek az értékesítését. Főleg három olyan tényre kívánok utalni, amelyek ma már közismerten javítottak a Nyírség értékesítési viszonyain. Az egyik a burgonyaértékesités sokat támadott rendszere, amelyről ma már nyugodt lelkiismerettel megáila pithaló, hogy a termelői arakat szinte 100 százalékra emelte, ugyanakkor pedig a fogyasztóra alig érezhető megterhelést rótt. A kézzel fogható számok egyszerű tagadása az a sokat hangoztatott állitás, hogy ez a bu'gonva értékesítési rendszer a fogyasztókét terheli meg és a trrmelőn nem segít. Minden szabolcsi gazda és minden bud.ipes i háziasszony tudja, hogy ennek az ellenkezője igaz. A másik terület, melyre utalni kívánok, az állattenyésztés kérdésé. Az exporikereskedelem megszervezésében és a különböző — sajnos manapság elkerülhetetlen — kontingensek felosztásában mindig különös gondolkodásom tárgvát képezte az, hogy a Tiszántúl és benne a Nyirség belterjes állattenyészete a mult pa naszaival szemben a maga méltányos jogaihoz jusson. Végül meg kivánom említeni a minimális búzaárak idei rendszerét, mely a várakozással és a nem mindig jóindula'u bírálatokkal szemben avval az eredménynyel járt, h' gy az ország tiszántúli részében a tényleges napiárak nagyobb mértékben haladták meg az irányárakat, mint a Dunántul. Előttem fekszenek a december 10-ről s/óló napi árjelentések, melyekből azt látom, hogy Nyíregyházán 1 05 pengővel, Békéscsabán 1.15 pengővel, Debrecenben 1 30 pengővel haladta meg a napiár az irányárat, ugyanakkor ptdig a Dunántuí különböző fontos állomásain ez a többlet csak 60-70 fillér volt. * Szeretném, ha ezekből a tényekbői a szabolcsi gazda a jövő biztató tgéretét látná kicsiliani és az idei karácsonyi ünnepben felis; merné a megváltásnak azt a reményét. melyet a felelős magyar tényezők nem ö betett kézzel várnak, hanem azon átgondolt és céliudatos erőfeszítésekkel munkálkodnak.