Nyírvidék - Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 147-172. szám)

1934-07-20 / 163. szám

JTnajior^ö^^J^^uHus^hó^^ YÍRYIDÉK 3 oldal Egy év és három hónapi börtönt kapott a nemrég kézrekernlt Kecskés Ferenc, aki 14 besurrant tolvajlást követett el Nyiregybázán A tőrvényszék szürieti tanácsa Horváth Dezső törvényszéki biró elnöklete alatt tegnap tárgyalta az utóbbi idők legveszedelmesebb besurranó tolvajának, Kecskés Ferencnek a bünügyét, akit . a rendőrség néhány héttel ezelőtt tett ártalmatlanná. Az előzetes letartóztatásban lévő Kecskés a ^tolvajlások nagy részét beismerte és elmondotta, hogy a tolvajlásokra sohasem ké­szült előre. — Valami ellenállhatatlan vá­gyat éreztem, hogy kalandokba bocsájtkozzam. Éjjel csak ugy öt­letszerűen bemásztam egy ud­varba, ha a {kiszemelt hely nem volt alkalmas, addig másztam to­vább a kerítéseken a szomszéd házakba, amig sikerült valahon­nan lopnom. Volt olyan éjszaka, hogy 15 helyen is kísérleteztem, de egyetlen helyről sem sikerült „szajrét" hoznom. Kecskés valósággal réme volt Nyíregyházának. ^Beismerte, hogy az alábbi helyeken követett el tolvajlásokat: Stefáni Gyula|Szin­ház-utca, Masnyenyik Mihály Eötvös.utca, Zviebel Hermán Csillag-utca, Dr. Móré József Gimnázium-köz, Kvanduk öyulá­né Sarkantyú-ulca, Szalontai György Sarkantyú-utca, Oltványi Ödön Viz-utca, Koczogh Józsefné Csillag-utca, Kállay Elek Sar­kantyu-utca, Lichtmann Imre Körte-utca, Bige Bertalan Ószőllő­utca, Franczel József Pacsirta utca, Bodnár Lajosné Pacsirta-utca, Orsinyi István Pacsirta-utcai la­kásukról. A törvényszék Kecskés Feren­cet Paksy István dr. kir. ügyész vádbeszéde után 15 rendbeli lo­pás bűntettében mondotta ki bű­nösnek a törvényszék és egy év és három hónapi börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. Epedő szerelmes levelek érkeznek Nyíregyházára Pindur Jánostól, a rejtélyes Don Qujote-tól Pindur János felől, budapesti megbízottunk utján, érdeklődtünk a Magyar Folyam és Tengerhajó­zási vállalatnál, ahol azt a felvi­lágosítást adták, hogy ilyen nevű alkalmazottjuk nincs és nem is volt. Pindur János a rejtélyes „ka­pitány" nem éppen hóditó alakja most élénken él a felcsigázott emberek fantáziájában. Mit mesél egy hazaérkezett hadifogoly Oroszországról ? 19 év után itthon — Hz orosz pokol rémnapjai Szente Vargha Pál egy fehérkendős orosz asszonnyal és 3 gyerekkel érkezett haza Orosz­országból. 1916 ban került fog­ságba. A Kaukázusban Dimitrov­ban került, ahol a falu legmó­dosabb gazdájának leányába sze­retett bele, meg is esküdtek s boldogan éltek kis gazdaságuk­ban addig, mig a szovjet 1922 ben kollektív gazdálkodásba; vonta őket is. Elkobozták a földeket, Sz. Varga Pálét is. Közmunkára kezdtek berendezkedni és akik nem [engedelmeskedtek, ütötték, verték őket. Ha ellenszegültek ki­végezték kérhefetlenül. — A házamat meghagyták, a lovam tehenem után 10 holdat kaptam az állami földből de a termést bekellett fizetnem adóba. Nehéz volt-az életünk. A felesé­Érdekes ügyben folytat néhány nap óta a nyíregyházi rendőrség nyomozást. Napokkal ezelőtt egy rongyos külsejű férfi kószált az utcákon. Pindur Frigyes hajóska­pitánynak adta ki magát és fan­tasztikus meséket mondott el. Többek között előadta hogy azért nyugdíjazták, mert Budapes­ten egy ízben ki akart menteni a Dunából egy öngyilkosjelöltet. A hidról levetette magát és hasfel­repedést kapott. Ilyen szervezettel nem lehetett többé hajóskapitány. Azóta koldulásból tartja fenn ma­gát. Szombaton beállított egy nyír­egyházi szabómesterhez azzal a megbízatással,, hogy egy ütött kopott zsakettet alakítson át neki hajóskapitányi egyenruhává. A szabónak gyanús volt az is­meretlen megrendelő kívánsága és azért jelentést tett a rendőrségen, elmondotta a történteket, hozzá­téve még azt is, hogy azóta Pin­dur, a „hajóskapitány" nem je­lentkezett. A rendőrség nyomban utána nézett a rejtélyes ember ki­létének a megállapítására és ki­derült, hogy Pindur János ugyan szerepel a bejelentőhivatal nyil­vántartásában, de nem mint ha­jóskapitány, hanem mint asztalos­segéd, A rejtélyes Don Qujote eltű­nése óta is ad életjelt magáról, még pedig mint szerelmes Trou badur. Napról-napra más és más nyíregyházi szép leánynak küld, öt águ koronával ellátott névje­gyen azonos szövegű levelet. A levélben ez áll: Kedves kisasszony! Az utcán láttam meg ma­gát. Azóta üldöz szerelmével, nem birok szabadulni attól a gondolattól, hogy tatálkoz­zam magával. De sajnos ez nem lehetséges, mert Pestre szólít kötelességem. Arra ké­rem magát, hogy keressen fel Budapesten a Dunagőzhajó­zásinál, hogy egy kellemes sétahajózásnál partnerem le­gyen. Kezeit csókolja az, aki magát meglátta és megsze­rette. Pindur János hajós ka­pitány. — Cimem Budapest, Posterestante 72. A levelek címzett hölgyei előbb kíváncsisággal, majd amikor meg­hallották, hogy valósággal körle­veleknek beillő nagy tömegben küldte széjjel a rejtélyes Don Jüan a leveleket boszankodni kezdtek azon és többen a rendőrségre szolgáltatták be a leveleket. Hogy Pindur Jánosnak mi volt a célja, a zsakettből készült ha­jóskapitányi egyenruhával, nem tudni. De nem tudni azt sem, hogy tulajdonképen szélhámos vagy eszelős ember beteges fel­tűnési vágyáról van-e szó, azt majd csak az eredményes nyomo­zás után lehet megállapítani. Diákoknak légalkalmasabb ajándék egy Kodak fényképezőgép P 8'40-ért Kapható a Központi Drogériában Nyíregyháza, Zrínyi Hona utca 7. sz. Telefon 237. gem szülei is koldusbotra jutot­tak, pedig a vörös uralom előtt tekintélyes gazdálkodók voltak a faluban, — A három utolsó évben már nem láttunk zsírt, kukoricából sült kenyeret ettünk s volt idő, amikor a kukoricacsutkából sült kenyeret is ettünk. 1933-ban szörnyű éhín­ség lépett fel. Az em­berek ott haltak éhen, ahol összeestek. Kétezer létszámú falunkban, csak 800-an maradtunk életben. Rémhírek is félemlítették az em­bereket. Voltak szemtanuk, akik azt állították, hogy ártatlan gyer­mekeket lemészároltak. De az napirenden volt, hogy egy karéj kenyérért leütöttek embereket. A falukban állandó rablótámadást tartottak azok a gyerekek, akik­nek szülei elpusztultak a nagy éhínségben. — 8 évig jártam a tálunktól 60-km.-re Sztarnopolba, hogy megkapjam az útlevelem, a ma­gam és családom részére a haza­utazásra. 16-szor tettem meg gyalog az utat, mig végre ke­zemben voltak a szükséges iratok s mi elindulhattunk haza! — Moszkvában az osztrák kö­vetnél jelentkeztem. Fogadószobá­lyában egy magyar emberrel ta­lálkoztam Qyörffy Károly a neve. Ő is haza jön a napokban. Az osztrák követségen tudtam meg, hogy Magyarországot feldarabol­ták s a mai Magyarország tulaj­donképpen csak az Alföld és a Dunántulból áll. Elmondja még Varga Pál, hogy a szovjet csak a kollektivgazdál­kodásban résztvevőknek ad élel­mezési utalványt, a bérelt földek művelőit sarcolják. Ha állami építkezés van, őket rendelik ki robotra s ütik, verik ezeket a szegény embereket. Pusztul a|falu lakossága, vannak olyan falvak is, ahol kiszöknek és kipusztul­nak teljesen az emberek. A mu­zsikok nem bírják elviselni a vö­rösök önkényét |és gyakran fel­lázadnak ellenük. Ilyenkor alrend­őrség megtizedeli a lakosságot s elrekvirál minden elvihetőt tőlük. Sz. Varga Pál gyermekeit ma­gyar beszédre tanította, az orosz asszony is töri a magyar nyelvet, aki soha többé nem akar haza­menni Oroszpokolba... Amikor a Fiára szap­pangyár „nagy" nye­reményeket osztogat... Néhány hónappal ezelőtt a Flóra szappangyár nagy versenyt hirdetett a fogyasztók közt, hogy az általa kiadott plakát minták közül melyiket tartja a közönség a legszebbeknek? Erre a verseny­re felsoroltak nagyon sok aján­dékcikket, amit ezzel a szavazás­sal nyerni lehet. Hosszú várakozás után meg­jöttek az eredmények. Sokan nyer­tek. Tényleg meglepetést keltettek a nyeremények. Ugyanis szét­osztottak 10 dekás ingyen cso­magokban „Flóra" áztató szert a „nyerőknek." Bőkezű nyereményekkel ked­veskedett a Flóra szappangyár, volt aki szappant is nyert, sokan bosszankodtak, sokan jót kacag­tak. De mindannyian megegyeztek abban, hogy a legközelebbi pla­kátversenyén nem vesznek részt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom