Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 122-146. szám)

1934-06-15 / 134. szám

(Trianon 15.) 1934. junius hó 15 IIvárosi szakosztályok együttes ülése 3 oldal. Nyíregyháza megyei város együttes szakosztályai junius 13-án szerdán délután ülést tartottak Szohor Pál h. polgármester elnöklete alatt. A 10 pontból álló tárgysorozaton több nagyfontosságú s a város anyagi érdekét érintő kérdés szerepelt. A temetkezési intézet eladása A város, mint ismeretes, az üzemek felszámolása során értékesíteni kívánta a községi temetkezési üzemet is. Az üzemet Humenszky Endre vette meg. A város a berendezés vételárát 12250 pengőben állapította meg. Humenszky Endre a vételárba csak 8000 pengőt tudott befizetni, ezért azzal a kéréssel járult a városhoz, hogy a város az 1933. évi december 31-ig beszerzett készlet leltári árából 30 százalékot, az 1934 január 1-től március 30 ig beszerzett készlet árából 15 százalék engedményt kapjon, mig az ezután beszerzett készletet a be szerzési áron fogja megfizetni. Fedezetül lekötötte feleségének a várostól esedékes nyugdiját s egyik házhelyét. A szakosztályok javasolják a közgyűlésnek, hogy Humenszky ajánlatát fogadja el a város, azzal a feltétellel azonban, hogy a hátrálék után Humenszky 6 százalék kamatot fizet, s a hátrálékot köteles 1935 december 31-ig kiegyenlíteni. il házipénztári vegyesnapió megvizsgálása Nagy figyelemmel hallgatta meg a szakosztályi ülés a házipénztári vegyesnapló megvizsgálására kiküldött bizottság jelentését s az erre vonatkozó polgármesteri javaslatot. A polgármester a vizsgálat megejtésére Szentpétery Eiidre pénzügyi tanácsost és Szántó Imié számvevőt küldte ki. A vizsgálat eredménye szerint a vegyesnapló 41 és félezer pengőt meghaladó hiányt mutat fel, Ennek legnagyobb részét a városnál elkövetett sikkasztások idézték elő, a másik csoportba tartoznak a nyugtákkal igazolt hiányok, a harmadik részét, amely azonban mindössze csak 880 pengőt tesz ki, a város tartozásai képezik. A sikkasztásból eredő hiány 1924. évtől ered s öt éven át tartott szabálytalanságok, illetve bűncselekmények eredménye. Szántó József részletesen ismertette azt a metódust, amelyet a napló meghamisításánál alkalmaztak s amely annyira el tudta leplezni éveken át a sikkasztások tényét, hogy még a vármegyei számvevőség felülvizsgálói sem tudtak észrevenni semmiféle szabálytalanságot. A szakosztályok etfogadva a polgármesteri javaslatot, javasolni fogják a közgyűlésnek, hogy a város a 41 és fél pengős hiányt 8 évre felosztva a költségvetés keretében térítse meg a pénztárnak, amennyiben pedig a nyugtákkal igazolható hiány megtéri tése lehetséges, peres uton is érvényesítse igényét. A város nem teljesíti a mozgóképszínház társas bérlőjének kérelmét Foglalkozott a szakosztályi ülés a Reöck István által beadott kérelemmel, amelyben a társasbérlő azt kéri, hogy a tulajdonát képező hangosfilmleadókészüléket vegye át a város 1500 pengő! értékben s ezt az összeget tudja be az évi bérfizetésbe. Ezenkívül azt kérte, hogy a szerződést 6 évre hosszabbítsa meg. A város a kérelmet elutasítja, a gépet azért sem veszi át a jelzett összeg értékében, mert az jóval kevesebbet ér, a hat éves szerződést pedig nem köti meg, mert az ősszel megkötött szerződés alkalmával 3 évre állapították meg a bérleti időt, nincs hát ok arra, hogy ujabb időt állapítsanak meg. Ez az idő nem be folyásolja károsan a filmek lekötését sem. A kérdés iárgyalása során szóba került a mozgóképszínházaknál beszedendő vigalmi adó kérdése is s miután konkrét panaszok is merültek fel s ilyen irányú felszólalás is elhangzott a szakosztályi ülésen, a polgármesterhelyettes kijelentette, hogy 3 hét óta állandóan ellenőrzik a mozgóképszínházak bevételét. Az ellenőrzés gyakorlása ellen bizonyos ellenállást tanúsítottak a mozgóképszínházak, ezért a polgármester elhatározta, hogy abban az esetben, ha meg fogják akadályozni a bevételek ellenőrzését, az első alkalommal élni fog törvényadta jogával s az illető mozgóképszínház helyhatósági játszási engedélyét bevonja. II város pert inditott a Sóstó bérlője ellen Több izben foglalkozott már a Szabolcsi Hirlap^azzal, hogy Papp Lajos, a Korona és a Sóstófürdő szálloda és vendéglő bérlője bérmérséklést kért a várostól. Mint ismeretes, a Sóstógyógyfürdő bére a szerződés megkötésekor 8100 pengőben volt megállapítva. Közben a viszonyok romlottak s Papp Lajos bérmérséklés iránti kérelmet terjesztett elő. A város közgyűlése 1932-re 6100 pengőben, 1933 ra pedig 4000 pengőben állapította meg a sósrói bért. Ezt a határozatot azonban a vármegyei kisgyűlés feloldotta. Papp Lajos a kisgyülési határozat ellen nem élt fellebbezéssel a közigazgatás utján, hanem a már korábban a város ellen, bérleszállítás érdekében folyamatba tett, de az egyezkedési eljárás során szüneteltetett pert újból felvette. A város erre azzal válaszolt, hogy most már a szerződésben megállapított és még érvényben lelvő bérösszeg ki nem egyen- . litett része erejéig, amelynek ősz- I szege 12647 pengő 59 fillért tesz ki, az ügyész utján felszólítást intézett Papp Lajoshoz, hogy 8 napon belül egyenlítse ki, miután pedig ennek az összegnek a kiegyenlítése nem történt meg, a város a pert Papp Lajos ellen megindította. A perben az első tárgyalás már szombaton lesz. Fogalmam sincs, hogy ki vagyok ? Egy husz éves nyíregyházi fiatalember, aki elvesztette az emlékezőtehetségét Egy fiatal zenész furcsa tragédiája Néhány héttel ezelőtt egy kis napihir jelent meg a Szabolcsi Hírlapban. ...Az Epreskert-utcában a mára virradó éjszaka fejbeütöttek egy fiatalembert... Vérbefagyva megtalálták a járókelők és a súlyosan sérült embert beszállították az Erzsébet kórházba... Akkoriban mint orvostudományi ritkaságról hallottam erről a fiatalemberről. Egy orvosokból álló társaság beszélgetett róla, kőztük a kezelő orvosa. ...A szerencsétlen fiatalember a kórházban magához tért, de nem emlékezett semmire, nem tudta, hogy hívják, szüleire nem emléMEHTŰSZEKRÉIYEK valamint hiányos szekrények kiegészítése legolcsóbban a Központi Drogériában Nyíregyháza, Zrinyi Ilona utca 7. sz. Telefon 237. kezett, nem tudta, hogy kicsoda, micsoda, mi a foglalkozása. Hátul a hátsó nadrágzsebében találtak egy noteszt és a noteszben egy fényképet, melyre egy név volt irva: Szabó András leszerelt folyamőrségi zenész Ö volt a fiatalember, akit fejbe vágtak. — Szabónak hívják? — kérdezték tőle. — Nem tudom. — Szülei vannak ? — Nem emlékszem. — Volt a folyamőrségnél ? — Fogalmam sincs. — Ki ütötte fejbe? — Nem tudom. — Hány éves. — Nem tudom. — Az esetet — magyarázta orvos ismerősünk — ismeri a tudomány. Hátul a vér elborítja az agynak azt a részét, ahol emlékeink vannak elraktározva. A raktár vér alá kerül s megszűnik a közlekedés, elönt mindent a vér s az idegek nem funkcionálnak. az igy megsérült ember elfelejt mindent s csak attól a perctől emlékezik, amikor az ütés után magához tér. Szabó néhány nappal ezelőtt elhagyta a kórházat, Szüleinek a Kisteleki-utcai lakásában kerestük fel. Egy kövér kedves néni fogad bennünket. Szabó András mamája. — Itthon van a fiu, mindjárt behívom, itt sétál a ház előtt. S megy érte. Ez alatt szét nézünk a lakásban. Tiszta egyszobás lakás. A konyhában tüz ég a tűzhelyen és a gyuió deszkán gusztusos csigatésztát sodor a jó mama. Hamarosan visszatér a fiával. Husz éves a gyerek, de többnek látszik, fejét oldalt tartja kissé, mint akit jól fejbevágtak. — Na, üljön le — mondjuk neki — s a nagy fiu leül szelíden és felel a kérdésünkre. — Mire emlékszik ? — Csak arra, hogy jöttem hazafelé és fejbevágtak. A kórházban ébredtem fel, azontúl mindent tudok. — A nevét tudja ? — Megmondták kérem, mert nem emlékeztem. — A szüleit megismerte ? — Nem. Ott áll az áldott jó mama a gyúró deszka melett. Száraz szemekkel, de sirós arckifejezéssel. Borzasztó. Hallani kell az anyának, hogy a fia nem ismeri és nem emlékszik rá. — Erre a lakásra sem emlékszik ?, — Nem, az Jutcákra sem emlékszem, semmire. A súlyos, megdöbbentő szavak után pillanatokig szótlanul ülünk és a csendet Szabó szavai törik meg, aki szinte lelkendezve mondja. — Ami a leütés után következett, arra már mindenre emlékszem. De előbbre semmire. Különben betegnek egyáltalán nem érzem magam. Életregény, amit elfelejtett Ez a szerencsétlen fiatalember épugy hordott magában egy életregényt, mint talán minden ember, de ő a sors véletlenje folytán talán örökre elfelejtette azt. A negyedik polgárit járta ki, amikor megismerkedett egy leánnyal, akit már két évvel később, mint gyerekember el akart venni. Szülei ellenezték, de a leány anyja azonban erőltette a dolgot és minden