Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 73-97. szám)
1934-04-01 / 73. szám
l r934. április hó 1 SflBflLCSIHlBUP 9. nMal Húsvéti zarándokút Irta: Szohor Rál A húsvéti előkészület hetében hol lehetne a közélet szent helyein jobban ájtatoskodni, mint a szegényűgy fájdalmas munkaterületén? Megoldása örökké tökéletlen marad, mert már magában véve is nagy hibája az emberiségnek, hogy elhagyott családok ajtaján bekopogtathat az éhség, hideg, betegség, ruhátlanság és munkanélküliség szörnyű problémája. Az elmúlt télen e lap hasábjain igyekeztem felrázni nyiregyházi testvéreimet és bekapcsolni őket 3 szegényügy áldozatos munkájába. A „Könnyszáritó asszonyok" arcképét festettem meg, akiknek részvételével uj színek vonultak be a szegényügy közigazgatási szürkeségébe A közigazgatás csak rubrikázó szervezet, mely inségadót tud kivetni és behajtani, szegénykatasztert készit s azt utcák és betűk sonendjébe rendezi, konyhát állit fel az éhezőknek, tüzelőanyagot küld sokgyermekes családoknak, ruhát varrat és fehérneműt készíttet a lerongyolódottak testére, de mindezt végzi a statisztikus módjára: számadások pontossága és költségvetési keretek korlátai között. A közigazgatás olyan, mint a gép; végzi pontosan a maga kiszabott munkáját, de egyforma ruhába öltöztetet kicsinyeket és nagyokat egyaránt. A gép munkájához a lélek melegségét a „könnyszáritó asszonyok" adják, akik" meglátogatják odahaza a betegeket, akik értenek panaszos asszonyok, férfiak és gyermekek nyelvén, akik akkor is reményt tudnak önteni a csüggedőkbe, mikor a közigazgatás vigasztalanul utasítaná el teljesíthetetlen kérelmét. A legszerencsésebb gondolat, melynél jobb megoldáson bölcsek is hiába törték volna fejüket : a jótékonysági asszonyok beOLCSÓN óhajt szövetet venni ? Keresse fel Hartos Lajos gyapjúszövetek különlegességi áraházát Nyíregyházán, Vay Adámatca 2., (Nagytakarék), ahol tavaszi férfi divat éssport öltöny, valamint felöltő szövetekben, nöikabát, kosztüm és ruha kelmékben, ruhavásznakban, kelengyevásznakba n Óriási választékot talál. vonása volt a szegényügy munkaterüle tébe. Kis adománnyal tudnak nagy jót tenni. Angyali türelemmel hallgatják meg a túláradó panaszt s amig hivatalos szobában gyakran hallom az elégedetlenség kirobbanását, néha már olyan jhangon, mely a büntetőtörvénykönyv paragrafusait közelíti meg, előttük szinte gyónássá szelídül a panaszkodás és megelégedéssel fogadják a segítség legcsekélyebb mértékét is. Nagy megelégedéssel számolhatok be arról is, hogy téli esdeklő szavaim élénk visszhangra találtak városunk közönségének körében. Napokon keresztül szokatlan vendégek látogattak meg hivatalos szobámban. Mindenki hozott valamit: pénzt, ruhát vagy élelmiszert; mások megértő szeretettel adtak jóindulatu tanácsot, hogyan kellene még szélesebb alapokra fektetni a nagyközönség részvételét szegényügyünk munkaterületén. Egymással versenyeztek az emberek ötletek termelésében s a kivitelre rögtön kész gárda jelentkezett. A Szabolcsi Hírlap műkedvelő versenyével hatalmas tömeget mozgatott meg s állított a jótékonyság szolgálatába. Most húsvéti áhítat hetében eszembe jutott sok veszendő lélek végső menedéke: a szegényház, melynek alapításáért olyan hálásak lehetünk az előző nemzedéknek. Van ebben a szegényügyben valami rendkivüli vonzó erő. Nem tartozván közvetlen hivatásom körébe, sokáig féltem tőle s olyan területnek tekintettem, ahol eredményeket nem lehet elérni. Most egyre jobban vonzódom felé és érdekel minden ágazata. Megvilágosodott előttem, hogy ez a legszebb munkaterület, ahol aránylag szerény eszközökkel ragyogó eredményeket lehet elérni s ahol olyan széles skálája kívánkozik a közéleti tevékenység nek, mely pusztító nemzedéket emel fel a megsemmisülés mélységeiből, betegeket ad vissza a társadalomnak, megelőzi az igazságszolgáltatás komor munkáját és hathatós őre a közrendnek és nyugalomnak. Ezekkel a gondolatokkal mentem ki tegnap a szegényházba, meglátogatni hetven ápoltunkat, akik barát- és rokontalanul várják a húsvéti feltámadás ünnepét. Sok ismerős arc került elém, akik nemrég munkás tagjai voltak még a városi társadalomnak. Alkalmam volt a szerencse forgandó változásán elmélkedni. PALMA OKMfl fartostafr a legolcsóbb viselet Kérje Ön Is cipészétttt R művésznő levele Raksányi Sándor mint szerző és szereplő Hivatásos művészeknél is nagyon ritkán fordul elő, hogy az előadóművész mint szerző is szerepeljen. Természetesen nem értve, hogy a szereplés és darabirás hatásos is legyen. Annál kevésbbé várható ez műkedvelőknél. És most mégis, amikor arról adunk hírt, hogy a nyiregyházi közönség egyik legkedveltebb műkedvelője, Raksányi Sándor irt a saját maga számára színdarabot, bátran állithatjuk, hogy annak a várakozásnak, amellyel a közönség ez elé a kettős szereplés elé tekint, teljes mértékben meg fog felelni. Raksányi A művésznő levele cimü színdarabjába annyi ötletet, annyi helyzetkomikumot és annyi derűs epizódot vitt bele, amely biztosítani fogja a legnagyobb sikert szerzőnek és szereplőnek egyaránt. Raksányi színdarabja a Missziótársulat Leányklubja ápr. 7—8-iki műsoros előadásának keretében kerül bemutatásra a róm. kat. elemi iskola dísztermében. C « rr 3 ipok Saját készítésű — garantált jó anyagból — Ízléses szép kiállításban és szolid árakban kapható KNÁVER CIPÖSZALONBAN Rákóczi-utca 12 szám. Keletbélyegzők kaphatók lapunk kiadóhivatalába* PŰEGTméztF^ J Mária Kalapszaloiiba \ Eredeti párisi modellek í Olcsó árak ! A divat remekei ! E S&'SWK. J Sok embernek tudnám tanácsolni, jöjjön utánam erre a zarándokutra Amig jól megy dolgunk, könynyelmüen szórjuk szét szellemi és anyagi javainkat. Nem ismerjük a veszendő fillérek értékét, amit olyan könnyű elguritani magunktól. Örökölt vagy szerzett vagyonukból némelyek minden nap letörnek egy darabot: cifra ruhára, italra, kártyára {és ^mulandó örömökre. S azután öreg napjainkra, mikor olyan jól esne az otthon melegsége: jön a szegényház fájdalmas reménytelensége. Ide is uj színek költöztek be a diakonissza nővérek munkája révén. Eddig léleknélküli fizetett alkalmazottak végezték az ápolás nehéz munkáját, most a szeretet nővérei megtöltötték ragyogással és reménysugárral az ápoltak napjait, akik nem a földi élet utolsó kálváriájának tekintik már ezt a menedékhelyet, hanem a csalódott és megfáradt élet pihenő virányának. A szobákba tisztaság költözött, a tavaszi napsugár játszik a férfiak borostás ábrázatán, az asszonyok ráncain. Imakönyv és olvasó van a párnán, néhol régi emlékei az elrepült jobb napoknak Alig egy-kettőnek ajka nyílik panaszra. —- Nem engednek templomba — mondja egy 84 éves öreg férfi. A nővér felvilágosit, hogy vasárnap is ott volt és italosan került haza. Valahonnan denaturált szeszt kerített és titokban azt itta. A nővér egyik kezével megfenyíti, a másikkal pedig áldón simogatja megöregedett, szenvedő arcát. A másik nagy peres ügyről álmodik. A Magastátrát vették el tőle a csehek s a városi magistrátus semmit sem tesz érdekében, pedig ő okmányokkai tudja igazolni tulajdonjogát. Egy vénleány hisztérikus sírással követeli elbocsátását. De nem lehet kiengedni, mert magára hagyták, senkisem törődik vele, nem volna hova fejét lehajtani. A kói házteremben magatehetetlen öregek feküsznek. Bágyadt a tekintetük, némelyikben mégis felcsillan a megismerés sugara. Olyan is van köztük, aki már másfél évtizede fekszik ugyanazon az ágyon. A szegényház felszerelése bi zony hiányos, sok pótolni, javítani való voina. De most a nővérekkel uj szellem költözött ide s a kibontakozó eredmények nagyobb áldozatkészségre fogják sarkalni a várost és azoknak jóságos szivét, akiknek az Isten adott földi javakat s azt szeretik megosztani a szükölkődőkkel. A feltámadás ünnepének ájtatosságai között gondoljatok nyiregyházi testvéreim a jobb napokból menekülő szegényházi lakókra. Senki sem tudhatja, hogyan fordul a szerencse kereke. •••^ffseSSSSjw •^OsESHSSStf
