Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-27 / 69. szám

1934 március hó 27. j frttOLCSlHIBL I* 3. oldal. Tisztelet adassék az Istennek, akit őseink Hadúrnak hívtak Vitézi nap Nyíregyházán — Hiszek a magyar hajnal pirka­dásában — mondotta a Vitézi Szék szabolcsi székkapitánya Fogromlását 100 százalékig meg­akadályozza a HYPERDENT Vasárnap délelőtt 11 órakor a magyar vitézi mult tündöklő szép­sége ragyogott fel a magyar élet borulatában a vármegyeházán ren­dezett vitézi üneepen, amelynek keretében a város előkelőségeinek, a katonai és polgári társadalom reprezántánsainak, a vitézeknek és nemzetes asszonyoknak jelenlé­tében az országos kapitány kiil­pötte, a harcok viharának hőse, vitéz sepsibaconi Tookos Gyula törzskapitány beiktatla Szabolcs uj székkapitányát, vitéz Hunfalvy Arthur ezredest. Az ünnepségen ott láttuk Erreth Aladár tábornokkal az élén a had­sereg csapatainak parancsnokait, a csendőrség, az államrendőrség képviselőit, Mikecz Ödön dr. fő­ispánt, Virányi Sándor alispánt, Erdőhegyi Lajos dr. felsőházi ta­got, Juhász Mihály dr. tanácsno­kot, a polgármester képviselőjét, a hivatalok, hatóságok, egyesüle­tek, intézmények, iskolák repre­zentánsait. A vármegyeházán a rendezői kar élén vitéz Kiss Ferenc őrnagy széktartóval példás gondossággal készítették elő az impozáns ün­nepséget, amely alkalmas volt arra, hogy a társadalom a mult dicső hagyományainak szent esz­mekörében összeforrva, megerő­södjék az öncélú magyar élet nagy ideáljainak átérzésében. Az elnöki emelvényen, amely mögött örökzöld füzér keretében a magyar cimer ékeskedett, vitéz Tookos Gyula törzskapitány Erreth Aladár tábornok és Mikecz Ödön dr. főispán között helyezkedett el. Mögöttük díszruhás vitézek álltak délceg testőrökként. Fekete ma­gyar ruhájokon a diadalmas har­cok emlékeként és hősi elhatáro­zások jeleként megvillantak a ha­dikitüntetések. A 12. honvédzenekar a Hi­szekegyet játsza, kezdődik az ün­nepség. Vitéz Hunfalvy Artúr ezredes, székkapitány' üdvözli a megje'en­teket, akik a diadalmas mult ér­zéseinek ünnepén együttérzéssel vesznek részt, majd felkéri vitéz Tookos Gyula törzskapitányt az elnöki tisztség betöltésére. A törzs­kapitány intésére felállnak a je­lenlévők és felhangzik a vitézek kapitányának magyar imádsága : „Tisztelet adassék az igaz Is­tennek, akit őseink Hadúrnak ne­veztek." Majd vitéz Kiss Ferenc szék­tartó felolvassa vitéz Hellebront Antalnak, a Vitézi Szék főkapi­tánya helyettesének rendeletét, amelyben a székkapitányi tisztsé­gétől megváló vitéz revisnyei Re­viczky László ny. altábornagynak tiszteletbeli székkapitánnyá való kinevezését közli. Az országos kapitány elismerő szavakkal mél­tatja a kiváló székkapitány érde­Majd vitéz Tookos Gyula törzs­kapitány emelkedik szólásra. Csengő hangjában a költő és a harcos lelke kél szárnyra, amikor megragadó ékesszólással vitéz Reviczky László székkapitány ér­demeit méltatja a következők­ben : Mélyen tisztelt Ünnepi Közönség! Egy felvidéki ódon templom bús szavú, nagy harangján lenne méltó elkongatnom, elzokognom azt az őszinte fájdalmat, melyet ma minden szabolcsi vitéz érez s velük együtt magam is érzek. Egy Egy erdélyi kis székely templom halk zöngéjü, ezüst csengettyűjén kellene elcsilingelnem azt a vi­gasztaló zenét, melyet a szomorú székely rengetegek élő, zöld hár­fáin a felkelő nap lehellete pen­get mindannyiszor, ahányszor fény­sugaraival felvidítja az elnémult vidékeket, csüggedő lelkeket. A mai vitézi ünnepünk is egy ilyen változata a szomorú sziv dobbanásától megkongatott harang zúgásának és a napsugártól meg­meit és rámutat arra, hogy vitéz Reviczky László nemcsak hős vallója volt a vitézi erényeknek, hanem küzdő harcosa, szervező munkás vezére, aki példás ügy­szeretettel szervezte meg a sza­bolcsi vitézeket s akinek értékes támogatását a jövőben is kéri a Vitézi Rend. rezdített levegőtől pengő zöld fe­nyőhárfák biztató zenéjének. Azt búgja a felvidéki harang, hogy volt egyszer egy ifjú, aki csillagnak született, hogy éjjel vi­lágítson. De ő annyira komolyan vette rendeltetését, hogy Iánglelke világával majdnem nappali fényt árasztott embertársai között. Ezt nem tűrhette soká a Nap­isten s ezért oly hatalmas hő- és fényenergiával támadt a Csillag­fira, melyben minden más fény feloszlott volna. A mi csillagunk kiállta még ezt a rohamot is, de aztán szerényen visszavonult, hogy más vegye kezébe azt a lelki tüzcsóvát, melyet ő Istentől örökölt s amellyel ő mindig fé­nyesen tündökölt. Szabolcsvármegye vitézeinek hi­vatott vezére: revisnyei vitéz Re­viczky László altábornagy, vitézi székkapitány ur megcsökkent testi erejére való tekintettel elhatározta visszavonulását, de nem a mun­kától, csak a vezetéstől, hogy igy ifjabb vitéz vehesse kezébe azt a vezéri kardot, melyet ő sok éven át oly mesterien forgatott. Épen ezért mi nem is búcsu­zunk tőle, mert ő továbbra is köz­tünk és a miénk marad. Nem bú­csuzunk, csak köszöntjük őt igaz tiszteletünk, ragaszkodó szerete­tünk zászlójának mélységes meg­hajtásával. Kicsinynek érzem magam ah­hoz, hogy én a távozó, vitézi székkapitány ur kiváló érdemeit méltassam. Elvégezte azt már az arra leghivatottabb ur, — a mi föméltóságu vitézi főkapitányunk; aki az ünnepelt urat hervadhatat­lan érdemeiért Szabolcsmegye tisz­teletbeli és nekünk örökös vitézi székkapitányunkul kinevezni mél­tóztatott. Amikor én a tiszteletbeli vitézi székkapitány urnák eme uj rang­jához szivemből sok szerencsét kívánok, kedves kötelességemnek tartom megfesteni azt a képet, melyet az én lelkembe rajzoltak róla az ő lelkéből kiáramló fény­sugarak. É képnek 3 arcszíne és mégis egy, igaz arculata van, miként a nemzeti zászlónak! Az első arc: a csupa sziv és lélekből álló, lelkes, magyar haza­fié, amelyet mindannyian ismerünk és példaképül tekintünk. A második arc : a hőslelkü ma­gyar vitézé, a kettős kereszt bá­tor lovagjáé, amilyennek őt a be­csület mezején láttuk. A harmadik arc: a hittel teljes látnók, — rendíthetetlen magyar apostolé. Hogy a jelenben mutat­kozó, de a jövőbe is átvilágító, arcszint plasztikusabban festhes­sem meg, legyen szabad egy bud­hista legendára hivatkoznom: Mereskovszki szerint a hindu budhisták valják, hogy egyik szent­jük — Szakija Munyi — több éve mozdulatlanul áll a sivatag­ban ; mereven tekint az égre, anélkül, hogy a földet látná. Ki­nyújtott, szinte kővévált kezébe, — melyet a fecskék élettel fának, vagy kőnek néztek, — fészket rak­tak a tavasz hírnökei. E fecskék minden tavasszal visszatértek szent fészkükbe, de egyszer csak elma­radtak és vissza nem tértek többé. Az indus olyan szent mély meg­győződéssel hitt elszakadt gyer­mekei visszatértében, hogy a bol­dog reményben majdnem a nir­vánáig jutott. Nekünk is van egy ilyen Sza­kija Munyink, aki erős hittel ál­landóan az égre tekint, de ő két kezével körben mutogatja a Kár­pátok gerincét, az Alduna, a Szá­va, Adria, Lajta és a Morva vi­zét. Az ő Iánglelke és kardos, jobb keze nem hagyja öt nyu­Divatcipő újdonságok nagy választékban Kiváló minőségek Remek modellek Olcsó szabott árakon Líchtenberg Cipőáruház Nyíregyháza, Zrínyí Ilona-u» !• TeL 35J t Rum és likőr compositiók az összes izekben a legfinomabb minőségben - fiusvéti tojásfestékek Parfümök, kölnivizek eredeti csomagolásban és debaszámra is kimérve A legrégibb és a legjobb beszerzési forrás nagyban és kicsinyben a FÖLDES DROGÉRIA Bethlen-u. 2, "®a A róm. kat ísk-val szemben Telefon: 148. Tookos Gyula törzskapitány méltatja Reviczky László érdemeit

Next

/
Oldalképek
Tartalom