Szabolcsi Hirlap, 1934 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-16 / 11. szám

4. oldal. j frMOLCSIHIBtJlP 1934, lanuár hó 16. Dr. Sasi Szabó László székfoglaló beszéde A főispán beszédét gyakran szakította félbe helyeslés, majd nagy figyelemmel hallgatta meg a gyűlés közönsége a szólásra emel­kedő dr. sasi Szabó Lászlót, a nyiregyházi kerület beiktatott el­nökét. A személye iránt megnyilvánult bizalmat ugy tekinti, mint annak a közéleti működésnek elismeré sét, amelyet eddig a város életé­ben kifejtett. Éppen ezért pro­grammját ebben jelöli meg: Aki voltam, az vagyok s az is akarok maradni. Hogy örömmel állt a nemzeti egység zászlaja alá, ki kell jelen­tenie, azért tette, mert Kossuth Lajos óta még nem volt magyar államférfiú, aki olyan sajátos mó­don, olyan határozottan és erővel szólott volna a nemzethez, mint ahogyan ezt Gömbös Gyula tette. A Vezér programmjának egyik legmegkapóbb gondolata, az ösz­szefogás gondolata volt. Utal arra, hogy ez a nemzet azért nem tu­dott századokon át erőt kifejteni, mert társadalma sokfélekép szét volt tagolva. És ha van nemzet, amelynek szüksége van az össze­fogásra, akkor a mi nemzetünk az. Gömbös Gyula erre az egy­ségre hivta fel a nemzet egyete mét s hogy mit értünk el kifelé és befelé, utal a főispánnak el­hangzott s helyesléssel találkozott szavaira. A nemzeti öncélúság értelme Az egységre törekvés mellett másik nagy jelentőségű gondolata Gömbös Gyulának a nemzeti ön­célúság gondolata. Ennek is két­féle értelme van. Kifelé azt jelenti, hogy a nemzet célkitűzéseit maga irányítsa minden más nemzettől függetlenül. Azért tartotta mindig károsnak a 67-es politikát, mert általa muló gazdasági előnyökért nemzeti önállóságunkat adtuk fel kifelé s a reánk káros dinasztikus politikának igy lettünk áldozataivá. Keményen meglakoltunk ezért a politikáért. Tisza István, amikor a béke és a háború kérdésében kellett döntenie, súlyosan érez­hette vállaira nehezedni annak terhét, hogy nem volt meg a nem­zeti öncéluságunk s végül is kény­telen volt beadni a derekát. Erőt jelent az öncélúság befelé is. Jelenti azt: le a trónról az egyéni érdekeket, le a trónról a mohó egyének kapzsiságát, le minden a közérdekkel ellentétes törekvést. Megbukott a XVIII. és XIX. század egocentrikus filozofiája, amely azt hirdette, hogy az egyén­nek van csak joga s a nemzet is csak az egyén boldogulását szol­gáthatja. Ma a nemzet érdeke az irányadó, még ha az egyénnek el is kell pusztulnia, ha verejtékeznie, életet kell is áldoznia érette, mert a nemzet örök, az egyének pedig mulandók. A természetben megnyilvá­nuló törvényekkel igazolja azt, hogy a fajnak, a nemzetnek kell fennmaradnia, mindent tehát a nemzetért kell tenni. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a nemzet ne támogassa az egyént. A nemzet is csak akkor lesz erős, ha tagjai erősek. Az egyéni erőknek érvényesülniök kell a nemzet életében, de csak addig, mig a közérdeket is szolgálják. A királykérdés is a nemzeti öncélúság jegyében kell meg­oldani. Ebben a kérdésben nem lehet különbség magyar és ma­gyar között. Döntő e kérdés­ben csak a nemzet egyetemes érdeke lehet. Örömmel állott Gömbös Gyula mellé, mert a revizió kérdését is hivatalos kormányzati prog rammá tette s volt bátorsága ezt nyiltan ki is jelenteni. És jól esik látnia, hogy a kormány jelentős sikereket is ért el e kérdésben. És nem hallgathatja el azt a véleményét sem, hogy jól esett meghallgatnia a főispán beszá­molóját, mert hiszen a Nerhzeli Egység pártjának nincs képvi­selője Nyíregyházán s a főispán beszéde biztatásaival ugy hatott reá, mint egy képviselői beszá­moló. Nagyon jól tudja, hogy nehéz helyzetben vagyunk s le­het, hogy még továbbra is sok megpróbáltatást kell kiállanunk. De ne higyje el senki, hogy csak nálunk vannak bajok. Gon­doljon mindenki arra, hogy 3-4 évvel ezelőtt még csak 7-8 mil­lió munkanélkülit tartottak szá­mon, ma pedig a munkanélkü­liek száma éhező családtagjaik­kal együtt eléri a 100 milliót. Amerikában ezért menetelnek százezrek a Capitolium felé, Londonba ezért özönlenek a munkanélküliek százezrei, hogy tüntessenek a világ nagy nyo­morúsága ellen. A gazdasági autarchia teremtette ezt a ret­tenetes helyzetet, amelyben mi is vagyunk. És ha tűrni kell, fürjünk, mert ki kell tartani Nagymagyaror­szág reménye és hitvallása mel­lett. Husz esztendő szenvedései után hinnünk [kell, hogy eljön egyszer a jobb idő, a magyar igazság napja felderül. Ennek a hitében köszöni meg a bizalmat felfelé és lefelé s kéri minden magyar embernek támogatását. A tetszéssel fogadott elnöki székfoglaló után dr. Mikecz Ödön főispán dr. Vass Jenőnek köszönetet mondva az elnöki szék betöltéséig teljesitett sze­rény, de hatásos munkásságáért, a gyűlést berekesztette. Fizessen elő Hírlapra. a Szabolcsi Ma sokszor a nyomornak dantei mérereteivel állok szemközt — mondotta Mikecz Ödön dr. főispán a református nőegyleti estén Hatalmas tömegeket mozgatott meg a Református Nőegylet agi­litása a szeretet sugallta estén, a nőegyleti műsoros, teás bálon. A Korona termeiben rég nem láttunk annyi embert, mint itt, ahol az est szellemi hullámkörét széles­bitette az is, hogy megjelentek rajta a magyar rotaryanusok, Hegedűs Lóránt, Ripka Ferenc, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond, Éber Antal dr. és kíséretük, akik a Groák Ödön vezérigazgatónál ren­Hegedüs Hegedűs Lóránt ny. pénzügy­minisztert érkezésekor Bartók Jenő dr. lelkész és Kovách Elek dr., a presbitérium elnöke üdvözölték, majd a műsor megnyitásaként Mikecz Ödön dr. főispán köszön­tötte felemelő beszéd keretében — Hegedűs Lórántról — mon­dotta többek között a főispán — önkénytelen asszociáció utján Jókai regényei jutnak eszünkbe, nemcsak annál a vérségi kapcso­latnál fogva, amelyben a nagy publicista, a zseniális iró a hal­hatatlan regényíróval van, hanem azért is, mert mindkettőjük lelke a magyar fajiságban gyökerezik és mindkettőjük tevékenységének az az etikum az alapja, amelyre ma olyan nagy szükségünk van. Jókai regényhösei eszmékért küzdő igazi hősök és Hegedűs Lóránt is azok élén küzd, akik materiális érdekek és vonatkozá­sok felett az erkölcsi, a nemzeti és a keresztény célkitűzések szem­pontjait és követelményeit hangoz­tatják. Erre a lelkiségre van szük­dezett teáról jöttek az estre. Ott láttuk Mikecz Ödön dr. főispánt, Virányi Sándor alispánt, Szohor Pál főjegyzőt, a betegen fekvő polgármester helyettesét, Erret Aladár tábornokkal az élén a hadsereg tisztikarának képviselőit, a más felekezetek papjai közüí Bernstein Béla dr. főrabbi jött el az estre, ahol hatóságaink, hiva­talaink, intézményeink, egyesüle­teink, iskoláink szinte kivétel nélkül képviselve voltak. és Jókai ségünk ma, amikor olyan sok a szenvedő, nyomorgó magyar test­vér. Főispáni hivatalomban sok­szor a nyomornak szinte dantei mérveivel állok szemben s itt eb­ben a fényes, meleg, derűs terem­ben, arra kérem az est közönsé­gét, vigyünk ki ennek az estnek melegségéből valamit azokba az otthonokba, amelyekben hideg van, ahol éhség van. Nincs senki, aki ne adhatna valamit s gondoljuk meg, hogy hányan vannak ma­gyar testvéreink közül, akiknek helyzete súlyosabb a miénknél, gondoljunk a munkanélküliekre, az elhelyezést váró fiatalság nyo­morára. Az itt reánk váró áldoza­tos hazafiságban Hegedűs Lóránt ideálizmusa erősit és benne itt, a jóságra inspiráló embert üd­vözlöm. A zseni végtelen távla­toknak dolgozik A nagyhatású megnyitó után Hegedűs Lóránt tartotta meg mind­végig derűs hangulatu, egy-egy humor fényében csillanó gondolat­kör után azonban a fenség táv­latait megnyitó előadását, A két magyar zseniről, Szé­chenyiről és Kossuthról beszélt. Széchenyiről, akinek müveiben megvan a zsenik hármassága, mint Dante, Michel Angelo, Arany müveiben, Beethoven zenéjében. Beszélt J Crescens inspiráló hatá­sának erejéről s Széchenyi hal­hatatlan teremtő zsenijének erő­forrását benne látja. Megérti katolikus magyar testvéreinek Mária kultuszát, hiszen minden nagy sugallat a női szívből ered. Beszélt a zseni időnkivüliségé­ről. A köznapi ember a jelen ten­nivalói után fárad, a zsenni érzé­sével, tettével a végtelen számára dolgozik. Széchenyi már 1813-ban megjósolta a Monarchia összeom­lását, 1822-ben Törökország meg­szűnését, mindkettő százeszten­dőre következett be. Széchenyi és az Alföld között tragikus mélységű kapcsolat van, a dunai szabályozás tervei után mindig vissza-vissza tér az ő Ti­szájához, az Alföldhöz. Hegedűs, Lóránt azt látta, hogy Széchenyi hatása a külföldön hasonlíthatat­lanul kisetíb mint Kossuthé, Ame< rikában pl. Széchenyiről azok, aki­ket kérdezgetett, semmit sem tud­tak, mig Kossuth szelleme ma is élő energia. Kossuth Amerikában mondott beszédeiből tizenkét so­ros tosztot írt és ezzel hihetetlen hatása volt egy nagy banketten. Elmondotta Hegedűs, hogy mind Kossuth, mind pedig Széchenyi útját járja, elmegy minden olyan helyre, ahol ők jártak, s hirdeti mindkettőjük nagyságát, mert mind kettőjök erőt adó szelleme a ma­gyarságnak. Anatóliai útjának szí­nes derűs, sokszor szatirikus raj­zával rendkívül tetszést aratott. Szellemének tüze villamos szikra­ként pattant egy-egy fordulatában, adomájában és előadása végén hálás tapgsal köszöntötte Hegedűs Lórántot a nyiregyházi közönség. Magyar palotás, bécsi keringő Az előadás után üde szépségű palotást láttunk: Adriányi Baba, Biró Eta, Csipkés Juci, Dobay Margit, Gallasz Irén, Hegyessy Rózsi, Kun Szabó Katica, Mikler Sári, Petneházi Margit, Rácz Patyi, Stark Lili, Valenta Sári lejtették tűzzel, tiszta ritmussal, graciözi­tással. Nagy sikere volt Fábry Ducinak és Szegedy Dórinak is, akik bécsi valcert mutattak be sugárzó kedvességgel. Elismerés­sel kell adóznunk Kálmán Évának a táncok finomult izlésű betaní­tásáért és Győry Jenőnek a szé­pen simuló zongorakiséretért. Műsor után Horváth Miklós hírneves bandája csárdásra zen­dített, megkezdődött a tánc, amely kitűnő hangulatban a hajnali órá­kig tartott. A vendégeknek is büffé állt rendelkezésre, amely a Ref. Nő­egylet áldozatkészségét, a tagok jó szivét dicsérte. Az est jelentős sikere érdekében fáradó elnökség : dr. Mikecz Miklósné, Rimaszom­bathy Gézáné, dr. Nagymáthé Andrásne s a hölgyek gárdája, Molnár Sándor lelkész, nőegyleti titkár igen szép sikerrel munkál­kodtak a jóság szolgálatában s ezzel értékes hazafias munkát vé­geztek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom