Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 201-224. szám)

1933-11-18 / 214. szám

Ara 10 fillér. Nyíregyháza, 1933. november 18. s|e Első évfolyam, 214-ik szám. Sxerkesztőség és kiadóhivatal Bethlen-u. 1. Postatakarék! csekkszám 47139. Telefon 77. * POLITIKAI NAPILAP # Előfizetés 1 hóra 2*50 P, Negyedévre 7*50 P Köztisztviselőknek 20 százalék engedmény A jegyző és a faluja Irta: Vitéz Nagy István A magárahagyott és elhanyagolt magyar vidék szava hangzott fel a napokban a budapesti Újvárosháza közgyűlési termében. A magyar falu legkiválóbb reprezentánsai, a jegyzők szólaltatták meg panaszaikat, sorolták fel kívánságaikat és mondták el javaslataikat. A falut, annak földmivelő népét ismerő és szerető jegyzői kar figyelmeztetést adott le az Országos Jegyzőegyesület közgyűlésének mészszehangzó rádió-állomásáról, a végek, a szenvedő és küzködő községek nehéz helyzetére hivta fel a kormányzat figyelmét. De felfigyelhet szavukra a nemzeti társadalom is, mert hisz tisztában kell lennie mindenkinek azzal, hogy a magyar jövő nagy sorsfordulójához csak a vidék millióinak boldogsága, megelégedettsége, fáradhatatlan földet turó munkássága adja meg a szinte egyetlen lehetőséget. Kétségtelen, hogy a falvak arculatán ott tükröződik jegyzőjük egyéniségének, erkölcsi, szellemi tulajdonainak bélyege. Hiszen a falu fejlesztése, szépítése, folytonos modernizálása, a a kulturházak, dalárdák, olvasókörök, a leventemozgalom, az iskolánkivüli népmüvelés, a tűzoltóság ügye mind a jegyző kezébe van letéve. Hozzá mennek minden ügyes-bajos dolgukban az emberek és a jó tanácsban, bölcs irányításban nincs is hiány. Ennek következtében, ahogy azt Szcitovszky Béla volt belügyminiszter mondta egy izben : „A 'magyar jegyző lelkiismeretes munkájával kivivta magának azt, hogy az egész falu édesatyjának tekinti." S valóban: a falunak édesapára is van szüksége, édesapára, aki sok baját nemcsak megérti, de át is érzi, aki bátorít, felemel és segít, aki együtt örül és együtt szomorkodik népével, aki megértő, barátságos lefelé, de faluja érdekében önérzetes Meggyilkolta az anyját és eltűnt Zemplén Géza műegyetemi tanár tízenötéves fia Borzalmas gyilkosság történt csütörtökön reggel Budapesten, a Sashegyen Zemplén Géza műegyetemi tanár elvált feleségének villájában. Zemplén Dénes 15 éves diák, aki a mezőtúri ref. gimnázium tanulója, Mezőtúrról megszökött, felkereste az édesanyját és csütörtökön a kora reggeli órákban baltával szétvagdalta az anyja koponyáját. A borzalmas tett elkövetése után a fiu levelet irt, a levelet apje lakására vitte, bedobta az előszobába s ebbe bejelentette a gyilkosság elkövetését. A levél tartalmáról Zemplén Géza ügyvédje, Greguss Andor értesítette a rendőrséget s a megtartott helyszíni szemlén teljes borzalmasságában tárult a jelenlevők elé a valóság. A rendőrség nyomban megindította a nyomozást a gyilkos fiu kézrekeritésére, ez azonban még nem járt eredménnyel. Az éjszaka folyamán arról értesítették a rendőrséget, hogy a kőbányai pályaudvar közelében egy összeroncsolt holttest hever a színeken. Kiderült, hogy a holttest egy munkásemberé, aki szerencsétlenségnek lett az áldozata. Tegnap reggel többen látták a bujkáló diákot, akkor azonban még nem derült ki a borzalmas bűntény. Volt osztálytársai közül többen találkoztak vele a Margit körút egyik mellékutcájában. Meg is szólították, Zemplén Dénes azonban hátat fordított nekik s futva eltűnt a legközelebbi utcasarkon. A rendőrség szerint két lehetőség van. Vagy a budai hegyekben bujkál a gyilkos fiu, vagy a Dunába ölte magát. Az eddigi nyomozási adatok mögött azt látják, hogy Zemplénné igen zaklatott életet élt s ez okozhatott az anya és fia között ellentétet, amely végül is ilyen szörnyű tragédiában ért véget. A mezőtúri internátusban, a fiu holmijai között egy revolvert és egy bátyjához intézett levelet találtak. Könyvei között több ponyvaizü, izgató tartalmú könyv volt, amiből lelkivilágára lehet következtetni. Mikecz Ödön dr* főispán nyilatkozik a szabolcsi burgonyatermelők helyzetéről és az értékesítésre irányuló tárgyalásokról A fővárosi lapok közgazdasági rovata úgyszólván napról-napra a szabolcsi burgonya kérdésétől hangos. Külső szemlélő előtt ugy tűnhetik fel a dolog, mintha az öntudatukban elbizakodott szabolcsi burgonyatermelők zárt egységei indultak volna rohamra a szegény budapesti fogyasztó közönség ellen. A baloldali irányzatú lapoktól kezdve a szélső jobbig mesteri hangszereléssel fújják ugyanazt a melódiát amelynek lényege az. hogy minden változtatás a jelenlegi viszonyokon csakkatasztrofális lehet s az egyetlen helyes állapot az, amelyet a burgonyafronton a jelenlegi „szabad" kereskedelem biztosit. Mi, akik közvetlen szemlélői vagyunk annak a helyzetnek, amelyben ennek a vidéknek, Szabolcsnak és Szatmárnak burgonyatermelő gazdái vannak, többször hangot adtunk már annak, hogy e vidék lakossága joggal követelheti, hogy megszűnjék az a helyzet, amely mai formájában a burgonya fogyasztói árából a legkevesebbet a termelőnek juttatta, szükségesnek tartottuk, hogy e kérdésben megkérdezzük a vármegye főispánját, aki munkásságának eredménye, hogy e kérdés állandóan napirenden van s remélhetőleg rövid idő alatt megoldáshoz is Jut. Mikecz Ödön főispán fogadta munkatársunkat s kérdéseire a következőkben válaszolt: A nyírségi vidék kitűnően sikerült burgonyatermése kötelességemmé tette, hogy igyekezzünk keresni azokat a módokat, amelyek mellett a termésfölöslegünket, vagy annak legalább egy részét tűrhető feltételek mellett sikerüljön értékesítenünk. Az az állapot, amely az irányítás nélküli értékesítés mellett fennállott, a termelő gazdára tűrhetetlen. Ennek illusztrálására elegendő egy adat. Ez év szeptember 4-én a burgonya ára a szabolcsi termelőnél az étkezési fajták átlagát véve alapul vagononként 200 pengő volt. Ugyanakkor annak budapesti fogyasztói átlagára 1100 pengőt tett ki, A székesfőváros évi fogyasztása 1,000.000—1,100.000 métei mázsára tehető, Az előbbi arányszám szerint ezen mennyiségért a termelők 2,000.000-2,200.000 pengőt kapnak, a fogyasztók pedig fizetnek 11,000.000—12,100.000 pengőt. A nyírségi termelőktől 2 milló pengőért vásárolt burgonya tehát értékben 9 millió pengővel tetéződik meg, mire a budapesti kisvevőhöz kerül. Ez történik a szaszabadkereskedelem elveinek „ideális" érvényesülése mellett. Természetes, hogy kötelességem volt a kormányzat figyelmét ennek az állapotnak a tarthatatlan voltára felhívni s egészen természetes volt az is, hogy a földmivelésügyi miniszter ur, nem azért mert maga is szabolcsi gazda, hanem mert földmivelésügyi minisztere ennek a bajoktól különösen sújtott országrésznek is, a legnagyobb eréllyel vette kezébe ennek a problémának megoldását. Legelőször, amikor a burgonya árának szabályozására a fővárosnak zárt területté nyilvánítását kértem, az ország összes mezőgazdasági kamarái részéről kiküldött megbízottak élén tolmácsoltam a miniszter ur előtt a burgonyatermelés kívánságait. A miniszter ur azzal az utasítással látta el ekkor a további tárgyalásokkal megbízott Barcza Ernő államtitkár urat, hogy igyekezzék olyan megoldást találni, Jamely a és határozott felfelé, aki nemcsak tudja, de át is éli, hogy ő van a falujáért és nem a falu őérte. A jegyző nélkülözhetetlen tényezője a nemzet fenntartására, naggyátételérc és boldogitására irányuló minden törekvésnek. Több mint hat millió ember él a magyar községekben, ez a része a magyarságnak tulaj donképen az igazi ereje, ezen a magyarságon múlik a nemzet sorsa és jövendője. Ami eddig történt a faluért, a vidék népéért, az csak alapja lehet a jövendő kötelességek és ezutáni feladatok kiteljesítésének. Óriási teendők vannak még előttünk a földmives nép életviszonyainak feljavítása, a magyar falvak gazdasági, szociális és kulturális életének emelése körül. A nemzet sorsa a magyar falu sorsán múlik. Hála Istennek, a falu sorsa jó kezekben van : a magyar jegyzőkében.