Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 201-224. szám)

1933-11-10 / 207. szám

2. oldal. taMOiCSIHIBlJjP 1933. november hó 10 Pénzbüntetésre ítélték a kemecse­demecserí véres fottball-mérkőzés két vádlottját Már beszámoltunk arról a vé­res futballmérkőzésről, amelynek következményei a zöld gyepről a nyíregyházi büntetőtörvényszékre terelődtek át. A mérkőzésen két játékos összeverekedett és az ebből kilobbant szenvedélyek kö­vetkeztében a közönség botokat és kést ragadott és olyan vere­kedés támadt, hogy csak a csend­őrség közbelépésének volt köszön­hető, hogy nagyobb tömegvere­kedés nem történt. A demecseri csapat intézője, Ondo József be­rohant a pályára és a nagy tu­multusban valaki leszúrta, úgyhogy véres testtel kellett kórházba szál­lítani. A kellemetlenül végződött „ba­rátságos" mérkőzés ügyét tár­gyalta másodízben Brenner Mi­hály tanácselnök, egyes bíró. A vádlottak padján Szakács János váltókezelő és fia Mihály, Bogár András és testvére Bogár Gyula kemecsei lakosok ültek. Az első tárgyaláson kihallgatott mintegy 10 tanú azt állította, hogy Ondot Bogár András ütlegelte és a kés­sel ejtett sérüléseket Szakács Já­nos okozta. A vádlottak egytől­egyig tagadták bűnösségüket. A kihallgatott tanuk összevissza val­lottak, az egyik szerint kés, a másik szerint a karó, mig a har­madik tanú szerint csak sétabot volt Szakács kezében. A törvény­szék a bizonyítás kiegészítésére ujabb tanukat idézett be. A tegnsp megtartott főtárgya­láson mintegy 15 tanút hallgat­tak ki, akik legnagyobb részt csak hallomásból tudja, hogy ki­szúrta meg Ondot, mert a nagy tumultusban nem láttak semmit. A mérkőzést vezető bíró, Tóbiás József, maga ugy vallott, hogy a pályán teljesen felborult a rend, úgyhogy a nagy tumultusban nem lehetett megállapítani a történte­ket. Ugyanilyen értelemben val­lottak a tömeget széjjeloszlató szolgálatban lévő csendőrök is. Dr. Borbély Alikiós a vádlottak megbüntetését kérte, hogy a bün­tetés példát mutasson arra, hogy a sport a nemes vetélkedést szol­gálja és nem a virtu6kodó szen­vedélyek levezetését. Dr. Porko­láb Zoltán bizonyíték hiányában a vádlottak felmentését kéri. A törvényszék Szakács Jánost és Mihályt bűnösöknek mondotta ki súlyos testisértés vétségében és ezért őket ötven, i letve 20 pengő pénzbüntetésre ítélte, de annak végrehajtását 3 évi próba­időre felfüggesztette, a másik két vádlottat felmentette a vád és következményei alól. Az ítélet jogerős. Horthy István dr. méltatta Herczeg Ferencet a Városi Színházban A dolovai nábob kedd esti elő­adása előtt a Városi Színházban ünnepi pillanatokban áldozott a közönség Herczeg Ferenc láng­szelleme előtt. A Kamara Szín­ház előadása előtt ugyanis Horthy István dr., a Bessenyei Kör iro­dalmi szakosztályának elnöke, emelkedett szellemű megnyitót mondott, amelyben Herczeg Fe­renc irói jelentőségét méltatta a következőkben : Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akaratom ellenére lírával kell kezdenem. A színlap azt hirdette, hogy a mai estén én mondom az ünnepi beszédet. — Ez tévedés, amit helyreigazitatlanul nem hagy­hatok. Az ünnepi beszédet maga az ünnepelt, dicskoszorus író, Herczeg Ferenc mondja. Nem 5 percig, mint amig én őt most visszatartom, hanem az egész mai estén, teljes 5 felvonáson ^keresz­tül. Ma este és itten Herczegről di­csérőbb és méltóbb ünnepi be­szédet megálmodni sem lehetne, mint „A dolovai nábob leányá"­nak, ennek az ízig-vérig huszár­történetnek díszelőadása. Ezt a szindarabot több stilsze­rüséggel sehol másutt nem lehet­ne szinrehozni, mint éppen Nyír­egyházán, régi nagy hazánknak legjel legzetesebb huszárvárosában. Ha Herczeg Ferenc 1893-ban már járt volna ezen a vidéken, ennek a darabnak nem a délmagyar­országi televényföld, de a nyíregy­házi homok lenne a szintere. Herczeg Ferenc minden bírálója megegyezik abban, hogy az 1900. év két élesen elhatárolt részre osztja irói pályáját. Egyre, ame­lyikben kőszáli zergét is csúffá tevő módon, egyetlen ugrással fenterem a csúcson és egy má­sikra, amelyben a csúcsról biztos kézzel mutatja az utat, merre kell a magyar irónak haladni, hogy egyszerre gyökeresen nemzeti is, tisztán művészi is legyen. Az első korszakban kizárólag társadalmi tárgyú Írásokat termel. A máso­dikban főleg történelmi tárgyú alkotásaival világítja a magyarság kálváriás útját. Az első korszaknak, annak, amelyikben zsenijének még csak a mélyén nyugösznak az Ocskay brigadéros, a Pogányok, Az élet kapuja, Árva László király, A híd és összes alkotásainak legcsillo­góbb ékszere, a Bizánc, ennek az első történelmi tárgyaktól még nem terhes korszaknak legjelleg­zetesebb szülötte „A dolovai ná­bob leánya." Egyrészről a mult század kilencvenes éveinek elején feltörő, uj elbeszélő irásmodor, amit a műbírálók irodalmi tárgyi­lagosságnak kereszteltek, másrész­ről a magyar dzsentriosztálynak az a különleges, sajátosságában egyedülálló légköre, mely félreis­merhetetlen volna akkor is, ha az északi sarkon véletlenül találkoz­koznánk vele : adják együttesen a Herczeg Ferenc 1900 előtti irói alakját. Ez a kettős jellemvonás legtöbbetmondóbban „A dolovai nábob leányá"-ból villog felénk. Ennek a művészi irányzatnak, ennek az irodalmi tárgykörnek Nagymagyarországoii Herczeg Fe­renc a törvényes és természetes apja. Ezzei vezérré ütötte önma­gát és hogy nem jogtalanul, mu­tatja, hogy az övénél is még ujabb iskolák minden pergőtüze ellenére ezt a helyét 40 éve rendithetetle­nül tartja. Az említett kettős jel­lemvonás teszi, hogy „A dolovai nábob leánya" már 1893 ban, születési évében is irodalomtör­téneti értékű alkotás. Ma: 1933­ban, az adja megkülömböztetett értékét ennek a mesteri remeknek, hogy éppen olyan uj, éppen olyan érdekesen szép és egy lehelettel sem kevésbbé üde, mint 40 esz­tendővel ezelőtt. Ezen a darabon az elmúlt négy évtized egy mole­kulányit sem koptatott. ítélje meg előadás után a közönség : igazat mondtam-e vagy nem ? Most, amikor 70 éves születési napja alkalmából ünnepeljük a nagy irót, nem szabad elfeledkez­nünk egy másik jelességéről sem. A kettősség olyan jellemvonása Herczegnek, amire az 1900-as vízválasztó nem tett koporsófede­let. Ennek a kettősségnek a lét­rafokain Herczeg Ferenc a leg­igazabb nemzeti nagyságok ma­gasságába emelkedett. Magaszto­sabb, szentebb nemzeti küzdel­münk soha 1000 év alatt még nem volt, mint ma van. A ma­gyarság Herczeget ültette arra a trónszékre, melyről ezt a meg szentelt, nagy nemzeti küzdelmet irányítani kell. Ezt a szép tisztséget messze­fénylő glóriával az a körülmény vonja be, hogy nem ja hivatalos hatalomtól, hanem az egységes, tömör, oszthatatlan magyar társa­dalom kezeiből ered. Ebben a tisztségben Herczeg Ferenc ma a nemzet Lehelkürtje. Az valami­kor a vereckei hágótól kezdve a Drávapartig harsant. Herczeg Fe­renc hangja ma még annál is erősebb. Elhallatszik Amerikáig, de naponta hallhatják Ankarától Rómán keresztül Londonig. Ilyen hatalmes kürtszóra az olyan hit­vány Potemkinfalaknak, mint a trianoni szégyenhatár, le kell om­laniok. Le, ha mindjárt velük szakad a csillagos mennybolt, még akkor is ! Előbb, vagy utóbb, de biztosan. Igaz magyar szívvel kívánjuk az ünnepelt irónak, hogy ennek a nagy álmának érhesse meg minél előbb az ébredését is! Most pedig hadd következzék az a minden másnál szebben zengő, két óráig tartó, nagy ün­nepi beszéd ! Érdekes ítéletet hozott a tábla a gyógynövényszerek árusitása ügyében Különösen az érdekeltek "és a jogász közönség körében ország­szerte feltűnést fog kelteni a deb­receni kir. ítélőtábla döntése, amely a Debreceni Gyógyszerész Egye­sület által a Központi drogueria, a Józsa és Jóna-féle, továbbá a Korzó drogueriák tulojdonosai el­len tisztességtelen verseny abban­hagyása iránt indított három rend­beli perben hangzott el. Ezekben a perekben a gyógy­szerészek azt vitatták, hogy bizo­nyos szereket, ricinus, formalin, kámforgolyó, mustárpapir, has­hajtó tabletta stb. drogisták általi kiadása, illetve bizonyos mennyi­ségen aluli árusitása a gyógy­szerészek sérelmére tisztességtelen versenyt képez. A debreceni kir. ítélőtábla dr. Gallé tanácsa kedden hirdetett ítéletet a perekben s ezek közül különösen Kondor István perére vonatkozó ítélet figyelemreméltó, mert az első bírói ítélet megvál­toztatásával elutasította a Gyógy­szerészek Egyesületének kerese­tét. Az ítélet indokolásában többek között kifejti, hogy mindaddig, mig a kérdéses szerek szabad forgalombán bárki által, bármily mennyiségben akadály nélkül be­szerezhetők, a közegészségügy szempontjából nem tekinthető kí­vánatosnak az, hogy ezek a sze­rek épen csak a drogueriákban ne legyenek kaphatók, mert a sze­gényebb néposztály ezzel nyilván nem oda szoríttatnék, hogy szük­ségletét a gyógyszertárakból sze­rezze be, hanem a füszerkereske­désekből szerezze be azokat, mi­által a mai helyzetnél jobban volna veszélyeztetve a közegészségügy. Az ítélőtábla az orvosszakértők véleménye alapján azt is megál­lapította, hogy a kérdéses szerek ma már inkább háziszerekül hasz­nált és ipari célokra is szolgáló anyagok s e szereknek a drogu­isták általi kiszolgáltatása, ha a konkrét esetben esetleg kihágást is képez, nem minősítheti tisztes­telen versenynek. Az ítéletek még nem jogerősek s igen valószínű, hogy a gyógy­szerészek és droguisták közötti hosszú harcban a végső szót a kir. Kúria fogja kimondani. Rutó, Traktor és Műszaki Kereskedelmi B. T. üzlethelyiségét a Horthy Miklós-tér 9. szám alól a Nagytakarékpalota Vay Ádám-utcai oldalára. áth elyezte

Next

/
Oldalképek
Tartalom